Nyolc éve sincs, hogy a Bolton a nagy fiúkkal törölte fel a padlót a Premier League-ben és Európában egyaránt. Ma - kilenc fordulóval a Championship vége előtt - 11 pontra vannak a bennmaradást jelentő 21. helytől, és a szurkolók már arra készülnek, hogy jövőre a League One meccseit kell látogatniuk a Macron Stadiumban. De hogy kerültek az álomvilágból a rémálmok világába? Tovább után az angol FourFourTwo cikke nyomán erre keressük ma a választ.
Az a rossz hírünk van minden kedves olvasónknak, hogy a 20. után rettentő gyorsan következik a 30. Észbe sem kap az ember és máris a kazetta B oldala pörög. Valahogy így vagyunk ezzel a szezonnal is: mintha csak tegnap lett volna, hogy a bloggal együtt az aktuális szezon is elindult és máris itt vagyunk a célegyenesben.
A következő két hónapban a tabella mindkét végén eldőlnek majd a lényegi kérdések és kiderül, hogy Claudio vajon tényleg lerókázza -e az egész mezőnyt. Addig azonban biztos vár még ránk néhány igazi wtf momentum és emlékezetes találkozó. Utóbbiakból szerintünk ezen a hétvégén sem lesz hiány, első ránézésre több remek meccset is találtunk, hajtás után ki is fejtjük.
Folytatjuk a múlt héten jól bevált formátumot és levonjuk a mögöttünk hagyott hétvége öt legfontosabb tanulságát. Tovább után a célkeresztben többek között Benő első munkanapja, Diego Costa ámokfutása és Arséne Wenger valamint Louis van Gaal kabaréja.
Kezd egyre megmagyarázhatatlanabbá válni az idei Premier Leage. A legújabb fordulóban az első négy helyezett csapat mindösszesen 1 (!!) pontot tudott összekaparni, pont annyit, mint a tabella leghátsó fertályában dekkoló kvartett. A Tottenham veresége még talán benne is volt a képben - eddig sem sokan nyertek a Boleyn Groundon, és ezután sem fogják tömegével elvinni onnan a három pontokat -, de a továbbra is pocsék formát futó Manchester City újabb zakója, és főleg annak mértéke már kisebb meglepetést okozott, mint ahogyan a Leicester City pontvesztése is. Az Arsenal hazai vereségére meg aztán főleg nehéz magyarázatot találni, de mi persze hajtás után azért megpróbáljuk.
A múlt hétvégén egy régóta a bakancslistámon porosodó dolgot sikerült végre kihúznom. Eljutottam Londonba, azon belül is pedig sikerült két angol meccset - egyet a Championshipből, egyet pedig a Premier League-ből - élőben megtekinteni. A felejthetetlen három nap összefoglalója érkezik most a tovább után sok pubbal, sok focival, sok képpel, hangulatjelentéssel.
Először arra gondoltam, hogy az egyik poszt alatt eltűnő nagycsapatokról írást/írásokat "követelő" kommentek alapján fogom magam, és írok egy hosszabb lélegzetvételű cikket, melyben feldolgozom a Leeds United, a Nottingham Forest és egy-két másik nagyobb csapat vesszőfutását. Úgy éreztem, szentelnem kell egy rövid keretes írást is ezen belül a Blackpoolnak, akik a 2010-2011-es szezont a Premier League-ben töltötték Ian Holloway vezetésével és sokunk szívébe belopták magukat. Viszont miután felvettem a kapcsolatot a hazai Blackpool-blog szerzőjével, arra jutottam, hogy ez a csapat bizony külön posztot érdemel.
A szezon mintha csak tegnap kezdődött volna, mégis a fél világ azt próbálja megtippelni, hogy ki lesz a bajnok. Persze, ilyenkor már nem csak papíron a keretek erősségéből tudunk következtetéseket levonni, mint ahogy azt szeptemberben tettük. Mert ugye ki mondta volna, hogy a Chelsea ott lesz, ahol van és, hogy a United sem bír majd elrugaszkodni? Ha valaki mégis, akkor gondolta-e, hogy a City nem fog utcahosszal vezetni a másik két pénzeszsák gyengélkedését kihasználva? Oké, naná, hogy az Arsenal drukkerek, mi ezt mindig így gondoljuk. De akkor pont mi, Ágyúsok gondoltuk volna-e, hogy ha már csak a City marad az úgymond nagyok közül, még akkor is bezavarhat egy harmadik?
Tizenöt forduló van még hátra a roncsderbiből, amit újra a Leicester vezet, hála annak, hogy a mögöttünk hagyott körben az Arsenal és a Manchester City is megbotlott az elé helyezett akadályban. A United veresége csak hardcore hívőknek volt meglepő, ellenben a Spurs egyre acélosabb, és selhursti győzelmével tovább lohol az éllovasok mögött. Hátul szintén egyre tisztább a kép, a Newcastle, a Sunderland és a Norwich is nyakig ül a fekáliában, az Aston Villa pedig egyenesen menthetetlen. Hajtás után érkezik szokásos retinaterhelő összefoglalónk, sok szeretettel.
A szerkesztőségből - mint azt biztosan sokan tudjátok - többen is az NST-n nőttünk fel szocializálódtunk. Legalább ugyanennyien azt is tudjátok, hogy e blog megalakulása is a mára kicsit leamortizált, jobbára fórumként működő, fent megnevezett platformhoz kötődik. Ezért is szeretnénk továbbvinni egy pár dolgot, ami igazán faszipántos volt a világ legjobb focijával foglalkozó oldalon. Ilyen a nemrég, hosszú évek után, új néven újra életre hívott Motson-kupa és ilyen a - nálunk a tovább után az Arsenal-Chelsea kapcsán bemutatkozó - mocskos-poszt.
A Premier League 22. fordulójában az Arsenal a Britanniából csent értékes pontot, a City otthon oktatta Pardew-ékat, Fat Sam a White Hart Lane-en próbált meglepőt húzni, a Chelsea pedig egy héten belül másodszor szúrta magát tökön. Katt után részletes beszámoló mindegyik eddig befejeződött mérkőzésről, és visszatér a hét kérdése rovat is!
