Lassan, de biztosan haladunk a december felé, ami rendszerint a számadások hónapja. Én is ennek a gondolatmenetnek a jegyében csaptam fel a minap a Google Analytics-et, amit arra használunk a blog esetében, hogy lássuk, mennyien is olvastok minket nap mint nap. Száraz számokkal nem untatnálak titeket, viszont ez a kis kütyü azt is megmutatja, hogy milyen mágikus szavak segítségével találtak páran az oldalunkra. Ezekből szeretnék most nektek bemutatni egy kisszínes, offtopik válogatást, tovább után.

Az előttünk álló fordulóban igazából egyetlen mérkőzés lesz, ami kicsit megkavarhatja a tabella sorrendjét. A Chelsea - Tottenham összecsapásról van szó, ami egyértelműen a hét meccse. Ha nem lenne elég a csapatok bajnokságban elfoglalt helyezése, akkor csak fel kell idézni a legutóbbi, 2-2-re végződő találkozásukat, ami az előző szezon egyik klasszikusává vált. A többi pályán az élcsapatoknak olyan kötelező a győzelem, mint háladáskor pulykát enni, vagy a black friday-en kedvezményt adni. Aztán, hogy mindenki tudja-e szállítani az elvárt eredményeket, az már más kérdés - hogy szerintünk sikerül-e, az meg hajtás után kiderül.

A Wolverhampthon Wanderers manapság csak a Championship középmezőnyében, annak is az alján szerénykedik. A háromszoros bajnok és négyszeres kupagyőztes a 2011/12-es szezonban intett búcsút a Besztlígnek, majd zuhant rögvest még a Purgatóriumnál is lejjebb. A visszajutás ugyanolyan gyorsan sikerült, mint a kiesés, a Champo mocsara viszont azóta sem engedi őket - a 2014/15-ös kiírásban például hetedikek lettek, azonos pontszámmal, rosszabb gólkülönbséggel lemaradva az 5. ill. 6. (Brentford, Ipswich) playoffot jelentő helyezésekről. Ez viszont most a legkevésbé se érdekeljen senkit, hajtás után egy sokkal érdekesebb történetet hozunk Nektek a Farkasok hőskorából.

"24 éve vagyok edző, de még mindig elkeserít a vereség. Nem lehet hozzászokni. Elveszíteni egy meccset - pláne, ha jól játszottál közben - egyenlő a halállal."

Tony Pulis az angol futball talán legellentmondásosabb alakja. Végletekig defenzív, már-már nihilista felfogása sokaknak elrettentő példa, de ha végigtekintünk az eredményein, egészen más szúr szemet: az, hogy soha, egyetlen csapat kispadján sem bukott meg. Ránézésre ő a klasszikus angol edző - középkorú, kopaszodó alak, aki kopottas melegítőben, szemébe húzott baseballsapkával a fején ordítozik, a csapata pedig rendületlenül ívelgeti a labdát előre. Pedig, ha bepillantunk a gondosan felépített álarc mögé, egy teljesen más karaktert ismerünk meg.

A hétvégén visszatér a Premier League a nemzetközi szünet után, és innentől kezdve elkezdődik az igazán nagy hajtás. Világbajnoki selejtezőkkel márciusig nem kell számolni, ráadásul egyre közelebb az év vége, azaz a garantált meccsdömping. Az élmezőny nagyon együtt van, kérdés, hogy ki szakad le az első öt helyezettből? Vagy ki csatlakozik? Rangadóval indul a forduló, egy jó kis José Mourinho - Arséne Wenger meeting keretei között. Hajtás után a részletek.

Eltelt újabb bő egy hónap, ezért egy kicsit megint ránézünk, hogyan alakul a Championship idei szezonja. A bajnokságnak nagyjából az egyharmadánál járunk, így aztán konkrét helyezésekre még mindig nem érdemes tippelni. Viszont úgy tűnik kezd kirajzolódni, hogy az igazán nagy harc idén is a 21. és a 6. hely megszerzéséért folyik majd. A Newcastle a kezdeti botladozások után odatett egy hibátlan sorozatot, jelezve, hogy a hét évvel ezelőttihez hasonló Champo-idényt szeretnének. Ezzel helyre is állt a világ rendje, egyelőre. Hajtás után egy kis körséta a Purgatóriumban.

Miután a Cesc Fabregas életpályáját feldolgozó posztsorozatunk első részében megmutattuk hogyan lett a fiatal katalán játékosból az Arsenal meghatározó játékosa, a második fejezetben elmeséljük miként válhatott az Ágyúsok csapatkapitányává mielőtt hazatért Barcelonába, hogy végül egy angol bajnoki címmel a zsebében karrierje mélypontjára érjen a Chelseaben.

-

Cesc Fabregas a Premier League történetének egyik legjobb középpályása. Ifjú titánként robbant be az Arsenal kezdőcsapatába, majd évekkel később csapatkapitányként tért vissza Barcelonába, hogy aztán végül a Chelseanél végezze. A bámulatosan kreatív középpályás ugyan még csak 29 éves, de mostanra úgy tűnik eljutott karrierje mélypontjára. A kétrészes posztsorozatunkban megpróbálom bemutatni azt az utat, ami idáig elvezette a világ- és Európa-bajnok játékost.

Aktualitásokért rajongó olvasók, figyelem! Itt az ideje, hogy a preview mellé egy másik, amolyan review-pótlék rovattal is jelentkezzünk, megtörvén a sok magazinos cikket. Éppen ezért úgy döntött a szerkesztőség, hogy jó lenne beröffenteni az amerikai ligákból megismert és elég sok helyen használt Power Rankinget. Természetesen egy ilyen lista csak két esetben lehet sikeres. Egyrészt akkor, ha van mögötte egy jól felállított szempontrendszer, ami alapján a sorrend elkészül, másrészt, ha rendszeresen megjelenik, és a szerző orrát rendszeresen bele lehet dörgölni a félrecsúszott ítéleteibe, jóslataiba. Tovább után a részletek, melyekből azt is megtudhatod, mi alapján került az aktuális lista csupán negyedik helyére a Manchester City.

Ahogyan a múlt héten megírtuk, hogy nem láthatunk igazi rangadót, úgy most pont az ellenkezőjét harangozzuk: az előttünk álló fordulóban egy igazi klasszikus, az észak-londoni derbi vár ránk. Vasárnap kora délután az Arsenal és a Tottenham csap össze egymással. Parázs hangulatot, jó focit, és gólokat várunk. Hogy még mit? A hajtás után kiderül.

Mostanság sokakat izgat Ryan Giggs leendő színpadra lépése az angol médiában és futballkörökben egyaránt. Ráadásul egyre aktuálisabb lesz a helyzet, hiszen a szezon kezdetével a Sunderland és a West Ham United csapatánál is remeg a pad, nem beszélve a Championship árnyékos oldaláról. Az, hogy vajon milyen edző Ryan Giggs, még nem tudja senki, de az már annál inkább érdekes lehet, hogy miként arathat sikert, ha majd egyszer végre akcióba lép.