Amikor ezt a posztot olvassátok, mi valószínűleg éppen az utolsó sörünket kortyolgatjuk A Grundon vagy már hazafelé tartunk a budapesti éjszakában. Akik ott voltak velünk, azok már tudják azt, amit most veletek is meg szeretnénk osztani: a Britannia így, ebben a formájában megszűnik létezni a reblog és az Origo keretein belül. Aggodalomra azonban semmi ok, posztok továbbra is lesznek, csak máshol. Tovább után a részletek.
A válogatott szünetben az a legjobb, amikor vége van. Két hét kihagyás után visszatér a Premier League, méghozzá rögtön a hét mérkőzésével, a Mersey-parti derbivel. A Liverpool és az Everton csatája amúgy is kiélezett városi rangadó, de ezúttal a presztízs mellett a bajnoki helyezések miatt is fontos a kimenetel mindkét klubnak. A Championship küzdelmeivel fenyegetett, azaz jelenleg a "vonal" alatt helyezkedő csapatok eközben mindhárman kvázi utolsó esélyként tekinthetnek a hétvégi meccsükre. Papíron verhető ellenfelet kaptak, és aki meg akar menekülni, annak ezek tényleg az utolsó utáni pillanatok.
Lassan vége. Bő egy hónap múlva befejeződik a Championship 2016/2017-es szezonjának alapszakasza. A hosszú, kegyetlen darálás után már látszik a cél, a fény az alagút végén. Vagy éppen, hogy eljött a lemondás, a beletörődés ideje? Kinek mi az aktualitás. Továbbra is három csapat vív igazán komoly harcot az automatikus Premier League-tagságot jelentő első két helyért, de papíron még akár a 4-5. helyen tanyázók is odaérhetnek, hogy még jobban bekavarjanak a favoritoknak. Nyolc fordulóval a vége előtt vagyunk, szóval még nagy meglepetések és kisebb csodák is bekövetkezhetnek. Az idény utolsó előtti Purgatórium-rovatában a feljutásra hajtók és a kiesőjelöltek mellett szó lesz a szezon Top3 negatív meglepetéséről is, de csak a tovább után.
Már majdnem két hónap telt el azóta, hogy a legutóbbi 20 év egyik - ha nem a - legjobb angol középpályása szögre akasztotta a stoplist. Frank Lampard úgy távozott az aktív játékosok közül, ahogy azt az ő kalibere megérdemli: dicsérő és méltató szavakkal a volt ellenfelektől, menedzserektől és játékostársaktól. És hogy mitől volt ő jobb, mint a címben említett két egykori válogatottbeli csapattársa? Erre a kérdésre a Chelsea-legenda karrierjének kulcspontjai adják meg a választ.
Megcsúszott a Power Ranking ismét, mint szabadelvű tinilány havi baja a diszkószezon közepén. Ettől függetlenül csak három-négy mérkőzésen vizsgáljuk részletesen a csapatok teljesítményét, mert az elmúlt egy hónap tele volt Ligakupa-döntővel, FA-kupa fordulókkal és európai kupameccsekkel, amiknek köszönhetően a bajnokság kissé a háttérbe szorult. Az élmezőnyben - az Arsenal mélyrepülését leszámítva - a helyzet változatlan, de a kiesés elleni harc alaposan felbolydult Don Claudio távozásával. Tovább után a szokásos sorrend, hátulról indulva.
Annak, hogy a Chelsea ebben a szezonban letarolja a mezőnyt az a hátulütője, hogy a nélkülük zajló rangadóknak van valamiféle csalódott, picit kiábrándult hangulata. Persze csak a kezdő sípszóig. Utána már beindul a varázslat, az ami miatt nekünk ez a #besztlíg. Viszont ahogyan az aktuális fordulók előtt a programot vizslatjuk, nem tudunk elvonatkoztatni attól a tízpontos előnytől, aminek birtokában Antonio Conte csapata jelen pillanatban utolérhetetlennek tűnik. Ezen a hétvégén például a Liverpool vendégjátéka az Etihadban az abszolút főmeccs, de ahelyett, hogy ez a bajnoki címet döntően befolyásoló összecsapás lenne, igazából "csak" a dobogón elfoglalható maradék két helyről szól majd. Ettől függetlenül persze azt a megszokott minőséget várjuk vasárnap, amire Jürgen Klopp és Pep Guardiola neve a garancia, de igazán kiélezett thrillert akkor láthatnánk, ha a Chelsea botlana szombat délután. Hogy szerintünk ez előfodulhat-e, illetve, hogy mit várunk a huszonkilencedik fordulótól, az a hajtás után kiderül.
Mino Raiolát mindenki utálja. Pénzéhes, felszínes aranyásónak tűnik nem csak az első, de a tizenhetedik ránézésre is, ráadásul ezt az imázsát csak erősíti, hogy olyan agysebészeket képvisel a nyilvánosság előtt, mint a saját házát petárdával felgyújtó Mario Balotelli, vagy az a Paul Pogba, akinek százmilliós vételára óta a legnagyobb teljesítménye, hogy saját emojit kapott a Twitteren. A felszín azonban már csak olyan, hogy szükségszerűen eltakarja a lényeget: valójában Mino Raiola is több annál a kültelki suttyónál, aminek mutatja magát.
Nem kell megijedni, nem mossuk össze a Ding-ding-dong című "slágert" a Premier League aktuális mérkőzéseivel, főleg hogy már Claudio Ranieri idevágó sajtótájékoztatója is csak egy vicces sztori a múltból, amit majd a Leicester-szurkolók mesélhetnek az unokáiknak. A fura cím az előttünk álló fordulónak szól, amelyben összesen négy bajnoki mérkőzést tudnak megrendezni az eredeti kiírásnak megfelelően. A tömeges halasztás oka az FA-kupa, ahol a negyeddöntő nyolc csapatából hat együttes elsőosztályú. Ők is pályára lépnek a hétvégén, úgyhogy amiatt nem kell aggódni, hogy nem láthatunk megfelelő mennyiségű angol focit. Premier League és FA-kupa napok jönnek tehát, mi pedig a hajtás után mindkét sorozat aktuális meccseit átfutjuk. A két kupát egyszerre megmutató nyitókép keresése közben erre a gyöngyszemre esett a választásunk, így kedveskedve a héten komoly traumán átesett Arsenal-szurkoló olvasóinknak.
A Premier League huszonhetedik fordulójában megint lesz minden, ami miatt az angol bajnokságot szeretjük. A Chelsea ugyan tíz ponttal vezeti a tabellát, - és ezúttal nem is közvetlen riválissal csapnak össze - de Antonio Conte tanítványai azért nem dőlhetnek hátra. A játéknap zárómeccsén ugyanis egy jó kis londoni rangadón kell helytállniuk a kiszámíthatatlan West Ham United ellen. A listavezető mögötti öt csapat között pedig mindössze öt pont van, így aztán vasárnap estére szépen átalakulhat az üldözők sorrendje. A hátsó szekcióban is tovább folytatódik a harc a túlélésért, elég vegyes kilátásokkal. A hét mérkőzését Liverpoolban rendezik majd, ahol a hazaiak az Arsenal skalpjára, és negyedik helyére hajtanak. Az őszi meccs hét gólt és Pool-győzelmet hozott, annyit elárulunk, hogy most sem egy unalmas 0-0-át várunk. Kattintás után a részletek.
Szokásomhoz híven megint egy teljesen oda nem illő prológussal nyitok, ami most egészen kivételesen nem a mellekről fog szólni. Sokkal távolabbi vizekre evezek, ahogy ezt tettem egyszer egy hölgy mellett fekve, erősen illuminált állapotban: épp a Király, azaz Elton John egyik slágere indult el - talán a Levon, vagy a Your Song, nem emlékszem… -, én pedig nemes egyszerűséggel és nyugodtsággal közöltem a mellettem fekvő szépséggel, hogy ha a helyzet úgy hozná, simán lefeküdnék Sir Eltonnal… ("Jézusom, kimondtam ezt? Vagy csak gondoltam? Beszéltem? Hallottak engem?" - Johnny Depp; Félelem és reszketés Las Vegasban).
