Megkezdjük a 2015-2016-os szezont összefoglaló posztsorozatunkat, melyben külön írásokkal foglalkozunk a legjobb meccsekkel, a legszebb gólokkal, az All Star- és köcsögválogatottakkal, valamint a legjobb igazolásokkal és a legnagyobb flopokkal. Ez utóbbival nyitjuk ma a sort, és aki rendszeresen követte velünk együtt az év történéseit, annak tovább után nagy meglepetéssel nem fogunk tudni szolgálni.
Rendeznek ma egy meccset, amihez foghatót nehezen találunk a sportvilágban. Egy döntőt, amelynek győztese hosszú évekre megválthatja helyét a világ leggazdagabb klubjai között. Hajtás után rendhagyó beharangozó a világ egyik legértékesebb sporteseményéhez, amihez képest - financiális értelemben - a mai BL döntő is csak másodlagos.
"Esküszöm, hogy soha nem látnak majd ehhez hasonlót!" - ordította bele az éterbe Martin Tyler miután 2012-ben Sergio Agüero az utolsó pillanatokban nyerte meg a bajnokságot a Manchester Citynek. Valóban nehéz elképzelni, hogy sor kerül még valaha egy ennyire kiélezett és szoros bajnoki versenyfutásra, amelynek a kimeneteléről végül egyetlen gól dönt akkor, amikor már senki sem számít rá. Azonban tudjuk, hogy a futball néha produkál furcsaságokat, és valószínűleg 1989-ben is azt gondolták az emberek, hogy ahhoz foghatót még egyszer nem fognak látni. Lehet vitatkozni, hogy a Manchester City vagy az Arsenal nyerte meg drámaibb módon az angol bajnokságot, az mindenesetre tény, hogy 1989. május 26-án az egyik legelképesztőbb forgatókönyv lépett át a valóság színpadára az Anfield Roadon.
A magyar futball szurkolók közül talán nem mindenkinek cseng ismerősen az AFC Wimbledon neve. Holott az angol kiscsapat igazán fanatikus szurkolókkal és szakmai stábbal rendelkezik - köztük a keszthelyi főpályamesterrel, Tánczos Gáborral. A magyar szakember hosszú évek óta Londonban él, maximalista, ha a gyepről van szó, kisfiának pedig nagy kedvence az izomkolosszus csatár Akinfenwa. Hogyan lesz egy keszthelyi fiúból wimbledoni gyepmester? Ahogy Gábor mondja: jó időben kell jó helyen lenni, a precízség pedig alapkövetelmény.
27 év, 96 emberi élet. Az elmúlt napokban-hetekben több száz hozzátartozó, barát és több ezer, szerte a világban szétszórt futballszerető lelke könnyebbülhetett meg. Megkönnyebbülhetett, de megbékélni talán a jövőben sem fog. Csak egy nap, egy mérkőzés, amely talán mára a tragikus események nélkül a feledés homályába veszett volna, mára a Liverpool-szurkolók összetartozásának legfontosabb emléke és motívuma lett…
Ipari famegmunkálók, akiknek véletlenül kijött a lépés, a nagyok csődjének köszönhetően képbe került újgazdag kiscsapat, a bírók által szemenszedett csalással megtolt tündérmese. Esetleg a jövő csapatépítésének példás útja, Disney-filmre kívánkozó csoda, klasszis edzővel és néhány finomra csiszolt gyémánthoz hasonlítható játékossal megspékelve. A Leicester City megítélésében nincsen középút: vagy szívből rühelli őket az ember - ez a ritkább -, vagy fenntartások nélkül megadja magát a könnycsatornáira nehezedő nyomásnak, és gyermekkori rajongásának minden szövetével a csapatra aggatja szerelmes érzéseit. Hajtás után nem igazságot tenni próbálunk, hanem megvilágítunk néhány olyan tényt, amely talán kevésbé vált ismertté a XXI. század eddigi legnagyobb sportcsodája kapcsán. II. rész, taktika.
Még van hátra egy kósza forduló, de lényegében véget ért a 2015/2016-os Premier League-szezon. Tudjuk, ki lett a bajnok, tudjuk, kik folytatják jövőre a Championship húsdarálójában, és jó eséllyel a nemzetközi kupaszereplők kiléte is bizonyos, így a pulzusszámunk maximum azon a ponton emelkedhet meg kissé, amikor eldől, vajon emberemlékezet óta először elmarad-e a St. Totteringham Day megünneplése az Andrássy úton. Hajtás után így aztán rendhagyó preview-t tárunk elétek: hamut szórunk a fejünkre, megszaggatjuk ruháinkat, és elismerjük, mi sem értünk jobban ehhez a gyönyörű játékhoz, mint Bognár György és Puhl Sándor szerelemgyereke.
Ipari famegmunkálók, akiknek véletlenül kijött a lépés, a nagyok csődjének köszönhetően képbe került újgazdag kiscsapat, a bírók által szemenszedett csalással megtolt tündérmese. Esetleg a jövő csapatépítésének példás útja, Disney-filmre kívánkozó csoda, klasszis edzővel és néhány finomra csiszolt gyémánthoz hasonlítható játékossal megspékelve. A Leicester City megítélésében nincsen középút: vagy szívből rühelli őket az ember - ez a ritkább -, vagy fenntartások nélkül megadja magát a könnycsatornáira nehezedő nyomásnak, és gyermekkori rajongásának minden szövetével a csapatra aggatja szerelmes érzéseit. Hajtás után nem igazságot tenni próbálunk, hanem megvilágítunk néhány olyan tényt, amely talán kevésbé vált ismertté a XXI. század eddigi legnagyobb sportcsodája kapcsán. I. rész, felderítés.
Sajnos a bajnoki cím kérdése már eldőlt és mostanság nem igazán akad olyan szezon, amikor még az utolsó fordulóban is tövig rágják a körmüket az élcsapatok szurkolói. Ellenben a Bajnokok Ligája helyekért folytatott harc éleződik, különös tekintettel a manchesteri csapatokra nézve. A kiesés elkerülése ellen vívott csata viszont talán még ennél is súlyosabb és persze sokadjára RIP Aston Villa. Szóval nem kell aggódni, mert ezen a hétvégén sem fogunk unatkozni, csak kicsit más irányba terelődik a hangsúly.
Amit még a hétvégén is csak kérdőjelekkel mertünk emlegetni, az hétfő estére bevégeztetett. Bajnokká vált a Leicester City! A szezont követően nagyon sok elemzést és véleményt tárunk majd elétek erről a jelenségről, egyelőre azonban maradjunk a hétvégi fordulónál, hiszen persze mások is pályára léptek a Rókák mellett, ráadásul éppen a londoni rangadó döntötte el a várva várt párharcot.
