December 30. és január 4. között nincs megállás a Premier League-ben. Minden napra jutnak meccsek, mi pedig arra gondoltunk, hogy ha már az FA ennyire besűrítette a programot, akkor mi is ömlesztve írjuk meg a a soron következő két forduló beharangozóját. Izgalmakban nem lesz hiány (de hát mikor volt?), a #besztlígtől pedig 2016 utolsó és 2017 első napjaiban is azt várjuk, mint eddig: hogy a legjobb legyen. Hajtás után megtudhatjátok, hogy mit is jósoltunk erre a fura, dupla fordulóra.

Amíg mi a karácsonyi menütől hízunk, addig a szigeteken a sarat dagasztják kedvenceink. Nincs is felemelőbb, mint a harmadik, kicsit már megfáradt ünnepnapra egy újabb remek meccsdömping. Ha pedig már nekünk nem adatott meg, hogy a helyszínen szurkoljunk, akkor legalább huppanjunk le a kényelmes fotelba egy kis mézeskaláccsal és tojáslikőrrel, és nézzük a #besztlíg újabb fordulóját. December 26-án főszerepben a manchesteri klubok, de természetesen a többiekről sem feledkeztünk meg. Hajtás után beharangozó, karácsonyi hangulatban.

Te is hallottad a sztorit, miszerint Mesut Özil nem tud védekezni, lusta, és nemtörődöm? És, elhitted? Ha igen, akkor gyorsan kattints, mert blogunk arsenalos mindenese, a díjnyertes Peet nyakába vette a kérdést, és a rá jellemző vitriolos tényszerűséggel világított rá a lényegi pontokra. Meg fogsz lepődni, mire jutott, de csak hajtás után.

Az előttünk álló fordulóban a csapatok többsége ismét fontos mérkőzéseken lép pályára. A Chelsea rekordra tör, a közvetlenül mögöttük loholó kluboknak pedig egytől egyig nehéz meccseket hoz a 17. forduló. A Liverpoolra például városi rangadó vár, míg a harmadik helyezett Arsenal a negyedik Manchester City-hez látogat.

A találkozókat ezúttal is kiveséztük, viszont most egy kicsit másképpen. Hajtás után hat párosításról olvashattok, viszont utána a Közös Albion podcast extra kiadásban meghallgathatjátok, ahogyan az összes mérkőzést kitárgyaltuk.

Ahogyan az előző beharangozónkban is írtuk, a Premier League csapatok nem sokat pihennek decemberben. Ennek ékes bizonyítéka ez a mostani hétközi forduló is, amelyben ha klasszikus értelemben vett rangadó nem is lesz, de minden párosítás kapcsán várunk valami érdekeset, izgalmasat. És igen, elhisszük végre, hogy nyerhet meccset a Chelsea is. Minden további a hajtás után olvasható.

Jó ideje pihentetjük már podcastunkat, a visszatérés öröme azonban nem jár egyedül: a projekt ugyanis szintet lépett, és nem pusztán megnyerte állandő házigazdának blogunk Ágyús mindenesét, Peetet, hanem ezentúl rendszeresen egy ismert-kedvelt "sztárvendéggel" jelentkezik majd. Ehavi adásunkban Sztancsik Tamást, a Telesport és a TV2 korábbi munkatársát, az MLSZ egykori sajtófőnökét, nem mellesleg hatalmas Arsenal-drukkert kértük fel a közreműködésre, arra pedig, hogy ne boruljon el egész Londonig a műsor egyensúlya, mc_deere ügyelt. Hajtás után Bilic kálváriájáról, az Arsenal esélyeiről, Karius vesszőfutásáról, és még sok minden másról, hosszabban. Hallgassátok, szeressétek!

Ismét hétvége, ismét Premier League, szoktuk mondani, de a kitétel decemberben már nem állja meg a helyét - hogy miért, azt nálatok jobban kevesen tudják ebben az országban. Miközben Európa legtöbb bajnokságában viharos gyorsasággal közeleg a bajnoki szünet, Angliában csak még inkább rákapcsolnak a csapatok, és az előttünk álló hónapban valósággal telenyomják az arcunkat minőségi focival. 10., 11., 13., 14., 17., 18., 19., 26., 27., 28., 30., 31 - ezek még véletlenül sem a KENÓ-számok, hanem december azon napjai, amikor meccseket rendeznek a #besztlígben. Aztán, ha a szilveszteri meccsnézés és buli után megvolt a malacsült és a lencsefőzelék, akkor január 2-án, 3-án és 4-én ismét pályára lépnek kedvenceink.

Ennyire azonban kár előre szaladni, mert a mostani forduló is épp elég érdekességet tartogat. Kimászik-e a gödörből a Spurs ellen José? Megszakítja-e Conte nyerő szériáját Pulis? Mire megy a bajnoki címvédő ellen a trónkövetelő Guardiola? Hajtás után szokás szerint mindenre, és annál többre is választ adunk.

Eltelt egy hónap, úgyhogy itt az ideje visszatérni a négy héttel ezelőtt belengetett Power Rankinghez. Az élen nagy meglepetéssel nem fogunk tudni szolgálni, de a mezőnyben feltűnik egy-két szupernova ismét, hogy aztán december végére nagy valószínűséggel mindenki a helyére kerüljön. Hajtás után a részletek.

A Premier League 14. fordulójában a nyitó találkozó egyben a hét mérkőzése is. A harmadik az első ellen, Pep Guardiola Antonio Conte ellen, azaz a Manchester City a Chelsea ellen. Két a #besztlíg-ben újonc manager, akik nagyon hasonló statisztikával hozták le a szezon eddigi részét. A City jobban kezdett, a Chelsea pedig az utóbbi hetekben megállíthatatlan. A találkozót árgus szemekkel figyeli majd Jürgen Klopp és a Liverpool is, ugyanis ha nem a Chelsea nyeri a hét meccsét, akkor jó esélye lesz a Vörösöknek, hogy nevető harmadikként (azaz másodikként), a forduló végén a tabella élére kerüljenek. Akkor pedig veszélyben a szemüveg. Hajtás után a részletek.

Lassan, de biztosan haladunk a december felé, ami rendszerint a számadások hónapja. Én is ennek a gondolatmenetnek a jegyében csaptam fel a minap a Google Analytics-et, amit arra használunk a blog esetében, hogy lássuk, mennyien is olvastok minket nap mint nap. Száraz számokkal nem untatnálak titeket, viszont ez a kis kütyü azt is megmutatja, hogy milyen mágikus szavak segítségével találtak páran az oldalunkra. Ezekből szeretnék most nektek bemutatni egy kisszínes, offtopik válogatást, tovább után.

Az előttünk álló fordulóban igazából egyetlen mérkőzés lesz, ami kicsit megkavarhatja a tabella sorrendjét. A Chelsea - Tottenham összecsapásról van szó, ami egyértelműen a hét meccse. Ha nem lenne elég a csapatok bajnokságban elfoglalt helyezése, akkor csak fel kell idézni a legutóbbi, 2-2-re végződő találkozásukat, ami az előző szezon egyik klasszikusává vált. A többi pályán az élcsapatoknak olyan kötelező a győzelem, mint háladáskor pulykát enni, vagy a black friday-en kedvezményt adni. Aztán, hogy mindenki tudja-e szállítani az elvárt eredményeket, az már más kérdés - hogy szerintünk sikerül-e, az meg hajtás után kiderül.

A Wolverhampthon Wanderers manapság csak a Championship középmezőnyében, annak is az alján szerénykedik. A háromszoros bajnok és négyszeres kupagyőztes a 2011/12-es szezonban intett búcsút a Besztlígnek, majd zuhant rögvest még a Purgatóriumnál is lejjebb. A visszajutás ugyanolyan gyorsan sikerült, mint a kiesés, a Champo mocsara viszont azóta sem engedi őket - a 2014/15-ös kiírásban például hetedikek lettek, azonos pontszámmal, rosszabb gólkülönbséggel lemaradva az 5. ill. 6. (Brentford, Ipswich) playoffot jelentő helyezésekről. Ez viszont most a legkevésbé se érdekeljen senkit, hajtás után egy sokkal érdekesebb történetet hozunk Nektek a Farkasok hőskorából.

"24 éve vagyok edző, de még mindig elkeserít a vereség. Nem lehet hozzászokni. Elveszíteni egy meccset - pláne, ha jól játszottál közben - egyenlő a halállal."

Tony Pulis az angol futball talán legellentmondásosabb alakja. Végletekig defenzív, már-már nihilista felfogása sokaknak elrettentő példa, de ha végigtekintünk az eredményein, egészen más szúr szemet: az, hogy soha, egyetlen csapat kispadján sem bukott meg. Ránézésre ő a klasszikus angol edző - középkorú, kopaszodó alak, aki kopottas melegítőben, szemébe húzott baseballsapkával a fején ordítozik, a csapata pedig rendületlenül ívelgeti a labdát előre. Pedig, ha bepillantunk a gondosan felépített álarc mögé, egy teljesen más karaktert ismerünk meg.

A hétvégén visszatér a Premier League a nemzetközi szünet után, és innentől kezdve elkezdődik az igazán nagy hajtás. Világbajnoki selejtezőkkel márciusig nem kell számolni, ráadásul egyre közelebb az év vége, azaz a garantált meccsdömping. Az élmezőny nagyon együtt van, kérdés, hogy ki szakad le az első öt helyezettből? Vagy ki csatlakozik? Rangadóval indul a forduló, egy jó kis José Mourinho - Arséne Wenger meeting keretei között. Hajtás után a részletek.

Eltelt újabb bő egy hónap, ezért egy kicsit megint ránézünk, hogyan alakul a Championship idei szezonja. A bajnokságnak nagyjából az egyharmadánál járunk, így aztán konkrét helyezésekre még mindig nem érdemes tippelni. Viszont úgy tűnik kezd kirajzolódni, hogy az igazán nagy harc idén is a 21. és a 6. hely megszerzéséért folyik majd. A Newcastle a kezdeti botladozások után odatett egy hibátlan sorozatot, jelezve, hogy a hét évvel ezelőttihez hasonló Champo-idényt szeretnének. Ezzel helyre is állt a világ rendje, egyelőre. Hajtás után egy kis körséta a Purgatóriumban.

Miután a Cesc Fabregas életpályáját feldolgozó posztsorozatunk első részében megmutattuk hogyan lett a fiatal katalán játékosból az Arsenal meghatározó játékosa, a második fejezetben elmeséljük miként válhatott az Ágyúsok csapatkapitányává mielőtt hazatért Barcelonába, hogy végül egy angol bajnoki címmel a zsebében karrierje mélypontjára érjen a Chelseaben.

-

Cesc Fabregas a Premier League történetének egyik legjobb középpályása. Ifjú titánként robbant be az Arsenal kezdőcsapatába, majd évekkel később csapatkapitányként tért vissza Barcelonába, hogy aztán végül a Chelseanél végezze. A bámulatosan kreatív középpályás ugyan még csak 29 éves, de mostanra úgy tűnik eljutott karrierje mélypontjára. A kétrészes posztsorozatunkban megpróbálom bemutatni azt az utat, ami idáig elvezette a világ- és Európa-bajnok játékost.

Aktualitásokért rajongó olvasók, figyelem! Itt az ideje, hogy a preview mellé egy másik, amolyan review-pótlék rovattal is jelentkezzünk, megtörvén a sok magazinos cikket. Éppen ezért úgy döntött a szerkesztőség, hogy jó lenne beröffenteni az amerikai ligákból megismert és elég sok helyen használt Power Rankinget. Természetesen egy ilyen lista csak két esetben lehet sikeres. Egyrészt akkor, ha van mögötte egy jól felállított szempontrendszer, ami alapján a sorrend elkészül, másrészt, ha rendszeresen megjelenik, és a szerző orrát rendszeresen bele lehet dörgölni a félrecsúszott ítéleteibe, jóslataiba. Tovább után a részletek, melyekből azt is megtudhatod, mi alapján került az aktuális lista csupán negyedik helyére a Manchester City.

Ahogyan a múlt héten megírtuk, hogy nem láthatunk igazi rangadót, úgy most pont az ellenkezőjét harangozzuk: az előttünk álló fordulóban egy igazi klasszikus, az észak-londoni derbi vár ránk. Vasárnap kora délután az Arsenal és a Tottenham csap össze egymással. Parázs hangulatot, jó focit, és gólokat várunk. Hogy még mit? A hajtás után kiderül.

Mostanság sokakat izgat Ryan Giggs leendő színpadra lépése az angol médiában és futballkörökben egyaránt. Ráadásul egyre aktuálisabb lesz a helyzet, hiszen a szezon kezdetével a Sunderland és a West Ham United csapatánál is remeg a pad, nem beszélve a Championship árnyékos oldaláról. Az, hogy vajon milyen edző Ryan Giggs, még nem tudja senki, de az már annál inkább érdekes lehet, hogy miként arathat sikert, ha majd egyszer végre akcióba lép.

A tizedik fordulóig kellett arra várni, hogy legyen egy rangadótól mentes hétvégénk a Premier Leagueben. A 2016/2017-es évadban eddig minden hétvégén adott volt egy párosítás, amire ráillett a "hét meccse" címke; ilyen most nincs, de ettől még biztosan nem fogunk unatkozni. A #besztlíg, az #besztlíg, rangadók nélkül is. Hogy mi vár ránk, azt hatjás után boncolgatjuk.

Gareth Barry a jellegtelen angol középpályás prototípusa. Nem passzol kiemelkedően jól, nem tud cselezni, egy bizonyos szinten túl a játék olvasásában sem jeleskedik. Nem szerel annyit, mint Kanté, nem nyer tucatszámmal fejppárbajokat, erős, de nem agresszív, szedi a lapokat, de négy deci rum után, távolról hunyorítva sem kevernéd össze a fénykorában daraboló Roy Keane-nel. Észrevehetetlen, szürke, egy nagy gépezet kicserélhető fogaskereke. És mégis, immáron több mint hatszáz meccs áll a neve mellett a világ legkeményebb ligájában. Hogyan csinálta?

A Premier League éppen aktuális fordulójának beharangozásakor általában rengeteg kérdés merül fel bennünk. Az egyik ilyen például az, hogy mi lesz majd a legnagyobb érdeklődésre számot tartó összecsapás? A kilencedik fordulóban ez viszont egyértelmű. A hét meccse a Chelsea - Manchester United lesz, amikor is José Mourinho ellenfélként tér vissza a Stamford Bridge-re. A hajtás után gondolatok mind a tíz meccsről, és egy speciális ajánlat vasárnapra.

Sir Alex Ferguson összeráncolt szemekkel nézelődött a lelátón a Manchester City elleni 2-1-es vereség napján az Old Trafford kakasülőjén, idén szeptemberben. A skót már negyedik éve nem foglalja el a Manchester United kispadját és vele együtt a sikerek is elillantak, de ami még fontosabb, a klub identitását is gyökereiben változtatta (vagy kérdőjelezte?) meg távozása. Mourinho kinevezésével és a nyári igazolásokkal pedig sokakat sikerült alaposan megosztani és éppen elegendő idő telt már el ahhoz is, hogy mi kinyissuk ezt az aktát és benézzünk a leplezetlen függöny mögé, amiről még mindig nem beszélnek a Vörös Ördögök rajongói.

A válogatott szünet után visszatér a Premier League, méghozzá nem is akármilyen rangadóval. Hétfő este, a nyolcadik forduló zárómeccsén ugyanis egy igazi klasszikus mérkőzést rendeznek. A tizennyolcszoros bajnok a húszszoros bajnok ellen, Jürgen Klopp José Mourinho ellen, a Liverpool a Manchester United ellen. Hajtás után a forduló tíz mérkőzésének behrangozója.

Bő egy hónap telt el az előző Championship helyzetjelentés óta, a tempó pedig természetesen nem csökkent. Sőt, tulajdonképpen a válogatott mérkőzések miatti szünet jelenti az egyetlen lehetőséget a pihenésre, már ahol a kulcsemberek zöme nem érintett valamilyen nemzetközi szereplés kapcsán. Az átigazolási időszak lezárása óta hat fordulót rendeztek az angol másodosztályban, és félútra beszúrtak a programba egy Ligakupa kört is, ahol bőven voltak érdekeltek a Champoból. Tizenegy forduló után vagyunk most, azaz majdnem a bajnokság negyede lement. Nyilván végső győztest, feljutókat vagy kiesőket még csak tippelni lehet, de az már látszik, hogy a kardinális kérdésekben érintett szűk körnek kik lehetnek a tagjai. Visszatértünk, de nem csak mi. Három régi ismerős is újra megjelent a Purgatóriumban. Hajtás után a részletek.

Ha mondanom kéne egy meccset, ami szerintem a legkisebb eséllyel bundázható, minden bizonnyal Angliából és azon belül is a legnagyobb riválisok egymás elleni meccseiből választanék egyet. Manapság szinte elképzelhetetlen, hogy egy United-Pool szintű rivalizálást meg lehessen kenni, bő 100 évvel ezelőtt azonban pont ez történt az angol labdarúgás történetének első bizonyított fogadási csalásában. Hajtás után ezt a sztorit elevenítjük fel, magyar nyelven valószínűleg először.

Sam Allardyce 67 napot töltöttt az angol válogatott kispadján, ahonnan egy meccs után, 100%-os győzelmi rátával távozott a múlt héten. Kárörvendően ugyan megjegyezhetjük, hogy ez a szégyenfolt méltó fejezete lesz edzői pályafutásának, de a most csapdába csalt exkapitány ügye jóval túlmutat egy olyan apróságon, minthogy éppen ki a válogatott aktuális első embere. Egyáltalán, elegendő apropóval szolgált a leváltáshoz a The Telegraph lebuktató kampánya, és - függetlenül a választól - a diskurzusnak tényleg ezzel a kérdéssel kéne véget érnie? A továbbiakban ezt taglaljuk.

Sokan úgy gondolják, a futball maga az élet. Ebben a kijelentésben persze rejlik némi költői túlzás, de az kétségtelen, hogy ez a sport kiválóan modellezi azt, amit nap, mint nap átélünk. A szürke és unalmas hétköznapokat, a felemelő pillanatokat, a váratlan örömöket, és sajnos a csalódásokat és tragédiákat is. Vannak azonban olyanok, akiknek túl kevés jutott a futballból, és túl kevés jutott az életből.

1999-ben a Manchester United bezsebelte az FA kupát, a bajnokságban az Arsenalt megelőzve elhódították a bajnoki címet, a Bajnokok Ligája döntőjében pedig drámai körülmények között a hosszabbításban fordították meg a meccset a Bayern München ellen. Egy évvel később a triplázást ugyan nem sikerült megismételni, de a bajnoki serleg ismét Manchester vörös felében kötött ki. Néhány héttel a bajnokavatás után Amszterdamban egy észak-ír fiatalember alig egy nappal a 27. születésnapja előtt a munkából hazafelé igyekezve beleesett egy csatornába, aminek következtében kómába esett, majd életét vesztette. Pedig ha a sors nem ennyire kegyetlen, akkor ez a fiatal férfi Giggs, Beckham és Scholes mellett ünnepelhette volna a United címeit.

Ha már a válogatottnál áll a bál, - pszt, erről majd a forduló után bővebben értekezünk - legalább a Premier Leagueben legyen egy kis nyugalom! Egy csésze gőzölgő angol nemzeti italt kortyolgatva pedig úgy gondoljuk, hogy lesz is. A világbajnoki selejtezők miatt kéthetes szünet következik a ligában, előtte azonban még van egy forduló, aminek akár az előző két preview főcímét is adhatnánk. Nagyjából ugyanis papírforma eredményeket várunk, Pep Guardiola és a City pedig továbbra is tartani tudja az előnyét. Hajtás után megtudhatjátok, hogy mit jósoltunk, ezúttal a teafűből.

Az első részben bemutattuk, hogyan lett Wayne Rooney ösztönösen zsigeri tehetségből egész Anglia legjobb focistája, majd hogyan tett neki keresztbe a csúcson egy ostoba sérülés. Most jön a hattyúdal, a pályafutást derékba törő rossz döntés, majd az elkerülhetetlen lecsúszás krónikája. Rajongóknak kötelező, mindenki másnak erősen ajánlott.

​

A Manchester City már a hatodik fordulóban jó eséllyel szerezhet egymeccses, azaz több mint három pontos előnyt a többi csapattal szemben. Pep Guardiola pedig gyorsan rászolgált az első, szigetországi becenevére, amit még 2016 februárjában kapott. Ekkor vált ugyanis hivatalossá, hogy átveszi a Manchester City kispadját, hanem a Kékek egyik legismertebb szurkolója, Liam Gallagher pedig az önjelölt "keresztapa" címében tetszelgett. Az egykori Oasis együttes frontembere a Twitteren többször is a "Sgt. Pep" névvel illette, feltehetően a Beatles nyolcadik nagylemeze, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band után szabadon. A City Bors Őrmestere és szakasza pedig azt csinálják, ami a név alapján el is várható tőlük: csípősen menetelnek előre. A többiek meg igyekeznek lépést tartani.

Rooney-t sokáig a legnagyobbakkal emlegették egy lapon, azonban ideje belátni: már soha nem futja be azt a pályát, amit 2002-es berobbanásakor jósoltak neki. De vajon lehet-e csalódásnak nevezni egy olyan karriert, amelynek végét az angol válogatott és a United örökös gólrekordjának megdöntése fémjelzi majd? Szerintünk simán, és azt is elmeséljük, miért. Vigyázat, tldr!

Kedden, szerdán és csütörtökön hatan is a Bajnokok Ligája-, valamint az Európa Liga csoportköreinek első fordulójában voltak érdekeltek az angol klubcsapatok közül (3W, 1D, 2L), pénteken folytatódik a bajnokság, jövő héten pedig máris jön a Ligakupa soron következő kanyarja - benne 16 PL-résztvevővel -, egyszóval: beindult a nagyüzem a világ legfaszább bajnokságában. Most végre elválik a szar a víztől, kiderül, kinek mennyire hosszú (erős?) a cserejátékosok számára készített asztalosipari terméke, és arra a kérdésre is választ kapunk, lesz-e olyan idióta szerethető kiscsapat a mezőnyben, amelyik a TV-s pénzzel játó habzsi-dőzsi helyett valamelyik kupasorozat semmihez sem hasonlítható (muhhaha) presztízsértékét helyezi előtérbe. Hajtás után szokás szerint félreverjük a harangokat, eljöljáróban csak annyit, két tipperünk ezúttal minden fronton a tutit szagolja.

Miután az elmúlt két hét folyamán részletesen bemutattuk a besztlígbe frissen belecsöppent Pep Guardiolát (itt és itt), úgy illik, hogy most a Chelsea élére szinten Premier League-újoncként kinevezett Antonio Conte eddigi karrierjét és edzői munkásságát is megismertessük veletek. A második részben az olasz mester edzői pályafutása, és filozófiája kerül terítékre.

Antonio Conte munkamorálja és hozzáállása már gyerekként is kiemelkedő volt. Az iskolában a tanárai mindig követendő példaként hivatkoztak rá, és még akkor is kiválóak voltak a tanulmányi eredményei, amikor már nagyon közel került a Lecce felnőtt csapatához. A kemény munka és a folyamatos tanulás a siker titka. Ezek nélkül az ember elveszett. Conte számára a lazítás nem megengedhető, mert az gyengeséghez vezet. Épp ezért már játékosként tudatosan készült az edzői karrierjére. Ugyanakkor tudta, hogy még ez sem vezet feltétlenül ahhoz, hogy sikeres edző lesz, és nem szabad mindent egy lapra feltenni. Miután Foggia egyetemén sporttudományokat tanult, egy rövid időt eltöltött a Siena csapatánál Luigi De Canio segítőjeként. "Adok magamnak néhány évet. Ha nem leszek sikeres, akkor legalább több időt tudok majd tölteni a családommal."

Conte 2006-ban kapta meg az első vezetőedzői megbízását az akkor a Serie B-ben szereplő Arezzonál, de a dolgok nem alakultak túl fényesen. Októberre a csapat kilenc lejátszott meccséből egyet sem tudott megnyerni, Contét pedig menesztették. Ennél világosabb jelzés nem is kellett a fiatal edzőnek, hogy bőven van még mit tanulnia.

Az "egyéni hibákból kaptuk a gólt" kezdetű edzői önmosdatás az egyik legidegesítőbb dolog a futballban. Eleve visszás, mert hát ki az istennyila állította csapatba az egyéni hibákat elkövető játékosokat, ha nem maga az edző - ergo lehetne szaggatni a saját ruhákat is, ha már -, de ott van az az aprócska, ám egyesek szemében kifejezetten fontosnak tetsző részlet is, miszerint a futball, mint olyan, alapvetően ún. csapatjáték. Nem arra gondolok feltétlenül, hogy "együtt vesztünk és együtt nyerünk", hanem inkább arra, hogy amennyiben tizenegy ember mindössze egyének halmazaként ténfereg a pályán, ahelyett hogy kiérlelt csapatjátékkal menne ellenfele idegeire, megpróbálva felerősíteni az erényeit, és elrejtve a gyengéit, akkor javallott lehet inkább ezzel a ténnyel foglalkozni, és nem ráhúzni a vizes lepedőt néhány kiválasztott egyedre a falkából. De hát José ilyen, így szeretjük szoktuk meg, és valljuk be: igazából már hiányozna is, ha egyszer valamivel kevésbé lenne arrogáns paraszt, amikor a saját hibái kerülnek szóba.

A Premier League negyedik fordulójában minden a manchesteri városi rangadó körül forog majd, és bár mi lennénk a legboldogabbak, ha a meccset felhúzhatnánk arra, hogy a jelenkor két legsikeresebb edzője (22 vs. 21 darab komoly trófea) feszül egymásnak az Old Traffordon, valójában inkább médiacirkusz lesz ez az egész, mintsem komoly sportértékkel bíró labdarúgó mérkőzés. Főleg, hogy az ehhez hasonló kéthetes szünetek általában baromira nem tesznek jót a csapatok formájának, szóval kíváncsian várjuk, ki, hol folytatja azt, amit az iskolakezdés előtt abbahagyott. Hajtás után természetesen Pep és José személyi aktáját fejtjük ki a legbőségesebben, de egy-egy mondattal minden meccsről igyekszünk megmondani a tutit.

A Championship a legerősebb másodosztályú bajnokság. Ezzel a kijelentéssel természetesen lehet vitatkozni, csak nem ezen az oldalon. Az viszont egészen biztos, hogy a legnagyobb érdeklődés ezt a sorozatot övezi a nem első osztályú ligák közül. Jelenleg az Egyesült Királyságon kívül 32 országban közvetítenek rendszeresen Champo mérkőzéseket, és emellett a Sky Sports által élőben sugárzott meccsek az internetes streameken szintén rengeteg emberhez jutnak el. Igény mindenképpen van rá. Komoly Premier League, vagy legalább is első osztályú múlttal rendelkező klubok mérik össze az erejüket, gyakran hetente többször is. Mi pedig bizonyos időközönként megpróbáljuk összeszedi a fontosabb momentumait ennek a flúgos futamnak. Megígértük, beharangoztuk, most pedig megcsináljuk. Az eseménykövetés első részében főszerepben az átigazolások, és a nyitány.

Miután az elmúlt két hét folyamán részletesen bemutattuk a besztlígbe frissen belecsöppent Pep Guardiolát (itt és itt), úgy illik, hogy most a Chelsea élére szinten Premier League-újoncként kinevezett Antonio Conte eddigi karrierjét és edzői munkásságát is megismertessük veletek. Az első részben az olasz mester személyisége, valamint játékos-pályafutása kerül terítékre.

Már a biztos bajnoki cím tudatában a Juventus a Cagliari csapatát fogadta 2014 májusában. Antonio Conte és a játékosok épp egy videós elemzésre készültek, amikor a csapatkapitány Gianluigi Buffon belépett az ajtón, oldalán a sportigazgató Guiseppe Marrottával. "Elnézést főnök! Az igazgató csak szeretné tisztázni a bajnoki címért járó bónuszokkal kapcsolatos kérdéseket" - szólalt meg naivan az Öreg Hölgy kapusa, akkor még nem is sejtve, hogy egy vulkán kitörésében játszott elévülhetetlen szerepet. Amint Buffon elhallgatott, Conte szinte teljesen kikelt magából. Mindenkit kiüldözött a teremből és szemtől szemben alaposan kioktatta kapitányát. "Egy szóval sem akarok többet hallani ebből! Pont tőled az összes közül soha nem vártam volna ilyesmit! Bónuszok… Óriásit csalódtam benned! Vereséget szenvedtünk abban a pillanatban, hogy kinyitottad a szádat!"

A Bajnokok Ligája és elődje, a BEK története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül, amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap, majd a későbbi és egyben lezáró fejezet is a Leeds United csapatáé.

Utolsó napjához ér az átigazolási időszak, tankolják a helikoptereket, izzik a Twitter, egyszerre nyitja a pénztárcát kicsi és nagy, miközben szép csendesen már több mint 1 milliárd elköltött font fölött járnak a PL csapatai. A nagy hajtás előtt veszünk egy mély levegőt, és átnyálazzuk az eddigi érkezőket, természetesen megtartva jó szokásunkat az osztályozással kapcsolatosan is.

Első részünkben igyekeztünk bemutatni az angol kötődést, amely Josep Guardiola életének legnagyobb részét valamilyen módon végigkövette, és azt, ahogyan a kisgyerek labdaszedőből előbb klasszis középpályás, majd gyakorlatilag segédedző vált Juanma Lillonál. A folytatásban magáról az edzőről lesz szó - vélhetően olyan előadásban, ahogyan azt az olvasó kevésbé ismeri. Amíg a múlt heti írás elsősorban Graham Hunter Pep's England Calling cikkére épült, most Martí Perarnaunak a mesterről szóló könyve jelenti az elsődleges forrást.

Péntek délután összeültünk egy haveri sörözésre hárman, és ha már ott voltunk, fel is vettük a Közös Albion következő adását. Érintettük az összes topikot, ami egy angolfutball-fant a napokban hetekben a leginkább foglalkoztathatott, éppen ezért tovább után a terítéken a Pogba-transzfer, Wenger igazolásai, Guardiola és Hart kapcsolata, valamint a tévés közvetítések.

Túlzás lenne azt állítani, hogy körvonalazódik bármi is a Premier League küzdelmeiben, ám a harmadik fordulóhoz érkezve néhány menedzser még most beláthatja, hogy ki kell használni az utolsó napokat az átigazolási piacon. Ezzel leginkább Arséne Wenger és Antonio Conte adós még a szurkolóik felé, de néhány kisebb csapatnál is gondolkodóba eshetnek a tulajok, és kezdhetik előkeresni virtuális pénztárcájukat. Ahogy az első két fordulóban nem maradtunk rangadók nélkül, úgy a harmadik sem okoz majd csalódást ezen a téren. Viszont mivel a besztlíg küzdelmeiről beszélünk, itt egyébként sem mehet senki biztosra. A forduló után a VB selejtezők miatt két hetes bajnoki szünet következik, és nagyon nem mindegy, hogy milyen szájízzel vonulnak pihenőre a csapatok. Hajtás után a részletek.

Az új szezonnal egyidőben új szelek kezdtek fújni a Britannián. Nem csak az eseménykövetésből vettünk vissza - azazhogy helyeztük át inkább a Facebookra -, de eztán vigyázó szemeinket a Premier League mellett az angol foci többi ütőerén is rajta kívánjuk tartani. Ennek szellemében már olvashattatok egy részletes, háromrészes felvezetést a másodosztályú iszapbirkózás elé, de itt nem állunk meg, hanem alászállunk az igazi purgatóriumba, a poklok poklára, és elmondunk nektek mindent, amit csak tudni érdemes a League One-ról, vagyis a világ harmadik legjobb bajnokságáról. Hajtás után a szó polihisztor főkommentelőnké, Peterborough-é, aki terveink szerint havi rendszerességgel kalauzol majd el bennünket a hamisítatlan brit futball mocsárvidékeire.

Tavaly decemberben két mega José-poszttal jelentkeztünk - most, hogy a tézis is csatlakozott végre a ligához, illendő valami hasonlóval fogadni őt is. Pep Guardiola ugyanis egy régen dédelgetett álmot él meg éppen. Akárcsak a többi, más futballkultúrából érkező játékost és trénert, őt is magával ragadta a játék bölcsője. Igaz, a sáros mocsárvidékre hajazó elsőosztályú játékterek, az igazi Wembley, és a korábban Európában is domináló, britekből összeállított klubok ma már mindenki számára pusztán szép emlékek - Guardiolának ráadásul a meghatározó fajtából.

Jobb, ha hozzászoktok a pénteki preview megjelenésekhez, ugyanis ebben az évben számos alkalommal a hét utolsó munkanapján indul útjára az aktuális bajnoki forduló. Mi pedig ehhez próbálunk igazodni, hogy egyetlen mérkőzés se maradjon ki a felhozatalból és már a mérkőzés előtt információkat tudjatok kapni a várható legfontosabb eseményekről. Rangadókkal nyílt a bajnokság és komoly mérkőzésekkel is folytatódik, mindjárt összecsap például a tavalyi bajnok és ezüstérmes.

A kétezres évek elején Dick Wright, a Leeds United sajtósa mesélte az alábbi sztorit: Lee Bowyernek az egyik divatos hotelban komolyan meggyűlt a baja az étlappal. Bowyer Wrightot kérdezte meg, hogy mit ajánlana neki, mert igazából fogalma sincs, hogy mi jó és mi kevésbé finom. Wright azt javasolta a középpályásnak, hogy kóstolja meg a lepényhal steaket. Már a tányér felénél járt az egykori angol válogatott, amikor a fura arckifejezéseit látva az elnök, Peter Ridsdale rákérdezett, hogy milyen a kaja. "Nem olyan rossz" - válaszolta Bowyer, viszonylag kevés meggyőződéssel. Pár falattal később aztán odafordult Wright-hoz. "Te Dick, ez a steak elég halízű, nem?" Az egész csapat harsány nevetésben tört ki. Pár évvel később aztán mindenkinek lefagyott a mosoly az arcáról a klub háza táján…

Bolhapiacunk - és talán az egész átigazolási történelem - leghosszabb sagája, Paul Pogba átigazolása végre valahára lezáródott ezen a héten, épp a bajnokság kezdetére. A francia középpályás világrekordot jelentő összegért szerződik az angol iparvárosba, de persze mi nem csak Raiola (bocs, Freud) róla tudjuk megmondani, hogy mire megy majd a világ legjobb bajnokságában. Tovább után minden új érkezőről lerántjuk a leplet.

Szinte alig hiszed, hogy itt van? Még nem tudod hol fogod nézni? Kíváncsi vagy, hogy mire viszi Mourinho az Old Traffordon, Pep pedig az Etihadban? A Britannia idén sem fog lemaradni semmiről, és bár terveink szerint a blogos tartalmaink a jövőben exluzívabb, magazinos jellegű irányt vesznek majd, a Preview-t megtartjuk, hogy mindenki kedvére kiokoskodhassa magát az aktuális fordulóval kapcsolatban. Hajtás után elindul a Premier League 2016/2017-es évada!

Ahogy tavaly, úgy idén is jön a nagy sikerű, szezoneleji jósda, ahol jól megmondjuk ki lesz a bajnok, kik fognak kiesni, és hogy kit nézett ki magának Wenger 3-4 évvel ezelőtt. Ha pedig nem jönnek be a tippek, legalább röhögünk egyet magunkon, ahogy azt az elmúlt szezon végén is tettük. Lássuk, melyik szerzőnk, mit vár az előttünk álló 38 fordulótól!

Napjaink profitorientált labdarúgásában egyre kevesebb igazi hős marad. Egy-két borsos szerződés könnyedén felrúghatja az addig hangzatosan a klubhűségről papoló játékosok ígéreteit, így csak elvétve találunk olyan labdarúgókat, akik tényleg ízig-vérig elkötelezettek csapatuk iránt.

Pedig nem is olyan rég még akadt egy játékos, akinek elképzelhetetlen volt, hogy a riválishoz igazoljon, és akinek a futball sohasem a pénzről szólt, ő csak élvezni akarta azt, amit csinál. Példaértékű és tanulságos pályafutás áll mögötte, ami összeforrt a tehetség, a hűség, az alázat és az elkötelezettség szavakkal. Egy olyan futballista karrierjéről van szó, aki sérülései miatt 31 évesen visszavonult, de így is örökre beírta magát a szurkolók szívébe.

Elvonási tünetekkel tarkított, hosszú nyári szünetet követően - amit csak hellyel-közzel volt képes enyhíteni az Eb - vasárnap végre kezdetét veszi az őrület: a Community Shield-nek nevezett, Szuperkupa döntőnek álcázott Manchester United - Leicester City felkészülési meccsel indul az új angol fociszezon. Hajtás után esélylatolgás helyett történelemórát tartunk, érdemes figyelni.

Elérkeztünk a Championshipet bemutató sorozatunk utolsó részéhez, amiben megismerkedünk azokkal a csapatokkal, amelyek idén tavasszal éppen lemaradtak a Premier League-ről, és azokkal, akik onnan jöttek, vagyis inkább zuhantak a másodosztályba. Az első részhez egy Guns N' Roses dalt választottam alcímnek, és bár a másodiknál változtattam ezen, most úgy gondoltam, hogy ezúttal is megteszi. Tudom-tudom, ez eredetileg egy Bob Dylan szám, de a hippi nyekergésnél a karcosabb Guns verzió számomra jobban közvetíti azt az életérzést, amikor egy csapat kopogtat a mennyország kapuján, és bebocsátást is nyer. A majdani bajnok városában szólhat aztán a Paradise City is, a playoff döntő vesztesének pedig lehet dúdolni, hogy Don't Cry. Most, hogy mindenki kikövetkeztethette, hogy a 90-es években voltam kamasz, inkább visszatérek Purgatórium első harmadához. Hajtás után jön a még hátralévő nyolc klub bemutatása.

Eltelt két hét és bár sokan visszasírták már múlt hétvégén is a bolhapiac összegzését, most csak ennyi idő alatt gyűlt össze annyi fogás, hogy érdemes legyen összefoglalni őket. Így is csak úgy sikerült olvasható hosszúságúvá tenni a posztot, hogy a távozókat is szemügyre vettük. Hatalmas név (értsd: Pogba) érkezéséről most nem számolhatunk be, viszont egy-két szabadrablásnak szemtanúi lehettünk: tovább után kiderül, kiket akasztottak le áron alul a jó(hi)szemű menedzserek.

Folytatódik a Championshipet bemutató sorozatunk. Az angol másodosztállyal való ismerkedés során ezúttal szó szerint belevágunk a dolgok közepébe, mert a tavalyi szezon 9-16. helyezett csapatai lesznek terítéken. Az igazi daráló. Ahol bárki legyőzheti a másikat, és le is győzi. Ahol folyton magad mögé kell nézned, mert a League One, azaz egy mély szakadék elől menekülők beléd akarnak kapaszkodni, hogy minimum magukkal rántsanak. Ha pedig ez még nem lenne elég, akkor ott van a legjobb nyolc, akik a fejeden taposnak, mert mindannyian a TOP 6 közelében akarnak maradni, életben tartva ezzel a reményt, hogy a Premier Leaguebe jussanak. Nehéz az élet a darálóban, pedig micsoda csapatok végeztek ott tavaly is. Hajtás után kiderül, hogy kik is ők.

A címre pillantva fura lehet, hogy a nyitóképen mindannyiunk által imádott Dávid mesterének kékkel kihangsúlyozott deltái és Róbert barátunk denevérfeje éktelenkedik, hajtás után viszont minden lényegesebb információra is fény derül.

Ahogyan beléptünk a nyár második felébe, szépen lassan elmúlt az EB-láz és újra a klubfutball került előtérbe. A csapatok elkezdték a felkészülést a következő szezonra és beindult az évről évre vadabb transzferbiznisz is. Augusztusban pedig rajtol a bajnokság és a korábban már elhullajtott információmorzsáknak megfelelően mi itt a Britannián is komoly újítással készülünk. Terveink szerint rendszeresen beszámolunk majd a taposómalomból, az angol foci poklának legmélyebb bugyraiból, ahol "rúgd és fuss" és a "long ball" még mindig divat, és ahol gyakran a szurkolói rigmusoknál is hangosabb a csontzene. Bizony ám, az English Football League Championship (populárisabb nevén a Sky Bet Championship, nekünk meg csak Champo) 2016/2017-es történéseiről indítunk állandó magazint, Purgatórium néven. Hajtás után a részletek.

Kisebb szünet után újra úgy éreztük, itt az ideje mikrofont ragadni, és az éterbe kiabálni a gondolatainkat. Elsősorban a frissiben mögöttünk hagyott Eb-vel foglalkoztunk, de az adás második részében nem tudtuk megállni, hogy ne okoskodjunk meg néhány friss igazolást, a Leicester bajnoki- és BL-esélyeit, Mourinho alakváltásának lehetőségeit, és arra is kerestük a választ, vajon melyik csapat lesz a következő Premier League-szezon Portugáliája. Ja, és persze a közvetítési jogokat övező herce-hurca sem maradhatott ki. Hajtás után podcast, szeressétek.

Az EB miatt elcsúsztatott, tavaly már nagy sikert aratott átigazolásokat összegző sorozatunk, azaz a Bolhapiaci összesítő ezennel visszatér. Szokás szerint minden vasárnap várhatjátok mostantól augusztus végéig a transzferösszegzőket, melyben a hét legnagyobb dealjeit igyekszik összeszedni és értékelni szakértőgárdánk. Ki lesz az új Kanté és Mahrez? Ki ég le annyira, mint tavaly Memphis? Tovább után megtudod: itt az első rész az eddigi szignósokkal. Vigyázat, TLDR!

(

Öt évvel ezelőtt indult útjára a Kislány, nagy foci blog, s talán akkor még maga László Ági sem gondolta volna, hogy mára ő lesz hazánk legismertebb labdarúgással foglalkozó női bloggere. Több mint kilencezres követőtáborral rendelkezik a Facebookon, ahol elmondása szerint, remek társaság gyűlt össze. Többek között én is onnan ismerem, és mivel mindig is kíváncsi voltam honnan ered nála ez a nagy futball-láz, úgy döntöttem utánajárok a kérdésnek, és megkérdezem őt magát. Szóba került a blogolás mellett, hogy mit gondolnak a környezetében élők a foci iránti szenvedélyéről, illetve - mivel Ági kedvenc csapata a Premier League-ben játszik - az elmúlt szezon és a bajnokság körüli események mellett sem mentünk el szó nélkül.

Akad, aki zsákszámra gyűjtve unásig nyerte őket, de vannak olyanok is, akiknek egy pályafutás is kevés volt az elhódításához. Nem másról, a Premier League trófeájáról van szó, ami a leicesteri csodának köszönhetően újabb 18 játékos esetében vált álomból valósággá az előző szezon végeztével. Csak Huth volt az, aki korábban is megtapasztalhatta, milyen érzés elhódítani (ráadásul kétszer!), valamennyi csapattársa zöldfülűnek számít ezen a téren. Morganékkal már 223 játékosra bővült annak a kommandónak a köre, akik a világ legjobb bajnokságának aranyérmét őrizhetik kitüntetett helyen a vitrinjükben, a sok első bálozó kapcsán pedig most csokorba szedtünk nektek egy csapatnyi egyszeres bajnokot, akik talán nem arról híresek, hogy tagjai a kiváltságos listának.

Minden világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os Eb után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.

Ismerve a bajnokság légkörét, a játék tempóját és a fizikai terhelést, minden egyes "külső" igazolás fokozott kockázatot rejt magában. Így volt ez a PL hajnalán és így van ez most is. De vajon kik voltak az "újoncok" és hogyan sikerültek ezek az igazolások?

Nem találgatásokba bocsátkozunk a nyári tornán felbukkanó új sztárokról, hanem áttekintést adunk arról, hogy a PL megalakulása óta ki került a besztlígbe az Európa-bajnokságokat követően és ott milyen karriert futott be, megemlítve egy-egy megkerülhetetlen, angol bajnokságon belüli játékosmozgást is.

"Ti itt Angliában olyan stílusban játszotok, amit mi a kontinensen már rég elfelejtettünk. Erővel, de rendszer és technika nélkül" - mennydörögte 1960-ban Helenio Herrera, miután a Barcelona edzőjeként 9-2-es összesítéssel ejtette ki a BEK negyeddöntőjéből a korszak messze legjobb angol csapatának számító Wolverhampton Wandererst.* A figyelmeztetésből a szigetországban azóta sem tanultak: úgy tűnik, mintha az angol futball évtizedek óta ugyanazokat a hibákat ismételgetné. De vajon tényleg?

A nyugdíjasok választók szavaztak, és nagyon úgy néz ki, hogy ennek értelmében az Egyesült Királyság két éven belül kilép az Európai Unió melengető öleléséből. Az egyenletben egyelőre több az ismeretlen, mint a konstans, de egy pillanatra érdemes megállni, és tisztázni néhány félreértést azzal kapcsolatosan, mit jelenthet szeretett ligánk számára a történelmi fordulópont.

Minden Világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os Eb után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.

1990. október 24-én kezdődött minden. Akkor találkoztam először a kedves német orvosokkal és nővérkékkel egy gelsenkircheni kórházban. Bár erre még egyáltalán nem emlékszem, csak a szüleim emlegetik mindig, ha összejön a család. Anyám mindig úgy meséli, hogy sírtam, bömböltem, ahogy kell, de a pólyába csavarás közben úgy megrúgtam a közelről videózó apám kettes Golfjának labda alakú kulcstartóját, hogy mindenki tudta, futballista lesz belőlem.

Minden világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os EB után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.

Ismerve a bajnokság légkörét, a játék tempóját és a fizikai terhelést, minden egyes "külső" igazolás fokozott kockázatot rejt magában. Így volt ez a PL hajnalán és így van ez most is. De vajon kik voltak az "újoncok" és hogyan sikerültek ezek az igazolások?

Nem találgatásokba bocsátkozunk a nyári tornán felbukkanó új sztárokról, hanem áttekintést adunk arról, hogy a PL megalakulása óta ki került a besztlígbe az Európa-bajnokságokat követően és ott milyen karriert futott be, megemlítve egy-egy megkerülhetetlen, angol bajnokságon belüli játékosmozgást is.

Szezonösszegző sorozatunk következő részében összeállítjuk a ligaszüzek álomcsapatát. A szabályok egyszerűek: ha a 2015/16-os idényben szerepet kapó játékos eddig a szezonig nem szerepelt több mint 10 Premier League mérkőzésen, akkor nevezhető. Tehát nem kizárólag igazolások szerepelnek majd a listán. Egyedüli kivételt az 55 millióért igazolt, vörhenyes ex-Chelsea játékosok képezik, mert az ilyet felesleges úgy külön kiemelgetni. Klikk után lássuk is a medvét.

Az idő megszépíti az emlékeket, de nem feltétlenül kell minden esetben éveket vagy akár évtizedeket visszamenni a múltba, hogy felejthetetlen élményekben legyen részünk. Szerencsénkre az idei - minden papírformát felborító és minden várakozást felülíró - szezon sem fukarkodott a szebbnél szebb gólokkal, volt tehát miből válogatni Nektek.

A lista szigorúan szubjektív, hiszen mint az köztudott: "De gustibus non est disputandum", vagy ahogy a művelt latin mondja, az ízlésről nem lehet vitatkozni. Nem is fogunk, de indokolni azért megpróbálunk minden listán végzett találatot. A történelem során először kiosztásra kerül a Britannia-blog saját Puskás-díja, a Le Tissier Trophy - tisztelettel adózva a genetikailag bombagólokra kódolt southamptoni legenda, Le God találatai előtt.

[A videók minősége változó, a szabad felhasználásúak közül próbáltuk a hangsávokat is megtartani, mert az eredeti kommentár is sokat tesz hozzá az élményhez.]

Folytatódik szezonösszefoglaló sorozatunk, melyben ezúttal a mögöttünk hagyott évad öt legjobb meccsét listázzuk fel nektek, fordított sorrendben. Leicester-mágia a Manchester City ellen, norwich-i falunap és a Boleyn Ground méltó búcsúztatója a tovább után.

A nagysikerű, első podcast után - melyet egyébként ide kattintva hallgathattok meg - máris jövünk az újabb résszel, melyben Beyonder, Peet és Mark29 röviden kitárgyalják a mögöttünk hagyott szezont és előretekintenek az előttünk állóra. Mire megy majd José az Old Traffordon? Hogyan passzol Xhaka az Arsenal filozofijába? Visszajuthat-e egyből a Newcastle a világ második legjobb bajnokságából? Tovább után minden kiderül!

Megkezdjük a 2015-2016-os szezont összefoglaló posztsorozatunkat, melyben külön írásokkal foglalkozunk a legjobb meccsekkel, a legszebb gólokkal, az All Star- és köcsögválogatottakkal, valamint a legjobb igazolásokkal és a legnagyobb flopokkal. Ez utóbbival nyitjuk ma a sort, és aki rendszeresen követte velünk együtt az év történéseit, annak tovább után nagy meglepetéssel nem fogunk tudni szolgálni.

Rendeznek ma egy meccset, amihez foghatót nehezen találunk a sportvilágban. Egy döntőt, amelynek győztese hosszú évekre megválthatja helyét a világ leggazdagabb klubjai között. Hajtás után rendhagyó beharangozó a világ egyik legértékesebb sporteseményéhez, amihez képest - financiális értelemben - a mai BL döntő is csak másodlagos.

"Esküszöm, hogy soha nem látnak majd ehhez hasonlót!" - ordította bele az éterbe Martin Tyler miután 2012-ben Sergio Agüero az utolsó pillanatokban nyerte meg a bajnokságot a Manchester Citynek. Valóban nehéz elképzelni, hogy sor kerül még valaha egy ennyire kiélezett és szoros bajnoki versenyfutásra, amelynek a kimeneteléről végül egyetlen gól dönt akkor, amikor már senki sem számít rá. Azonban tudjuk, hogy a futball néha produkál furcsaságokat, és valószínűleg 1989-ben is azt gondolták az emberek, hogy ahhoz foghatót még egyszer nem fognak látni. Lehet vitatkozni, hogy a Manchester City vagy az Arsenal nyerte meg drámaibb módon az angol bajnokságot, az mindenesetre tény, hogy 1989. május 26-án az egyik legelképesztőbb forgatókönyv lépett át a valóság színpadára az Anfield Roadon.

A magyar futball szurkolók közül talán nem mindenkinek cseng ismerősen az AFC Wimbledon neve. Holott az angol kiscsapat igazán fanatikus szurkolókkal és szakmai stábbal rendelkezik - köztük a keszthelyi főpályamesterrel, Tánczos Gáborral. A magyar szakember hosszú évek óta Londonban él, maximalista, ha a gyepről van szó, kisfiának pedig nagy kedvence az izomkolosszus csatár Akinfenwa. Hogyan lesz egy keszthelyi fiúból wimbledoni gyepmester? Ahogy Gábor mondja: jó időben kell jó helyen lenni, a precízség pedig alapkövetelmény.

27 év, 96 emberi élet. Az elmúlt napokban-hetekben több száz hozzátartozó, barát és több ezer, szerte a világban szétszórt futballszerető lelke könnyebbülhetett meg. Megkönnyebbülhetett, de megbékélni talán a jövőben sem fog. Csak egy nap, egy mérkőzés, amely talán mára a tragikus események nélkül a feledés homályába veszett volna, mára a Liverpool-szurkolók összetartozásának legfontosabb emléke és motívuma lett…

Ipari famegmunkálók, akiknek véletlenül kijött a lépés, a nagyok csődjének köszönhetően képbe került újgazdag kiscsapat, a bírók által szemenszedett csalással megtolt tündérmese. Esetleg a jövő csapatépítésének példás útja, Disney-filmre kívánkozó csoda, klasszis edzővel és néhány finomra csiszolt gyémánthoz hasonlítható játékossal megspékelve. A Leicester City megítélésében nincsen középút: vagy szívből rühelli őket az ember - ez a ritkább -, vagy fenntartások nélkül megadja magát a könnycsatornáira nehezedő nyomásnak, és gyermekkori rajongásának minden szövetével a csapatra aggatja szerelmes érzéseit. Hajtás után nem igazságot tenni próbálunk, hanem megvilágítunk néhány olyan tényt, amely talán kevésbé vált ismertté a XXI. század eddigi legnagyobb sportcsodája kapcsán. II. rész, taktika.

Még van hátra egy kósza forduló, de lényegében véget ért a 2015/2016-os Premier League-szezon. Tudjuk, ki lett a bajnok, tudjuk, kik folytatják jövőre a Championship húsdarálójában, és jó eséllyel a nemzetközi kupaszereplők kiléte is bizonyos, így a pulzusszámunk maximum azon a ponton emelkedhet meg kissé, amikor eldől, vajon emberemlékezet óta először elmarad-e a St. Totteringham Day megünneplése az Andrássy úton. Hajtás után így aztán rendhagyó preview-t tárunk elétek: hamut szórunk a fejünkre, megszaggatjuk ruháinkat, és elismerjük, mi sem értünk jobban ehhez a gyönyörű játékhoz, mint Bognár György és Puhl Sándor szerelemgyereke.

Ipari famegmunkálók, akiknek véletlenül kijött a lépés, a nagyok csődjének köszönhetően képbe került újgazdag kiscsapat, a bírók által szemenszedett csalással megtolt tündérmese. Esetleg a jövő csapatépítésének példás útja, Disney-filmre kívánkozó csoda, klasszis edzővel és néhány finomra csiszolt gyémánthoz hasonlítható játékossal megspékelve. A Leicester City megítélésében nincsen középút: vagy szívből rühelli őket az ember - ez a ritkább -, vagy fenntartások nélkül megadja magát a könnycsatornáira nehezedő nyomásnak, és gyermekkori rajongásának minden szövetével a csapatra aggatja szerelmes érzéseit. Hajtás után nem igazságot tenni próbálunk, hanem megvilágítunk néhány olyan tényt, amely talán kevésbé vált ismertté a XXI. század eddigi legnagyobb sportcsodája kapcsán. I. rész, felderítés.

Sajnos a bajnoki cím kérdése már eldőlt és mostanság nem igazán akad olyan szezon, amikor még az utolsó fordulóban is tövig rágják a körmüket az élcsapatok szurkolói. Ellenben a Bajnokok Ligája helyekért folytatott harc éleződik, különös tekintettel a manchesteri csapatokra nézve. A kiesés elkerülése ellen vívott csata viszont talán még ennél is súlyosabb és persze sokadjára RIP Aston Villa. Szóval nem kell aggódni, mert ezen a hétvégén sem fogunk unatkozni, csak kicsit más irányba terelődik a hangsúly.

Amit még a hétvégén is csak kérdőjelekkel mertünk emlegetni, az hétfő estére bevégeztetett. Bajnokká vált a Leicester City! A szezont követően nagyon sok elemzést és véleményt tárunk majd elétek erről a jelenségről, egyelőre azonban maradjunk a hétvégi fordulónál, hiszen persze mások is pályára léptek a Rókák mellett, ráadásul éppen a londoni rangadó döntötte el a várva várt párharcot.

Vajon megtörténik a lehetetlen? Vasárnap már bajnokot avathatnak Angliában, igaz ehhez a Leicester City csapatának győznie kellene az Old Traffordon, ami közelről sem lesz egyszerű menet. A kiesés ellen folytatott harc is tovább zakatol, ahogy a középmezőny érdektelen vakarózásának is újra szemtanúi lehetünk. A DIGI Sport mindenesetre mindent elkövet és hat mérkőzést is élőben közvetít majd a fordulóból. Jöhet a következő kör!

Hétvége óta már tényleg a csapból is a Leicester City és Riyad Mahrez folyik. A Spurs botlásával ugyanis a Rókák szinte biztosra vehetik a bajnoki címüket, egy nappal azelőtt pedig a PFA Players' Player Of The Year gálán a csapat gyöngyszemét választották az év játékosának. Riyad Mahrez első Afrikaiként hódította el a díjat, ami dicséretes teljesítmény, ha figyelembe vesszük, hogy nem keveset futkosott azért egy Yaya Touré és egy Didier Drogba is angol gyepen. Ez a poszt azonban nem Mahrezről fog szólni, hajtás után a díj Premier League-érabeli nyertesei kapnak teret.

A Britannia és a mainstream magyar sportsajtó külföldi focival foglalkozó részlegének viszonya, khm, nem éppen baráti - és akkor finomak voltunk, valamint bájosan nőiesek -, de az, hogy esetenként kendőzetlen őszinteséggel robbantjuk a kritikát az ún. a szakma arcába, nem jelenti egyben azt is, hogy ne érdekelne bennünket, hogyan készül a produktum, amit hétvégenként rendületlenül bámulunk. Gondoltunk hát egy merészet, és megkerestük a DigiSportot (innen is csók- valamint virágözön zúdulását kérvényezzük a rettentően segítőkész Baumstark Tibire), hogy vajh, lenne-e lehetőség belepillantani, hogyan főznek ki egy hétfői összefoglalót a boszorkánykonyhában. A randi villámgyorsan összejött, Mark29 és mc_deere pedig nyakába kapta a fővárost, hogy a Váci úti stúdióból izgulja végig az előző hétvége meccseinek zanzáját. Hajtás után helyszíni riport a kulisszák mögül.

Hétfő van, ami megszokott esetben azt jelentené, hogy érkezik egy review a forduló érdekesebb történéseiről. Most viszont örömmel törjük meg a szokásos menetrendet, hiszen postaládánkba egyenesen a Wembley-ből érkezett egy élménybeszámoló a United-Everton FA kupa elődöntőről, így a héten főszerepben a kupa. Nem is szaporítanánk tovább, hajtás után a szó Attiláé.

Az FA-kupának köszönhetően csonka fordulónak nézünk elébe, melyben pár immáron teljesen tét nélküli meccset, pár igazán pikáns párosítás bolondít meg: Rafa visszatér legnagyobb sikerei helyszínére, a City pedig a forduló után könnyedén Wenger-kupás helyre taszíthatja az Arsenalt. Tovább után azt is átnézzük, mire mennek a bajnoki címért harcoló csapatok, lankadó ellenfeleik ellen.

Ladies and Gentlemen! A hét elején beharangozott, a Facebook oldalra már kikerült legújabb szerzemény ezennel meghódította blogunkat is. Igen, egy podcast, ami a YouTube-on hallgatható meg, a pilotban pedig mc_deere, Beyonder és stanleykubrick vállalták hangjukat.

Aki huzamosabb ideje követi hőn szeretett bajnokságunkat, az biztosan nem lepődik meg azon, hogy az angol focihoz a vak bírók épp úgy hozzánőttek, mint a kétlábas becsúszás, a kőhajítóval az ötösre küldött bedobások, és a fejeléskor kötelező könyökhasználat. Sajnálatos apropó, hogy a mögöttünk hagyott hétvége legfontosabb meccsét - Leicester vs. West Ham - is egy gyengén látó sporttárs, bizonyos Jonathan Moss fütyülte rojtosra, így arra gondoltunk, összeszedjük nektek az elmúlt néhány évtized legfelháborítóbb csalásait tévedéseit, szigorúan a teljesség igénye nélkül.

Ezen a hétvégén a Leicester City nagyon közel kerülhet ahhoz, hogy bebiztosítsa a bajnoki címét, de az is megtörténhet, hogy egy csapásra ismét nyílttá válik a Premier League. Igen, ez már a 34. forduló és alig egy hónap múlva biztosan bajnokot avatunk és kiesőket siratunk. Közben pedig az év játékosa (PFA Award) díjra jelöltek is nyilvánosságra kerültek, a jelölteket a fentebbi képen megtekinthetitek. Azt hiszem meglepetéssel nem találkozhatunk, most pedig lássuk kikkel játszanak a Szarkák, a Rókák vagy éppen az Ördögök.

A Bajnokok Ligája és elődje, a BEK története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül, amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Derby County csapatáé.

A Sunderland laposra passzírozásával újabb lépést tett a célszalag felé a Leicester, és csak azért nem mondjuk, hogy Ranieri mellkasán már szinte feszül a zsinór, mert a Tottenham is megcsapta a Unitedet hazai pályán. Az Arsenal ellenben kiszállt a további küzdelmekből, és a negyedik hely, valamint a kiesés vonatkozásában is tisztulni látszanak az erőviszonyok. Hajtás után ráhúzzuk a vizes lepedőt Wengerre, megkapja a magáét Bilic valamint Van Gaal, és jönnek mára részben elfeledett összegző rovataink is.

Csak azért nem mondjuk, hogy az Arsenal kibucskázik a bajnokesélyesek közül, mert eddig sem volt köztük, és ezen jottányit sem változtat majd a tény, hogy a Spurs újabb elszalasztott győzelme okán matematikailag még mindig lesz miben bizakodni Wengerék térfelén. Mármint a második helyet illetően, mert a Leicester újabb győzelmével végleg rátekeredik a célszalagra, és legalább olyan egyértelművé teszi a bajnoki címért folyó harc végkimenetelének esélyeit, mint a Pulis bandáját móresre tanító Manchester City a Wenger Trophy sorsát. Hajtás után bombabiztos tippek, és egy csipetnyi politikai humor, japán bonbonokba csomagolva.

Arsene Wenger, Pep Guardiola, Louis van Gaal vagy José Mourinho, Mauricio Pochettino, Claudio Ranieri, Jürgen Klopp, Ronald Koeman, Slaven Bilic és - talán - Rafa Benítez. Ehhez a társasághoz csatlakozott a héten Antonio Conte. Ők lesznek, vagy lehetnek ugyanis a Premier League-csapatok menedzserei és edzői a következő szezonban. És akkor az olyan helyi bálványokat, mint Tony Pulis, Sam Allardyce vagy Alan Pardew még nem is említettük... Tovább után utánajárunk, hogy mi az oka a sok zseniális külföldi menedzser Angliába való migrálásának és megnézzük, mire mehet az olasz Londonban.

Aki évek óta követi az angol labdarúgás történéseit, bizonyára meg tud nevezni néhány elképesztő, megdöbbentő, sokkoló momentumot, melyek így vagy úgy de nagy hatást gyakoroltak rá. A következő posztban egy saját, szubjektív listát hoztam el, melyben igyekeztem megemlíteni néhány emlékezetes jelenetet. A Premier League nagyszerűsége miatt, a lista koránt sem teljes, pótlására rátok is számítunk a kommentek között: Nektek mi a legmegdöbbentőbb élményetek?

Ui.: Az eredmények nem a továbbjutás sorrendjében hangzanak el.

Minden héten leírjuk, de most már tényleg egyre jobban a végéhez közeledik a Premier League, ahol minden elvesztegetett pont, minden kihagyott helyzet jobban fáj azoknak, akik még valamilyen szinten érintettek az érdemi küzdelmekben. Ez a hét sem múlt el számos érdekesség nélkül, tovább után jönnek a részletek.

Hat fordulóval a bajnokság vége előtt a Leicester City komoly lehetőség előtt áll. A legfőbb, sőt lassan az egyetlen üldözőjük, a Tottenham ugyanis az Anfield Roadra látogat, ahol mostanában nem sok babér termett nekik. A Rókák a Southamptonnal csapnak össze, ami szintén nem könnyű menet, viszont hazai pályán ez a Leicester bárki ellen jó egy egygólos győzelemre. Igazán komoly rangadókat nem tartogat ez a játéknap, de természetesen ettől még végéig zongorázzuk, hogy mit várunk mi a hétvégétől. Egy kis torlódást a táblázat első és hátsó részében egyaránt. Hajtás után a részletek.

Nyolc éve sincs, hogy a Bolton a nagy fiúkkal törölte fel a padlót a Premier League-ben és Európában egyaránt. Ma - kilenc fordulóval a Championship vége előtt - 11 pontra vannak a bennmaradást jelentő 21. helytől, és a szurkolók már arra készülnek, hogy jövőre a League One meccseit kell látogatniuk a Macron Stadiumban. De hogy kerültek az álomvilágból a rémálmok világába? Tovább után az angol FourFourTwo cikke nyomán erre keressük ma a választ.

A válogatottba bekerülni. A hazát képviselni. Ez minden normálisan gondolkodó futballista álma. A legnagyobb megtiszteltetés, ami érhet egy játékost. A legjobb persze, ha mindez egy világversenyen is megadatik, de tulajdonképpen minden válogatott mérkőzés fontos esemény egy labdarúgó életében. Az elsőre pedig mindenki emlékszik. Főleg ha az az egyetlen volt. Hajtás után az egyszeres válogatottak válogatottja.

A 21. fordulót követően a Premier League tabelláját jobb gólkülönbségének köszönhetően 43 szerzett ponttal az Arsenal vezette a Leicester előtt, miközben a Tottenham a 4. helyen kullogott 36 begyűjtött egységgel. A 31. forduló lezárása után (az első két helyezetthez képest ugyan egy meccsel kevesebbet játsszva) az Arsenal a 3. helyen áll 55 ponttal, mindössze 3 győzelmet begyűjtve a legutóbbi 9 bajnoki meccsükön 3 döntetlen és 3 vereség mellett. Ennek eredményeképp a januárban a Leicesterrel holtversenyben álló csapat 11 pontos hátrányt szedett össze az éllovassal szemben, miközben a Tottenham is szépen bekúszott eléjük. Na de mégis mi okozta ezt a látványos formahanyatlást az Ágyúsoknál? A kérdés nem költői, a poszt folytatásában meg is válaszoljuk.

A Premier League 31. játéknapján semmi extra nem történt. A tabella élén a Leicester City továbbra sem durrant ki, de ezúttal a közvetlen üldözők sem hibáztak. Hátul az Aston Villa szabadesését semmi nem állítja meg, mindegy, hogy hol, vagy melyik csapat ellen játszanak. Bukásra vannak ítélve. Vasárnap volt a "derbik napja". Manchesterben a BL indulás, észak-kelet Angliában a bennmaradás volt a tét, de egyik kérdésben sem lettünk sokkal okosabbak. Hajtás után a részletek.

Az a rossz hírünk van minden kedves olvasónknak, hogy a 20. után rettentő gyorsan következik a 30. Észbe sem kap az ember és máris a kazetta B oldala pörög. Valahogy így vagyunk ezzel a szezonnal is: mintha csak tegnap lett volna, hogy a bloggal együtt az aktuális szezon is elindult és máris itt vagyunk a célegyenesben.

A következő két hónapban a tabella mindkét végén eldőlnek majd a lényegi kérdések és kiderül, hogy Claudio vajon tényleg lerókázza -e az egész mezőnyt. Addig azonban biztos vár még ránk néhány igazi wtf momentum és emlékezetes találkozó. Utóbbiakból szerintünk ezen a hétvégén sem lesz hiány, első ránézésre több remek meccset is találtunk, hajtás után ki is fejtjük.

Theo Walcott, Alex Oxlade-Chamberlain, Adam Lallana, Luke Shaw, Calum Chambers. Nem nehéz kitalálni, hogy mi a közös a felsorolt játékosokban. Ők azok a jelenlegi angol válogatott labdarúgók, akikből a Southampton akadémiáján faragtak futballistát. Ráadásul még nem beszéltünk arról a Gareth Baleről, aki ugyan Wales nemzeti csapatát erősíti, de szintén a Szentek utánpótlás központjában pallérozódott. A Southampton klubmodellje látványosan kiemelkedik az angol mezőnyből tudatosság és szervezettség tekintetében. Ennek a modellnek az alapját pedig az az akadémia képezi amely korábban már olyan játékosokat adott elsősorban Angliának, de a világnak is, mint Alan Shearer vagy éppen Matt Le Tissier.

Folytatjuk a múlt héten jól bevált formátumot és levonjuk a mögöttünk hagyott hétvége öt legfontosabb tanulságát. Tovább után a célkeresztben többek között Benő első munkanapja, Diego Costa ámokfutása és Arséne Wenger valamint Louis van Gaal kabaréja.

Ezen a hétvégén csonka fordulót rendeznek a Premier League-ben, ami annyit jelent, hogy három napra elosztva, mindössze öt bajnoki mérkőzéssel kell számolnunk. Az ok rém egyszerű: annyi első osztályú csapat maradt még talpon az FA kupában, hogy képtelenség volt máshogy lebonyolítani a meccseket. Igen, most ismét lehetne tanakodni azon, hogy mennyire hatékony a szigetországi versenynaptár, de ettől ezúttal megkímélünk mindenkit és inkább átvesszük mi vár ránk a 29,5. fordulóban. Elnézve a párosításokat, a "hét mérkőzése" titulust képtelenség kiosztani, ezért a hajtás után egy másfajta tematika szerint következik az esélyek latolgatása.

Nem tudom miért van, hogy a szurkolók többnyire gyermeki naivitásukból megmaradt rajongói énük minden szövetével csüngenek a tehetségüket aprópénzre váltani nem képes játékosokon, de tény, a Vinnie Jones-Paul Gascoigne-George Best-Váczi Zoli vonalnak igen tekintélyes legendáriuma van itthon. A közhiedelemmel ellentétben azonban közel sem igaz, hogy ők lettek volna a futball-történelem legnagyobb fenegyerekei - sőt, ha valaki végigolvassa mai történetünket, abban is kételkedni fog, hogy illik-e rájuk egyáltalán ez a jelző. Hajtás után bemutatjuk az angol foci igazi Vademberét - és bár mindig elmondjuk, hogy érdemes kattintani, de most tényleg véresen komolyan is gondoljuk.

A londoni derbi igazi nyertese a Leicester lett, ez a mögöttünk hagyott kör első és legfontosabb következtetése. Na meg az, hogy innentől már tényleg Ranieri bandájának áll a zászló a bajnokságban, nincs mellébeszélés, se kifogás. Kilenc meccs van hátra, öt pont az előny a Spursszel szemben, tündérmese ide vagy oda, ez olyan komoly fór, amit tényleg csak elbalfaszoskodni lehet. Hajtás után erről, és hat másik dologról értekezünk a hétvégi PL-forduló kapcsán.

Folytatódik az esztelenség és a kiszámíthatatlanság kedvenc bajnokságunkban. A hétvégén is számos dologra fény derül majd, mi pedig most már sokadik alkalommal próbáljuk kitalálni a szombati és vasárnapi mérkőzések végeredményét. A hét mérkőzése pedig természetesen a Tottenham Hotspur - Arsenal, amiről hosszabban is olvashattok.

Kezd egyre megmagyarázhatatlanabbá válni az idei Premier Leage. A legújabb fordulóban az első négy helyezett csapat mindösszesen 1 (!!) pontot tudott összekaparni, pont annyit, mint a tabella leghátsó fertályában dekkoló kvartett. A Tottenham veresége még talán benne is volt a képben - eddig sem sokan nyertek a Boleyn Groundon, és ezután sem fogják tömegével elvinni onnan a három pontokat -, de a továbbra is pocsék formát futó Manchester City újabb zakója, és főleg annak mértéke már kisebb meglepetést okozott, mint ahogyan a Leicester City pontvesztése is. Az Arsenal hazai vereségére meg aztán főleg nehéz magyarázatot találni, de mi persze hajtás után azért megpróbáljuk.

A Bajnokok Ligája és elődjének, a BEK-nek a története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan csak az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Tottenham Hotspur csapatáé.

Közel 120 magyar scouse, frenetikus hangulat, értékes nyereményjátékok, tombola, sok-sok sör, és egy meglepetés-üzenet. Liverpoolos meccsnézésen jártunk, beszámolunk. A kupadöntő, Vörös szemmel.

Azért még bőven van hátra jó pár kör a Premier League küzdelmeiből, de március környékén már egyre jobban izzik a levegő, ráadásul beindulnak és felgyorsulnak az egyéb sorozatok újabb és újabb körei is. Ebben az a legérdekesebb, hogy mindössze a Leicester City az egyetlen csapat a bajnokaspiránsok közül, akiknek pusztán csak a bajnokságra kell fókuszálniuk. A legnagyobb kérdés tehát az, hogy például be tudja-e húzni a két mérkőzést otthon a Leicester City, amivel jó eséllyel még növelhetné is előnyét a bajnokságban. A Manchester United-Arsenal kiemelt mérkőzést ismételten két elkötelezett szurkolóra bíztuk, utána pedig következhetnek a többiek. Kezdődjön a tánc!

Három éve még a legvadabb hardcore fanok sem igen tudtak volna arcot kötni a hangjához, ma mégis ő az egyik legnépszerűbb futballkommentátor. Baumstark Tibi a toronymagas esélyes Méhes Gábort is megszorította házi kommentátor-versenyünk döntőjében, nem csoda hát, hogy kíváncsiak voltunk arra, honnan indult és hova tart. Életút egy elbukott digitális technika szigorlattól a németországi világbajnokságon át a képernyőig, kattintás után.

Semleges szurkolóként rápillantva a keddi játéknapra, nehéz döntés lenne kiválasztani a nap csúcsmeccsét. PL fanatikusként viszont egyértelmű a választás: Arsenal-Barcelona. Néhány gondolat a múltbéli összecsapásokról, a két klub egymás közt lebonyolított transzfereiről és egy kis esélylatolgatás a ma esti találkozóról.

A múlt hétvégén egy régóta a bakancslistámon porosodó dolgot sikerült végre kihúznom. Eljutottam Londonba, azon belül is pedig sikerült két angol meccset - egyet a Championshipből, egyet pedig a Premier League-ből - élőben megtekinteni. A felejthetetlen három nap összefoglalója érkezik most a tovább után sok pubbal, sok focival, sok képpel, hangulatjelentéssel.

Amikor az új esztendő hajnalán kitaláltuk, hogy csinálunk egy jóféle versenyt a kishaza legjobb focikommentátorainak, igazából semmilyen célunk nem volt. Jó bulinak tűnt, meg aztán tényleg érdekelt bennünket, hogy ti kit láttok a legjobbnak, hogy valóban gödörben van-e Hajdú B., mennyire megosztóak a Digisek, és hányadán vagyunk Farkas Norbival. Aztán az egész villámcsapásra kinőtte magát: volt, aki megsértődött, amiért lemaradt a főtábláról, volt, aki FB-kampányt indított maga mellett, és volt, aki privátban keresett meg minket, hogy megköszönje, amiért egyáltalán eszünkbe jutott. A verseny tehát nem csak benneteket, de az érintetteket is megmozgatta, most azonban ennek ellenére véget ér. Már csak egy dolgunk maradt hátra, eldönteni, hogy ki a legjobb a legjobbak között. Hajrá.

A Premier League 26. fordulója egyérterlműen Londonról szólt. A főváros mindhárom nagycsapata behúzta a soros mérkőzését. A bajnok Chelsea ledarálta a fogalmatlan Newcastle-t, de ami ennél is nagyobb figyelmet érdemel, hogy az Arsenal másodszor is legyőzte a Leicestert, valamint a Tottenham szintén oda-vissza oktatta (vagy legalábbis buktatta) a Manchester City-t. Volt még kínos Manchester United zakó Sunderlandben, a Liverpool pedig az Aston Villa-t semmisítette meg. Hajtás után a részletek.

Egyre nagyobb harc folyik a bajnoki címért, a legjobb négyig sem mindenki juthat el és a középmezőnyben zajló őrület sem mindennapos, a kiesés elleni küzdelemben is csupán az Aston Villa tűnik teljesen elesettnek. Az ezen a hétvégén lejátszott mérkőzéseken ismételten sok kérdésre kapunk majd választ. Indul a 26. forduló!

Először arra gondoltam, hogy az egyik poszt alatt eltűnő nagycsapatokról írást/írásokat "követelő" kommentek alapján fogom magam, és írok egy hosszabb lélegzetvételű cikket, melyben feldolgozom a Leeds United, a Nottingham Forest és egy-két másik nagyobb csapat vesszőfutását. Úgy éreztem, szentelnem kell egy rövid keretes írást is ezen belül a Blackpoolnak, akik a 2010-2011-es szezont a Premier League-ben töltötték Ian Holloway vezetésével és sokunk szívébe belopták magukat. Viszont miután felvettem a kapcsolatot a hazai Blackpool-blog szerzőjével, arra jutottam, hogy ez a csapat bizony külön posztot érdemel.

Két sima és két szoros negyeddöntővel folytatódott múlt héten a Motson-kupa, ami egyben azt is jelenti, hogy hamarosan választ kapunk eredeti kérdésünkre, és fény derül arra, ki Magyarország legkedveltebb futball-kommentátora. Még négyen vannak versenyben, hajtás után őket mutatjuk be, a torna történetében először úgy, hogy mi magunk is felvállaljuk a véleményünket.

Vak bírók, óriási feltámadásról lemaradó liverpooli drukkerek, és öt fával megúszó éllovas - ezek jutnak elsőként eszünkbe a Premier League 25. fordulójáról. Meg persze egy bűngyenge nosztaligarangadó (kösz a kifejezést, digisek), ahol össze-vissza szaladgáló játékosok, és határtalanul naiv edzők jelezték az angol bajnokság korhadó fájának várható dőlési szögét. Hajtás után erről és minden másról, a szokott, de a korábbiaknál ezúttal velősebb formában.

Szusszanni sincs időnk, a hétközi darálás után máris itt az újabb forduló, ráadásul a csapatok egy jó része az előző hétvégén sem pihent, hanem az FA-kupában sarabolt. Ha ehhez hozzávesszük, hogy vészesen közelednek a tavasz első európai kupameccsei, jól látszik, micsoda erőltetett menet vár a szigetország topcsapataira - akik amúgy továbbra is a Leicester hátát nézik a bajnokságban. Hajtás után két rangadó hosszabb felvetése, és a forduló összes várható eredménye, kattintsatok serényen.

Tagadhatatlan, hogy a Premier League csapatai jelenleg nemzetközi színtéren válságos helyzetben vannak, ugyanakkor a liga talán még soha nem volt ennyire kompetitív és kiélezett, mint ebben a szezonban. Ezt egyrészt felírhatjuk annak a számlájára, hogy az olyan hagyományosan sikercsapatok, mint a Manchester United vagy a Chelsea különböző okok miatt alul teljesítenek, valamint, hogy irdatlan mennyiségben áramlanak a tévés pénzek a csapatok zsebeibe. Viszont ne feledkezzünk meg róla, hogy az elmúlt években olyan edzők tették le a névjegyüket és értek el komoly eredményeket brit földön, mint Roberto Martinez, Ronald Koeman, vagy épp jelen posztunk főhőse, Mauricio Pochettino.

Véget ért a csoportkör blogunk nagy kommentátor-versenyén, azaz innentől minden szavazat kettőt ér. A negyeddöntőkkel indul az egyenes kieséses szakasz, vagyis el lehet felejteni az 58%-os küszöböt: mostantól mindig, minden párharcból az jut tovább, akinek a neve mellé több szavazat kerül. Javítási lehetőség nincs, izzítsa mindenki a családot, rokonokat, Facebookot, mert a tét nem kicsi: a győztes versenyzőé lesz a Britannia vándorserlege. Hajtás után összegezzük a csoportkört, és ismertetjük a döntőig vezető út párosításait is.

A szezon mintha csak tegnap kezdődött volna, mégis a fél világ azt próbálja megtippelni, hogy ki lesz a bajnok. Persze, ilyenkor már nem csak papíron a keretek erősségéből tudunk következtetéseket levonni, mint ahogy azt szeptemberben tettük. Mert ugye ki mondta volna, hogy a Chelsea ott lesz, ahol van és, hogy a United sem bír majd elrugaszkodni? Ha valaki mégis, akkor gondolta-e, hogy a City nem fog utcahosszal vezetni a másik két pénzeszsák gyengélkedését kihasználva? Oké, naná, hogy az Arsenal drukkerek, mi ezt mindig így gondoljuk. De akkor pont mi, Ágyúsok gondoltuk volna-e, hogy ha már csak a City marad az úgymond nagyok közül, még akkor is bezavarhat egy harmadik?

A téli átigazolási időszak nem olyan, mint a nyári. Sokkal inkább olyan, mint a nyárinak a rövidített, pszichopata kiadása. Eleve pontosan fele annyi idő van télen igazolni, ezért nem lehet sokat molyolni a tárgyalóasztalnál. Ráadásul amíg nyáron "tiszta lappal" lehet építkezni, tervezgetni, addig télen sok esetben a sérülések, vagy az eredménytelenség miatti pánik vezéreli a transzfereket.

Közeleg a Deadline Day, azaz az átigazolási időszak lezárása, amikor az utolsó órákban megnő a helikopter forgalom, és csúcsra járatják az edzőközpontok orvosi műszereit. Hajtás után az utolsó nap eseményei előtti, már megkötött üzleteket tekinthetitek át.

Őszintén szólva, már korábban is megötlött fejemben a csodás visszajövetelek történetének elregélése számotokra, a Liverpool elképesztő mérkőzése azonban csak megerősítette ennek aktualitását. Így a következő sorokon az 1992-93 óta tartó Premier League tíz legbrutálisabb feltámadásáról olvashattok és nézhettek videókat.

Némileg kevesebb szavazattal (ez van, ha elmarad az Origo-címlap), és kisebb meglepetésekkel folytatódott egy hete a Motson-kupa, ahol ezúttal már a csoportkörből való továbbjutás a tét. Faragó Ricsi és Monoki Lehel egyaránt ki-ki meccset játszik, de bajba kerülhet Gundi is, aki Egri Viktor ellenében vívja a játéknap slágermeccsét. Hajtás után kis felvezető, és persze a lényeg maga, a szavazás. Hajrá!

Tizenöt forduló van még hátra a roncsderbiből, amit újra a Leicester vezet, hála annak, hogy a mögöttünk hagyott körben az Arsenal és a Manchester City is megbotlott az elé helyezett akadályban. A United veresége csak hardcore hívőknek volt meglepő, ellenben a Spurs egyre acélosabb, és selhursti győzelmével tovább lohol az éllovasok mögött. Hátul szintén egyre tisztább a kép, a Newcastle, a Sunderland és a Norwich is nyakig ül a fekáliában, az Aston Villa pedig egyenesen menthetetlen. Hajtás után érkezik szokásos retinaterhelő összefoglalónk, sok szeretettel.

A szerkesztőségből - mint azt biztosan sokan tudjátok - többen is az NST-n nőttünk fel szocializálódtunk. Legalább ugyanennyien azt is tudjátok, hogy e blog megalakulása is a mára kicsit leamortizált, jobbára fórumként működő, fent megnevezett platformhoz kötődik. Ezért is szeretnénk továbbvinni egy pár dolgot, ami igazán faszipántos volt a világ legjobb focijával foglalkozó oldalon. Ilyen a nemrég, hosszú évek után, új néven újra életre hívott Motson-kupa és ilyen a - nálunk a tovább után az Arsenal-Chelsea kapcsán bemutatkozó - mocskos-poszt.

Így január végére lassan körvonalazódni látszik néhány dolog Angliában, például az is, hogy a Leicester City bármekkora fél szezont is ment, azért talán a bajnoki cím nem biztos, hogy összejön idén a rókáknak. Azonban ez még közel sem jelent semmit, hiszen a Bajnokok Ligáját vagy akár Európa Ligát érő pozíciókért még harcolhat a gárda és ez önmagában vaskos csoda a tavalyi 14. hely után.

Az alábbiakban hasonló kisebb vagy éppen nagyobb fajta előre ugrásokat mutatunk majd a varázslatos angol bajnokság elmúlt közel 25 évből. Biztosan mondhatjuk, hogy egy 5.-6. hely is olyan mértékű meglepetésekkel ér fel néhány esetben, amelyet egy laikus egészen biztosan nem fog még fel sem.

Megyünk tovább a megkezdett úton, mondja a bennünk szunnyadó Király Gábor, azaz folytatódik a Motson-kupa, méghozzá a csoportkör második fordulójával. Itt már lényegi kérdések is eldőlhetnek, többen ugyanis a kiesés elkerüléséért küzdenek majd, megint máshol viszont nagy valószínűség szerint a csoportelsőség lesz a tét. Hajtás után az első forduló végeredményeivel, csoportállásokkal, és Faragó-Méhes, valamint Hadú B.-Gundel rangadókkal jövünk, megéri kattintani.

A Premier League 22. fordulójában az Arsenal a Britanniából csent értékes pontot, a City otthon oktatta Pardew-ékat, Fat Sam a White Hart Lane-en próbált meglepőt húzni, a Chelsea pedig egy héten belül másodszor szúrta magát tökön. Katt után részletes beszámoló mindegyik eddig befejeződött mérkőzésről, és visszatér a hét kérdése rovat is!

Két közepes csapat rossz meccsét hozza a forduló rangadója, de a Chelsea, és az Arsenal sem nyer a PL 22. játéknapján. A Spurs és a Leicester viszont igen, ezzel tovább sűrűsödik az élmezőny, és a West Ham is újabb lépést tesz a BL-indulás kiharcolása felé. Legalábbis papíron, mert az ugye mindent elbír, de hajtás után leadott tippjeinket sajnos a valóság mérlegén is meg kell majd mérjük.

Remek fordulót zártunk: lejátszották a szezon eddigi legjobb meccsét, a Leicester visszatért, Big Sam és Pulis pedig ismét varázsolt. Hajtás után rendesen átnyálazzuk a hét meccsét és ránézünk az alsóbb régiókra is. A szemfülesek még egy kind of új szerzőt is felfedezhetnek a sorok között!

A múltheti start után máris robog tovább a Motson-kupa szerelvénye, tudjátok, ez az a verseny, amelyikkel kilépünk picit az angol futball magával ragadó mocsarából, és megpróbáljuk megkeresni a magyar internet legkedveltebb futball-kommentátorát. Az előző bejegyzés alatt összeállt a tizenhatos mezőny, kialakultak a kalapok, sőt, azóta Twitter-dobozunkban megejtettük a sorsolást is. Ha valaki lemaradt volna róla, kattintás után minden kérdésére választ kap, sőt, innentől bőszen lehet szavazni is, a verseny ugyanis elindult.

Bajnokság, ligakupa, bajnokság, FA kupa, bajnokság. A menetrend az egy dolog, máshol is van így, de a tempó az más kérdés. Az olyan angolos. A januári hajtás miatt csak kapkodjuk a fejünket, hogy már megint meccs van? Igen, már megint, úgyhogy lehet készülni, hogy szerdán, és csütörtökön reggel kicsit fáradtabban megyünk a melóba, vagy suliba.

A mai megint rendhagyó beharangozó lesz, hiszen két napja a csapatok még az FA kupában léptek pályára. Emiatt ez amolyan review is lesz egyben, azaz (p)review. Vagy valami hasonló. Hétközi "hét meccse" külön nem lesz, de mind tudjuk, hogy a Liverpool - Arsenal lesz az. Hajtás után a párosítások.

Jó angol szokáshoz híven - ha még nem lett volna így is elég az eddigi rengeteg meccs - január nyolcadikán kezdetét veszi a világ legrégebbi versenysorozata, az FA-kupa is, amely 2015-től 2018-ig egyébként The Emirates FA Cup név alatt fut majd. Hajtás után rövid beharang, hogy az utóbbi pár hét regényei után legyen türelmetek valamit végigolvasni is.

Emlékeztek még a híres német játékvezetőre, Markus Merkre? Aki amúgy civilben fogorvos volt, és ezt valamiért minden létező riporter szükségesnek tartotta megemlíteni akkor, amikor egy általa vezetett mérkőzést közvetített. Nagyjából az ezredik hasonló benyögés után döntöttem úgy, hogy akitől még egyszer meghallom "a civilben fogorvos Merk" kezdetű fordulatot, azt kihúzom a komolyan vehető televíziós személyek listájáról. Aztán egyszer csak arra lettem figyelmes, hogy a lista üres. Nincs rajta senki.

Ünnepi meccscunami után elrettentő hosszúságú monstre poszttal támadunk, természetesen szerkesztőségi összefogás eredményeként. Ha azt hitted, hogy a José-akták tldr volt, akkor most ketté fog állni a füled, persze lehet, hogy megéri: a fontosabb csapatok fontosabb meccseit egytől-egyig megtekintettük három bejgli és két töltött káposzta között, amelyiket pedig nem, arról mélyebben hallgatunk, mint Hegyi Iván az angol válogatott Eb-esélyeiről. Hajtás után ínszalag-sanyargató görgetés, értékes észrevételekkel fűszerezve.

Nem kell félni, meg fogja kapni a magáét a csodálatosan kiszámíthatatlanul alakuló ünnepi meccscunami is, de előbb bizonyítványt osztunk. Igaz, csak féléveset, ami nem számít bele a továbbtanulásba, de jó közelit mutat arról, kinek merre tart a szezonja, mielőtt az igazán fontos kérdések eldöntésére kerülne a sor. Hajtás után jön az eltelt fél szezon szuperválogatottja, indoklással, cserékkel - belekötni ér, sőt, kötelező!