Az év utolsó napja általában a számadásé, a köszönetnyilvánításé és a jövőbe tekintésé. Nálunk sem lesz ez most másként: megnézzük hogyan telt az év, és hogy mit hoz 2016 neked és a Britanniának.

A labdarúgás gyönyörű játék. Tele van megmagyarázhatatlan sztorikkal, meg nem énekelt hősökkel és olyan meccsekkel, melyek lefújása után csak állsz, földig érő állal és libabőrrel a kezeden. A mai posztban ezen utóbbiak közül választottuk ki a tíz arra érdemeset. Meghatározó mérkőzések, megismételhetetlen utolsó perces fordítások, hihetetlen kupamenetelések és mérföldkövek következnek az angol futball históriáskönyvéből.

A világ legfaszipántosabb sportújságírója, Jonathan Wilson monumentális cikket rittyentett José Mourinho karrierjéről. Nem maradt ki semmi, benne vannak az indulás motivációi, a Barcánál töltött tanulóidőszak sajátosságai, a portós sikerek, egyre erősebb konfliktusai Abramoviccsal, és az egész személyiségét, edzői hitvallását alapvetően átformáló 2008-as történések is. Az első felvonásban visszatekintettünk a kezdetekre, a portói felemekedés okaira, és a Chelsea-nél eltöltött időszak buktatóira. Most kétrészes monstre posztunk második epizódja következik, nem szó szerinti fordításban, de a lényeget átadva. Vigyázat, tldr!

A háromnapos eszem-iszom, bejglifesztivál, pálinkaünnep és rokonlátogatás-maraton (másnéven "karácsony") végére ér lassan az ország, ez pedig csak egyet jelenthet: itt az ünnep utolsó napja, az angol Boxing Day. A szervezők és a DigiSport jóvoltából ma, 13:45-től egészen 22:45-ig élő, angol bajnoki meccseket láthat a nagyérdemű - azaz ti. Hab a tortán, hogy 22:45-től is angol bajnoki megy majd, felvételről.

Mivel a kétnapos szünetekkel lejátszott találkozók nem csak a játékosokat, hanem minket is megterhelnek, úgy döntöttünk, nem az egyes fordulókat vesszük ezúttal górcső alá, hanem megnézzük, mire mehetnek a vezető és nagycsapatok ebben a rohanásban. Jöjjenek hát a vélemények, a kommentszekciót pedig ti se hagyjátok szárazon!

A kis José nagyon szerette a focit. Még nem is értette pontosan, hogy miről szól, hogy mi az utánozhatatlanul gyönyörű benne - de már rajongott érte. Valósággal a megszállottjává vált, ott lüktetett a fülében, ott folyt az ereiben, ott dobogott a torkában. Nem véletlenül: a nagyapja egy kis csapat, a Vitória Setubal elnöke volt, így a család minden nap testközelből érintkezett a futballal. A meccs része volt a családi ünnepeknek, előkerült a vacsoránál, az iskolában, a hétvégi programokon. Valósággal beette magát a felcseperedő José szívébe, aki hamar el is határozta, hogy játékos lesz belőle. Ha törik, ha szakad.

A Boxing Day egy elég ősi időkig visszamenő tradíció alapvetően Nagy-Britanniában, amelynek bizonyos elemeiről még ma is sokat vitatkoznak a történészek. Számunkra azonban a Boxing Day pusztán egy dolgot jelenthet, tele hassal és alkoholmámorral megspékelt futballmeccsnézést. Az alábbiakban a Premier League történetének legjobb karácsonyi találkozóira tekintünk vissza. Tíz mérkőzés december 26. napjáról.

A karácsony előtti utolsó fordulóban nagyjából minden és mindenki a helyére került. Kiderült, hogy McClaren mégis csak egy kókler, van Gaal az új évet már portugál paradicsomában kezdi, a Chelsea játékosok meglepő módon mégis tudnak futballozni és hogy a Leicester valakit rettentő boldoggá tett. Ja, és az Arsenal természetesen ismét bejelentkezett a bajnoki címért, de most tényleg. Tovább után a 17. kör eseményei.

Már csak pár nap van karácsonyig, aranyvasárnap meg is gyújtjuk a negyedik adventi gyertyát. A hétvégén elmegyünk fenyőfát venni és egyeztetjük a családdal az ünnepi látogatási sorrendet. Tanakodunk, hogy mi legyen a szilveszteri program, vagy esetleg egy utolsót tolakodunk a még hiányzó ajándékokért egy bevásárló központban. A Premier League-ben ezalatt egy nagyon fontos fordulóval rákészülnek a csapatok az év végi pörgésre, amikor majd december 26. és január 3. között három fordulót darálnak le. Persze, utána lesz 9-10 nap pihenő, mármint a bajnokságban, mert szokás szerint egy FA kupa kört azért beiktattak erre az időszakra a naptárba. Az előttünk álló 17. forduló lesz tehát az utolsó, ami után még lehet egy kicsit pihenni. Most minden csapat megpróbál pontokat gyűjteni, mert az elkövetkezendő hetek forgatagában minden előfordulhat, és annak az ellenkezője is.

A szombati hét meccset másnap két találkozó követi, az aranyvasárnapot pedig egy igazi "aranyhétfő", amikor a forduló rangadóját rendezik az Emirates-ben. Főmeccsünk, az Arsenal - City mellett lesz még izgalom bőven, például a Manchester United és a Chelsea is (immár José Mourinho nélkül) lehetőséget kap rá, hogy javítson az előző fordulóban elkövetett hibák után. Hajtás után a teljes program felvezetője.

A londoni Chelsea-szurkolók nehezen emésztik a tényt, hogy végleg kitelt legnagyobb kedvencük becsülete a Stamford Bridge-en, de nem csak a zátonyon keltett nagy felhördülést José Mourinho kirúgásának híre. Itthon mondjuk - ahogy elnézem - inkább örömködnek a drukkerek, de nem árt megjegyezni, bármennyire felemásan is alakult Mourinho legutóbbi eljövetele a Premier League-ben, nagy valószínűség szerint a Chelsea-történet legmeghatározóbb, legsikeresebb és legjobb edzőjéről kell ítéletet mondanunk a portugál személyében. Hajtás után ilyen messzire azért nem merészkedünk, de a statisztikát segítségül hívva megvizsgáljuk, ki volt az Abramovics-éra legfaszipántosabb edzője a Chelsea-nél.

...a Rolling Stones. Tudom, a modern facebook-twitter-instagram generációban sok ember még azt sem tudja, hogy egyáltalán létezik ilyen banda - talán már azt is elfelejtették, hogy az igazi zenét különféle úgynevezett hangszerekkel játsszák -, de mivel a futball mellett a zene is nagy szenvedélyem, ráadásul mindkét téren angolok a kedvenceim, bátorkodtam kicsit összehasonlítani a kettőt, ilyen még úccsevót' sehol se.

A múlt heti módszer alapján a 16. forduló értékelésére ismét "felosztottuk" magunk között a forduló meccseit. Meglepetésben ezúttal sem volt hiány, minden napra jutott olyan eredmény, amire felkaptuk a fejünket. Szombaton a Manchester United, vasárnap a Tottenham, hétfőn pedig a Chelsea kapitulált. Utóbbiból következik, hogy a Leicester City pedig továbbra is szenzációsan teljesít.

Hiába harangoztuk be pár héttel ezelőtt Claudio Ranieri bukását, az öreg digó rendesen ránk cáfolt. A Manchester United ellen egy pont, a Swansea és a Chelsea ellen pedig három-három. Egyelőre megállíthatatlanul rohannak át mindenkin a Vardy-Mahrez duó vezetésével. Hajtás után a 16. forduló, ahogyan mi láttuk.

Lezárultak a hétközi Bajnokok Ligája mérkőzések, így visszatérhetünk kedvenc bajnokságunkhoz a Premier League-hez. Így első ránézésre, kifejezetten izgalmas mérkőzésre egyik csapattól sem számítok, de a múlt heti eredményeket elnézve, bármi megtörténhet. Úgy alapvetően a PL-ben, bármikor bármi megtörténhet, elég csak Campbell hétvégi cumis gólörömére gondolni. Hogy a 16. forduló tartogat-e hasonló meglepetéseket azt nem tudom, mindenesetre kíváncsian várom.

"It has been said that something as small as the flutter of a butterfly's wing can ultimately cause a typhoon halfway around the world." (Chaos Theory)

"Egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén." (Káoszelmélet)

A Techonomic Index szerint a technológiai vívmányok négyből három embert közelebb hoztak a családjukhoz, a Samsung magyarországi reprezentatív kutatása szerint. Egy másik kutatás, amit a napokban olvastam, pedig azt bizonyítja, hogy négyből három ember fél megszólalni a nyilvánosság előtt. Egy harmadik, tegnap végbement, angol tudósok által lefolytatott elemzés szerint, négyből három angol csapat képviselteti majd magát a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata között. Ez kerek 75%-os teljesítmény, ami egy érettségin erős négyest ér, egyetemen meg gyenge hármast. Hogy ti a négy csapat őszi, nemzetközi kupaszereplésére mit adnátok, a kommentek között várjuk tőletek. Mi inkább arra koncentrálnánk a tovább után, hogy "mi lett volna, ha…" Alternatív hírek, egy másik, párhuzamos univerzumból.

A kisebb csapatok meccsei olyanok, mint a magyar baloldali szavazók. Mindenki tudja, hogy léteznek, de csak kevesen láttak akár egyet is. Mivel majdnem több szerzőnk van, mint Chelsea gól a szezonban, mostantól gyakrabban számíthattok tőlünk a maihoz hasonló össszefoglalókra, ahol minden meccset igyekszünk kicsit részletesebben átnyálazni. Tovább után a 15. játéknap, avagy a nagynak mondott csapatok világégései.

A 14. forduló már a múlté, a tabella élén pedig még mindig ott trónol a Leicester a maga 29 pontjával, igaz, már csak holtversenyben a Manchester City-vel. Nyakukon a United, és egészen hihetetlen módon az Arsenal is csak két ponttal van lemaradva a listavezetőktől egy ilyen botrányos széria után - Wengerék nyugodt szívvel vezethetnék a bajnokságot, ha nem ajándékoztak volna összesen négy pontot a West Brom-Norwich duónak. Mint a talajvíz, jön fel a Spurs és a Pool, ellentétben a Newcastle és az Aston Villa gőzerővel hasítanak lefelé, a Chelsea pedig még mindig nem bír elrugaszkodni.

Cristiano Ronaldo szerint a szex jobb, mint a góllövés, Busquets szerint ez éppen fordítva igaz. Mindenesetre a különböző reakciók a gólokat követően egészen csodálatos momentumokra képesek, ezeket gyűjtöttük most össze képekben, videókban nektek. Kommentben pedig természetesen várjuk a ti kedvenceiteket, hiszen az összes emlékezeteset igazán képtelenség lett volna összekaparni és igyekeztünk törekedni a kevésbé ismert ünneplésekre is.

Az eheti review-t még azelőtt vállaltam el, hogy tudtam volna, mi vár rám a hétvégén. Egy budapesti túrával és mini szerkesztőségi ivászattal találkozóval megbonyolított hétvége után még mindig nem tudom hol áll a fejem, munkából is este hét után sikerült csak hazaesnem. De annyi baj legyen, a "Take one for the team"-elv mentén nekiesek, és olyan összefoglalót rittyentek nektek, amilyen eddig még nem volt. Ezúttal gifekkel mesélem el a hét történéseit: minden meccshez jut egy - nem feltétlenül a találkozóról kivágott jelenetekkel - hozzáadva egy-két fontosnak vélt kommentárral. Természetesen jönnek a szokásos rovatok is, így a tovább után ismét jön a hét képe, hét statisztikája és a hét - szerintem Google nélkül megválaszolhatatlan - kérdése is!

Itt a vége, vagy legalább is a vég kezdete a Leicester City számára. Az tény, hogy a Premier League 2015/2016-os szezonjából eltelt három hónap alapján eddig a "Ranieri Rókák" okozták a legnagyobb meglepetést. Az augusztus közepe óta megrendezett tizenhárom forduló után vezetik a bajnokságot, ami annak ellenére is nagy szó, hogy az első öt helyezett mindössze négy ponton belül van, így akár két meccs elég ahhoz, hogy "helyre álljon a világ rendje".

Azaz a szokásos rend. Angliában évek óta van az a bizonyos standard "négy nagy + 1" leosztás, aminek értelmében az Arsenal, a Chelsea, a Manchester City és a Manchester United indulnak harcba a bajnoki címért és a BL-induló helyekért. Ha az egyik "gyengélkedik", akkor a Liverpool, meg a Tottenham próbál befurakodni közéjük. Emellett minden évben van még egy-két random csapat (az egyik általában az Everton), amelyik szeretne bekavarni a nemzetközi kupaindulásra jogosító helyekért folytatott harcba. Idén rendhagyó módon a Leicester City-nél gondoltak egy merészet, és veszett rókaként mentek neki a mezőnynek. Ami viszont még hátra van ebből a naptári évből, az minden lesz, csak nem sétagalopp. Hajtás után a heti program boncolgatása.

"Felix qui potuit rerum cognoscere causas!" (Virgil)

"Boldog, aki képes megismerni a dolgok okait!" (Publius Vergilius Maro)

"A nagy számok törvénye…" - hangzik sokszor az örökérvényű közhely a közvetítésekben, vagy a meccs előtti felvezetőkben. De vajon mik is azok a nagy számok, és mi az ő törvényük? Engedjétek meg, hogy egy kicsit elrugaszkodjunk a Premier League világától és ebben a posztban általánosabb témát boncolgassunk. Mekkora szerepet játszanak manapság a számok, a statisztika és a különféle elemzések a profi labdarúgásban? Hogyan használhatók fel a több százoldalnyi meccsadatok a felkészülés során? Valóban igaz a szakmabeliek sztereotípiája a legjobb középsővédőkről? Mire lehetnek képesek az elemzők a nem is olyan távoli jövőben? Tovább után ezekre a kérdésekre (is) keressük a választ.

Mikor 2012 őszén a Borussia Dortmund ellátogatott az Eastlandsre, jó másfél órán keresztül a közönség 90%-a azt sem tudta, milyen rendezvényen van. Akaratlanul is átvette az anyázás szerepét az álmélkodás. Klopp csúcstermékének erődemonstrációját persze előre megírták a csillagok: Mancinit nem egy elvetemült progresszív edzőként jellemeznénk, és a hatást csak fokozta, hogy a City drukkerek saját bőrükön utoljára 1970 körül tapasztalhattak európai csúcsfocit, amikor még a labda is szögletes volt.

Miből lehet a legkönnyebben megállapítani, hogy november van? Az összes falevél már a földön hever, jönnek az első fagyok, a ködtől még az orrodig sem látsz el, és az összes pláza már a hónap elején karácsonyi díszekkel van elárasztva.

Azért roppant kevesen fogadtak volna arra, hogy a fordulót követően a Leicester City áll majd a tabella élén, márpedig jelenleg ez a helyzet, a görög válogatottnál hatalmasat bukó Ranieri valami fura koktélt kotyvasztott a rókáknál. A Leicester 13 forduló alatt elképesztő mennyiségű 28 gólt szerzett, mindenki másnál többet, de mindezek mellé 20 darabot be is kapott, aminél többet csak a 15. helynél lentebb lévő csapatok nyeltek be. Ahogy korábban felmerült, a Leicester csapatáról nagyjából egy hónap alatt dől el majd nagyon sok minden. A jövő héten Leicester City-Manchester United csúcsrangadó, decemberben pedig szembe jön a rókákkal a Chelsea, a Manchester City, az Everton és a Liverpool is.

Persze mások is játszottak a héten, a kékekre pedig hamarosan visszatérünk.

Hiába a magyar csapat EB-kvalifikációja és a harminc év keserűségét elfelejtető dínom-dánom, a kéthetes válogatott szünet rendesen próbára teszi a Premier League-n nevelkedett hazai szurkolókat is. Mi sem vagyunk ezzel másképp, kiéhezve várjuk, hogy újra angol földön pattogjon a labda, és szombat délután újfent belecsapjanak a lecsóba a futball őshazájában. Végre vége a nyálcsorgatásnak, a PL-expressz a 13. fordulóban ManCity-Liverpool és Spurs-WHU derbikkel robog tovább, de Londonban nem csak a White Hart Lane-re irányul majd figyelem, hiszen a nemzetközi kupaporondért vívott párharc mellett egy kiesési élet-halál rangadót is vívnak majd a fővárosban: a Chelsea a Norwichot fogadja. Hajtás után szokásunkhoz híven a forduló meccsével, a csemegéznivalókkal, tippekkel és fontos linkekkel harangozunk be.

Mivel magam is rengeteget védtem, ráadásul kellően őrült is vagyok, már régóta érett bennem a gondolat, hogy a Premier League tíz legjobb kapusáról posztolhassak egy szubjektív listát. Szerintem a futball alapja a védekezés és ebben a kapusoknak elengedhetetlen szerepe van, ráadásul egyértelműen a legnagyobb felelőssége is.

Az elmúlt időszakban a kapusok története és szakirodalma hosszabbra nyúlt hazánkban is, méghozzá Jonathan Wilson könyvének publikálásával. Lássunk neki! Vajon kik lesznek az elmúlt 24 év történetének legjobbjai?

Nem lennék meglepve, ha ebből az iszonyatosan béna és hülye címből senkinek nem esik le elsőre, hogy miről is fog szólni ez a poszt. Rögtön el is árulom, még mielőtt valaki arra gondolna, hogy esetleg valami új buzis fiúbanda, akik épp tegnap múltak el húsz évesek. Azon játékosokról lesz szó, akiknek húsz, vagy annál több gólt sikerült szerezniük egy szezonon belül a Premier League történetében.

Sokszor mondjuk, hogy a Premier League a világ legjobb, leggyorsabb, legjobb játékosokat felvonultató bajnoksága. Azt viszont sokan és sokszor elfelejtik, hogy ez a versengés okozza minden hétvégén a legviccesebb pillanatokat is! Hiszen, ahogy a mondás is tartja: ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Ezekből a vicces sztorikból és pillanatokból állítottunk most össze egy Top10-es listát gifek meg videók segítségével - mert az most menő.

Eljött a pillanat, amikor megtudhatsz mindent, amit a Premier League kieső csapatairól tudni szeretnél.

Ki esett ki a legtöbbször? Hányan estek ki három alkalommal? Melyik csapat volt a legsokkolóbb kieső? Fény derül arra is, hogy mi lett sorsuk. Visszatérés, liftezés, csőd, harmadosztály, újraalakulás. Lássuk a részleteket.

Ezt a fordulót mintha az összes csapat minél hamarabb maga mögött szerette volna tudni, hogy szünetelhessenek már végre egy kicsit a kemény téli program előtt. Még a gólokat is otthon felejtették, ebben a szezonban először fordult elő, hogy egyetlen csapat sem tudott három gólt szerezni, és még kettőt is csak hárman (Manchester United, Leicester, Palace).
Láttunk egy szombatot, ami szinte egy meglepetést sem hozott, a vasárnap már annál inkább. Azt, hogy a Chelsea kikap egy középcsapattól, már nem igazán könyvelhetjük el meglepetésként, a Newcastle még egyet rúgott a már földön fekvő Bornemouth-ba, a két holland, Koeman és van Gaal pedig hozták az úgymond kötelezőt. Vardy megint gólt lőtt, Klopp viszont koppant - hajtás után jönnek a szokásos rovataink!

Újra hétvége, újra Premier League! Az előttünk álló fordulóban nagy utazásokat és egy klasszikus londoni derbit is láthatunk. A múlt héten a meglepetés eredmények elmaradtak. A tabella első felében lévő csapatok nagyrészt nyertek, míg a 12. helytől lefelé a Stoke és a Newcastke egymás elleni döntetlenjén kívül nem volt pontszerzés, azaz az alsóházban mindenki kikapott. Ennek ellenére még csak a bajnokság egyharmadánál (se) járunk, úgyhogy nem kell temetni senkit sem. Persze néhány klub szurkolói már elkezdhetnek komolyan aggódni.

A jövő évi Európa Bajnokság pótselejtezői miatt a forduló után két hét kihagyás következik, és ilyenkor senkinek sem mindegy, hogy milyen eredménnyel kezdi meg a szünetet. Hajtás után a már megszokott módon jön a hét meccse és a többiek.

Így 2 hónappal a bajnokság kezdetét követően természetesen néhány csapat számára nem sikerült úgy rajtolni, ahogy eredetileg megálmodták a klubszékházakban, ennek hála bejátszott néhány igen korai menedzser csere is. Ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes lehetne klasszikus keringőzőkről, visszatérőkről írni a Premier League elmúlt, közel 25 évéből, illetve ennek tapasztalatairól és jelenségéről. Különös tekintettel a legnagyobb forgókra, akiket azért valamilyen okból mindannyian jól ismerünk, de nem biztos, hogy mélyebben tanulmányoztuk már munkásságukat.

Kedvenc bajnokságunk az idei szezonban is bővelkedik meglepetésekben, a végső győztest még csak megtippelni sem lehet. Íme néhány szalagcím az első hetek egy-egy emlékezetes mérkőzéséről:

Matchweek 1: "Cech potyával, az Arsenal otthoni blamával kezdett - hamis bajnoki illúziók?"

Matchweek 4: "Hazai pofonba szaladt a Liverpool, erősen inog a kispad Rodgers alatt"

Matchweek 6: "Váratlanul botlott otthon a City - Jesus Navas a bűnbak"

Matchweek 10: "Ismét kikapott Mourinho csapata, a Chelsea el van átkozva"

Van izgalom tehát bőven: edzőváltások, rekordigazolások, doktornők és eltiltások. Amiről azonban kevés szó esik az itthoni focis közegben, az a West Ham United idei ragyogása - tovább után erről lesz szó!

A szombati és a vasárnapi program is különleges első meccsel rukkolt elő, hogy aztán a folytatás már a szokásos mederben folyjon. Ranieri brigádja hátrányból fordított, értelemszerűen Vardy és Mahrez gólokkal; a West Ham tovább osztogatta pontjait a szegényebbnek; van Gaal csapata folytatta a kreatív játék elleni hadjáratát, és a Bournemouth sem bír kilábalni a kilátástalanságból. Kattintás után tovább vizsgáljuk a hétvége történéseit.

A hétközi angol Ligakupa mérkőzések lezajlása után - remélem senki nem kapott szívrohamot -, visszakanyarodhatunk kedvenc bajnokságunkhoz, a Premier League-hez. A múlt heti forduló, elég sok meglepetést tartogatott számunkra. Volt egy csalódást keltő manchesteri derbi, újabb Chelsea vereség, Harry Kane feltámadás, menedzser menesztés és még sok minden, ami hatással lehet a hétvégi mérkőzésekre. Nem is csigáznék tovább senkit, lássuk, mi vár ránk a hétvégén.

Szerény, alázatos, becsületes, gyors, kőkemény és francia. Az underrated, azaz alábecsült kifejezés mintapéldája. Otthon igazi jófiú, daliás lengyel francia ember lévén esténként vacsora után nem veti meg a finom bort, de túlzásba nem viszi, mint kedvenc színésze, Gerard Depardieu, és cigarettát sem szív mellé, ami külön dicséretet érdemel, hisz négy éven keresztül kínálgatta őrült lengyel kollégája, de neki sikerült ellenállni. Nincs is rá szüksége, ő a futballpályán engedi ki a gőzt, ahol könyörtelenül csontozza ki az ellenfél támadóit, ám mindezt szabályosan és sportszerűen teszi. Szép csendben a Premier League egyik, ha nem a legjobb középhátvédjévé nőtte ki magát az Arsenal védelmének vezére, és máig nem értem, miért nem kapitánya már legalább két éve. Laurent Koscielnyről van szó, a folytatásban pedig az ő lassacskán beinduló karrierjét énekeljük meg.

Jürgen Klopp szerint, ha lovakként kezeljük az angol fiatalokat, akkor azokká is fognak válni. A Liverpool német szakvezetője annak kapcsán fakadt ki a napokban, hogy szerinte az utánpótláskorú angol játékosok túlzott meccsterhelése negatívan befolyásolja a fejlődésüket. Nem is állnék meg ott, hogy azt mondjam, igaza van. Inkább egyből ráhúznám az elméletét az egész angol labdarúgásra. Nézzük az idei szezont. Augusztus óta nem volt megállás. Bajnoki meccsek (10), ligakupa meccsek (3), nemzetközi kupameccsek (3 +2), válogatott meccsek (4). Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi porondon is érdekelt csapatok játékosainak nagy része, - BL vagy EL selejtezőktől függően - az augusztus közepe óta eltelt 10 hét alatt 20-22 meccset játszott. Persze jelen pillanatban hasonlóan állnak más országok bajnokságaiban is a csapatok, csak amíg máshol a kupa küzdelem el van nyújtva, és a meccsek később ritkábbak lesznek, addig Angliában ősszel és télen meghajtják a Ligakupát, majd év elején átfedésben elkezdik az FA kupát is.

Természetesen nézőként én magam is imádom ezt a dömpinget. Hogy Karácsonykor, Újévkor is vannak meccsek, és hogy az egész szezonra kiterjesztett két kupasorozatban igazi Dávid és Góliát küzdelmekben néha a bátran harcoló kiscsapatok legyőzik a sokkal nevesebb ellenfeleiket. Viszont egyre erősebbek azok a hangok, amik szerint ennek az az ára, hogy nemzetközi szinten túl korán elvéreznek az angol csapatok, és a válogatott sem képes emlékezeteset nyújtani a világversenyeken. Nyilván nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a meccsterhelés miatt nem megy a BL-ben és az EL-ben, vagy hogy ezért gyenge a válogatott, de azért több ez mint egy vad felvetés. Az biztos, hogy ha valamivel rövidíteni lehetne az éves programot, akkor az a Ligakupa kiiktatása lenne. Egyelőre viszont az angol szövetség, és a sorozatot közvetítő Sky Sports is a kiírás 8 körében rejlő bevételi forrásokat látja elsődlegesen, így hát szó nincs a meccsterhelés csökkentéséről. Úgyhogy nyerget fel, aztán "Gyí, te!" Előre a legfeleslegesebb kupáért! Hajtás után a legjobb 16 programja.

Túl vagyunk a tanév negyedén, ilyenkor azért már szokott látszani, ki az, aki versenyre kel a kitűnő bizonyítványért, és ki az, akinek a kettesért is vért kell majd hugyoznia, szóval nem meglepő, hogy hasonló helyzet a Premier League-ben is. A két manchesteri csapat egymás ellen bizonyította be, hogy az Arsenal tényleg simán lehet bajnok, a Chelsea továbbra is gőzerővel dolgozik saját megsemmisítésén, a Liverpool pedig annyira beleélte magát a Klopp érkezése feletti örömködésbe, hogy megint elfelejtette megnyerni soros bajnokiját. Hajtás után a hét legszarabb meccse mellett szokásos elitista rovatainkat is közszemlére bocsátjuk, remélhetőleg lesz olyan köztetek, aki végigrágja magát mindenen.

A hétközi, angol csapatok által veretlenül megvívott Bajnokok Ligája forduló, és a kicsit gyengébb Európa Liga kör után folytatódik tovább a darálás a szigeten - megint itt a Premier League! Újabb fordulóhoz pedig ismét új szerző dukál itt a Britannián: álláshirdetésünk második szerencsés tehetséges felvételizője rögtön mélyvízbe ugrik a városi és regio rangadókkal telített hétvégén.Tovább után jön a hét meccse - egyértelmű, hogy melyik lesz az -, elmondjuk mi várható a Tyne-Wear Derby-n, és a londoni rangadót sem tévesztjük szem elől, melyen José mumusa, a West Ham a feltámadni látszó Chelsea-t fogadja.

Elrugaszkodva az angol foci populárisabb rangadóitól, ebben a posztban egy talán kevésbé felkapott derbi kerül bemutatásra. Az angol fővárosban majdnem minden héten akad egy helyi rangadó, ahogyan Manchesterben és Liverpoolban is megvannak a megszokott városi csaták. Mi történik, ha az utóbbi két város három sikercsapata (bocs Everton, ti nem) ellátogatnak egymáshoz, vagy a londoni nagyokhoz? Nos, jó eséllyel azok a meccsek is az összefoglalók végére kerülnek. Észak-keleten viszont más a helyzet. Arrafelé alapesetben három klub vív ádáz harcot azért, hogy a térség királyának mondhassa magát.

Betürendben a Middlesbrough, a Newcastle és a Sunderland ez a három együttes, igaz a 2009-es kiesése óta a Boro "kiszállt" a versengésből. A köznyelv a városok folyóinak (Tees, Tyne és Wear) neveit használta fel, hogy elkeresztelje derbiket, mindig azt előre téve, akik otthon játszanak. A poszt apropója most épp az, hogy vasárnap kora délután Wear-Tyne derbit rendeznek, azaz a Sunderland látja vendégül a Newcastle csapatát. Hajtás után Macskák vs. Szarkák.

Wayne Rooney a csúcson van a legmélyebben. Ez a látszólagos paradoxon viszonylag könnyen feloldható, ha vetünk pár pillantást a közelmúlt eseményeire. A bádogbödönfejű angol dokkmunkás archetípusa a múlt hónapban döntötte meg Sir Bobby válogatottsági gólrekordját, miközben egyébként talán élete legrosszabb formáját futja. A United szurkolók körében már egy ideje viszonylagos közmegegyezés van arról, hogy talán jobb lenne a csapat nélküle, a legutóbbi international break után pedig ugyanezen diskurzus a válogatott relációjában is kezd kibontakozni. Hajtás után némi szubjektív helyzetelemzés a lehetséges okokról.

Manchester bilikék és vörös fele mellett London ágyús, olajos, valamint kalapácsos oldalán egyaránt nagy volt az öröm a hétvégén, sőt, mivel megleptésre az eddig csontutolsó Newcastle is miszlikbe szabdalta a Norwich-ot hazai pályán, úgy tűnik, igazából minden csapat elégedetten tekinthet vissza a mögöttünk hagyott fordulóra. Hajtás után megnézzük, tényleg így van-e, végigmegyünk szokásos rovatainkon, és gyönybetűvel tárjuk elétek a forduló krónikáját.

A válogatott szünetet követően visszatér a Premier League, a játékosok újra magukra öltik jól megszokott gúnyáikat, és futballozni kezdenek kedvenc bajnokságunkban a ködös Albion futballmezőin.

A héten két igazán érdekfeszítő összecsapásra kerül sor, mind a kettő esetében liverpooli csapatok kerülnek a reflektorfénybe. A tavalyi botladozás után, az idén igencsak szép formát futó Everton a Manchester Unitedet fogadja, míg a Liverpool Londonba látogat és a Tottenham vendégeként próbál feltámadást produkálni - immáron Jürgen Klopp vezetésével a kispadon - a klasszikus, szombati 13:45-ös időpontban. Ez pedig egyértelművé teszi, hogy ezen a héten a White Hart Lane kerül előtérbe heti beharangozónkban.

Egy fiatal srác angol srác, aki - Jamie Vardy mellett - mesés utat járt és járhat be. Egy észak-londoni legény, aki újra felélesztette a reményt, hogy vannak és lesznek még igazán jó angol csatárok. Egy tehetség, akit a tavalyi szezon után már a Real Madriddal hoztak szóba, de legalábbis mindegyik Top4 Premier League csapat szerette volna a soraiban tudni. Igen, a Tottenham csatáráról, Harry Kane-ről van szó.

Csütörtök este valami megváltozott Liverpoolban. Míg a magyarok Feröer ellen fűzték be az oktatófilmet szenvedték ki a győzelmet, addig Liverpool vörös felében egyre-másra pukkantak a pezsgősdugók, miután a klub hivatalosan is bejelentette, Jürgen Klopp váltja Brendan Rodgers-t a menedzseri székben. Aki meg magyar, és 'Pool szurkoló, az gyorsan kért még magának pár korsó sört a sarki csehóban, mert ünnepelni kell. És nem csak a nemzet Danijának (a madocsai Messi, te jó ég) dupláját, hanem az örömhírt a szigetekről: Liverpoolban végre új időszámítás kezdődik..!

Az acsarkodás kiheverése után azért még egy pillantást vetnem kellett a csapat hivatalos oldalára, hogy tényleg nem csak álmodtam-e a német érkezését. Hamar megnyugodtam, már javában az első sajtótájékoztatóját tartja a mester, a média és a szurkolók is csak isszák a szavait. Látszólag minden happy. De vajon miért? Hajtás után 10 ok egy mezei szurkolótól, hogy miért is örülünk Klopp érkezésének.

Ha szereted a Britanniát, egyértelmű, hogy jönnöd kell. Ha nem, akkor azért gyere, hogy segíts nekünk jobbá, élvezhetőbbé, színvonalasabbá tenni. Egyszóval nincs mentség, jelentkezni kell! Mármint szerzőnek, mert persze erről lesz szó, hajtás után egy kicsit - de nem sokkal - bővebben.

Brendan Rodgers megszűnt Brendan Rodgersnek lenni. Az utóbbi időkben már csak önmaga árnyéka, sőt, paródiája volt. A kreativitás minden jelét nélkülöző, ötlettelen, fájdalmas paródia, amin a Liverpool szurkolói csak sírni tudtak. Merthogy Rodgers teljes leépülése egyúttal a Liverpool teljes leépülését jelentette. Egyszerűen azok az apró, nyári ésszerű(tlen) érvek és hangok is elpárologtak, amik Rodgers maradása mellett szóltak. Rodgersnek nem maradt semmije. Annyira mélyen volt az önmaga okozta fekáliában, hogy nem volt maradása, mennie kellett. Sokszor azt lehetett érezni, hogy még Hodgson, egy teleszart búvárruhában is nagyobb kreativitást és szenvedélyt tenne hozzá a játékunkhoz.

Jó hétvégéje volt a kárörvendőknek Angliában: egyrészt ismét kifeküdt a továbbra is kikezdhetetlen egóval pampogó Mourinho, másrészt arrcal fúródott a homokba a ManUnited valamint Brandan Rodgers, akinek végre valahára tényleg megköszönték a közreműködést Liverpool vörösöebbik felén. Hogy minden szurkoló találjon valamilyen örömet ebben a játéknapban, arról Agüero gondoskodott a Newcastle hálójának rojtosra szaggatásával, kár, hogy csak egy napig lehetett övé az MVP cím, mert Alexis is nagyon durván befűzte az oktatófilmet a forduló rangadóján. Hajtás utánmágnestábla nélkül, de a szokásos rovatokat nagyjából kimaxolva beszéljük ki a forduló legérdekesebb történéseit.

Az egyszeri tévénéző először érzi jogosultnak idén a Super Sunday elnevezést, főleg, mert a múltheti Watford - Crystal Palace felhozatal kissé erős viccre sikeredett. Nem mintha a liverpooli derbik tavaly hoztak volna bármi mást is Jagielka álomgólján álmatag szenvedésen kívül, sőt, az Arsenal - MU kapcsán is Gibbs/Blackett öngóljáról szólnak a friss krónikák, nem pedig a Keane vs. Vieira párharcról. A folytatásban mégis rávilágítunk, miért lesz érdemes a TV előtt punnyadnunk az idei utolsó 20+ fokos hétvégén.

Bakancslista. Tervek gyűjteménye azon dolgokról, amiket még szeretnénk átélni földi életünkben. Mindenkinek van ilyen listája, gyakran ezek éltetik és motiválják az embert. Az enyémen igen előkelő helyen szerepelt egy liverpooli túra gondolata. Meccsel (lehetőleg győztessel), városnézéssel, az atmoszféra magamba szippantásával. Az egész életérzéssel.

Így hát szeptember 25-én hajnalban belevágtam. Egyedül, hogy minden a terveim szerint alakuljon. És úgy alakult. Hajtás után fényképes, útinapló-szerű élménybeszámoló egyenesen a Mersey partjáról.

Naná, hogy az angol csapatok BL-formája. Egyelőre hatból öt vereségnél járnak - köszönjük, Maccabi -, de messze még a vége, simán el lehet például képzelni, hogy a négy próbálkozóból kettő is a csoportban ragad decemberben. De vajon mi az oka a mélyrepülésnek? Hajtás után egyszerre találjuk fel a meleg vizet és a spanyol (haha) viaszt, naná, hogy ostoba mentegetőzésnek hat majd az egész.

Szokatlan beharangozót, szokatlan összefoglaló követ: azután, hogy a pénteki posztot olyan szerzőnk írta, aki ebben a stílusban még nem jeleskedett, a maiban is ez lesz a helyzet. mc_deere professzori elemzéseit felváltja egy más stílusú összegzés: kevesebb szakmázás viszont cserébe több szurkolói meglátás, több savazás és kevesebb Chelsea-kritika. A hét képe, a forduló statja és a forduló kérdése viszont marad, ezeket is átnyálazhatjátok, de csak a tovább után.

A következő forduló beharangozója rendhagyó lesz. Na, nem azért, mert - először a Britannia történetében - én írom. Sokkal inkább, mert egy kicsit el fog térni a szerkezete az eddig megszokottaktól. Ennek a legfőbb oka az, hogy klasszikus értelemben ebben a fordulóban nincs olyan, hogy a "hét meccse". Sokkal inkább a "hét meccsei". Érdekes párosítások, igazi csúcsrangadó viszont egy sem.

Éppen ezért az itteni kiemelt találkozó sem egy rangadó, hanem a Newcastle - Chelsea. A meccs első ránézésre egy országos vendégsiker. Meg másodikra is. Sőt, Newcastle szurkolóként be kell látnom, hogy harmadikra is. Viszont akad egy makacs tény is, miszerint José Mourinho még soha nem tudott győztesen távozni bajnoki mérkőzésről a St. James' Parkból, pedig már öt alkalommal lett volna lehetősége rá. Tovább után megvizsgáljuk, mire mehet most a portugál mester Steve McClaren bukdácsoló szarkái ellen.

Sokszor ért már minket kritika, hogy nincs a sorainkban Arsenalos érzelmű szerző, most viszont már a második vendégposztot olvashatjátok Ágyús-fan kommentelőink klaviatúrájából. A mai írás nemrég érkezett emailben Trollséne kollégától, aki a ma esti Tottenham - Arsenal Ligakupa találkozó elé harangoz, szigorúan az ebben a sorozatban megvívott ütközeteket górcső alá véve. Képekben gazdag, itt-ott minőségi trollkodással fűszerezett iromány következik!

A Liverpool alapvetően egy kedves kis csapat, ha nem akarná mindenki beléjük látni a régmúlt idők nagy világverő brigádját, Istenemre mondom, talán még kedvelném is őket. Nagyjából ugyanez áll Brendan Rodgersre is, aki idegesítő manírjai nélkül egy kifejezetten innovatív, kulturált edző benyomását kelti, kár, hogy a Liverpool irányításával járó médiafigyelem és nyomás megborította az elméjét, és emiatt valamiért állandóan olyan keresztet akar magára venni, amihez semmilyen köze nincs. Nagyjából ez történt ezen a hétvégén is, a pragmatizmustól megtisztított 'Pool ugyanis kifejezetten pofás játékkal rukkolt elő, és kis szerencsével akár a meleg szart is kiverhette volna a Norwichból - de nem tette, ez pedig egyúttal azt is jelenti, hogy a hétvégi Villa elleni meccs könnyen az északír karaktervadász utolsója lehet a Kop becses színe előtt. Hajtás után megsimogatjuk a Vörösök buksiját, még egyszer utoljára a helyére küldjük Diego Costát, és természetesen szokásos rovatainkkal is betámadunk.

A Chelsea Arsenal feletti győzelmének apropóján összeszedtük a Premier League történetének legotrombább bunkóit. Játékosok, akiket akkor is rühellesz, ha a te csapatodban játszanak, ha pedig épp a kedvenceid ellen szerzett góljukat ünneplik, kedved lenne csavarhúzót állítani a szemgödrödbe. Figyelem, a lista súlyosan szubjektív elemeket is tartalmaz!

A PL vonatán nincsen fék, tovább robog a harci gépezet. Izgalmakban, kemény összecsapásokban most sem lesz hiány, szóval ha nem vagy belepistulva a Real Madrid és a Barcelona rendkívül izgalmas 6:0-ás mérkőzéseibe vagy csak simán unod a La Liga lötyögését, még nem késő váltanod. Hidd el, jobban jársz.

A harmadik újonc bemutatására most sort keríteni, folytatva ezzel júliusban megkezdett sorozatunkat, legalább annyira béna, mint átigazolási időszakot üzemeltetni akkor is, amikor épp zajlik a szezon. Így hát mindenféle szégyenérzet nélkül jöjjön is a norfolki klub megéneklése.

"Komoly finanszírozási gondokkal küzd az állami média. Az amúgy 80 milliárdos büdzsét nagyon megterhelte az M1 hír- és az M4 sportcsatorna elindítása" - írta szeptember elején a Népszabadság, ami főleg azért tömör vicc, mert a szekérderéknyi elköltött pénzből épp csak mi nézők nem veszünk észre semmit. Az éjszakai napsütésről hadováló M1-ről néhány feltüzelt kisnyugdíjason kívül szépen le is szokott a lakosság, a sportköztévé viszont beszákolt szupertornák egész sorával biztosította magának a nézettséget. Kár, hogy csak ennyire futotta az erőből: nyekergő riporterek, alkalmatlan szakértők, és puszira kiküldött, fogalmatlan tudósítók borzolják a focifanatikusok kedélyeit. Végignéztük az első BL-napot.

Persze nem a csillagászati, hanem az, amelyik a Bajnokok Ligáját is magával szokta hozni. Vajon folytatódik az angol klubok lejtmenete? Ha a Premier League egyre növekvő bevételei valóban fordított arányosságban állnak az Európában mutatott sikerességükkel (lásd a fenti kép), akkor idén továbbjutást sem várhatunk senkitől, jövőre pedig már klubot sem indítanak az angolok. De mi kerestük a pozitívumokat, és találtunk is néhányat.

Nagyon úgy néz ki, hogy minden kirakós a helyére került Pellegrini puzzle-jében, mert a City csak nem akar kifingani. Szombaton konkrétan a szezon egyik legnehezebb idegenbeli meccsét (a Kristálypalotánál mindenki utál majd játszani, higgyétek el) húzták be tartalékosan, ami attól függetlenül is kurva nagy szó, hogy áldozati báránynak otthagyták azt az Agüerót, aki idén még bele sem lendült úgy igazán. Ez utóbbi tény amúgy meglehetősen baljós jövőképet fest az ellenfeleknek, akik egyelőre nemhogy nincsenek elfoglalva különösebben a strandkorlátkékek üldözésével, de a Leicester mögül sem akaródzik nekik kitenni az irányjelzőt. Hajtás után darabokra elemezzük a hét meccsét, belerúgunk Mourinhóba, felszopjuk a Barca legújabb célpontját, sőt, kicsit még Theo Walcottól is magunk alá élvezünk.

Azaz csata az elsőért, vagy az első helyért. Természetesen ez a beharangozó poszt nem a két legjobbról, hanem a két legnagyobbról fog szólni. Ez a meccs pedig nem más, mint a Manchester United - Liverpool. Hiszen ha a jelenlegi két legjobbról szólna, akkor a Crystal Palace - Manchester City-ről kellene írnom, arra viszont még nem fanyalodtam. Utóbbi meccs dönt ugyanis majd arról, hogy vajon Pardew meglepetéscsapata, vagy Pellegrini olajozott gépezete (höhö, értitek, olajozott) zárja a fordulót az első helyen. Node, vissza is a Vörösök és a Vörös Ördögök csatájához - kattintás után kivesézzük a hét meccsét és leírjuk, milyen elsőkért küzdenek a többi pályán!

Szombat este már a 165. bajnoki meccset rendezik meg a Manchester United és a Liverpool együttese között. A két csapat először 1894-ben találkozott egymással, a liverpooliak hazai pályán 2:0-ra győzték le a Newton Heath-t (vagyis a későbbi Manchester Unitedet). Ekkor talán még egyik oldalon sem gondolták, hogy a következő 121 évben Anglia legnagyobb rivalizálása alakul majd ki kettejük között, és hogy a szigetek legsikeresebb csapataivá válnak majd. Pedig így történt, a United és Liverpool összesen 38 bajnoki címet (20 - 18), 18 FA Kupát (11 - 7), 12 Ligakupát (4 - 8) és 8 BL-serleget (3 - 5) rámolhatott már be a vitrinbe. Míg a Vörösök Bill Shankly és Bob Paisley irányítása alatt a '70es, '80-as években élték a fénykorukat, addig a Manchester dicső időszaka Alex Ferguson bő két évtizedes regnálására tehető.

Ha a sport almanachok mesélni tudnának, lehet, hogy a meccs kezdéséig tátott szájjal tudnánk hallgatni a legendákat, történeteket, és a szép gólok megéneklését ebből a párharcból. Helyette azonban beszéljenek az alábbi képek, néhányat a fiókok mélyéről poroltunk le nektek, hogy időben megkezdhessétek a hangolódást a hétvégi derbire. 38 bajnoki címhez 38 kép dukál, gólokról, sikerekről, nagy csatákról és legendákról. Kellemes nosztalgiázást mindenkinek!

"A vasárnap hétfő és a heti transzferösszegző lassan olyan elválaszthatatlan fogalmak, mint a random lakótelepi vénasszony és a rusnya palotapincsi." - írta a múlt héten psychocska. Az eheti, utolsó részre viszont csak most jutott időnk, de talán nem is olyan nagy baj így, hogy a Deadline Day Angliában tegnapelőtt, azaz kedden ért véget. Mozgás volt, nem is kevés, úgyhogy igyekeztünk mindenkit összeírni, aki kivárt az utolsó pillanatokig, hogy szedje a sátorfáját.

"Egyesek szerint a futball élet és halál kérdése. Ezzel nem értek egyet. Annál sokkal, de sokkal fontosabb."

"A Liverpoolt nekem teremtették, és én a Liverpoolnak vagyok teremtve."

Bill Shankly (1913-1981)

Ma százkét éve született a legenda. A neve: Shankly.

"Jelenlegi állapotában a United nem bajnokesélyes" - szögezte le az elfogultsággal nemigen vádolható Gary Neville a Sky-on, és a Swansea elleni bajnokin látottak fényében nem is igen lehet vele vitatkozni. Hajtás után ennek szellemében most kicsit a United körül forog majd a világ, megénekeljük a nagyszerű Gary Monkot, és megpörgetjük szokásos heti rovatainkat is.

A hétvégén kiemelkedő rangadó nélkül, de annál több ínycsiklandó összecsapással robog tovább a PL-expressz. A D-nap árnyékában Spurs-Everton, egy londoni derbi, 'Castle-Arsenal és a United walesi délutánja színesíti a programot. Hajtás után jön minden, mi szem-szájnak ingere: a forduló meccse, bold prediction, és sok-sok pocsék (?) tipp.

Mondjam azt, hogy Dirk Kuyt a világ legjobb focistája? Mondjam azt, hogy Dirk Kuyt a valaha volt legjobb focista?

Nem, Dirk Kuyt nem a földre szállt megváltás, nem a vízbefúlt halászistenek gyermeke, és még csak nem is a világmindenség valaha volt legjobb focistája. De még lehet az.

Wenger kis híján saját kivont szablyájával szúrta magát tökön, de mivel a Liverpoolra nem vonatkozik a lesszabály, Rodgers ügyesen alkalmazkodva csent el egy pontot a szezon legfaszább 0-0-járól. Hajtás után jönnek szokásos rovataink, beleszállunk Wengerbe, és pajzsra emeljük az angol futball n+1. csiszolatlan gyémántját is.

A vasárnap hétfő és a heti transzferösszegző lassan olyan elválaszthatatlan fogalmak, mint a random lakótelepi vénasszony és a rusnya palotapincsi. Eltelt egy újabb hét, a jövő héten várható Deadline Day zűrzavarhoz képest visszafogott mozgásokkal. Tovább után sorra vesszük a vihar előtti csend történéseit.

Ahogy mcdeere kollégám fogalmazott, a bambulásba torkolló első fordulót egy kifejezetten pattogós második követett a Premier League-ben. Reméljük, a csapatok megtartják jó szokásukat, és ezen a hétvégén is igényes szórakozást nyújt majd nekünk az angol foci otthona. Csemegézni bőven lesz miből, a bajnok Chelsea a botrányosan gyengén kezdő West Bromhoz látogat, a ManUnited 8 napon belül harmadik tétmeccsét játssza, a Goodison Parkban egymásnak feszül Liverpool és Manchester kék oldala, míg az Arsenal a Liverpoolt fogadja. A folytatásban a forduló meccsével, a többi mazsolával, bold predictionnel és fontos linkekkel harangozunk be.

Egyre erősebbek azok a szurkolói hangok, amelyek szerint az Arsenalnak jót tenne egy kis vérfrissítés edzőposzton. Komoly szinten ez sosem merült fel igazából, de mégis eléggé megosztja az embereket a szurkolói kommentektől a falusi angol kis pubokon át, egészen a Britannia-blogig.

Wenger megítélésekor a Pro álláspontot az Arsenal-fanok képviselik, ami érthető is, hiszen többségük csak a francia regnálása óta/alatt drukkol a csapatnak. A más csapatnak szurkolók jellemzően a francia leváltásának pártján vannak, hiszen a kibicnek semmi sem drága. Próbálok tárgyilagos lenni, és három-három érvet hozok fel mindkét oldal javára.

A bambulásba torkolló első fordulót kifejezetten pattogós második követte Angliában, és ezt az sem homályosítja el, hogy a United megint enegrgiatakarékos üzemmódban húzta be a három pontot a nyitómeccsen. A Spurs szpörszözött, az Arsenal viszont nyert, a hét nagy sztorija azonban így is a tabellán a Leicesterre tapadó Manchester City-é volt, ők ugyanis a regnáló bajnoknak osztottak le egy istenes parasztlengőt. Hajtás után a hét meccsével, statjával, emberével és képével támadunk - ezeket a rovatokat egyébként érdemes lesz megszokni, ugyanis az egész szezonban hasonló mederben igyekszünk majd terelgetni az összefoglalókat.

Nem káprázat, ezúttal hétfőn jelentkezünk a múlt heti jövés-menések összesítésével. Mint ahogy eddig, most is az érkezők domináltak, hiszen 5 játékos is más országból érkezett a ködös Albionba. Lássuk, kik voltak ők.

José Mourinho egy szégyenfolt a labdarúgás legendás menedzsereinek palettáján. Tipikus főgonosz, akinek minden apró megmozdulását zabálja a média, akit minden reklamálása után együtt szidhat vagy röhöghet ki ellenfél- és/vagy semleges szurkoló, plusz, imádják a mémgyárosok. Egy edző, akit még a saját - jelenlegi és volt - csapatainak szurkolói is utálnak. Vagy mégsem? Egy chelsea-s vallomása következik arról az ambivalens viszonyról, ami a portugálhoz köti.

Szól a híres közhely, ami főleg az amerikai futballban népszerű. A labdarúgásban jellemzően 3, 4 vagy 5 ember alkotja a védőegységet amerikai testvérének 11 embere helyett, még sincs akkora különbség, mint ahogy azt elsőre gondolnánk! Példának okáért ott van a klasszikus busz taktika, vagy a Guardiola-féle letámadós foci. Mindkét esetben 11 ember védekezik, a leshatárok és a védekezés felfogása (letámadás vs. pozíciók megtartása) különböznek csupán. Vasárnap délután ennek a két filozófiának képviselője találkozik, de akadnak köztük közös pontok is. A forduló beharangozója következik.

Ma ünnepli a 45. születésnapját Alan Shearer, a Premier League örökös gólkirálya, az angol válogatott történetének hatodik legeredményesebb játékosa. 18 évesen a Southamptonban mutatta meg magát először Angliának, de igazán a Blackburn bajnok és kétszeres gólkirály játékosaként robbant be a köztudatba, hogy aztán Newcastle-ben legyen belőle szülővárosa és egy egész bajnokság legendája.

A manapság már a BBC állandó szakkommentátoraként tevékenykedő egykori csatár pályafutása kapcsán többször felmerült a futballt szeretőkben, hogy mennyivel többre vihette volna, (többre vihette volna?) ha egy TOP csapatban tölti játékos karrierje legjobb éveit, ő azonban a visszavonulása óta eltelt kilenc évben többször is elmondta, hogy bármilyen hiányérzet is van benne, azt bőven kárpótolják a szép pillanatok. Tribute.

A Chelsea csak megbotlott, az Arsenal viszont mindjárt el is taknyolt a PL nyitófordulójában, amire - egy jófajta népsportos fordulattal élve - igen jelentősen rányomta a bélyegét a nagy meleg, és a meglehetősen, khm, idény elejinek mondható forma. Beszédtéma ettől függetlenül is akadt bőséggel, és amúgy is, tökéletesen ismerjük az ajándék ló rágószerveiről szóló mondást, úgyhogy szájhúzogatás helyett hajtás után inkább belevetjük magunkat a tutiba. A hét meccse, a forduló statja és képe, avagy jön minden, ami szem-szájnak ingere.

Egy Premier League-ben szereplő, BL-ben is induló csapat 8 millió fontért manapság fiatalokon kívül csak töltelékembereket igazol, és ha még egy mellékes rendszerbeli hiányosságot is pótol ezzel (név szerint: hazai nevelésű játékosok számának a korrigálása), akkor tényleg felesleges az egésszel foglalkozni. Alapjáraton tehát kijelenthető, a kutyát nem érdekelné Fabian Delph nyári átigazolása...

Megint eltelt egy hét, azaz ismét ideje áttekinteni az átigazolási piacon történt eseményeket. Rendhagyó módon, most nekem jutott ez a feladat, igyekszem jól helyettesíteni ChesterB kollégát.

Valószínűleg a sorozatunk legdurvább része majd az átigazolási időszak utolsó pár napjáról készült írás lesz, és bár az elmúlt napokban főleg a bajnoki rajt foglalkoztatott mindenkit, azért ezen a héten is volt mozgolódás.

Mondta John Terry a Chelsea hivatalos honlapján védőpartneréről, Gary Cahillről. És nem is hazudott, egy jó védőpáros titka az összeszokottságban, az egymás erősségeire való építésben, és egymás hátrányainak kiegészítésében rejlik. Szombaton egy olyan rangadóval kezdődik a szezon, ahol mindkét csapat egy új védőpárosban gondolkodott, vagy gondolkodik. Ha esetleg, ne adj isten, eddig nem tűnt volna fel, már csak egyet kell aludni, és KEZDŐDIK A SZEZON! Beharangozó a tovább után.

Van, akit az őrületbe lehet vele kergetni, de akad olyan is, aki rajong a labdarúgók hátán szereplő furcsa számokért. Elmúltak már azok az idők, amikor a játékosok 1-11-ig feliratozott mezekben szaladtak ki a pályára, pedig íratlan szabály volt, hogy melyik poszthoz melyik szám dukál. Ennek európai hagyománya, mint oly sok minden a labdarúgás világában, Angliából származik. Nem is keveset, majdnem 90 évet kell visszautaznunk ehhez az időben, hiszen még csak 1928-at írtunk, amikor az Arsenal és a Chelsea csapata elsőként mezszámot biggyesztett a játékosok hátára a The Wednesday (későbbi Sheffield Wednesday) és a Swansea Town elleni meccsek alkalmával. Naná, a kapus volt az egyes, kettesben szaladgált a jobb bekk, hármasban a bal bunkó, és így tovább, lerágott csont…

Az Arsenal úttörői, egyenesen 1928-ból

Végre eljött a pillanat, már látjuk a stadionok fényeit az alagút végén, és csak hármat kell aludni, hogy hallhassuk a bíró sípjának fülbemászó dallamát az Old Traffordon. Nyugi, nem csak a ti tenyeretek izzad, hanem a miénk is, úgyhogy nem bírtuk ki, hogy ne tegyünk fel magunknak néhány érdekes kérdést a szezon alakulásával kapcsolatosan. Jöjjenek a válaszok!

Akárhogyan csűrjük-csavarjuk, meccset nézni élőben az igazi. Látni a pályát, érezni a hangulatot, elbambulni a túloldalt álló partjelzőt figyelve, mind olyan luxus, amit a karosszékben hátradőlve nem engedhetünk meg magunknak. Hát, még, ha egy hamsítatlan angol stadionba nyerhetünk bebocsátást, mint legújabb vendégszerzőnk, Ricardo, aki volt olyan kedves, és elküldte nekünk élménybeszámolóját. Tovább után részletek egy jóféle West Ham-scoutolásról, de vigyázat, össze fog futni a nyál a szátokban.

Az évek során szentimentális professzorból kedvtelésszerűen megsorozható box-zsákká alakuló Arséne Wenger újabban határozottan a felépülés jeleit mutatja. Már a tavasszal is igen pofás volt az Arsenalja - 2015-ben a legtöbb pontot, és legkevesebb kapott gólt szedték össze a ligában -, de az igazi előrelépést a csapat rangadókon mutatott játékán lehetett lemérni. Ennek a jellemfejlődésnek a legújabb állomása lett a hagyományosan semmitmondó Community Shield, amiből következtetéseket ugyan nehéz levonni, de végre megadhatjuk az öreg franciának, ami jár neki. Hajtás után újra jön a Pass&Move, határozottan feltételes módú jóslatokkal.

Nemrég véget ért a Community Shield, Wenger először győzte le pályafutása során Mourinho csapatát. Elemzést a meccsről nem, de a heti átigazolási összefoglalónkat megkapjátok meccs utáni levezető olvasásnak. Ezen a héten rengeteg illegális bevándorló új játékos érkezett a ligába, míg távozó alig akadt. Volt olyan csapat, aki 4 játékossal is erősített, és volt két kölcsönszerződés is. Ami még érdekes, hogy a "nagyok" inkább a távozókkal villogtak, míg a "kicsik" az érkezőkkel. Remélem kellően felcsigáztalak, lássunk is neki!

Sosem voltam nagy kocka. Amikor leültem a gép elé játszani, akkor is inkább a sportos vagy a stratégiai játékok érdekeltek, úgy, mint a FIFA, az NBA, az NHL, vagy a másik oldalon az Age of Empires. De ha haverjaim beindultak és áthívtak egy lan-partira, én sem tudtam megállni, hogy ne üljek be valamelyikük gépén egy-egy kör csére, azaz Counter Strike-ra. Hogy, hogy jön ez a hétvégi Chelsea-Arsenalhoz? Lapozz, és kiderül!

"Mi is egy futball klub tulajdonképpen? Nem az épületek vagy az igazgatóság, vagy azok az emberek, akiknek fizetnek, hogy képviseljék. Nem a TV-szerződések, záradékok, marketing részlegek vagy a vezetőség. A zaj az, a szenvedély, az érzés, hogy a városod büszkeségéhez tartozol.

Egy kisfiú az, aki legelső alkalommal mászik fel a stadion lépcsőin, megragadja az apja kezét, és ahogy a megszentelt gyep elterül alatta, tátott szájjal, - anélkül, hogy bármit is csinálna - szerelembe esik."

Sir Bobby Robson (1933-2009)

Holnap lesz hat éve, hogy elhunyt Sir Bobby Robson, a Fulham és a West Bromwich Albion egykori játékosa, a Fulham, az Ipswich Town, a PSV Eindhoven, a Sporting, a Porto, a Barcelona és a Newcastle egykori edzője, aki nyolc éven át vezette szövetségi kapitányként az angol válogatottat is. Az FA kupagyőztes, UEFA kupagyőztes, holland és portugál bajnok és kupagyőztes, a spanyol kupagyőztes és KEK győztes manager, akire szinte minden angol, és szinte minden futballszurkoló jó szívvel gondol. Az elmúlt években a világsajtóban és hazai sport médiában is jó néhány visszaemlékezés volt az életéről, a pályafutásáról, vagy éppen az általa életre hívott alapítvánnyal kapcsolatos eseményekről. A mai napig gyakran kerülneknek elő az angol sportműsorokban a vele kapcsolatos anekdoták, de téma volt pár éve második szobrának avatása is, ami az első, ipswichi után ezúttal a newcastle-i stadion mellett kapott helyet. Több alkalommal összegyűjtötték már az aforizmává vált nyilatkozatait is, melyek gyakran az újságíróknak adott válaszaiból születtek, amikor a sajtó támadásai ellen szinte fegyverként használta a klasszikus angol humort. "Úgy gondolom a mérkőzés első 90 perce lesz a legfontosabb." mondta például ezt a tipikus "hülye választ" a neki szegezett "hülye kérdésre". De ki is volt ez a mindig jókedvű öregúr, aki felkarolta José Mourinho-t, és hagyta azt is, hogy ott legyeskedjen körülötte a tinédzser Villas-Boas? Emlékezzünk Sir Bobby Robsonra.

A Watford FC csapata eleddig mindössze kétszer tett látogatást a Premier League-ben, de 2000-ben és 2007-ben is azonnali kiesés követte a feljutást. Hogy hamradik nekifutásra is leverik-e a lécet a Darazsak, azt egyelőre nem tudni, de annyi biztos, hogy a legutóbbi két próbálkozás óta a körülmények - a tulajdonos Pozzo család megjelenése miatt - jelentősen megváltoztak. Hogy előnyükre-é, avagy sem, az hajtás után derül ki!

Ha vasárnap, akkor átigazolási összesítő a Britannián! Ez a hét egész csendes volt, főleg múlt héthez képest. Akadt olyan csapat, aki több játékost is szerződtetett, illetve olyan is, aki nagy halat fogott. Hogy kik ők, a folytatásban kiderül.

Ez a poszt már vasárnap óta be volt hűtve, viszont csak néhány napja került pont egy hosszú huzavona végére. Immár hivatalos, hogy Christian Benteke lett a Liverpool legújabb nyári szerzeménye, egyes források szerint könnyen lehet, hogy egyben az utolsó is. A vörösök aktiválták a kivásárlási záradékot, ennek értelmében 32M fontért válthat klubot a benga belga. Vajon megvan az új kilences?

Mint azt tudjátok, bármikor szívesen fogadunk vendégposztokat Tőletek, olvasóktól, és kik vagyunk mi, hogy egy minőségi írást ne osztanánk meg Veletek? Ezúttal egy ilyen posztot olvashattok egy Premier League-hez kapcsolódó játékosról, úgy gondoljuk nagyszerűen választott az írónk. Mai vendégszerzőnk, aki megosztotta velünk gondolatait nem más, mint az Útwengerről jól ismert Peet, a téma pedig Nicolas Anelka, és az ő varázslatos karrierje, kellemes olvasást mindenkinek!

Raheem Sterling (helyesen még: $t€rl£ng) átigazolási ügye hiába ért véget még azelőtt, hogy a Liverpool vagy a City lejátszotta volna első felkészülési mérkőzését, így is épp eleget untatott minden jóérzésű drukkert. Megkésve ugyan, de még egyszer és utoljára blogunk is jelentkezik a témával.

Újra eljött a vasárnap, így újra eljött a mi heti transzferösszegző posztunk is! Amilyen szerény és viszonylag csendes volt a múlt heti adok-veszek, annyira robbantott az e heti. Főleg a nagyobb klubok villogtattak neveket és fontmilliókat, de az alsóházban lévő csapatok sem ültek a babérokon. Folytatás hajtás után.

Kétségtelen tény, hogy az angol szurkolók különleges helyet foglalnak el a labdarúgás panteonjában a legkülönbözőbb okokból kifolyólag. Számomra leginkább a válogatottjukhoz való hozzáállásuk az igazán érdekes, ugyanakkor érthetetlen, de mindamellett valahol tanulságos is. Hajtás után költői kérdésekre keresünk válaszokat.

Köztudott, a Premier League nem a kisasszonyok játszótere. Itt még Messi sem mehetne biztosra, hiszen az angol foci egy egészen más kávéház. Hiába vagy tűrhető kis labdarúgó a világ bármely országában, lehet, hogy kevés leszel a PL-hez. De ez fordítva is igaz, nem véletlen nem rohangálnak tucat számra angol légiósok a csatornán túl. A Premier League megalakulása óta sok nagy név megfordult Angliában, olyanok is, akiket mindenki ismer, hiszen sikeresek, gazdagok, jól játszanak. Már-már gyerekkori példaképek. De senki sem a PL-ből ismeri őket. Íme tehát egy csapat, világhírű futballistákból, akik letettek valamit a labdarúgás asztalára. De nem itt…!

Írtunk eddig már sok mindenről, de eddig mindegyik írás a megrögzött Premier League-szurkolóknak kedvezett, vagy legalábbis őket célozta meg. Ez most egy kicsit könnyedebb poszt lesz, amiben - reményeim szerint - ugyanolyan örömüket lelik a LaLiga vagy Bundesliga követői, a magyar meccsre járók vagy a véletlenül idekattintók. Helyszíni beszámolónk következik a Southampton részvételével megrendezett salzburgi felkészülési tornáról!

Sajnálatos módon a technika ördöge megtréfált bennünket, és nem tudjuk folytatni az átigazolási összegző posztunkat, helyette azt a megoldást találtuk ki, hogy minden vasárnap jelentkezünk a hét összes hivatalos transzferjével, és természetesen azok értékelésével is. Csapjunk is bele a lecsóba, és nézzük meg, mik történtek a héten a hideg, esős szerda esték hazájában!

A Premier League 23 éves történelmét annyi jó meccs, menetelő csapat, negatív és pozitív hőssé váló játékos szegélyezi, hogy egy csak és kizárólag visszaemlékezésekre építő blognak is hosszú ideig lenne létjogosultsága. Nyilván itt a Britannián nem ez a fő csapásvonal, de feltett célunk, hogy időről-időre foglalkozzunk a múlttal. Most éppen az egy kicsikét távolabbival fogunk, jó szórakozást!

A minap a birtokunkba került egy exkluzív email, amit az egyik barátunk nagynénjének az idősebb, hekkeléssel foglalkozó unokaöccse szerzett meg, különbözö NSA/Facebook/Google-fiókokat, de még egy CIA-adatbázist is feltörve hozzá. A tovább után fény derül rá, hogy kik is írták, kiknek címezve, de legyetek szívesek ti is bizalmasan kezelni, tudjátok, hogy sosem szép dolog beleolvasni más privát levelezésébe!

Az előző részhez hasonlóan és ahhoz kapcsolódva szeretnénk továbbra is körüljárni a kérdést, hogy "Miért a Premier League a világ legnézettebb bajnoksága"? Ahogy olvashattátok, már maga az elnevezés is hosszú kutatómunka során született meg csakúgy, mint a jól ismert logó. Ez mind szép és jó, de hogyan halad a cégér és az elnevezés után tovább egy vállalkozás? Miért lesz egy termékből világszinten is ismert brand, míg sok másik csak egy-egy piacot, vagy még annyit sem képes meghódítani? Hogyan biztosítja a Premier League, hogy egy thaiföldi és egy magyar tévénéző is ugyanolyan jól szórakozhasson a mérkőzéseken? Ezekre a kérdésekre keressük a választ mai írásunkban.

A bennünk élő megkeseredett szurkoló azt mondja, ma már képtelenség milliárdos tulaj nélküli sikersztorit írni az angol klubfutballban. A gyanútlan szemlélő számára erre rímel a Bournemouth felemelkedése is, más kérdés, hogy az orosz Maxim Demin tulajdonlásán túl komoly meló és romantika húzódik a tündérmeséhez hasonlatos történet mögött. Hajtás után a legkisebb újonc bemutatásával kezdjük el a hangolást az előttünk álló szezonra.

Tényleg csak bukott szélsőkből lesznek fullbackek? Egyáltalán, minden játékos ugyanolyan, aki a védelem szélén játszik? Kis fogalom-magyarázattal egybekötött elemzés arról, miért járt jól mindenki azzal, hogy Clyne a Liverpoolhoz szerződött. Pass&Move, második rész.

Egy legendás párosítás, amelynek meccsein csak úgy röpködnek a sárgák és a pirosak. Egy összecsapás, ahol több vér folyik, mint a - lassan ideje lesz leállnom vele - Trónok harcában. Egy párharc, amelynek rangját és presztízsét maga Pelé is csak az El Clásicóhoz tudja hasonlítani. De miért, és főleg hogyan lett a Liverpool-Manchester párviadalból egész Anglia legkomolyabb rivalizálása? Hajtás után minden kiderül.

Nem kell túlzottan vájt fülűnek lenned ahhoz, hogy kitaláld, nem a Manchesterről fog szólni mai posztunk. A közelmúlt legsikeresebb angol csapatának szurkolói talán nem is értik, mit jelent ez a szó, pedig nem kellene túl messzire menniük az elrettentő promóanyagért: a nagy rivális Leeds United esete a tökéletes példa arra, hogyan kell mintaszerűen elszúrni egy gyönyörűen induló sikersztorit. Hajtás után személyes hangú nekrológ az új évezred egyik legfaszább, mégis méltatlanul elfelejtett angol csapatának emlékére.

Szeretnénk összegyűjteni az összes nyári transzfert egy posztban, hogy egyszerűen tudjatok keresgélni nálunk a nagy nyári jövés-menésben. Mellé hagyunk egy kis értékelést is (amin természetesen kárörvendünk, vagy éppen kacarászunk a szezon végén), hogy lássátok, mi hogyan vélekedünk egy adott klubcseréről. Elsősorban a felnőtt csapat tagjaival foglalkoznánk, vagy olyan fiatalokkal, akikből pénzt is láttak a klubok, így azokat nem vettük figyelembe, akik az utánpótlás csapatból távoztak. Érdemes könyvjelzőbe tenni ezt a posztot, ugyanis folyamatosan frissítjük! A véleményeteket pedig várjuk odalent!

A címben szereplő kérdést sokan, sokfelé feltették már, a szakértők pedig általában a következő válasz valamelyik átfogalmazott, felturbózott változatával csapták le a témát nagy magabiztosan: "itt van a legtöbb pénz, így könnyű". Szó se róla, van egy kis igazságuk, mert pénz az van dögivel, ahogy psychocska is megénekelte már az első posztunkban. De tényleg csak ennyiről van szó? A válasszal vadonatúj marketinges rovatunk, a Beckingham Palace jelentkezik, természetesen lapozás után.

Tudjátok, a kapusoknál csak a Liverpoolt imádom jobban. Így talán nem csoda, ha az átlagosnál lelkesebben fogadtam a hírt: Bogdán Ádám az Anfield Roadon folytatja a pályafutását! A transzfer lassan két hetes, az első lelki fröccsből én is felocsúdtam, így a folytatásban már higgadt(abb) fejjel boncolgatom: Vajon jó döntés volt, Ádám?

Egy sportoló legnagyobb ellensége a sérülés. Alighanem te is ezer és egy olyan focistát tudnál felsorolni, aki elképesztő tehetségnek indult, majd faszán berobbant a legnagyobbak közé is, hogy aztán egy szerencsétlen sérülés - majd az abból fakadó még több - kettétörte az ígéretesen induló pályafutást. De vajon mindegyik komoly sérülésnek ugyanaz a végkimenetele, vagy létezik mód a teljes felépülésre? Esetleg meg is lehetne előzni a bajt? Tovább után kiderül.

Ez a poszt nem jöhetett volna létre segítség nélkül, így óriási köszönetet érdemel egy nagyon kedves ismerősöm, a chelseafc.hu szerkesztője, putthelime!

Régi és nagy igazság - talán anno a az ős-nst hasábjain olvastam, de ez nem biztos -, hogy mindenki olyannak látja a futballt, amilyen a kedvenc játékosa. Ez alapján én bajban vagyok, rég nincs igazi kedvencem, bár a végtelen intelligenciával és kifinomult ütemérzékkel bíró középső középpályásokat mindig is bírtam. Nagy kár, hogy mint minden luxury player, a mélységi irányító is épp kikopóban van a modern fociból, de még nem biztos, hogy nem fogom hasonlóképpen kedvelni azokat, akik helyettük jönnek. Hajtás után rövid helyzetelemzés, és óda a PL tökéletes középpályásához, azaz bemutatkozik taktikai rovatunk, a Pass&Move.

Számomra csak nemrég ért véget a Game of Thrones aktuális szezonja, aminek még mindig a hatása alatt vagyok - bazdmeg, Martin - és mivel sokat kell még várni az új évadra és/vagy könyvre - ismét bazdmeg, Martin - ezért keserűséggel teli vágyakozásomat csillapítván, összemosom két kedvencem, Westeros és Liverpool világát. De azért a többiek sem maradnak ki...

A fenti már-már talán legendás mondat 1992 környékén hangzott el először, a közvetítési jogokat frissen elnyerő BSkyB ma már kissé homoerotikusnak ható promóvideójában, amely a frissen megalakított új bajnokságot volt hivatott népszerűsíteni.

De miért volt szükség egyáltalán új bajnokságra? Mi volt előtte? Tényleg csak egy szimpla névváltoztatásról van szó? Mik lettek a következmények? Hajtás után érkezik gazdasági rovatunk, a Moneyball első darabja, és minden kiderül.

Igen, jól látod, kedves olvasó, az a tervünk, hogy megcsináljuk neked Magyarország legmenőbb PL-blogját. Nem ámítunk senkit azzal, hogy szakértők vagyunk, nem ígérünk pártatlanságot, sőt azt sem fogjuk majd mondani, hogy a labda gömbölyű, és bármi megtörténhet, mert a meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja. Nem fogjuk tartalommal megtölteni a játékot, és nem leszünk szívbajosak, ha ki kell mondani valamiről, hogy szar, még akkor sem, ha az épp a te csapatod. Amit viszont cserébe ígérünk, az egy olyan fociblog, amilyenről mindig is álmodtál: színes-szagos, interaktív, érdekes, vitaindító, stílusos. És egyetlen egy dologról szól, a világ legjobb bajnokságáról.