Itt a vége, vagy legalább is a vég kezdete a Leicester City számára. Az tény, hogy a Premier League 2015/2016-os szezonjából eltelt három hónap alapján eddig a "Ranieri Rókák" okozták a legnagyobb meglepetést. Az augusztus közepe óta megrendezett tizenhárom forduló után vezetik a bajnokságot, ami annak ellenére is nagy szó, hogy az első öt helyezett mindössze négy ponton belül van, így akár két meccs elég ahhoz, hogy "helyre álljon a világ rendje".

Azaz a szokásos rend. Angliában évek óta van az a bizonyos standard "négy nagy + 1" leosztás, aminek értelmében az Arsenal, a Chelsea, a Manchester City és a Manchester United indulnak harcba a bajnoki címért és a BL-induló helyekért. Ha az egyik "gyengélkedik", akkor a Liverpool, meg a Tottenham próbál befurakodni közéjük. Emellett minden évben van még egy-két random csapat (az egyik általában az Everton), amelyik szeretne bekavarni a nemzetközi kupaindulásra jogosító helyekért folytatott harcba. Idén rendhagyó módon a Leicester City-nél gondoltak egy merészet, és veszett rókaként mentek neki a mezőnynek. Ami viszont még hátra van ebből a naptári évből, az minden lesz, csak nem sétagalopp. Hajtás után a heti program boncolgatása.

"Felix qui potuit rerum cognoscere causas!" (Virgil)

"Boldog, aki képes megismerni a dolgok okait!" (Publius Vergilius Maro)

"A nagy számok törvénye…" - hangzik sokszor az örökérvényű közhely a közvetítésekben, vagy a meccs előtti felvezetőkben. De vajon mik is azok a nagy számok, és mi az ő törvényük? Engedjétek meg, hogy egy kicsit elrugaszkodjunk a Premier League világától és ebben a posztban általánosabb témát boncolgassunk. Mekkora szerepet játszanak manapság a számok, a statisztika és a különféle elemzések a profi labdarúgásban? Hogyan használhatók fel a több százoldalnyi meccsadatok a felkészülés során? Valóban igaz a szakmabeliek sztereotípiája a legjobb középsővédőkről? Mire lehetnek képesek az elemzők a nem is olyan távoli jövőben? Tovább után ezekre a kérdésekre (is) keressük a választ.

Mikor 2012 őszén a Borussia Dortmund ellátogatott az Eastlandsre, jó másfél órán keresztül a közönség 90%-a azt sem tudta, milyen rendezvényen van. Akaratlanul is átvette az anyázás szerepét az álmélkodás. Klopp csúcstermékének erődemonstrációját persze előre megírták a csillagok: Mancinit nem egy elvetemült progresszív edzőként jellemeznénk, és a hatást csak fokozta, hogy a City drukkerek saját bőrükön utoljára 1970 körül tapasztalhattak európai csúcsfocit, amikor még a labda is szögletes volt.

Miből lehet a legkönnyebben megállapítani, hogy november van? Az összes falevél már a földön hever, jönnek az első fagyok, a ködtől még az orrodig sem látsz el, és az összes pláza már a hónap elején karácsonyi díszekkel van elárasztva.

Azért roppant kevesen fogadtak volna arra, hogy a fordulót követően a Leicester City áll majd a tabella élén, márpedig jelenleg ez a helyzet, a görög válogatottnál hatalmasat bukó Ranieri valami fura koktélt kotyvasztott a rókáknál. A Leicester 13 forduló alatt elképesztő mennyiségű 28 gólt szerzett, mindenki másnál többet, de mindezek mellé 20 darabot be is kapott, aminél többet csak a 15. helynél lentebb lévő csapatok nyeltek be. Ahogy korábban felmerült, a Leicester csapatáról nagyjából egy hónap alatt dől el majd nagyon sok minden. A jövő héten Leicester City-Manchester United csúcsrangadó, decemberben pedig szembe jön a rókákkal a Chelsea, a Manchester City, az Everton és a Liverpool is.

Persze mások is játszottak a héten, a kékekre pedig hamarosan visszatérünk.

Hiába a magyar csapat EB-kvalifikációja és a harminc év keserűségét elfelejtető dínom-dánom, a kéthetes válogatott szünet rendesen próbára teszi a Premier League-n nevelkedett hazai szurkolókat is. Mi sem vagyunk ezzel másképp, kiéhezve várjuk, hogy újra angol földön pattogjon a labda, és szombat délután újfent belecsapjanak a lecsóba a futball őshazájában. Végre vége a nyálcsorgatásnak, a PL-expressz a 13. fordulóban ManCity-Liverpool és Spurs-WHU derbikkel robog tovább, de Londonban nem csak a White Hart Lane-re irányul majd figyelem, hiszen a nemzetközi kupaporondért vívott párharc mellett egy kiesési élet-halál rangadót is vívnak majd a fővárosban: a Chelsea a Norwichot fogadja. Hajtás után szokásunkhoz híven a forduló meccsével, a csemegéznivalókkal, tippekkel és fontos linkekkel harangozunk be.

Mivel magam is rengeteget védtem, ráadásul kellően őrült is vagyok, már régóta érett bennem a gondolat, hogy a Premier League tíz legjobb kapusáról posztolhassak egy szubjektív listát. Szerintem a futball alapja a védekezés és ebben a kapusoknak elengedhetetlen szerepe van, ráadásul egyértelműen a legnagyobb felelőssége is.

Az elmúlt időszakban a kapusok története és szakirodalma hosszabbra nyúlt hazánkban is, méghozzá Jonathan Wilson könyvének publikálásával. Lássunk neki! Vajon kik lesznek az elmúlt 24 év történetének legjobbjai?

Nem lennék meglepve, ha ebből az iszonyatosan béna és hülye címből senkinek nem esik le elsőre, hogy miről is fog szólni ez a poszt. Rögtön el is árulom, még mielőtt valaki arra gondolna, hogy esetleg valami új buzis fiúbanda, akik épp tegnap múltak el húsz évesek. Azon játékosokról lesz szó, akiknek húsz, vagy annál több gólt sikerült szerezniük egy szezonon belül a Premier League történetében.

Sokszor mondjuk, hogy a Premier League a világ legjobb, leggyorsabb, legjobb játékosokat felvonultató bajnoksága. Azt viszont sokan és sokszor elfelejtik, hogy ez a versengés okozza minden hétvégén a legviccesebb pillanatokat is! Hiszen, ahogy a mondás is tartja: ahol gyalulnak, ott hullik a forgács. Ezekből a vicces sztorikból és pillanatokból állítottunk most össze egy Top10-es listát gifek meg videók segítségével - mert az most menő.

Eljött a pillanat, amikor megtudhatsz mindent, amit a Premier League kieső csapatairól tudni szeretnél.

Ki esett ki a legtöbbször? Hányan estek ki három alkalommal? Melyik csapat volt a legsokkolóbb kieső? Fény derül arra is, hogy mi lett sorsuk. Visszatérés, liftezés, csőd, harmadosztály, újraalakulás. Lássuk a részleteket.

Ezt a fordulót mintha az összes csapat minél hamarabb maga mögött szerette volna tudni, hogy szünetelhessenek már végre egy kicsit a kemény téli program előtt. Még a gólokat is otthon felejtették, ebben a szezonban először fordult elő, hogy egyetlen csapat sem tudott három gólt szerezni, és még kettőt is csak hárman (Manchester United, Leicester, Palace).
Láttunk egy szombatot, ami szinte egy meglepetést sem hozott, a vasárnap már annál inkább. Azt, hogy a Chelsea kikap egy középcsapattól, már nem igazán könyvelhetjük el meglepetésként, a Newcastle még egyet rúgott a már földön fekvő Bornemouth-ba, a két holland, Koeman és van Gaal pedig hozták az úgymond kötelezőt. Vardy megint gólt lőtt, Klopp viszont koppant - hajtás után jönnek a szokásos rovataink!

Újra hétvége, újra Premier League! Az előttünk álló fordulóban nagy utazásokat és egy klasszikus londoni derbit is láthatunk. A múlt héten a meglepetés eredmények elmaradtak. A tabella első felében lévő csapatok nagyrészt nyertek, míg a 12. helytől lefelé a Stoke és a Newcastke egymás elleni döntetlenjén kívül nem volt pontszerzés, azaz az alsóházban mindenki kikapott. Ennek ellenére még csak a bajnokság egyharmadánál (se) járunk, úgyhogy nem kell temetni senkit sem. Persze néhány klub szurkolói már elkezdhetnek komolyan aggódni.

A jövő évi Európa Bajnokság pótselejtezői miatt a forduló után két hét kihagyás következik, és ilyenkor senkinek sem mindegy, hogy milyen eredménnyel kezdi meg a szünetet. Hajtás után a már megszokott módon jön a hét meccse és a többiek.

Így 2 hónappal a bajnokság kezdetét követően természetesen néhány csapat számára nem sikerült úgy rajtolni, ahogy eredetileg megálmodták a klubszékházakban, ennek hála bejátszott néhány igen korai menedzser csere is. Ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes lehetne klasszikus keringőzőkről, visszatérőkről írni a Premier League elmúlt, közel 25 évéből, illetve ennek tapasztalatairól és jelenségéről. Különös tekintettel a legnagyobb forgókra, akiket azért valamilyen okból mindannyian jól ismerünk, de nem biztos, hogy mélyebben tanulmányoztuk már munkásságukat.

Kedvenc bajnokságunk az idei szezonban is bővelkedik meglepetésekben, a végső győztest még csak megtippelni sem lehet. Íme néhány szalagcím az első hetek egy-egy emlékezetes mérkőzéséről:

Matchweek 1: "Cech potyával, az Arsenal otthoni blamával kezdett - hamis bajnoki illúziók?"

Matchweek 4: "Hazai pofonba szaladt a Liverpool, erősen inog a kispad Rodgers alatt"

Matchweek 6: "Váratlanul botlott otthon a City - Jesus Navas a bűnbak"

Matchweek 10: "Ismét kikapott Mourinho csapata, a Chelsea el van átkozva"

Van izgalom tehát bőven: edzőváltások, rekordigazolások, doktornők és eltiltások. Amiről azonban kevés szó esik az itthoni focis közegben, az a West Ham United idei ragyogása - tovább után erről lesz szó!

A szombati és a vasárnapi program is különleges első meccsel rukkolt elő, hogy aztán a folytatás már a szokásos mederben folyjon. Ranieri brigádja hátrányból fordított, értelemszerűen Vardy és Mahrez gólokkal; a West Ham tovább osztogatta pontjait a szegényebbnek; van Gaal csapata folytatta a kreatív játék elleni hadjáratát, és a Bournemouth sem bír kilábalni a kilátástalanságból. Kattintás után tovább vizsgáljuk a hétvége történéseit.