A Premier League 31. játéknapján semmi extra nem történt. A tabella élén a Leicester City továbbra sem durrant ki, de ezúttal a közvetlen üldözők sem hibáztak. Hátul az Aston Villa szabadesését semmi nem állítja meg, mindegy, hogy hol, vagy melyik csapat ellen játszanak. Bukásra vannak ítélve. Vasárnap volt a "derbik napja". Manchesterben a BL indulás, észak-kelet Angliában a bennmaradás volt a tét, de egyik kérdésben sem lettünk sokkal okosabbak. Hajtás után a részletek.
Az a rossz hírünk van minden kedves olvasónknak, hogy a 20. után rettentő gyorsan következik a 30. Észbe sem kap az ember és máris a kazetta B oldala pörög. Valahogy így vagyunk ezzel a szezonnal is: mintha csak tegnap lett volna, hogy a bloggal együtt az aktuális szezon is elindult és máris itt vagyunk a célegyenesben.
A következő két hónapban a tabella mindkét végén eldőlnek majd a lényegi kérdések és kiderül, hogy Claudio vajon tényleg lerókázza -e az egész mezőnyt. Addig azonban biztos vár még ránk néhány igazi wtf momentum és emlékezetes találkozó. Utóbbiakból szerintünk ezen a hétvégén sem lesz hiány, első ránézésre több remek meccset is találtunk, hajtás után ki is fejtjük.
Theo Walcott, Alex Oxlade-Chamberlain, Adam Lallana, Luke Shaw, Calum Chambers. Nem nehéz kitalálni, hogy mi a közös a felsorolt játékosokban. Ők azok a jelenlegi angol válogatott labdarúgók, akikből a Southampton akadémiáján faragtak futballistát. Ráadásul még nem beszéltünk arról a Gareth Baleről, aki ugyan Wales nemzeti csapatát erősíti, de szintén a Szentek utánpótlás központjában pallérozódott. A Southampton klubmodellje látványosan kiemelkedik az angol mezőnyből tudatosság és szervezettség tekintetében. Ennek a modellnek az alapját pedig az az akadémia képezi amely korábban már olyan játékosokat adott elsősorban Angliának, de a világnak is, mint Alan Shearer vagy éppen Matt Le Tissier.
Folytatjuk a múlt héten jól bevált formátumot és levonjuk a mögöttünk hagyott hétvége öt legfontosabb tanulságát. Tovább után a célkeresztben többek között Benő első munkanapja, Diego Costa ámokfutása és Arséne Wenger valamint Louis van Gaal kabaréja.
Ezen a hétvégén csonka fordulót rendeznek a Premier League-ben, ami annyit jelent, hogy három napra elosztva, mindössze öt bajnoki mérkőzéssel kell számolnunk. Az ok rém egyszerű: annyi első osztályú csapat maradt még talpon az FA kupában, hogy képtelenség volt máshogy lebonyolítani a meccseket. Igen, most ismét lehetne tanakodni azon, hogy mennyire hatékony a szigetországi versenynaptár, de ettől ezúttal megkímélünk mindenkit és inkább átvesszük mi vár ránk a 29,5. fordulóban. Elnézve a párosításokat, a "hét mérkőzése" titulust képtelenség kiosztani, ezért a hajtás után egy másfajta tematika szerint következik az esélyek latolgatása.
Nem tudom miért van, hogy a szurkolók többnyire gyermeki naivitásukból megmaradt rajongói énük minden szövetével csüngenek a tehetségüket aprópénzre váltani nem képes játékosokon, de tény, a Vinnie Jones-Paul Gascoigne-George Best-Váczi Zoli vonalnak igen tekintélyes legendáriuma van itthon. A közhiedelemmel ellentétben azonban közel sem igaz, hogy ők lettek volna a futball-történelem legnagyobb fenegyerekei - sőt, ha valaki végigolvassa mai történetünket, abban is kételkedni fog, hogy illik-e rájuk egyáltalán ez a jelző. Hajtás után bemutatjuk az angol foci igazi Vademberét - és bár mindig elmondjuk, hogy érdemes kattintani, de most tényleg véresen komolyan is gondoljuk.
A londoni derbi igazi nyertese a Leicester lett, ez a mögöttünk hagyott kör első és legfontosabb következtetése. Na meg az, hogy innentől már tényleg Ranieri bandájának áll a zászló a bajnokságban, nincs mellébeszélés, se kifogás. Kilenc meccs van hátra, öt pont az előny a Spursszel szemben, tündérmese ide vagy oda, ez olyan komoly fór, amit tényleg csak elbalfaszoskodni lehet. Hajtás után erről, és hat másik dologról értekezünk a hétvégi PL-forduló kapcsán.
Folytatódik az esztelenség és a kiszámíthatatlanság kedvenc bajnokságunkban. A hétvégén is számos dologra fény derül majd, mi pedig most már sokadik alkalommal próbáljuk kitalálni a szombati és vasárnapi mérkőzések végeredményét. A hét mérkőzése pedig természetesen a Tottenham Hotspur - Arsenal, amiről hosszabban is olvashattok.
Kezd egyre megmagyarázhatatlanabbá válni az idei Premier Leage. A legújabb fordulóban az első négy helyezett csapat mindösszesen 1 (!!) pontot tudott összekaparni, pont annyit, mint a tabella leghátsó fertályában dekkoló kvartett. A Tottenham veresége még talán benne is volt a képben - eddig sem sokan nyertek a Boleyn Groundon, és ezután sem fogják tömegével elvinni onnan a három pontokat -, de a továbbra is pocsék formát futó Manchester City újabb zakója, és főleg annak mértéke már kisebb meglepetést okozott, mint ahogyan a Leicester City pontvesztése is. Az Arsenal hazai vereségére meg aztán főleg nehéz magyarázatot találni, de mi persze hajtás után azért megpróbáljuk.
A Bajnokok Ligája és elődjének, a BEK-nek a története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan csak az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Tottenham Hotspur csapatáé.
