"Ti itt Angliában olyan stílusban játszotok, amit mi a kontinensen már rég elfelejtettünk. Erővel, de rendszer és technika nélkül" - mennydörögte 1960-ban Helenio Herrera, miután a Barcelona edzőjeként 9-2-es összesítéssel ejtette ki a BEK negyeddöntőjéből a korszak messze legjobb angol csapatának számító Wolverhampton Wandererst.* A figyelmeztetésből a szigetországban azóta sem tanultak: úgy tűnik, mintha az angol futball évtizedek óta ugyanazokat a hibákat ismételgetné. De vajon tényleg?
A nyugdíjasok választók szavaztak, és nagyon úgy néz ki, hogy ennek értelmében az Egyesült Királyság két éven belül kilép az Európai Unió melengető öleléséből. Az egyenletben egyelőre több az ismeretlen, mint a konstans, de egy pillanatra érdemes megállni, és tisztázni néhány félreértést azzal kapcsolatosan, mit jelenthet szeretett ligánk számára a történelmi fordulópont.
Minden Világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os Eb után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.
1990. október 24-én kezdődött minden. Akkor találkoztam először a kedves német orvosokkal és nővérkékkel egy gelsenkircheni kórházban. Bár erre még egyáltalán nem emlékszem, csak a szüleim emlegetik mindig, ha összejön a család. Anyám mindig úgy meséli, hogy sírtam, bömböltem, ahogy kell, de a pólyába csavarás közben úgy megrúgtam a közelről videózó apám kettes Golfjának labda alakú kulcstartóját, hogy mindenki tudta, futballista lesz belőlem.
Minden világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os EB után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.
Ismerve a bajnokság légkörét, a játék tempóját és a fizikai terhelést, minden egyes "külső" igazolás fokozott kockázatot rejt magában. Így volt ez a PL hajnalán és így van ez most is. De vajon kik voltak az "újoncok" és hogyan sikerültek ezek az igazolások?
Nem találgatásokba bocsátkozunk a nyári tornán felbukkanó új sztárokról, hanem áttekintést adunk arról, hogy a PL megalakulása óta ki került a besztlígbe az Európa-bajnokságokat követően és ott milyen karriert futott be, megemlítve egy-egy megkerülhetetlen, angol bajnokságon belüli játékosmozgást is.
Szezonösszegző sorozatunk következő részében összeállítjuk a ligaszüzek álomcsapatát. A szabályok egyszerűek: ha a 2015/16-os idényben szerepet kapó játékos eddig a szezonig nem szerepelt több mint 10 Premier League mérkőzésen, akkor nevezhető. Tehát nem kizárólag igazolások szerepelnek majd a listán. Egyedüli kivételt az 55 millióért igazolt, vörhenyes ex-Chelsea játékosok képezik, mert az ilyet felesleges úgy külön kiemelgetni. Klikk után lássuk is a medvét.
Az idő megszépíti az emlékeket, de nem feltétlenül kell minden esetben éveket vagy akár évtizedeket visszamenni a múltba, hogy felejthetetlen élményekben legyen részünk. Szerencsénkre az idei - minden papírformát felborító és minden várakozást felülíró - szezon sem fukarkodott a szebbnél szebb gólokkal, volt tehát miből válogatni Nektek.
A lista szigorúan szubjektív, hiszen mint az köztudott: "De gustibus non est disputandum", vagy ahogy a művelt latin mondja, az ízlésről nem lehet vitatkozni. Nem is fogunk, de indokolni azért megpróbálunk minden listán végzett találatot. A történelem során először kiosztásra kerül a Britannia-blog saját Puskás-díja, a Le Tissier Trophy - tisztelettel adózva a genetikailag bombagólokra kódolt southamptoni legenda, Le God találatai előtt.
[A videók minősége változó, a szabad felhasználásúak közül próbáltuk a hangsávokat is megtartani, mert az eredeti kommentár is sokat tesz hozzá az élményhez.]
Folytatódik szezonösszefoglaló sorozatunk, melyben ezúttal a mögöttünk hagyott évad öt legjobb meccsét listázzuk fel nektek, fordított sorrendben. Leicester-mágia a Manchester City ellen, norwich-i falunap és a Boleyn Ground méltó búcsúztatója a tovább után.
A nagysikerű, első podcast után - melyet egyébként ide kattintva hallgathattok meg - máris jövünk az újabb résszel, melyben Beyonder, Peet és Mark29 röviden kitárgyalják a mögöttünk hagyott szezont és előretekintenek az előttünk állóra. Mire megy majd José az Old Traffordon? Hogyan passzol Xhaka az Arsenal filozofijába? Visszajuthat-e egyből a Newcastle a világ második legjobb bajnokságából? Tovább után minden kiderül!
