(

Öt évvel ezelőtt indult útjára a Kislány, nagy foci blog, s talán akkor még maga László Ági sem gondolta volna, hogy mára ő lesz hazánk legismertebb labdarúgással foglalkozó női bloggere. Több mint kilencezres követőtáborral rendelkezik a Facebookon, ahol elmondása szerint, remek társaság gyűlt össze. Többek között én is onnan ismerem, és mivel mindig is kíváncsi voltam honnan ered nála ez a nagy futball-láz, úgy döntöttem utánajárok a kérdésnek, és megkérdezem őt magát. Szóba került a blogolás mellett, hogy mit gondolnak a környezetében élők a foci iránti szenvedélyéről, illetve - mivel Ági kedvenc csapata a Premier League-ben játszik - az elmúlt szezon és a bajnokság körüli események mellett sem mentünk el szó nélkül.

Akad, aki zsákszámra gyűjtve unásig nyerte őket, de vannak olyanok is, akiknek egy pályafutás is kevés volt az elhódításához. Nem másról, a Premier League trófeájáról van szó, ami a leicesteri csodának köszönhetően újabb 18 játékos esetében vált álomból valósággá az előző szezon végeztével. Csak Huth volt az, aki korábban is megtapasztalhatta, milyen érzés elhódítani (ráadásul kétszer!), valamennyi csapattársa zöldfülűnek számít ezen a téren. Morganékkal már 223 játékosra bővült annak a kommandónak a köre, akik a világ legjobb bajnokságának aranyérmét őrizhetik kitüntetett helyen a vitrinjükben, a sok első bálozó kapcsán pedig most csokorba szedtünk nektek egy csapatnyi egyszeres bajnokot, akik talán nem arról híresek, hogy tagjai a kiváltságos listának.

Minden világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os Eb után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.

Ismerve a bajnokság légkörét, a játék tempóját és a fizikai terhelést, minden egyes "külső" igazolás fokozott kockázatot rejt magában. Így volt ez a PL hajnalán és így van ez most is. De vajon kik voltak az "újoncok" és hogyan sikerültek ezek az igazolások?

Nem találgatásokba bocsátkozunk a nyári tornán felbukkanó új sztárokról, hanem áttekintést adunk arról, hogy a PL megalakulása óta ki került a besztlígbe az Európa-bajnokságokat követően és ott milyen karriert futott be, megemlítve egy-egy megkerülhetetlen, angol bajnokságon belüli játékosmozgást is.

"Ti itt Angliában olyan stílusban játszotok, amit mi a kontinensen már rég elfelejtettünk. Erővel, de rendszer és technika nélkül" - mennydörögte 1960-ban Helenio Herrera, miután a Barcelona edzőjeként 9-2-es összesítéssel ejtette ki a BEK negyeddöntőjéből a korszak messze legjobb angol csapatának számító Wolverhampton Wandererst.* A figyelmeztetésből a szigetországban azóta sem tanultak: úgy tűnik, mintha az angol futball évtizedek óta ugyanazokat a hibákat ismételgetné. De vajon tényleg?

A nyugdíjasok választók szavaztak, és nagyon úgy néz ki, hogy ennek értelmében az Egyesült Királyság két éven belül kilép az Európai Unió melengető öleléséből. Az egyenletben egyelőre több az ismeretlen, mint a konstans, de egy pillanatra érdemes megállni, és tisztázni néhány félreértést azzal kapcsolatosan, mit jelenthet szeretett ligánk számára a történelmi fordulópont.

Minden Világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os Eb után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.

1990. október 24-én kezdődött minden. Akkor találkoztam először a kedves német orvosokkal és nővérkékkel egy gelsenkircheni kórházban. Bár erre még egyáltalán nem emlékszem, csak a szüleim emlegetik mindig, ha összejön a család. Anyám mindig úgy meséli, hogy sírtam, bömböltem, ahogy kell, de a pólyába csavarás közben úgy megrúgtam a közelről videózó apám kettes Golfjának labda alakú kulcstartóját, hogy mindenki tudta, futballista lesz belőlem.

Minden világ- és Európa-bajnokságon berobban a köztudatba és a futball szűk elitjébe néhány fiatal tehetség, feltűnik néhány addig ismeretlen meglepetésember, akire a szakmai elismerésen és a médiafelhajtáson túl egy zsíros szerződés is vár. Minden tornán ott vannak a klubvezetők és managerek, akiknek megragad a szeme a korábban szürke eminenciásként elkönyvelt játékosokon és akik fantáziát látnak egy átlagos balbekkben vagy kiegészítő emberben. Bátran kijelenthető, hogy ez a 2016-os EB után sem lesz másként és számos futballista fog a PL-be igazolni.

Ismerve a bajnokság légkörét, a játék tempóját és a fizikai terhelést, minden egyes "külső" igazolás fokozott kockázatot rejt magában. Így volt ez a PL hajnalán és így van ez most is. De vajon kik voltak az "újoncok" és hogyan sikerültek ezek az igazolások?

Nem találgatásokba bocsátkozunk a nyári tornán felbukkanó új sztárokról, hanem áttekintést adunk arról, hogy a PL megalakulása óta ki került a besztlígbe az Európa-bajnokságokat követően és ott milyen karriert futott be, megemlítve egy-egy megkerülhetetlen, angol bajnokságon belüli játékosmozgást is.

Szezonösszegző sorozatunk következő részében összeállítjuk a ligaszüzek álomcsapatát. A szabályok egyszerűek: ha a 2015/16-os idényben szerepet kapó játékos eddig a szezonig nem szerepelt több mint 10 Premier League mérkőzésen, akkor nevezhető. Tehát nem kizárólag igazolások szerepelnek majd a listán. Egyedüli kivételt az 55 millióért igazolt, vörhenyes ex-Chelsea játékosok képezik, mert az ilyet felesleges úgy külön kiemelgetni. Klikk után lássuk is a medvét.

Az idő megszépíti az emlékeket, de nem feltétlenül kell minden esetben éveket vagy akár évtizedeket visszamenni a múltba, hogy felejthetetlen élményekben legyen részünk. Szerencsénkre az idei - minden papírformát felborító és minden várakozást felülíró - szezon sem fukarkodott a szebbnél szebb gólokkal, volt tehát miből válogatni Nektek.

A lista szigorúan szubjektív, hiszen mint az köztudott: "De gustibus non est disputandum", vagy ahogy a művelt latin mondja, az ízlésről nem lehet vitatkozni. Nem is fogunk, de indokolni azért megpróbálunk minden listán végzett találatot. A történelem során először kiosztásra kerül a Britannia-blog saját Puskás-díja, a Le Tissier Trophy - tisztelettel adózva a genetikailag bombagólokra kódolt southamptoni legenda, Le God találatai előtt.

[A videók minősége változó, a szabad felhasználásúak közül próbáltuk a hangsávokat is megtartani, mert az eredeti kommentár is sokat tesz hozzá az élményhez.]