Van, akit az őrületbe lehet vele kergetni, de akad olyan is, aki rajong a labdarúgók hátán szereplő furcsa számokért. Elmúltak már azok az idők, amikor a játékosok 1-11-ig feliratozott mezekben szaladtak ki a pályára, pedig íratlan szabály volt, hogy melyik poszthoz melyik szám dukál. Ennek európai hagyománya, mint oly sok minden a labdarúgás világában, Angliából származik. Nem is keveset, majdnem 90 évet kell visszautaznunk ehhez az időben, hiszen még csak 1928-at írtunk, amikor az Arsenal és a Chelsea csapata elsőként mezszámot biggyesztett a játékosok hátára a The Wednesday (későbbi Sheffield Wednesday) és a Swansea Town elleni meccsek alkalmával. Naná, a kapus volt az egyes, kettesben szaladgált a jobb bekk, hármasban a bal bunkó, és így tovább, lerágott csont…
Az Arsenal úttörői, egyenesen 1928-ból
A labdarúgás őskorában azonban a számozások még csak egy meccsre szóltak, mindig az aktuális jobb szélső feszített a hetesben, a játékosok nem sajátították ki a számokat. A fix keretszámok megjelenéséig egészen az 1954-es világbajnokságig kellett várni, a módszer pedig bevált, idővel egyre több szövetség vette át a gyakorlatot. Az FA 1993-ban döntött úgy, hogy ideje lenne pontot tenni a hagyományos 1-11 elvre, és a következő szezontól névvel ellátva állandósította a játékosok mezszámait. Csak úgy, mint 1928-ban, most is egy Arsenal-Sheffield Wednesday meccsel startolt a rendszer, a ’93-as Ligakupa döntőben, amit egyébként 2-1-re az Ágyúsok nyertek meg.
A hagyomány elhomályosodásával és a divat egyre nagyobb térhódításával folyamatosan jelentek meg a szokatlan, posztidegen mezszámok a játékosok dresszein. Idővel már nem csak a védők, hanem a bevállalósabb csatárok is magukra öltötték a kettes trikót, vagy néhány, önbizalomtól duzzadó hátvéd is büszkén feszíthetett a legendás tízesben. A mezszámok jelentése túlnőtt a posztokon, vannak, akik a szerencseszámukban játszanak, de akadnak olyanok is, akik egy jeles esemény idejét akarják ilyen mód magukon viselni a találkozókon. Sőt, napjaink labdarúgásában a mezszámok a focisták brandjének részeivé váltak. Hol vannak már azok a beszélgetések, amikor kimondtuk Cristiano Ronaldo nevét, és nem csak úgy emlegettük, hogy mekkora gólt rúgott tegnap CR7… Egyes esetekben a mezszám egy jól felépített márka része lett, és ott virít a cipőktől kezdve az alsógatyákon át a pólókig, mindenhol. Nem csoda hát, ha a szezon elején a friss igazolások hosszas gondolkozás után böknek rá a lista szabadon álló számainak egyikére: „Te leszel az enyém!”
A konzervatív szurkolók nem szívlelik ezt a fajta átalakulást, a mai fiatalok azonban már el sem tudnának képzelni egy focimeccset extrém számozások nélkül. Egy biztos, a változások úttörői és követői is üde színfoltjai a modern labdarúgásának. Vajon kik képviselik a posztidegen mezszámú játékosok csapatát a Premier Leagueben? Voálá!
Stephen Bywater, 43: Köztudomású, hogy minden kapus bolond, ám a PL portásainak egyike sem volt olyan bogaras, hogy valamelyik tipikus mezőnyjátékos számot válassza magának. Pedig lett volna kiket követni, Jan Jongbloed például az 1974-es és a ’78-as VB-n repkedett 8-asban a holland válogatott kapujában (igaz, ebben szerepe volt annak, is hogy az említett vb-ken ábécésorrendben számozták a játékosokat), míg a pályafutását csatárként kezdő Jorge Campos rendre 9-esben próbálta meg stoppolni a csatárokat. Fiktív csapatunk kapujába az angol U21-es válogatottságig jutó ex-Derby County kapus, Stephen Bywater került be, aki ezzel a számmal állított emléket mentorának, a 43 éves korában tragikus hirtelenséggel elhunyt Les Sealeynek, akivel még a West Ham csapatánál dolgozott együtt.
Nelson Vivas, 7: A 39-szeres argentin válogatott jobbhátvéd 1997-ben, a svájci Lugano csapatának kölcsönjátékosaként kóstolt bele az európai fociba, és az áttörésre sem kellett sokáig várnia, hiszen rá egy évre Arsene Wenger 1,6 millió fontot szurkolt le érte a Boca Juniorsnak. Vivas védőként David Platt megüresedett hetesét választotta magának mezszámul, ám mással nem igazán sikerült kitűnnie a mezőnyből, Dixon és Winternburn mögött csak elvétve kapott szerepet. Egyetlen gólját a Derby-nek lőtte egy kupameccsen, ám miután a Middlesborough elleni egykori Mikiegér találkozón kihagyta a maga büntetőjét a szétlövésben, még annyi babér sem termett neki, mint korábban. Előbb a Celta kölcsönözte ki, majd Wenger a nyakára igazolta Luzsnyijt és Sylvinhót, Vivas pedig 69 Arsenal meccsel (ebből 40 csereként) a háta mögött búcsút intett Angliának.
Khalid Boulahrouz, 9: A Kannibál becenevet sokszorosan kiérdemelt holland bekk 2006-ban viselt kilencest a hátán, amikor Hamburgból a Chelsea csapatához igazolt. Pechjére csak ezzel sikerült magára vonnia a figyelmet a ködös Albionban, mindössze 13 meccsel a háta mögött nemcsak a klasszikus mezszámnak, de Angliának is búcsút kellett intenie. Hiába, Hasselbaink 2004-es távozása óta átok ül a kékek kilencesein, Kezsman, Crespo, Boulahrouz, Sidwell és Di Santo után Torres sem váltotta be a hozzá fűzött reményeket. Talán majd Falcao?!
William Gallas, 10: A három londoni csapatban is megforduló gall védő az Arsenal-nál 2006-ban választotta magának a visszavonuló legenda, Dennis Bergkamp számát, miután a felajánlott hármas trikót nyűg lett volna neki viselni. Gallas amúgy sem aprózta el, korábban a Chelseaben, később a Spursben is 13-asban félemlítette meg a csatárokat, ez azonban ekkortájt Hleb hátán díszelgett az Ágyúsoknál. A nem kis megrőkönyödést kiváltó mezválasztást Arséne Wenger is messzemenőkig támogatta, sőt, a klub hivatalos magazinjában bőszavúan ecsetelte, Gallas a legjobb választás a 10-es mezre, hiszen egy csatárt könnyen összetörhetne a Bergkamppal való összehasonlítás.
Bryan Oviedo, 8: A 25 éves balbekk a Saprissa, Köbenhavn, Nordsjælland, Liverpool útvonalon 2012 augusztusának utolsó napján érkezett meg az Evertonhoz, ahol a James Beattie, Andy Johnson, Louis Saha csatártrió hagyatékaként porosodó 8-as mezt kérte magának. Angliai pályafutása Baines konkurenciája és egy súlyos sérülés miatt egyelőre közel sem teljesedett ki, de a 2013 végén a Manchester United ellen szerzett győztes gólját, amivel 21 év után győztek a Kékek az Old Traffordon, már senki sem veheti el tőle.
Edgar Davids, 1: Az egyaránt 3-szoros holland és olasz bajnok Davids fantáziacsapatunk tiszteletbeli tagja, a Premier Leagueben ugyanis soha nem öltötte magára az 1-es mezt. Pedig az Ajax és Juventus egykori csillaga két szezont is lehúzott a White Hart Lane-n, még 2005 és 2007 között, ahol hamar a szurkolók kedvencévé vált. Pályafutása végéhez közeledve megfordult az akkor másodosztályú Crystal Palacenál is, ám angol földön 1-es mezben a Barnet csapatában aprított, a negyedosztályban, játékos-edzőként. Davids egyese nem úttörő a labdarúgás történetében, mezőnyjátékosként Ruud Geels, Osvaldo Ardiles, Stuart Balmer és Pantelis Kafes is játszott már ilyenben.
Clint Dempsey, 2: Dempsey és a kettes szám összefonódásának történetét egy nyálas gyönyörű szerelmes film rendezői sem írhatták volna meg szebben. Napjainkban a legtöbben azt gondolják, a rapperként „The Deuce” néven muzsikáló amerikai a mezszámával igyekszik összekötni a zenét és a focit, ám a választás eredete jóval megelőzi a művészi karrier kibontakozását. A kis Clint már gyerekként kettesben kezdte meg a gólgyártást, ám idősödvén 11-esre váltott. Furmanban aztán visszatért a gyökerekhez, majd első profi klubjánál, a New England Revolution-nél is megtartotta magának a legkisebb prímszámot. Sajnálatára amikor 2007-ben a Fulham csapatához tette át székhelyét, Moritz Volz lenyúlta előle ezt a trikót, így kénytelen volt hat szezont lehúzni 23-asban. Az újabb találkozásig 2012-ig kellett várni, a Tottenhamnél már tárt karokkal várta Dempseyt a kedvenc kettes dressz. Hát na, akiket egymásnak teremtett az ég…!
Tugay Kerimoğlu, 3: A játékos, akiről elég felemlegetni Sir Alex Ferguson 2006-os szavait: „Ha 10 évvel fiatalabb lenne, ő lenne a legideálisabb választás a Manchester United számára.” Tugay 12 évet húzott le a Galatasarayban, majd egy rövidke skót kitérő után (letudott 42 meccset a Rangersben) 2001-ben Graeme Souness kérésére igazolt a Blackburn Rovers gárdájához, ahonnan több mint 230 találkozó után, Ligakupa győzelemmel és Év Játékosa díjjal a zsebében vonult vissza. A „passz-mester” első két angliai szezonjában rendhagyó módon 3-as dresszben szervezte a Rovers támadásait, majd viselte a 8-as, a 16-os és az 5-ös trikót is.
Stewart Downing, 6: A Middlesborough nevelésű angol válogatott balszélső 2009-ben 4 éves szerződést írt alá az Aston Villa csapatánál, ahol Barry 7 szezon után szabadon hagyott mezét választotta magáénak. Birminghamben Milnerrel, Agbonlahorral, Younggal, Boumaval és Delphhel is együtt focizott, 63 meccsén 9 gólt szerzett, szabadidejében meg összehozta a híres kukás videóját, ami elnyerte Kenny Dalglish tetszését, aki 2011-ben 20 millió fontot csengetett ki a szélsőért. Liverpoolban viszont még a teljesítményére is csak néha járt a hatos…
Ruud Gullit, 4: Az Aranylabdás, Európa-bajnok, többszörös holland és olasz bajnok legenda 1995-ben ingyen érkezett a Chelsea csapatához, ahol Glenn Hoddle eleinte söprögetőként játszatta őt, és csak később tolta vissza Gullitot az eredeti posztjára. 1996-ban aztán lépett egyet a holland, játékos-edzővé avanzsált, FA-kupát nyert, amivel az első külföldi tréner lett, aki begyűjtött valamilyen trófeát Angliában. Közben pedig 4-es mezben varázsolt. Azonban hiába a sikerek, a következő idényben menesztették, kispadját Vialli, mezszámát Steve Clarke örökölte meg.
Milan Baroš, 5: A cseh csatár 2001 és 2005 között négy idényen keresztül, közvetlenül Mark Wright és Steve Staunton után húzta magára a liverpooli ötös mezt, melyben 19 góllal és egy Bajnokok Ligája győzelemmel boldogította a szurkolókat. Számválasztását nehezítette, hogy Heskey, Anelka, Owen és Redknapp tudta magáénak a 7-11 közti trikókat, így Baroš a legkisebb szabadon állót nézte ki magának.
További érdekességek a szigetekről, avagy bónusz brigád, emelkedő számsorrendben!
0, Hicham Zerouali: Kakukktojás a fedélzeten, Zerouali ugyanis csak a Skót Premier League-ben szerepelt, mégis nagy hatással volt az angol foci világára is. A „Zero” becenévre keresztelt marokkói 2000-ben az Aberdeen csapatánál választotta magának stílszerűen a 0-ás mezt, ötlete azonban csak egy szezont élt meg, a bajnokság végén nem csak Skóciában, de Angliában is betiltották ezt a szerelést. Kösz, Zero…
08, James Beattie és Steven Gerrard: 2006 márciusában 3:1-re győzte le a Liverpool az Evertont az anfieldi Merseyside derbin, melyen a két csapat nyolcasa rendhagyó módon 08-asban szaladt ki a pályára. Beattie és Gerrard Liverpoolt, mint Európa 2008-as Kulturális Fővárosát reklámozták, mezeiket a meccs végén elárverezték. Gerrardét lehet, hogy ki sem kellett mosni, még szinte bele se büdösödött, 18 perc után kiállították. Kultúra ide, vagy oda…
2, Arouna Koné: A kétszeres holland bajnok, FA Kupa győztes szöszi hajú elefántcsontparti először a Levantéban, majd később a Wiganben is kettesben rugdosta a gólokat. 2013 nyarán követte trénerét, Roberto Martinezt az Evertonhoz, de a kettes mezről lemondott, azóta 9-esben próbálja meg őrületbe kergetni a kapusokat. Már ha játszik, mert két szezon alatt 17 meccset és mindössze 1 gólt lapátolt össze Liverpoolban.
3, Asamoah Gyan: A ghánai támadó szerencseszáma a 3-as, ahol csak lehet, ilyen mezben rohamozza a kapukat. 2010-ben a Sunderlandnél viszont Kieran Richardson beelőzte az afrikait, aki így két hármast is kért a hátára. Pechjére a teljesítményét ez nem duplázta meg, így egy év múlva már hiába kapta meg kedvenc mezét, előbb kölcsönben, majd végleg az Al-Ain játékosa lett.
5, Samuel Eto’o: Középhátvéd-szám (az Evertonnál korábban Lescott és Heitinga viselték), közepes teljesítmény. Vagy még olyan sem. Eto’o 2014-ben 2 éves szerződést írt alá az Evertonnál, ám a szebb napokat megélt csatár fél szezon után távozott a kikötővárosból.
10, Lauren: Az ember, aki két mezszámával is képviseli magát a listán. A kameruni védő a 2006-07-es idényben a Portsmouth csapatában játszott tízesben, ám a szezon végére lehiggadt, és Glen Johnson távozásával a 4-esre váltott. Sokkal barátibb…
12, Sami Hyypiä, Lauren, Fabio Aurelio, Chris Smalling: 4 védő, akik PL pályafutásuk alatt 12-esben szorgoskodtak. Hyypiä és Aurelio liverpooli karrierjük első éveikben játszottak az eredetileg cserekapus dresszben (a finn 2, a brazil 3 szezont), Lauren 6 évig feszített az Arsenal tucatosában, míg Manchester vörös oldalán zsinórban hatodik éve lehet majd Smalling nevét a 12-es szám fölé nyomtatni.
1+9, Clinton Morrison: A Crystal Palace színeiben 10-esben játszó csatár a 2008-09-es szezonban igazolt a Coventry csapatához, ám mivel a jól megszokott mezszáma foglalt volt, a 19-est választotta magának, egy pici + jellel megspékelve. Cseles fiú…!
5+5, Ade Akinbiyi: Az angol születésű, de 1-szeres nigériai válogatott csatár 2002-ben érkezett az akkor másodosztályú Crystal Palacehoz, melyben a 10-es mezt nézte ki magának. Mondani se kell, foglalt volt, így meglepetésre az 55-öst választotta, közé a + jelet, hogy mindenki lássa, Akinbiyi nem egy átlagos figura. Mondjuk nem is az, klubjait úgy váltogatta, mint más a zoknijait, összesen 15 csapatban fordult meg.
78, José Ángel Pozo: A Manchester City 19 éves spanyol támadója minden idők legnagyobb mezszámának viselője a Premier Leagueben, miután 2014 decemberében a Sunderland ellen csereként beállva 78-asban debütált.
Ha az FA úgy dönt, valamilyen oknál fogva engedélyezi a Mexikóban honos háromjegyű mezszámok használatát, akkor végképp elszabadulhatna a pokol. Gondoljunk csak bele, milyen lenne egy esős szerda este, amelyen egy 007-es játékos adna kötényt a 666-osnak…!
