angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium

Az új szezonnal egyidőben új szelek kezdtek fújni a Britannián. Nem csak az eseménykövetésből vettünk vissza - azazhogy helyeztük át inkább a Facebookra -, de eztán vigyázó szemeinket a Premier League mellett az angol foci többi ütőerén is rajta kívánjuk tartani. Ennek szellemében már olvashattatok egy részletes, háromrészes felvezetést a másodosztályú iszapbirkózás elé, de itt nem állunk meg, hanem alászállunk az igazi purgatóriumba, a poklok poklára, és elmondunk nektek mindent, amit csak tudni érdemes a League One-ról, vagyis a világ harmadik legjobb bajnokságáról. Hajtás után a szó polihisztor főkommentelőnké, Peterborough-é, aki terveink szerint havi rendszerességgel kalauzol majd el bennünket a hamisítatlan brit futball mocsárvidékeire.

 

Nem tudom, van-e a világnak másik olyan harmadosztályú bajnoksága, ahol a legmagasabb szinten korábban évtizedeket lehúzó csapatok is vitézkednek, de a League One ilyen: a mezőny két legpatinásabb tagja, a Bolton Wanderers és a Sheffield United összesen 73, illetve 60 szezont töltött egykoron az angol futball első vonalában. Összehasonlításképp, a West Ham most kezdi meg az 59. ilyen évadát, de a Soton például csak negyvenedszer tagja az elsőligás mezőnynek, és olyan tradicionális topklubok, mint a Chelsea, vagy a Tottenham is csak alig valamivel több (82, egész pontosan) szereplést tudnak felmutatni. Ja, és csak úgy mellesleg, mind a Bolton, mind a Sheffield United négyszeres FA Kupa-győztes.

A Bolton Wanderers legújabbkori szárnyalásáról és mélyrepüléséről korábban részletesen is értekeztünk. Ha valakit érdekel a sztori, erre a linkre kattintva mindent megtudhat Bogdán Ádám egykori csapatáról.

A Sheffield United ezen a szinten az egyik legtehetősebb angol csapatnak számít, a tulaj pedig az a Kevin McCabe, aki annak idején a IX. kerületben is letette a névjegyét - bár a ferencvárosi drukkerek aligha emlékeznek rá párás szemgödrökkel. Anyaországi csapata sem a sikeresség mintaképe, mert bár kétszer is nagyot meneteltek a kupában az elmúlt években (2014-ben az FA Kupában, egy évvel később a Ligakupában mentek el az elődöntőig), a bajnokságban egyszer sem jött ki nekik a lépés. Sorrendben 3., 5., 7., és 5. helyen végzett a csapat a tabellán, és végül minden szezonban sikerült elbénázniuk a feljutást, ami pedig hosszú idő óta kimondott célnak számít a klubházban.

angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium
Che Adams tavaly a Sheffield egyik legjobbja volt, de idén már a Championshipben riogatja az ellenfeleket - fotó: Guardian

Tavaly még egy kifejezetten ismert név, a Southamptont hosszú száműzetést követően a harmadosztályból a Premier League-be vezető Nigel Adkins volt a csapat edzője, de miután a "Blades" csak a 11. helyen zárt a tabellán, neki nem meglepő módon le kellett adnia a munkakönyvét a portán. Helyette most az a Chris Wilder dirigál, aki egy éve igába hajtotta a negyedik vonal fejét a Northampton Town kispadján - ez az a csapat, amelyikkel José Mourinho a Ligakupa következő körében találkozik, és amelyiknek amúgy Shaquille O'Neill is a szurkolója valamilyen rejtélyes oknál fogva -, de a csapat legnagyobb erőssége inkább az anyagi biztonság: a korábbi években simán előfordult, hogy Championship-középcsapatok alapembereit is magukhoz tudták csábítani.

Bár a pénzügyek rendben vannak, a botrány nem ismeretlen vendég a klubház környékén, az elmúlt években ugyanis több Sheffield United játékosnak is meggyűlt a baja a törvénnyel. 2012-ben Ched Evanst ítélték 2 év letöltendő börtönre nemi erőszak miatt (a játékos azóta is ártatlannak vallja magát és harcol a nevének tisztára mosásáért), az elmúlt hetekben pedig a nem is olyan rég még csodagyereknek tartott José Baxter drogtesztje bizonyult pozitívnak (rövid idő alatt másodjára), így az FA 12 hónapos eltiltással sújtotta őt.

angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium
Így néz ki a Bramall Lane meccsnapokon

A csapat otthona a 32 700 fő befogadására alkalmas Bramall Lane, amellyel kapcsolatban mindenképp meg kell említeni, hogy ebben a stadionban rendezték minden idők első villanyfényes labdarúgó mérkőzését 1878-ban - tizenkét évvel a Sheffield United megalapítása előtt. A Lane egyébként az Egyesült Királyság legrégebbi stadionja: 1855-ben nyitotta meg kapuit a látogatók előtt.

Ha League One és nagy múltú csapatok, akkor nem lehet elmenni szó nélkül a Coventry City mellett sem. A közép-angliai egyesület 1967 és 2001 között - vagyis röpke 34 évig - folyamatosan az első osztályban szerepelt, igaz, a húsos fazék közelébe csak nagyritkán került: a csúcsot a 6-7. hely környéke jelentette a klub számára, és persze az 1987-es FA Kupa-győzelem. Az elmúlt években hatalmas pénzügyi gödörbe szaladtak bele, volt hogy a megszűnés és a 9. ligából való újraindulás veszélye is fenyegette őket, valamint kétszer is 10 pontos levonással kellett kezdeniük a League One küzdelmeit a csődeljárás miatt, és a rettentően érdekes,"Nincs pénze a csapatnak? Ne engedjük nekik még azt sem, hogy hazai pályán játszhassanak!" elv miatt még a stadionjukat is el kellett hagyniuk egy időre.

angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium
A szép napok egyelőre nem tértek vissza, de az összeomlást elkerülte a Coventry City

Szerencsére a nehéz, szűk pénztárcájú és pontlevonásokkal fűszerezett éveket túlélték kiesés nélkül, majd tavaly már visszatérhettek az otthonukba is, a 32 ezer fő befogadására alkalmas Ricoh Arénába.  Félig-meddig kezdenek kilábalni a gondokból, a tavalyi szezonban elért 8. hellyel pedig jelezték, hogy mostantól nem a kiesés elleni harcban szeretnének részt venni, hanem irány a Championship! Kíváncsian várjuk, hogy mire megy majd Tony Mowbray az 1883-ban, egy bicikligyár dolgozói által alapított égszínkék egyesülettel.

A Charlton Athletic a 2000-es évek közepén stabil Premier League-csapatnak számított, ehhez képest komoly visszaesés, hogy most a harmadik vonalban bohóckodnak. Magyar vonatkozás náluk is akad, a klub annak a Duchatelet-famíliának a játékszere, amelyik Újpesten is fizeti a cehhet, és akik aligha voltak elégedettek, amikor a gárda tavaly kiesett a Championshipből. A cél természetesen az azonnali visszajutás, ehhez pedig papíron a keret is rendelkezésre áll: a Transfermarkt szerint nekik van a legértékesebb merítési lehetőségük a bajnokságban, tele vannak válogatott játékosokkal, és még egy Eb-hős is a a zsákban van az északír Magennis személyében.

A célhoz ráadásul nem csak játékosokat, de edzőt is szereztek, méghozzá a jobbik fajtából: a Cardifftól elcsábított Russel Slade arról híres, hogy nem szórja feleslegesen a klub pénzét. Úgy húzott le 4 évet a Cardiff előtt a Leyton Orient kispadján, hogy egy centet sem fizetett játékosokért, csak a lejárt szerződésűek között halászgatva épített fel egy olyan csapatot, amivel kétszer a 7., egyszer pedig a 3. helyen végzett a harmadosztályban. A Leyton korábban folyamatosan a kiesés ellen küzdött, és amint Slade felállt a padról, alá is szállt a League Two-ba...

angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium
A Charlton csúcskorszakában Alan Curbishley dirigált a vonal mellől a Valley-ben - fotó: premierleague.com

Meglepő lenne, ha az Athletic nem érne oda legalább az első hat hely valamelyikére. További fun factek:

- van egy FA Kupa győzelmük 1947-ből,

- 1957. december 21-én, a Charlton-Huddersfield másodosztályú mérkőzésen produkáltak egy olyan tettet, amit azóta is emleget az a néhány Charlton-drukker, akinek volt szerencséje. Történt ugyanis, hogy a hagyományos Boxing Day találkozón már 5-1-re ment a félidőben a Bill Shankly vezette Huddersfield, amikor sok csalódott hazai drukker úgy döntött, inkább beszerzik még az utolsó karácsonyi ajándékokat a fa alá ahelyett, hogy tovább nézzék ezt a csúfos meccset. Rosszul döntöttek, mivel a Charlton úgy tudott fordítani a második játékrészben, hogy a félidő nagy részét 10 emberrel játszották végig. Ezt a 7-6-os Charlton-Huddersfield meccset máig minden idők legnagyobb fordításai között emlegetik,

- a Charlton drukkerek nagyon utálják a TV-s meccseket: a londoni csapat 1947 és 1995 között nem nyert élőben közvetített mérkőzést.

A Peterborough United ugyan nem akkora név, mint a fenti csapatok, de kétségkívül érdemes néhány szót ejteni róluk, elsősorban azért, mert általában remekül dolgoznak az átigazolási piacon. A klubot amúgy 1934-ben alapították, és a legkomolyabb sikerük egy 18. hely a Championshipben, szóval tényleg nem roskad össze az ember a patinájuk súlya alatt.

angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium
A P'borough idei meze pont annyira bonyolult, mint a játék, amit a csapat játszani fog

A modelljük lényege, hogy a klub elsősorban a megfigyelői hálózatába invesztál. Rengeteg scoutjuk járja az alacsonyabb ligás meccseket, ahol kiszúrják a könnyen megszerezhető tehetségeket, fillérekért leigazolják őket, majd busás haszonnal adnak túl rajtuk. Néhány példa az utóbbi évekből:

- Conor Washington, akit fél millió fontért vásároltak a Newport County csapatától, aztán két évre rá majd' 3 millióért adtak el a QPR csapatának.

- Britt Assombalonga, aki ugyan a magasabb ligában szereplő Watford játékosa volt, de ott sosem kapott lehetőséget, folyamatosan kölcsönadogatták a negyed- és ötödosztályba. Itt szúrták ki őt a P'borough megfigyelői, majd 1,6 millió fontért végleg leigazolták. Mindössze egy szezont töltött a csapatnál, de kongói-angol játékos olyan ütemben termelte a gólokat, hogy a következő nyáron már el is vitte a Nottingham Forest - 6 millió jó angol fontért cserébe.

- Lee Tomlin az akkor ötödik ligás Rushden&Diamonds csapatától érkezett 2010 nyarán, 200 font ellenében. Néhány évvel később 1,6 millió fontért vitte el a Middlesbrough, most pedig PL-játékosnak mondhatja magát.

- Dwight Gayle szintén fél millió fontért érkezett egy amatőr csapattól, és elég volt hozzá egy félszezon a Peterborough-ban, hogy a Crystal Palace 4,5 milliót szurkoljon le a játékjogáért.

angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium
Egy kép abból a korszakból, amikor maga Dwight Gayle sem gondolta, hogy egyszer Benítez sztárigazolása lesz belőle

Sokat keresték Craig Mackail-Smith (150 ezer fontért érkezett, 2,4 millióért távozott), Ryan Bennett (fél millió fontért igazolták, 3,25 millióért adták tovább), és Paul Taylor (majd 1 évig csapat nélküli volt, a Peterboroughnál bizalmat szavaztak neki és "felépítették", rá 1 esztendőre vitte is az Ipswich 2 millióért) megszerzésén is, de naphosszat lehetne sorolni az ilyen okos húzásaikat. Szóval valamit alighanem tényleg tudnak ezek a megfigyelők.

A mostani keret is tele van fiatal tehetségekkel: a mezőnyjátékosok között például nem találunk olyat, aki elmúlt volna 28 éves - ezen játékosok nagy része természetesen rendelkezik amatőr focis múlttal is. Érdemes lesz tehát rájuk odafigyelni, mert ha a feljutásért még nem is biztos, hogy harcban lesznek, de könnyedén láthatjuk itt a jövő Champo- és PL-játékosait.

Az AFC Wimbledon az első huszonegyedik században alapított angol csapat, amelyik eljutott a harmadosztályba. Az alapkőletétel dátuma 2002. volt, ekkor veselkedett neki a klub a kilencedik vonalnak, és mára - nem csekély belefektetett munkával, mert ne feledjük, a klubot drukkerek alapították, miután a tulajdonos Sam Hammam kihúzta a talajt alóluk azzal, hogy Londondól Milton Keynes-be költöztette a csapatot - egészen a League One-ig jutottak. A Milton Keynes Dons ellen vívott meccseiknek külön pikantériája lesz (erről bővebben itt olvashattok, higgyétek el, megéri), de mi magyarok is büszkén figyelhetjük őket, ugyanis ennél a csapatnál dolgozik kedvenc pályamesterünk, a blogunk által már bemutatott Tánczos Gábor.

angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium
Kedvenc wimbledoni magyarunk, a füvesember Tánczos Gábor

A Millwall fanatikus és messze földön híres szurkolói is a League One-ban fognak tevékenykedni idén. Bár nem tartozik a sikeres klubok közé, a Millwallt mégis sokan ismerik világszerte a kőkemény szurkolói csoportjai miatt. Több futballhuliganizmussal kapcsolatos filmben is feltűnnek a szurkolóik, természetesen nem úgy, mint "követendő minta" - mi inkább az elrettentő példa összetételt használnánk. És az elrettentőt tessék komolyan, de tényleg nagyon komolyan venni.

Nem mondanánk azt, hogy a Millwall a szigetország leggyűlöltebb csapata, de - Brian Clough után szabadon - tutira benne van a Top 1-ben. Megosztó vélemény, hogy a Millwall vagy a Milton Keynes Dons számít-e a legutáltabb csapatnak Angliában, de a Millwall szurkolók által előszeretettel skandált "No one like us, we don't care" nóta sokat elárul a helyzetről.

A csapatot 1885-ben, Millwall Rovers néven alapították egy skót szállítmányozási cég munkásai. A klubszín  kezdetektől a kék és a fehér volt, a skót zászlóra és a skót válogatottra utalván. Két szezont húztak le az élvonalban, azon kívül mindig alacsonyabb ligákban szerepeltek. Legnagyobb sikerük az volt, amikor 2004-ben másodosztályú csapatként FA Kupa-döntőbe jutottak  - olyan játékosokkal a soraikban mint Dennis Wise vagy Tim Cahill - , ám ott már nem tudtak egyenlő partnerek lenni a Sir Alex Ferguson vezette Manchester Uniteddel, és 3-0-s vereséget szenvedtek. A csapat menedzsere az a Neil Harris, aki kisebb kitérőket leszámítva szinte egész pályafutása alatt a Millwall futballistája volt. Visszavonulása után volt a Millwall U21-es csapatának az edzője, a felnőtt csapat másodedzője, és 2015 áprilisa óta ő irányít az első csapatnál is. Tavaly a playoff döntőjében buktak el a Barnsley ellen, idén egyértelműen a feljutás a céljuk.

angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium
Tim Cahill nem volt egy ministráns gyerek, illett is a Milwallt körülölelő közegbe

A Bradford City négy évvel ezelőtt annak köszönhetően került a figyelem középpontjába, hogy első negyedosztályú csapatként egészen a Ligakupa döntőjéig jutott, útközben több PL-nagyágyút (többek között az Arsenalt is) búcsúztatva. A döntőben ugyan a legszebb napjait élő Swansea nem kegyelmezett nekik (0-5), de a csapatnak így is ez volt a legnagyobb sikere az 1911-es FA Kupa-győzelem óta. A "Bantams" - magyarul nagyjából: baromfiak - becenévre hallgató klub az egyetlen a világon, amelynek hivatalos színei a bordó és a gyömbér. Ehhez köthető érdekesség, hogy a Harry Potter-könyvek rajongói is előszeretettel vásárolják a csapat szurkolói sáljait, mivel Harry házának, a Griffendélnek a színei majdhogynem azonosak a csapat klubszíneivel.

A csapat megalapítása óta abban a Valley Parade-ban játssza hazai meccseit, amely az angol futball történetének egyik legtragikusabb helyszíne: 1985. május 11-én egy eldobott cigarettacsikk miatt tűzvész keletkezett, melyben 56 szurkoló veszítette életét. Ez volt a Bradford City utolsó hazai meccse ebben a szezonban, épp a soron következő hetekben akarták kicserélni az előregedett fa szerkezetű lelátót fém alapúra... A tragédiára emléktábla emlékeztet a létesítmény oldalán.

Az együttes menedzsere a 40-szeres skót válogatott Stuart McCall, ő korábban játékosként tíz évet húzott le a nyugat-yorkshie-i csapat mezében, szóval a helyismerete biztosan nem fog a remek eredmények útjába állni.

angol foci peterborough vengégszerző league one purgatórium
Az a bizonyos 1985-ös tűzvész is hozzájárult az angol futball totális reformjához - fotó: Telegraph

A mezőny további része is meglehetősen színes képet mutat: itt van a kétszeres FA Kupa-győztes Bury, amely a századforduló óta (nem a mostanira gondolunk, hanem a boldog békeidőkre) keresi önmagát, de az a Bristol Rovers is, amely zsinórban két szezonban ugrott osztályt. Nem ők jönnek azonban a legmélyebbről: Jamie Vardy egykori csapata, a Fleetwood Town tíz éve még a hetedik-nyolcadik vonal között ingázott. A Southend United arról híres, hogy a csapat játékosai 1920 és 1952 között egyetlen piros lapot sem kaptak hivatalos mérkőzésen - ez természetesen rekord, és összesen 1027 meccset jelent. A Chesterfield FC játékosai nemrégiben még ennél is mélyebb benyomást tettek ránk, magyarokra: néhány hete a keret felét ki kellett vágni a Szimpla Kertből, mert a magukról megfeledkezett, tajtrészeg játékosok kicsit (amolyan angolos mértéktartással, alighanem a Tony Adams vándordíjra pályázva) kieresztették a gőzt a magyarországi edzőtábor végén.

Pontosan egy hét múlva jövünk a League Two-val, ahol többek között a Portsmouth, a Plymouth, vagy Blackpool próbálja ki idén a szerencséjét, de érintőlegesen foglalkozunk néhány olyan csapattal is, amelyik a ligarendszer legutolsó bugyrának számító Vanarama National League-ben jelent mindennapos vitatémát a drukkereknek. Addig is, ne felefjétek: az igazi futballt a színfalak mögött játsszák!