Arsene Wenger, Pep Guardiola, Louis van Gaal vagy José Mourinho, Mauricio Pochettino, Claudio Ranieri, Jürgen Klopp, Ronald Koeman, Slaven Bilic és - talán - Rafa Benítez. Ehhez a társasághoz csatlakozott a héten Antonio Conte. Ők lesznek, vagy lehetnek ugyanis a Premier League-csapatok menedzserei és edzői a következő szezonban. És akkor az olyan helyi bálványokat, mint Tony Pulis, Sam Allardyce vagy Alan Pardew még nem is említettük... Tovább után utánajárunk, hogy mi az oka a sok zseniális külföldi menedzser Angliába való migrálásának és megnézzük, mire mehet az olasz Londonban.

Hat fordulóval a bajnokság vége előtt a Leicester City komoly lehetőség előtt áll. A legfőbb, sőt lassan az egyetlen üldözőjük, a Tottenham ugyanis az Anfield Roadra látogat, ahol mostanában nem sok babér termett nekik. A Rókák a Southamptonnal csapnak össze, ami szintén nem könnyű menet, viszont hazai pályán ez a Leicester bárki ellen jó egy egygólos győzelemre. Igazán komoly rangadókat nem tartogat ez a játéknap, de természetesen ettől még végéig zongorázzuk, hogy mit várunk mi a hétvégétől. Egy kis torlódást a táblázat első és hátsó részében egyaránt. Hajtás után a részletek.

Nyolc éve sincs, hogy a Bolton a nagy fiúkkal törölte fel a padlót a Premier League-ben és Európában egyaránt. Ma - kilenc fordulóval a Championship vége előtt - 11 pontra vannak a bennmaradást jelentő 21. helytől, és a szurkolók már arra készülnek, hogy jövőre a League One meccseit kell látogatniuk a Macron Stadiumban. De hogy kerültek az álomvilágból a rémálmok világába? Tovább után az angol FourFourTwo cikke nyomán erre keressük ma a választ.

A 21. fordulót követően a Premier League tabelláját jobb gólkülönbségének köszönhetően 43 szerzett ponttal az Arsenal vezette a Leicester előtt, miközben a Tottenham a 4. helyen kullogott 36 begyűjtött egységgel. A 31. forduló lezárása után (az első két helyezetthez képest ugyan egy meccsel kevesebbet játsszva) az Arsenal a 3. helyen áll 55 ponttal, mindössze 3 győzelmet begyűjtve a legutóbbi 9 bajnoki meccsükön 3 döntetlen és 3 vereség mellett. Ennek eredményeképp a januárban a Leicesterrel holtversenyben álló csapat 11 pontos hátrányt szedett össze az éllovassal szemben, miközben a Tottenham is szépen bekúszott eléjük. Na de mégis mi okozta ezt a látványos formahanyatlást az Ágyúsoknál? A kérdés nem költői, a poszt folytatásában meg is válaszoljuk.

Az a rossz hírünk van minden kedves olvasónknak, hogy a 20. után rettentő gyorsan következik a 30. Észbe sem kap az ember és máris a kazetta B oldala pörög. Valahogy így vagyunk ezzel a szezonnal is: mintha csak tegnap lett volna, hogy a bloggal együtt az aktuális szezon is elindult és máris itt vagyunk a célegyenesben.

A következő két hónapban a tabella mindkét végén eldőlnek majd a lényegi kérdések és kiderül, hogy Claudio vajon tényleg lerókázza -e az egész mezőnyt. Addig azonban biztos vár még ránk néhány igazi wtf momentum és emlékezetes találkozó. Utóbbiakból szerintünk ezen a hétvégén sem lesz hiány, első ránézésre több remek meccset is találtunk, hajtás után ki is fejtjük.

Folytatjuk a múlt héten jól bevált formátumot és levonjuk a mögöttünk hagyott hétvége öt legfontosabb tanulságát. Tovább után a célkeresztben többek között Benő első munkanapja, Diego Costa ámokfutása és Arséne Wenger valamint Louis van Gaal kabaréja.

Kezd egyre megmagyarázhatatlanabbá válni az idei Premier Leage. A legújabb fordulóban az első négy helyezett csapat mindösszesen 1 (!!) pontot tudott összekaparni, pont annyit, mint a tabella leghátsó fertályában dekkoló kvartett. A Tottenham veresége még talán benne is volt a képben - eddig sem sokan nyertek a Boleyn Groundon, és ezután sem fogják tömegével elvinni onnan a három pontokat -, de a továbbra is pocsék formát futó Manchester City újabb zakója, és főleg annak mértéke már kisebb meglepetést okozott, mint ahogyan a Leicester City pontvesztése is. Az Arsenal hazai vereségére meg aztán főleg nehéz magyarázatot találni, de mi persze hajtás után azért megpróbáljuk.

A múlt hétvégén egy régóta a bakancslistámon porosodó dolgot sikerült végre kihúznom. Eljutottam Londonba, azon belül is pedig sikerült két angol meccset - egyet a Championshipből, egyet pedig a Premier League-ből - élőben megtekinteni. A felejthetetlen három nap összefoglalója érkezik most a tovább után sok pubbal, sok focival, sok képpel, hangulatjelentéssel.

Először arra gondoltam, hogy az egyik poszt alatt eltűnő nagycsapatokról írást/írásokat "követelő" kommentek alapján fogom magam, és írok egy hosszabb lélegzetvételű cikket, melyben feldolgozom a Leeds United, a Nottingham Forest és egy-két másik nagyobb csapat vesszőfutását. Úgy éreztem, szentelnem kell egy rövid keretes írást is ezen belül a Blackpoolnak, akik a 2010-2011-es szezont a Premier League-ben töltötték Ian Holloway vezetésével és sokunk szívébe belopták magukat. Viszont miután felvettem a kapcsolatot a hazai Blackpool-blog szerzőjével, arra jutottam, hogy ez a csapat bizony külön posztot érdemel.

A szezon mintha csak tegnap kezdődött volna, mégis a fél világ azt próbálja megtippelni, hogy ki lesz a bajnok. Persze, ilyenkor már nem csak papíron a keretek erősségéből tudunk következtetéseket levonni, mint ahogy azt szeptemberben tettük. Mert ugye ki mondta volna, hogy a Chelsea ott lesz, ahol van és, hogy a United sem bír majd elrugaszkodni? Ha valaki mégis, akkor gondolta-e, hogy a City nem fog utcahosszal vezetni a másik két pénzeszsák gyengélkedését kihasználva? Oké, naná, hogy az Arsenal drukkerek, mi ezt mindig így gondoljuk. De akkor pont mi, Ágyúsok gondoltuk volna-e, hogy ha már csak a City marad az úgymond nagyok közül, még akkor is bezavarhat egy harmadik?