Ahogy tavaly, úgy idén is jön a nagy sikerű, szezoneleji jósda, ahol jól megmondjuk ki lesz a bajnok, kik fognak kiesni, és hogy kit nézett ki magának Wenger 3-4 évvel ezelőtt. Ha pedig nem jönnek be a tippek, legalább röhögünk egyet magunkon, ahogy azt az elmúlt szezon végén is tettük. Lássuk, melyik szerzőnk, mit vár az előttünk álló 38 fordulótól!
Akad, aki zsákszámra gyűjtve unásig nyerte őket, de vannak olyanok is, akiknek egy pályafutás is kevés volt az elhódításához. Nem másról, a Premier League trófeájáról van szó, ami a leicesteri csodának köszönhetően újabb 18 játékos esetében vált álomból valósággá az előző szezon végeztével. Csak Huth volt az, aki korábban is megtapasztalhatta, milyen érzés elhódítani (ráadásul kétszer!), valamennyi csapattársa zöldfülűnek számít ezen a téren. Morganékkal már 223 játékosra bővült annak a kommandónak a köre, akik a világ legjobb bajnokságának aranyérmét őrizhetik kitüntetett helyen a vitrinjükben, a sok első bálozó kapcsán pedig most csokorba szedtünk nektek egy csapatnyi egyszeres bajnokot, akik talán nem arról híresek, hogy tagjai a kiváltságos listának.
Szezonösszegző sorozatunk következő részében összeállítjuk a ligaszüzek álomcsapatát. A szabályok egyszerűek: ha a 2015/16-os idényben szerepet kapó játékos eddig a szezonig nem szerepelt több mint 10 Premier League mérkőzésen, akkor nevezhető. Tehát nem kizárólag igazolások szerepelnek majd a listán. Egyedüli kivételt az 55 millióért igazolt, vörhenyes ex-Chelsea játékosok képezik, mert az ilyet felesleges úgy külön kiemelgetni. Klikk után lássuk is a medvét.
Az idő megszépíti az emlékeket, de nem feltétlenül kell minden esetben éveket vagy akár évtizedeket visszamenni a múltba, hogy felejthetetlen élményekben legyen részünk. Szerencsénkre az idei - minden papírformát felborító és minden várakozást felülíró - szezon sem fukarkodott a szebbnél szebb gólokkal, volt tehát miből válogatni Nektek.
A lista szigorúan szubjektív, hiszen mint az köztudott: "De gustibus non est disputandum", vagy ahogy a művelt latin mondja, az ízlésről nem lehet vitatkozni. Nem is fogunk, de indokolni azért megpróbálunk minden listán végzett találatot. A történelem során először kiosztásra kerül a Britannia-blog saját Puskás-díja, a Le Tissier Trophy - tisztelettel adózva a genetikailag bombagólokra kódolt southamptoni legenda, Le God találatai előtt.
[A videók minősége változó, a szabad felhasználásúak közül próbáltuk a hangsávokat is megtartani, mert az eredeti kommentár is sokat tesz hozzá az élményhez.]
Folytatódik szezonösszefoglaló sorozatunk, melyben ezúttal a mögöttünk hagyott évad öt legjobb meccsét listázzuk fel nektek, fordított sorrendben. Leicester-mágia a Manchester City ellen, norwich-i falunap és a Boleyn Ground méltó búcsúztatója a tovább után.
Megkezdjük a 2015-2016-os szezont összefoglaló posztsorozatunkat, melyben külön írásokkal foglalkozunk a legjobb meccsekkel, a legszebb gólokkal, az All Star- és köcsögválogatottakkal, valamint a legjobb igazolásokkal és a legnagyobb flopokkal. Ez utóbbival nyitjuk ma a sort, és aki rendszeresen követte velünk együtt az év történéseit, annak tovább után nagy meglepetéssel nem fogunk tudni szolgálni.
"Esküszöm, hogy soha nem látnak majd ehhez hasonlót!" - ordította bele az éterbe Martin Tyler miután 2012-ben Sergio Agüero az utolsó pillanatokban nyerte meg a bajnokságot a Manchester Citynek. Valóban nehéz elképzelni, hogy sor kerül még valaha egy ennyire kiélezett és szoros bajnoki versenyfutásra, amelynek a kimeneteléről végül egyetlen gól dönt akkor, amikor már senki sem számít rá. Azonban tudjuk, hogy a futball néha produkál furcsaságokat, és valószínűleg 1989-ben is azt gondolták az emberek, hogy ahhoz foghatót még egyszer nem fognak látni. Lehet vitatkozni, hogy a Manchester City vagy az Arsenal nyerte meg drámaibb módon az angol bajnokságot, az mindenesetre tény, hogy 1989. május 26-án az egyik legelképesztőbb forgatókönyv lépett át a valóság színpadára az Anfield Roadon.
Az FA-kupának köszönhetően csonka fordulónak nézünk elébe, melyben pár immáron teljesen tét nélküli meccset, pár igazán pikáns párosítás bolondít meg: Rafa visszatér legnagyobb sikerei helyszínére, a City pedig a forduló után könnyedén Wenger-kupás helyre taszíthatja az Arsenalt. Tovább után azt is átnézzük, mire mennek a bajnoki címért harcoló csapatok, lankadó ellenfeleik ellen.
Ezen a hétvégén a Leicester City nagyon közel kerülhet ahhoz, hogy bebiztosítsa a bajnoki címét, de az is megtörténhet, hogy egy csapásra ismét nyílttá válik a Premier League. Igen, ez már a 34. forduló és alig egy hónap múlva biztosan bajnokot avatunk és kiesőket siratunk. Közben pedig az év játékosa (PFA Award) díjra jelöltek is nyilvánosságra kerültek, a jelölteket a fentebbi képen megtekinthetitek. Azt hiszem meglepetéssel nem találkozhatunk, most pedig lássuk kikkel játszanak a Szarkák, a Rókák vagy éppen az Ördögök.
Csak azért nem mondjuk, hogy az Arsenal kibucskázik a bajnokesélyesek közül, mert eddig sem volt köztük, és ezen jottányit sem változtat majd a tény, hogy a Spurs újabb elszalasztott győzelme okán matematikailag még mindig lesz miben bizakodni Wengerék térfelén. Mármint a második helyet illetően, mert a Leicester újabb győzelmével végleg rátekeredik a célszalagra, és legalább olyan egyértelművé teszi a bajnoki címért folyó harc végkimenetelének esélyeit, mint a Pulis bandáját móresre tanító Manchester City a Wenger Trophy sorsát. Hajtás után bombabiztos tippek, és egy csipetnyi politikai humor, japán bonbonokba csomagolva.
