Köztudott, a Premier League nem a kisasszonyok játszótere. Itt még Messi sem mehetne biztosra, hiszen az angol foci egy egészen más kávéház. Hiába vagy tűrhető kis labdarúgó a világ bármely országában, lehet, hogy kevés leszel a PL-hez. De ez fordítva is igaz, nem véletlen nem rohangálnak tucat számra angol légiósok a csatornán túl. A Premier League megalakulása óta sok nagy név megfordult Angliában, olyanok is, akiket mindenki ismer, hiszen sikeresek, gazdagok, jól játszanak. Már-már gyerekkori példaképek. De senki sem a PL-ből ismeri őket. Íme tehát egy csapat, világhírű futballistákból, akik letettek valamit a labdarúgás asztalára. De nem itt…!
Bernard Lama - West Ham
A Premier League történetének második francia kapusa Lionel Pérez sunderlandi példáját megirigyelve 1997 decemberében egy rövidtávú szerződés keretén belül próbált szerencsét a West Ham csapatánál. Az ekkor már fél éve csapat nélküli Lama (a PSG-től 5 év és 186 meccs után drogügye miatt kirakták a szűrét) szerette volna magát formába hozni a közelgő hazai rendezésű vébére, ám vágyálma, hogy a ’96-os EB után ismét kiszorítsa Barthezt a kezdőből, meghiúsult. Angliában márciusig csak a padot koptatta, majd az Arsenal elleni clean sheettel végződő bemutatkozását még 11 kapuban töltött meccs követte. A Kalapácsosok szerették, meg is tartották volna, de friss világbajnokként a PSG visszaédesgető szavaira nem tudott nemet mondani. Szép volt, jó volt, elég volt…
Christian Panucci - Chelsea
Az olasz jobb-bekket aligha kell valakinek bemutatni. A régi motorosok még a Milanból és a Real Madridból emlékezhetnek rá, az új generációk azonban már lehet, hogy csak a Roma csupaszív játékosaként ismerték meg őt. Pedig legnagyobb sikereit még az előző évezredben érte el, vitrinjében olasz és spanyol bajnoki aranyak, két BL-trófea, és jó néhány kupaérem pihen. Köztük egy FA Charity Shield medál, melyet 2000-ben akasztottak az olasz nyakába. Bizony, hiszen Panucci az Inter kölcsönjátékosaként fél évre a Stamford Bridgre költözött, ám nem váltotta be a hozzá fűzött reményeket, 10 meccsel és egy St. Gallen elleni UEFA kupa góllal a háta mögött intett búcsút a ködös Albionnak.
Hélder Cristóvão - Newcastle United
A Benfica és a Deportivo portugál válogatott kiválósága 1999 novemberében a galíciaiak kölcsönjátékosaként a több játékidő reményében érkezett meg Newcastlebe, de dél-európai fiú révén sem az időjárással, sem a kőkemény angol focival nem sikerült megbarátkoznia, 8 találkozó után visszatért Spanyolországba. A Szarkák szurkolói azért szívesen emlékeznek rá, egyetlen, pontot érő PL gólját a nagy rivális Sunderlandnek rámolta be, 2:2 lett a vége.
Marco Materazzi - Everton
1998-at írunk, a fiatal Marco keresi a helyét a világban. 25 éves koráig mindössze 14 Seria A meccset tudott le, alacsonyabb bajnokságokban futballozott, megfordult az olasz negyed osztályban is. Materazzi aztán megunta a nihilt, nem törődött bele a sorsába, húzott egy merészet, és a harmadik ligás Carpiból Liverpool kék felére igazolt. A döntés áttörésnek bizonyult, a híresen gyökér durva itáliai nem ijedt meg az angol focitól, hamar felvette a ritmust, na meg a favágó stílust is, 27 PL meccsén 7 sárgát és 1 pirosat gyűjtött be, de a kupákban még kétszer idő előtt kiszórták. A ’Borough és a Huddersfield ellen a jegyzőkönyv gólszerzők rovatába is bekerült, ám 1 év után távozott, célba vette a Seria A-t, ahol később az Interrel öt bajnoki címet ünnepelt. És nem mellesleg világbajnok lett.
Roque Junior - Leeds United
A világbajnok és BL-győztes brazil hátvéd érkezését hatalmas várakozás előzte meg az Elland Roadon, miután Peter Reid, a csapat vezetőedzője bejelentette, a fodrászok kedvencét kölcsönben sikerült megszerezni a Milantól. Kár, hogy Roque füstje jóval nagyobb volt, mint a lángja, első hazai meccsén kiállították a Birmingham ellen, vele a védelemben 7 meccsen 24 gólt szedett be a Leeds, így hiába rúgott két gólt a Manchester United elleni kupatalálkozón, könnyű szívvel váltak meg tőle. Amilyen hangosan érkezett, olyan halkan távozott, leigazolásának egyetlen pozitívuma, hogy ingyen volt. Ezt az emléket még az idő sem szépíti meg…
Didier Deschamps - Chelsea
A francia karmester sok társához hasonlóan érett, tapasztalt, sokat megélt játékosként vágott bele az angliai kalandba. Deschamps 31 évesen, 13 aranyat begyűjtve (köztük öt bajnoki cím és két BL győzelem) 1999-ben Gianluca Vialli hívó szavára írt alá a londoniakhoz, ahol a bajnoki ötödik hely mellett BL-negyeddöntőt és egy FA-kupa győzelmet véshetett fel a dicsőségfalára. Első (és egyben utolsó) gólját a Hertha elleni BL-meccsen Király Gábornak bombázta be. Az ekkor már pályafutása végén járó világbajnok francia egy év után távozott, majd a következő szezon végén Valenciából vonult vissza.
Christian Karembeu - Middlesborough
Világbajnok franciának világbajnok francia a párja a középpálya tengelyében. Karembeu szép csendben, kétszeres BL-győztesként letudott 33 PL találkozót is a ’Borough színeiben. A Nantes, a Sampdoria és a Real Madrid egykori sztárját 2000 nyarán, 2,1 millió fontért igazolta le Bryan Robson, de egy szezon neki is elég volt Angliában, visszavágyott a mediterrán térségbe, és idejekorán az Olympiakoszhoz került. Azért nem volt ő olyan rossz vétel, a szezonban 4 gólt rúgott, amivel a házi góllövőlista 2. (!!) helyén végzett. Sőt, még kerestek is rajta, a görögök 3,5 milliót csengettek ki érte.
Yıldıray Baştürk - Blackburn Rovers
A 49-szeres török válogatott Baştürk elsősorban a Bundesliga kedvelőinek lehet ismerős, hiszen 24 évet húzott le különböző német csapatokban. Profiként a Bochum, a Leverkusen, a Hertha és a Stuttgart fanatikusai is imádták az alacsony támadó középpályás agilis játékát, ám az igazán nagy sikerek valahogy elkerülték, a bajnokságban és a BL-ben is csak ezüstéremig jutott. 2010 januárjában hagyta el Németországot, meg sem állt a Blackburn Roversig, melynek színeiben a Wolverhampton ellen mutatkozott be a bajnokságban. Talán ekkor még nem gondolta, de az ekkor kapott 45 perce egyben az utolsó meccse is volt, a szezon végén nem ajánlottak neki új szerződést, majd visszavonult.
Hakan Şükür - Blackburn Rovers
Újabb török, aki a ’95-ös bajnokcsapatnál kóstolt bele a Premier League világába. Şükür a Galatasaray játékosaként vált ismert és elismert labdarúgóvá, Angliába viszont egy két éves olaszországi kitérő után érkezett meg 2002 decemberében, a remekül végződő világbajnoki szereplés után. Blackburnben korábbi galatás menedzsere, Graeme Souness tárt karokkal fogadta a gólerős csatárt, de az első edzésén elszenvedett lábtörése keresztül húzta a számításaikat. Felépülése után a Manchester City ellen csereként debütált, összesen 9 alkalommal lépett pályára, valamennyi PL gólját a Fulham elleni 4:0 alkalmával rámolta be. Hiába tárgyalt a hosszabbításról, Şükürnek nem sikerült dűlőre jutni a vezetőséggel, így fél év után visszacuccolt Törökországba, és pályafutása végéig ismét a Galatában rugdosta a gólokat.
John-Dahl Tomasson - Newcastle United
1997-ben az akkor 21 éves játékost Kenny Dalglish kifejezett kérésére igazolta le a Newcastle a Heerenventől, ahol a csatár 78 meccsen 37 gólt termelt. Dalglish benne látta az ideális társat Shearer mellé, és a támadó középpályásként, valamint visszavont csatárként is bevethető Tommasson a felkészülési időszakban bizonyította is rátermettségét ezen a poszton. Azonban Shearer súlyos sérülése, és a közkedvelt csatár, Les Ferdinand Tottenhambe való távozása új helyzetet szült Newcastleben, Dalglish egy sorral feljebb tolta Tomassont, akinek így nem csak az angolos stílussal, de az új szerepkör nehézségeivel is meg kellett küzdenie. A PL-hez ekkor még fizikálisan gyengécske John-Dahl 35 meccsen csak 4-szer volt eredményes, így a klub nem tudta megismételni az előző két szezon kiugró sikereit, és csak a 13. helyen zárt. A dán csatár lelépett, innen pedig már ismerős a sztori: előbb a Feyenoorddal UEFA kupát, később a Milannal BL címet nyert.
Roberto Mancini - Leicester City
A kétszeres olasz bajnok és hatszoros Coppa Italia győztes Mancini nem csak edzőként vállalt munkát Angliában, pályafutása utolsó állomásának is a szigeteket választotta. Bár ne tette volna…! A Sampdoriában és a Laziónál ódákat zengnek róla, a Leicester Cityinél inkább a klub fekete bárányai közé tartozik az olasz. 36 évesen kölcsönben érkezett, még a 10-es mezt is megkapta, de már nyűgként élte meg a játékot. 4 meccs után családi okokra hivatkozva szabadságot kért, majd 2001. február 14-én Valentin nap alkalmából szakított a Leicesterrel. Legalább korrekt volt, beismerte, elcsábította a Fiorentina, ahol már nem játékosként, hanem vezetőedzőként számítottak rá. Az angol foci viszont belopta magát a szívébe, edzőként PL-t nyert a Cityvel. Csak már a Manchesterrel.
A kezdőcsapat összeállítása newsee szubjektív döntésén alapszik. A szerzőtársaimmal folytatott brainstorming alatt azonban további nevek is felmerültek lehetséges csereemberekként, így a teljesség igénye nélkül álljon itt az a névsor, akik kimaradtak.
Az Unknown FC további kerettagjai:
Thomas Helveg - Norwich City
Sylvinho - Arsenal, Manchester City
Benito Carbone - Sheffield Wednesday, Aston Villa, Bradford City, Derby County, Middlesbrough
Youri Djorkaeff - Bolton Wanderers, Blackburn Rovers
Tuncay Şanlı - Middlesbrough, Stoke City, Bolton Wanderers
Davor Suker - Arsenal, West Ham
Bosko Balaban - Aston Villa
Bernardo Corradi - Manchester City
Dino Baggio - Blackburn Rovers
Ivano Bonetti - Crystal Palace
Emile Mpenza - Manchester City
Hélder Postiga - Tottenham Hotspur
Vincenzo Montella - Fulham
Gaizka Mendieta - Middlesborough
Patrick Kluivert - Newcastle United
