A Bajnokok Ligája és elődje, a BEK története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül, amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap, majd a későbbi és egyben lezáró fejezet is a Leeds United csapatáé.

Igazán legendás gárdája lett az 1965-75 közötti periódusban a sárga-kékeknek és ezt bizony nem túlzás állítani. A Leeds kétszer lett bajnok, egyszer nyert FA Kupát, egy alkalommal Ligakupát, öt alkalommal végeztek második helyen a bajnokságban és háromszor az FA Kupa fináléban. 1972-73-ban a KEK fináléig is eljutottak, ám győzni ott sem tudtak a kitűnő AC Milan ellen. Ellenben kétszer megnyerték az UEFA Kupa elődjét, ami Vásárvárosok Kupája néven vált ismertté. Egyszer a Ferencvárost, egyszer pedig a Juventus csapatát verve, kétmérkőzéses döntőn. Erről a csapatról tehát bizony rengeteg ódát lehetne zengeni, mi azonban a klub első bajnoki címét követő BEK szezont mutatjuk be nektek. A gárda menedzsere 1961 és 1974 között az a Don Revie volt, akivel elképesztő sikereket hozott a yorkshire-i együttes, korábbi posztunkban kapott is egy rövid ismertetőt. A távozását követően ült le a padra Brian Clough, arra a bizonyos 44 napra...

A Leeds United éppen fennállásának 50. évében nyerte el első, élvonalbeli bajnoki címét, ráadásul igen kényelmes, hatpontos előnnyel a Liverpool csapata előtt. Azokban az években Angliában minden évben más volt a bajnok. 1966 és 1972 között hét (!!) különböző győztest avattak. Sorrendben a Liverpool, Manchester United, Manchester City, Leeds United, Everton, Arsenal, Derby County következett a sorban. Az akkori Leeds rengeteg rekordot megdöntött, például azt megelőzően senki nem szerezte meg 67 ponttal a bajnoki címet (csak kevesebbel értelemszerűen), soha senki nem nyert meg 27 találkozót a 42-ből. Az előző években 22-23 sikerekkel nyertek csapatok bajnokságot. A gárda nem kapott ki hazai környezetben és otthon mindösszesen 9-szer tudtak betalálni a vendégek a hazaiak kapujába.

Nyugodtan mondhatjuk, hogy a csapat jó előjelekkel vágott neki a Bajnokcsapatok Európa Kupájának küzdelmeibe. A gárda magja a Jack Charlton, Norman Hunter, Billy Bremner, Terry Hibbitt, Mick Jones, Peter Lorimer hatos volt, akikhez az 1969-70-es szezonra érkezett Allan Clarke. Clarke 165 000 fontért került a Leeds United kötelékébe.

A Leeds az első körben könyörtelen mészárlást rendezett és 16-0-os összesítéssel ejtette ki a norvég Lynn együttesét. Az első találkozón 10 gólig, vendégségben pedig hatig ment el az angol gárda. A gólokat szépen elosztották egymás között a társak, a legtöbbet, szám szerint négy találatot Mick Jones jegyzett.

A következő körben a Leeds számára egy régi ismerős, a Ferencváros csapata következett, akiket az angolok 1967-68-ban legyűrtek a Vásárvárosok Kupájának fináléjában. Az akkor mindössze 1-0-s összesítés ezúttal jóval vastagabbra nyúlt. A Fradinak esélye sem volt a bajnokcsapat ellen. Az első találkozón az angolok már 35 perc alatt hármat rámolták a zöld-fehéreknek, innentől pedig mindössze formalitás volt a visszavágó.

A lentebbi, rossz minőségű felvételen, ínyencek számára -néhány jelenet mellett- megtekinthetőek az oldalvonal mentén megjelenő „amodent fogkrém” „digép Miskolc” vagy „simson mopeds” feliratú reklámtáblák.

Mellesleg a visszavágó szintén 3-0-a lett, ezúttal is az angoloknak, Jones ismét négy góllal vette ki a részét a párharcból.

A negyeddöntő már ennél sokkal keményebb csatának ígérkezett a Standard Liege csapata ellen. A két gárda ugyanis egy évvel korábban találkozott a Vásárvárosok Kupájának első körében is, ahol szoros, 3-2-es összesítéssel mentek tovább az angolok. Megjegyeznénk, hogy végül a legendás Újpesti Dózsa ütötte ki a Leeds együttesét a negyeddöntőben, sima 3-0-s összesítéssel. Elnézve, hogy mekkora sikert ért el abban a szezonban a Leeds (lásd: fentebb), ez bizony igen komolynak mondható teljesítmény volt a lilák részéről.

Az első mérkőzésre Belgiumban került sor és a már emlegetett Lorimer 70. percben szerzett találata döntött az angolok javára, a visszavágón pedig egy kései tizenegyes biztosította be az hazaiak elődöntős szereplését. A büntit Giles vágta be védhetetlenül a sarokba.

Érdemes megjegyezni, hogy amíg a legelső körben „mindössze” 25 000 szurkoló látogatott ki az Elland Road lelátóira, addig a következő körben már 37 000 ember szorongott a padokon, itt pedig már 49 000 fanatikus várta a sikert.

A Leeds United tehát úgy ment el a legjobb négyig, hogy gólt sem kapott, miközben 24 találatot szerzett!

A döntő kapujában pedig következhetett a Celtic együttese, amely 1967-ben, első britként nyerte meg a sorozatot, 1969-ben is csak a végső győztes AC Milan tudta őket megállítani, most pedig a Basel, a Fiorentina és a Benfica kiejtésével jutottak el az elődöntőig a zöld-fehérek. Az óriási rivalizálás csak Battle of Britain néven futott a köztudatban, hiszen ez volt az első brit BEK összecsapás a sorozat történetében.

A Celtic rajongói az idegenbeli mérkőzésen nagyjából 10 000 fővel képviseltették magukat, annak ellenére, hogy eredetileg mindössze 6000 jegyet kaptak. Így nagyjából 40 000 angol szurkolóval szemben kellett biztatniuk csapatukat.

A találkozót pedig egy egészen hihetetlen, szerencsétlenkedős, első (!) percben szerzett találat döntötte el. A hazaiak a lehető legrosszabbkor szedték be az első kapott gólt a BEK szezonban.

A Leeds hiába próbálkozott az egyenlítéssel, nem tudtak a skótok kapujába találni. A Celticnél büszkeségről és a focijuk sikeréről beszéltek, Don Revie pedig arról, hogy nem adják fel és küzdenek tovább.

A visszavágóra a hazaiak elképesztő extázisban készültek és összesen –nem tévedés- 136 505 jegyet értékesítettek! A Hampden Park minden egyes négyzetcentiméterén emberek ülhettek, állhattak vagy éppen ki tudja mit csináltak. Ez a szám természetesen a mai napig rekord az UEFA mérkőzéseinek történetében. Jock Stein a Celtic menedzsere a mérkőzés előtt falfehérként írta le az összes Leeds United játékost, de még a menedzsert is a hangulat következtében. A vendégek pedig mindösszesen 4500 jegyhez jutottak, így aligha mondhatni, hogy különösen zajosak tudtak volna lenni ennyi skót fanatikus mellett…

A második találkozón így mindent egy lapra kellett feltennie a vendégeknek és már az első negyedórában sikerült is megszerezni a vezetést, Bremner révén, egy bődületesen nagy góllal. A játékos a későbbiekben azt mondta: "Soha életemben nem érzetem még ilyet, mint aznap este. A gól után egy pillanat alatt hihetetlen gyorsan teljes csend és temetői hangulat alakult ki a stadionban."

Ám a Celtic olyan harapósan jött ki a második félidőre, mint egy igazi brit oroszlán és hat perc alatt két góllal megfordította és ezzel nagyjából el is döntötte a találkozót. A Leeds United ezt követően sem adta fel, de erejéből már az egyenlítésre sem tellett.

(Ha HD-ben is szeretnéd megtekinteni a gólokat, akkor kattints ide. Az UEFA ugyanis nem enged beágyazni!)

A Leeds pedig ebben az évben igazi ezüstcsapattá vált, hiszen a bajnokságban és az FA Kupában is csak a második hely jött össze a gárdának. Az Everton könnyedén előzte meg a Bajnokok Európa Kupája által terhelt csapatot és a Chelsea elleni újrajátszásos FA Kupa döntőben elszenvedett vereség is könnyen az extra terheltség számlájára írható. Igaz ekkor még nem sokán nem sejtették, hogy lesz még fentebb is a csapat számára, erről pedig majd a záró epizódban olvashattok.