Sajnos a bajnoki cím kérdése már eldőlt és mostanság nem igazán akad olyan szezon, amikor még az utolsó fordulóban is tövig rágják a körmüket az élcsapatok szurkolói. Ellenben a Bajnokok Ligája helyekért folytatott harc éleződik, különös tekintettel a manchesteri csapatokra nézve. A kiesés elkerülése ellen vívott csata viszont talán még ennél is súlyosabb és persze sokadjára RIP Aston Villa. Szóval nem kell aggódni, mert ezen a hétvégén sem fogunk unatkozni, csak kicsit más irányba terelődik a hangsúly.

Hét mérkőzése

A Bajnokok Ligája helyekért folytatott küzdelem:

Manchester City – Arsenal (vasárnap, 17:00 DIGI Sport 1)

Szilveszter után joggal gondolhatta mindenki azt, hogy majd ez az utolsó előtti forduló fog dönteni a bajnoki cím sorsáról. A huszadik játéknap után ugyanis az Arsenal a tabella élén büszkélkedett a maga 42 pontjával, mögöttük a – szezon előtt kitűzött célt már akkor elérő – Leicester 40-el, az égszínkékek neve mellett pedig 39 pont állt… s amikor minden egyes preview és review alkalmával leírtuk, hogy majd úgyis kipukkadnak a Rókák és a bajnoki címért folytatott küzdelmekbe esetleg még Pochettinoék szólhatnak bele.

Mára már a Leicester City bajnok, a Spurs alighanem második lesz. Az Arsenal és City pedig a bajnoki cím helyett a 3. helyért birkóznak meg egymással. Gyönyörű. Wenger csapata egy X2-es eredménnyel szinte be is biztosítaná a BL indulást (a Villától otthon kikapni azért elég ciki lenne, bár őszintén szólva kevésbé lepődnék meg rajta, mint azon, hogy Kelemen Anna PhD. végzettséget szerez). A Top4 viszont már tuti, zsinórban huszadik éve. Hurrá! Kérdés, hogy Pellegrinit mennyire hatja meg az utolsó hazai meccse a Manchester City kispadján, valamint, hogy magasról, vagy csak úgy random szarik-e rá, hogy Guardiolának selejtezni kell-e majd a BL indulásért, avagy sem.

Jöjjön hát akkor egy kis pro és kontra: hazai oldalon Kompany, Silva és Zabaleta biztosan nem lesznek ott a vasárnapi meccsen – ez egyértelműen jó hír az Ágyúsoknak. Oxlade-Chamberlain visszasérült, Mertesacker pedig szintén nem lép pályára már az idei szezonban. Azt már döntse el a fene, hogy ez kinek jó hír.

Az utolsó öt egymás elleni bajnokin a manchesteriek csak egyszer tudták felülmúlni a fővárosiakat, igaz, akkor 6-3 arányban. Ezen kívül két Ágyús győzelem és két döntetlen született + egy Community Shieldes Arsenal siker.

Ahogy azt már több ízben leírtuk, a Citynek nagyon nem megy a felsőház ellen. Akkor még azonban a Top6 volt a viszonyítási alap, mostanra viszont Agüeroék a 13-ból mindössze EGY (!) meccset tudtak megnyerni az aktuális Top8 ellen (3 iksz, 9 vereség és a Southampton elleni egyetlen győzelem). Rémisztő adat, bár az Arsenal „gólfelelősének” – már amennyiben e kifejezés alatt a csatárt (bocsánat, mezőnycsatár) értjük és hát miért ne –, Olivier Giroudnak a január 13. óta tartó böjtje a bajnokságban talán még rémisztőbb. Ellenben a vendégek másik sztárcsatára – de lehet, most épp irányító akar lenni – Theo Walcott három gólt szerzett legutóbbi két meccsén a City ellen. Reméljük erre Wenger nem emlékszik és a padon jegeli továbbra is Anglia – még mindig – legígéretesebb fiatal tehetségét.

A két csapat közelmúltbéli produkcióit elnézve jobb, ha kihagyjuk vasárnapi ebédünk után a kávét, hogy öt órakor aludjunk egy jót, majd felébredvén, fél szemmel az eredményjelzőre pillantva nyugodtan és elégedetten dőljünk vissza, hisz pontosan egy uncsi 1-1-re számítottunk.

Hátul még nem dől el semmi, de tisztulhat a kép:

Három klub, amely a kiesés elől menekül. Három csapat, amely foggal-körömmel küzd hétről hétre. Három edző, akik a maguk módján, de fáradhatatlanul harcolnak, viszont csak egy menekülhet meg. A Newcastle, a Norwich City és a Sunderland háza táján egyre feszültebb a légkör, mert pontosan tudják, hogy a bő egy hét múlva ketten kezdhetnek barátkozni a Championship gondolatával. A szakmai kudarccal, a szurkolók haragjával és elkeseredésével. Ezen a hétvégén még biztosan nem dől el a kiesés elleni küzdelem, mert május 11-én még a Norwich City és a Sunderland is bepótolja az egy-egy elmaradt meccsét. Olyan forgatókönyv viszont már elméletben létezik, ami szerint jövő szerdán este a hármas egyik tagja biztos kiesővé válhat.

Norwich City – Manchester United (szombat, 13:45 DIGI Sport 1)

A forduló nyitómeccsén a Kanárik azzal a Manchester Uniteddel játszanak, amely kellő motivációval, és egy kis szerencsével még megcsípheti a BL indulást jelentő negyedik helyet is.  (Szóval a mérkőzést kéretik duplakategóriás találkozónként kezelni. Lásd: BL helyek harc) A hajhúzásra torok-könyökléssel válaszoló Fellaini megkapta a hárommeccses büntijét, így aztán úgy fejezi be a szezont, ahogyan kezdte: eltiltottként. Elsőre fura lehet, de a belga hiánya kimondottan jól jön a vendégeknek, mert a Norwich valószínűleg agresszív lelkesedéssel próbálja majd ledolgozni a képességbeli hátrányát, amit a vendégek jobban tudnak majd kezelni az ideggyenge középpályás nélkül. A Norwich pedig ugyanazt produkálja majd, mint legutóbb, az Arsenal ellen. Küzd, erőlködik és kikap. 0-2

Sunderland – Chelsea (szombat, 16:00 DIGI Sport 1)

Hétfőn láthattuk, hogy mire képes a Chelsea, ha igazán akarnak valamit. Vagy ha azt akarják, hogy más ne érjen el valamit. Adrenalin, félelmet nem ismerő küzdelem, hajtás, szép megoldások. Igen ám, de az egy városi derbi volt a Tottenham ellen, akiknek el is vették az utolsó esélyét, hogy bajnokok legyenek. Volt kedv, volt tét, egyszóval motiváció. Ehhez képest most el kell utazniuk a francba, észak-keletre, ahol eleve nem igazán szeretnek játszani. Plusz egy olyan ellenféllel szemben kell pályára lépniük, akik az utolsó sípszóig darálni fognak a három pontért. Hiddinkéknek a hátuk közepére nem kell ez a meccs. Különben is, mit érdekli őket, hogy ki esik ki a PL-ből?

Hazai oldalon Sam Allardyce a szegény ember José Mourinho-jaként adja az interjúkat, mindenhol Sunderland-ellenes összeesküvéseket lát. Az utolsó mérkőzésükön a hosszabbításban szerzett egy pont kapcsán természetesen a bírókat okolta a győzelmük (!!!) elmaradásáért, emellett több nyilatkozatában is a Newcastle-vel foglalkozott. Előbb megjósolta, hogy a Palace akar majd nagyon pontokat szerezni a St. James Parkban, majd a Newcastle győzelem után utalgatott arra, hogy ő megmondta. Mi meg azt mondjuk, hogy ha mindkét csapat profin áll hozzá a találkozóhoz, akkor a tudásbeli különbségnek többgólos Chelsea győzelemben kell kirajzolódnia. 1-3    

Aston Villa – Newcastle United (szombat, 16:00)

2009 májusában, a Premier League utolsó fordulójában a Villa Parkba látogatott a Newcastle. A Szarkák keretében többek között olyan játékosok szerepeltek, mint Michael Owen, Mark Viduka, Obafemi Martins, Damien Duff, Nicky Butt vagy például Geremi. A többi mérkőzés úgy alakult, hogy elég lett volna egy döntetlen is a bennmaradáshoz, de egy Duff lábán megpattanó lövéssel győzni tudott a Villa. Hiába volt hátra az öngól után még több mint egy félidő. Hiába Alan Shearer ült a vendég kispadon, aki hajtotta a végsőkig a csapatot. Ez viszont most egy másik mérkőzés lesz. Az Aston Villa olyan mélyen van mentálisan, ahol talán még egyetlen PL kieső sem volt. Számukra mindössze annyi motiváció maradt, hogy szépen búcsúzzanak a megcsappant közönségüktől, illetve hogy magukkal rántsák azt a klubot, akinek ellenük van a legjobb statisztikájuk a PL történelemben.  

A Newcastle viszont most sokkal motiváltabban léphet pályára, mint hét évvel ezelőtt. Nem jóllakott, levezetni érkező, és kissé megkopott sztárok alkotják a keretet, hanem javarészt fiatal, a karrierjük csúcsához közelítő játékosok. Valamint végre egy megfelelő ember ül a kispadon. Mert anélkül, hogy meg akarnánk bántani Alan Shearer-t – nyilván ilyet soha nem tennénk az angol futball egyik legendás alakjával – azért nem lehet az ő edző kvalitásait összehasonlítani Rafa Benitezével. A pincér talán nem érkezett időben (lehet, hogy így nem is kap „borravalót”), de az biztos, hogy úgy nyúlt hozzá a kerethez, ahogyan kellett. Sokkal masszívabbá tudta tenni az addig átjáró ház középpályát, így kisebb nyomás alatt a védelem is magabiztosabbá vált. A támadójáték és főleg a befejezések továbbra is nagyon esetlegesek, de valószínűleg a védelem és a középpálya stabilitásával a támadók is jobb teljesítményre lesznek képesek. Andros Townsend például már elég magabiztosan varrta be a győztes gólt a Palace-nak. A már kiesett, hónapok óta csak egyre jobban szégyenkező Aston Villa motivációja reálisan nem lehet erősebb a Newcastle túlélési ösztönénél. 1-2.

Ilyen mérkőzések is lesznek még:

Bournemouth – West Bromwich Albion (szombat, 16:00)

Ha képben kellene ábrázolni ezt a találkozót, akkor két Pató Pál urat raknánk egymás mellé, akik elégedetten és baromi lustán üldögélnek egy padon és stírölik az arra járó miniszoknyás, bicikliző falusi lányokat. A két csapat az elmúlt 5 találkozóján, azaz 10 találkozón összesen négy (!!) pontot gyűjtött. Szóval tudjátok mit srácok, senkit nem érdekel az 1-1-etek.

Crystal Palace – Stoke City (szombat, 16:00)

Ha valakit még igazán nem érdekel majd ez a forduló, akkor az a Crystal Palace. Pardew és csapata ugyanis behajthat egy trófeát, amire emberemlékezet óta nem volt példa London ezen részén. A hazaiak valószínűleg már beletörődtek a 16. helyben és bár a Stoke sem nyert találkozót az elmúlt öt alkalommal, szerintünk ezúttal megszakad ez a sorozat. 1-2.

West Ham United – Swansea City (szombat, 16:00)

Az elmúlt hetekben meg-megremegett a hazaiak lába, de mivel lassan búcsúzni kényszerülnek csodaszép stadionjuktól, így valószínűleg most behomorítanak a Hattyúk ellen. Ezzel pedig továbbra is tartják szépreményű álmaikat az Európa Liga csoportkörébe jutásának érdekében, bár erről azért megkérdeznénk Bilic mestert is, hiszen a horvátot és csapatát aligha hozza lázba Európa második számú kupasorozata. 3-1.

Leicester City – Everton (szombat, 18:30 DIGI Sport 1)

Bajnokavatás rulz. Tétnélküli mérkőzésre készülnek a hazaiak, ahol már leginkább az lesz a tét, hogy vajon eléri-e a bűvös 80 pontot a hazai csapat, amely azért az enyhe minimum szokott lenni a Premier League sikerek esetén, de ez bizony egy ilyen év volt vagy legalábbis ennél több ponthoz szoktunk. A találkozóról pedig annyit, hogy a hazaiak valószínűleg elengedik ezt az egészet most és felidézve a szezon elejét, egy élvezetes találkozót játszanak majd, amely 3-2-re végződik.

Tottenham Hotspur – Southampton (vasárnap, 14:30 DIGI Sport 1)

Megtörve bár és folyamatosan fogyva is, de megy előre a Tottenham a bajnoki ezüstért. A Chelsea ellen kisebb sérülést szenvedő Rose és Alderweireld sem biztos, hogy visszatérhet, ráadásul Dembele is csatlakozott Allihoz és rácsok mögül szemlélhet hat találkozót, amibe természetesen a következő szezon eleje is benne foglaltatik. Nincsenek tehát egyszerű helyzetben a hazaiak, ráadásul a Szentek egészen vállalható formát produkálnak, így szoros mérkőzésre, de hazai győzelemre számítunk. 2-1.

Liverpool – Watford (vasárnap, 17:00 DIGI Sport 3)

9 év után ismételten európai kupadöntőre készülhet a Liverpool csapata. Klopp támadószekciója egészen messzire repítheti a Vörösöket a jövő évben, és ha a védelmet és a középpályát is sikerül stabilizálni, akkor bizony kikerekedhet még a szemünk a német csapatának teljesítményétől. A bázeli fináléig pedig már nincsen két hét, így könnyen lehet, hogy Jürgen ismét fiatalokkal tölti fel a kezdőt, viszont a vereségtől ez sem menti majd meg Flores együttesét. 2-1

A DIGI Sport újra elhoz nekünk hat élő mérkőzést, nektek már nincs más dolgotok, csak hátradőlni és élvezni azt. Induljon a 37. forduló!

A fogyasztható preview mark29, rocknrolla és stanleykubrick közreműködésével állt össze.