Sam Allardyce 67 napot töltöttt az angol válogatott kispadján, ahonnan egy meccs után, 100%-os győzelmi rátával távozott a múlt héten. Kárörvendően ugyan megjegyezhetjük, hogy ez a szégyenfolt méltó fejezete lesz edzői pályafutásának, de a most csapdába csalt exkapitány ügye jóval túlmutat egy olyan apróságon, minthogy éppen ki a válogatott aktuális első embere. Egyáltalán, elegendő apropóval szolgált a leváltáshoz a The Telegraph lebuktató kampánya, és - függetlenül a választól - a diskurzusnak tényleg ezzel a kérdéssel kéne véget érnie? A továbbiakban ezt taglaljuk.

Az első részben bemutattuk, hogyan lett Wayne Rooney ösztönösen zsigeri tehetségből egész Anglia legjobb focistája, majd hogyan tett neki keresztbe a csúcson egy ostoba sérülés. Most jön a hattyúdal, a pályafutást derékba törő rossz döntés, majd az elkerülhetetlen lecsúszás krónikája. Rajongóknak kötelező, mindenki másnak erősen ajánlott.

Kedden, szerdán és csütörtökön hatan is a Bajnokok Ligája-, valamint az Európa Liga csoportköreinek első fordulójában voltak érdekeltek az angol klubcsapatok közül (3W, 1D, 2L), pénteken folytatódik a bajnokság, jövő héten pedig máris jön a Ligakupa soron következő kanyarja - benne 16 PL-résztvevővel -, egyszóval: beindult a nagyüzem a világ legfaszább bajnokságában. Most végre elválik a szar a víztől, kiderül, kinek mennyire hosszú (erős?) a cserejátékosok számára készített asztalosipari terméke, és arra a kérdésre is választ kapunk, lesz-e olyan idióta szerethető kiscsapat a mezőnyben, amelyik a TV-s pénzzel játó habzsi-dőzsi helyett valamelyik kupasorozat semmihez sem hasonlítható (muhhaha) presztízsértékét helyezi előtérbe. Hajtás után szokás szerint félreverjük a harangokat, eljöljáróban csak annyit, két tipperünk ezúttal minden fronton a tutit szagolja.

Miután az elmúlt két hét folyamán részletesen bemutattuk a besztlígbe frissen belecsöppent Pep Guardiolát (itt és itt), úgy illik, hogy most a Chelsea élére szinten Premier League-újoncként kinevezett Antonio Conte eddigi karrierjét és edzői munkásságát is megismertessük veletek. Az első részben az olasz mester személyisége, valamint játékos-pályafutása kerül terítékre.

Már a biztos bajnoki cím tudatában a Juventus a Cagliari csapatát fogadta 2014 májusában. Antonio Conte és a játékosok épp egy videós elemzésre készültek, amikor a csapatkapitány Gianluigi Buffon belépett az ajtón, oldalán a sportigazgató Guiseppe Marrottával. "Elnézést főnök! Az igazgató csak szeretné tisztázni a bajnoki címért járó bónuszokkal kapcsolatos kérdéseket" - szólalt meg naivan az Öreg Hölgy kapusa, akkor még nem is sejtve, hogy egy vulkán kitörésében játszott elévülhetetlen szerepet. Amint Buffon elhallgatott, Conte szinte teljesen kikelt magából. Mindenkit kiüldözött a teremből és szemtől szemben alaposan kioktatta kapitányát. "Egy szóval sem akarok többet hallani ebből! Pont tőled az összes közül soha nem vártam volna ilyesmit! Bónuszok… Óriásit csalódtam benned! Vereséget szenvedtünk abban a pillanatban, hogy kinyitottad a szádat!"

Utolsó napjához ér az átigazolási időszak, tankolják a helikoptereket, izzik a Twitter, egyszerre nyitja a pénztárcát kicsi és nagy, miközben szép csendesen már több mint 1 milliárd elköltött font fölött járnak a PL csapatai. A nagy hajtás előtt veszünk egy mély levegőt, és átnyálazzuk az eddigi érkezőket, természetesen megtartva jó szokásunkat az osztályozással kapcsolatosan is.

Az új szezonnal egyidőben új szelek kezdtek fújni a Britannián. Nem csak az eseménykövetésből vettünk vissza - azazhogy helyeztük át inkább a Facebookra -, de eztán vigyázó szemeinket a Premier League mellett az angol foci többi ütőerén is rajta kívánjuk tartani. Ennek szellemében már olvashattatok egy részletes, háromrészes felvezetést a másodosztályú iszapbirkózás elé, de itt nem állunk meg, hanem alászállunk az igazi purgatóriumba, a poklok poklára, és elmondunk nektek mindent, amit csak tudni érdemes a League One-ról, vagyis a világ harmadik legjobb bajnokságáról. Hajtás után a szó polihisztor főkommentelőnké, Peterborough-é, aki terveink szerint havi rendszerességgel kalauzol majd el bennünket a hamisítatlan brit futball mocsárvidékeire.

Szinte alig hiszed, hogy itt van? Még nem tudod hol fogod nézni? Kíváncsi vagy, hogy mire viszi Mourinho az Old Traffordon, Pep pedig az Etihadban? A Britannia idén sem fog lemaradni semmiről, és bár terveink szerint a blogos tartalmaink a jövőben exluzívabb, magazinos jellegű irányt vesznek majd, a Preview-t megtartjuk, hogy mindenki kedvére kiokoskodhassa magát az aktuális fordulóval kapcsolatban. Hajtás után elindul a Premier League 2016/2017-es évada!

Kisebb szünet után újra úgy éreztük, itt az ideje mikrofont ragadni, és az éterbe kiabálni a gondolatainkat. Elsősorban a frissiben mögöttünk hagyott Eb-vel foglalkoztunk, de az adás második részében nem tudtuk megállni, hogy ne okoskodjunk meg néhány friss igazolást, a Leicester bajnoki- és BL-esélyeit, Mourinho alakváltásának lehetőségeit, és arra is kerestük a választ, vajon melyik csapat lesz a következő Premier League-szezon Portugáliája. Ja, és persze a közvetítési jogokat övező herce-hurca sem maradhatott ki. Hajtás után podcast, szeressétek.

(

Öt évvel ezelőtt indult útjára a Kislány, nagy foci blog, s talán akkor még maga László Ági sem gondolta volna, hogy mára ő lesz hazánk legismertebb labdarúgással foglalkozó női bloggere. Több mint kilencezres követőtáborral rendelkezik a Facebookon, ahol elmondása szerint, remek társaság gyűlt össze. Többek között én is onnan ismerem, és mivel mindig is kíváncsi voltam honnan ered nála ez a nagy futball-láz, úgy döntöttem utánajárok a kérdésnek, és megkérdezem őt magát. Szóba került a blogolás mellett, hogy mit gondolnak a környezetében élők a foci iránti szenvedélyéről, illetve - mivel Ági kedvenc csapata a Premier League-ben játszik - az elmúlt szezon és a bajnokság körüli események mellett sem mentünk el szó nélkül.

"Ti itt Angliában olyan stílusban játszotok, amit mi a kontinensen már rég elfelejtettünk. Erővel, de rendszer és technika nélkül" - mennydörögte 1960-ban Helenio Herrera, miután a Barcelona edzőjeként 9-2-es összesítéssel ejtette ki a BEK negyeddöntőjéből a korszak messze legjobb angol csapatának számító Wolverhampton Wandererst.* A figyelmeztetésből a szigetországban azóta sem tanultak: úgy tűnik, mintha az angol futball évtizedek óta ugyanazokat a hibákat ismételgetné. De vajon tényleg?