A Britannia és a mainstream magyar sportsajtó külföldi focival foglalkozó részlegének viszonya, khm, nem éppen baráti - és akkor finomak voltunk, valamint bájosan nőiesek -, de az, hogy esetenként kendőzetlen őszinteséggel robbantjuk a kritikát az ún. a szakma arcába, nem jelenti egyben azt is, hogy ne érdekelne bennünket, hogyan készül a produktum, amit hétvégenként rendületlenül bámulunk. Gondoltunk hát egy merészet, és megkerestük a DigiSportot (innen is csók- valamint virágözön zúdulását kérvényezzük a rettentően segítőkész Baumstark Tibire), hogy vajh, lenne-e lehetőség belepillantani, hogyan főznek ki egy hétfői összefoglalót a boszorkánykonyhában. A randi villámgyorsan összejött, Mark29 és mc_deere pedig nyakába kapta a fővárost, hogy a Váci úti stúdióból izgulja végig az előző hétvége meccseinek zanzáját. Hajtás után helyszíni riport a kulisszák mögül.

A Bajnokok Ligája és elődje, a BEK története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül, amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Derby County csapatáé.

A Sunderland laposra passzírozásával újabb lépést tett a célszalag felé a Leicester, és csak azért nem mondjuk, hogy Ranieri mellkasán már szinte feszül a zsinór, mert a Tottenham is megcsapta a Unitedet hazai pályán. Az Arsenal ellenben kiszállt a további küzdelmekből, és a negyedik hely, valamint a kiesés vonatkozásában is tisztulni látszanak az erőviszonyok. Hajtás után ráhúzzuk a vizes lepedőt Wengerre, megkapja a magáét Bilic valamint Van Gaal, és jönnek mára részben elfeledett összegző rovataink is.

A londoni derbi igazi nyertese a Leicester lett, ez a mögöttünk hagyott kör első és legfontosabb következtetése. Na meg az, hogy innentől már tényleg Ranieri bandájának áll a zászló a bajnokságban, nincs mellébeszélés, se kifogás. Kilenc meccs van hátra, öt pont az előny a Spursszel szemben, tündérmese ide vagy oda, ez olyan komoly fór, amit tényleg csak elbalfaszoskodni lehet. Hajtás után erről, és hat másik dologról értekezünk a hétvégi PL-forduló kapcsán.

Amikor az új esztendő hajnalán kitaláltuk, hogy csinálunk egy jóféle versenyt a kishaza legjobb focikommentátorainak, igazából semmilyen célunk nem volt. Jó bulinak tűnt, meg aztán tényleg érdekelt bennünket, hogy ti kit láttok a legjobbnak, hogy valóban gödörben van-e Hajdú B., mennyire megosztóak a Digisek, és hányadán vagyunk Farkas Norbival. Aztán az egész villámcsapásra kinőtte magát: volt, aki megsértődött, amiért lemaradt a főtábláról, volt, aki FB-kampányt indított maga mellett, és volt, aki privátban keresett meg minket, hogy megköszönje, amiért egyáltalán eszünkbe jutott. A verseny tehát nem csak benneteket, de az érintetteket is megmozgatta, most azonban ennek ellenére véget ér. Már csak egy dolgunk maradt hátra, eldönteni, hogy ki a legjobb a legjobbak között. Hajrá.

Kétségtelen tény, hogy az angol szurkolók különleges helyet foglalnak el a labdarúgás panteonjában a legkülönbözőbb okokból kifolyólag. Számomra leginkább a válogatottjukhoz való hozzáállásuk az igazán érdekes, ugyanakkor érthetetlen, de mindamellett valahol tanulságos is. Hajtás után költői kérdésekre keresünk válaszokat.

A címben szereplő kérdést sokan, sokfelé feltették már, a szakértők pedig általában a következő válasz valamelyik átfogalmazott, felturbózott változatával csapták le a témát nagy magabiztosan: "itt van a legtöbb pénz, így könnyű". Szó se róla, van egy kis igazságuk, mert pénz az van dögivel, ahogy psychocska is megénekelte már az első posztunkban. De tényleg csak ennyiről van szó? A válasszal vadonatúj marketinges rovatunk, a Beckingham Palace jelentkezik, természetesen lapozás után.