Sokszor ért már minket kritika, hogy nincs a sorainkban Arsenalos érzelmű szerző, most viszont már a második vendégposztot olvashatjátok Ágyús-fan kommentelőink klaviatúrájából. A mai írás nemrég érkezett emailben Trollséne kollégától, aki a ma esti Tottenham - Arsenal Ligakupa találkozó elé harangoz, szigorúan az ebben a sorozatban megvívott ütközeteket górcső alá véve. Képekben gazdag, itt-ott minőségi trollkodással fűszerezett iromány következik!

 

Nem degradálva a többi londoni együttest, de mindenféleképpen a legparázsabb fővárosi összecsapás, melyet a West Ham és a Millwall Tottenham és az Arsenal vív meg egymás ellen. A mai napon a Ligakupa keretein belül kerül megrendezésre eme jeles esemény, ezért most kizárólagosan ezt a sorozatot vizsgálva vesszük nagyító alá a négyszeres illetve kétszeres végső győztes észak-londoni alakulatokat.

Múltidéző

Az első finálét érő összecsapásra 1987-ig kell visszamenni az időben, ahol a drámai, három meccsre nyúló párharc hőse az ágyús legenda David „Rocky” Rocastle volt. Mivel akkoriban még nem volt érvényben az "idegenben lőtt gól" szabály, az összetett 2-2-t követően jöhetett a mindent eldöntő 3. mérkőzés a Spurs otthonában. Clive Allen a Highbury-ben szerzett győztes gólja után, újból előnyhöz juttatta a hazaiakat, amit a csereként beállt Ian Allison egalizált, hogy aztán a korábban említett Rocastle a Wembleybe küldje az Arsenalt és sikeresen pontot tegyenek az 1979 óta húzódó kupa-aszálynak.

Legenda vagyok!

20 évet kellett várni a következő elődöntős találkozásra, ahol a győztes fél, a cardiffi Millenium stadionba válthatott jegyet. A White Hart Lane-i odavágó 2-2-vel végződött és egy bizonyos Julio Baptista lopta el a show-t. Berbatov vezető gólját követően Huddlestone szabadrugásból duplázta meg a Spurs előnyét, hogy a második félidőben az Arsenal brazilja egy 15 percen belül szerzett duplával életben tartsa az ágyús reményeket. Felemás angliai pályafutása alatt, mindenképpen ez a sorozat volt a szíve csücske, ugyanis a Liverpool ellen idegenben szerzett 4 gólja szintén megsüvegelendő teljesítmény. Fényezés mellé egy érdekes negatív rekord, egy darab elvállalt büntetőjét sem tudta értékesíteni Arsenal mezben.

A Ligakupában méltó volt a Sevillában ráragasztott, „Fenevad” becenévre

A hosszabbításba nyúló visszavágót, az 1-1-es rendes játékidőt követően, az Arsenal nyerte meg 3-1-re Adebayor, Aliadiere és Chimbonda öngóljával. A meccs legemlékezetesebb pillanata, mégis a Spurs egyiptomi játékosáé, Mido-é volt, aki csereként beállva a lefújást 5 perccel megelőzően egy felhőfejessel csillapította le a fejben már a walesi döntőben lévő ágyús kedélyeket. Ezt egyébként a későbbiekben egy balhékkal tarkított mérkőzésen 2-1-re bukták el Wengerék a Chelsea ellen.

Nem lett Isten a Fáraóból...

A 2007-2008-as szezonban ismét az elődöntőben csapott össze a két együttes. Az 1-1-re végződő Emirates-beli találkozást (gólok: Walcott ill. Jenas), egy 5-1-es Spurs henger követte: Jenas, Malbranque, Keane, Lennon és Lord Bendtner öngóljára egy szem Adebayor gól jutott, amely a Barca szlogen után szabadon, sarkantyúséknak több volt, mint egy sima győzelem. 1999 novembere után most sikerült először megvernie a Spursnek az Arsenalt, hogy az ezt követő döntőben egy másik 9 éves átkot is lezárjanak és újból kupát nyerjen a csapat a Chelsea elleni döntőben. Továbbá egy kihagyhatatlan magas labda:

"Shall we make a… Shall we make a DVD?"
Ebay-en és Amazon-on még mindig elérhető

A ma estit megelőző utolsó Ligakupás összecsapás 2 nap eltéréssel napra pontosan 5 évvel ezelőtt történt a White Hart Lane-en. A rendes játékidő ismét 1-1-es eredményt hozott, hogy a hosszabbításban egy vártnál jóval simább 1-4-es vendégsiker szülessen (gólok: Keane ill. Lansbury, Nasri (2), Arshavin) Később viszont nem ért véget happy-enddel a menetelés, hiszen a 2011 februárjában drámaian elbukott Birmingham elleni döntő még ma is fájó emlék az ágyús szurkolóknak.

Lansbury legemlékezetesebb pillanata, rövid lélegzetvételű felnőtt Arsenal karrierjéből.

Mi várható?

Normál esetben Pochettino és Wenger is az ifistákat és a perifériára szorult játékosokat küldené fel, de mégicsak a North London Derby-ről beszélünk, ahol a hagyományokkal és szurkolókkal szemben sem engedhetik meg maguknak, hogy ne vegyék komolyan az összecsapást. Pochettino még nem szenvedett vereséget Spurs menedzserként Wenger ellen, aki a közel 20 éves angliai pályafutása során egyszer sem nyerte meg a Ligakupát a csapatával.

A hazaiknál minden bizonnyal kezdeni fog az idei szezonban berobbanó Dele Alli, az eddig szárnyaló új koreai szerzemény Son és a sérülései miatt kevesebb lehetőséget kapó Njie is. A tavalyi NLD-t a duplájával eldöntő, viszont a nyáron teljesen kifacsart és eddig szenvedő Harry Kane is a kezdőbe várható - a hazaiak remélik, hogy inkább a válogatott, mintsem a PL-formáját menti át erre a kupatalálkozóra.

Ágyús részről a Zágrábban csúfosan leszerepelt csapat tagjai feltételezhetően ma is nagy számban pályán lesznek, kiegészülve a sérüléséből visszatérő Mertesackerrel és a nyári felkészülés alatt ígéretesen játszó fiatal Alex Iwobival, aki mellékesen a korábbi boltoni és nigériai sztár Jay-Jay Okocha unokaöccse. A vendégektől a Chelsea ellen kiszórt Cazorla-Gabriel duó, sérülés miatt Rosicky, Welbeck, Wilshere, Coquelin valamint a felkészülés másik fiatal sztárja Reine-Adelaide sem fog szerephez jutni. Hazai részről Mason, Bentaleb és Dembele is a maródiak listáján lesz fellelhető.

Rúgott gólokat tekintve elég konszolidált teljesítményt nyújt mindkét csapat a szezon eddig lejátszott meccsei alapján, de mivel viszonylag régen volt sok gólos NLD, ezért a tippem 3-3 és büntetők által eldöntött továbbjutás. Mindenesetre elég jó ómen a győztesnek, hogy amelyik csapat továbbment az elmúlt 8 évben a párharcból, később minimum döntőt játszhatott...
 

Ha van egy ehhez hasonló, vagy épp egész másmilyen, de legalább ugyanilyen fasza vendégposztod, keress minket a premierleague.reblog@gmail.com címen, és megbeszéljük a részleteket.