Minden héten leírjuk, de most már tényleg egyre jobban a végéhez közeledik a Premier League, ahol minden elvesztegetett pont, minden kihagyott helyzet jobban fáj azoknak, akik még valamilyen szinten érintettek az érdemi küzdelmekben. Ez a hét sem múlt el számos érdekesség nélkül, tovább után jönnek a részletek.
Nyolc éve sincs, hogy a Bolton a nagy fiúkkal törölte fel a padlót a Premier League-ben és Európában egyaránt. Ma - kilenc fordulóval a Championship vége előtt - 11 pontra vannak a bennmaradást jelentő 21. helytől, és a szurkolók már arra készülnek, hogy jövőre a League One meccseit kell látogatniuk a Macron Stadiumban. De hogy kerültek az álomvilágból a rémálmok világába? Tovább után az angol FourFourTwo cikke nyomán erre keressük ma a választ.
A 21. fordulót követően a Premier League tabelláját jobb gólkülönbségének köszönhetően 43 szerzett ponttal az Arsenal vezette a Leicester előtt, miközben a Tottenham a 4. helyen kullogott 36 begyűjtött egységgel. A 31. forduló lezárása után (az első két helyezetthez képest ugyan egy meccsel kevesebbet játsszva) az Arsenal a 3. helyen áll 55 ponttal, mindössze 3 győzelmet begyűjtve a legutóbbi 9 bajnoki meccsükön 3 döntetlen és 3 vereség mellett. Ennek eredményeképp a januárban a Leicesterrel holtversenyben álló csapat 11 pontos hátrányt szedett össze az éllovassal szemben, miközben a Tottenham is szépen bekúszott eléjük. Na de mégis mi okozta ezt a látványos formahanyatlást az Ágyúsoknál? A kérdés nem költői, a poszt folytatásában meg is válaszoljuk.
Theo Walcott, Alex Oxlade-Chamberlain, Adam Lallana, Luke Shaw, Calum Chambers. Nem nehéz kitalálni, hogy mi a közös a felsorolt játékosokban. Ők azok a jelenlegi angol válogatott labdarúgók, akikből a Southampton akadémiáján faragtak futballistát. Ráadásul még nem beszéltünk arról a Gareth Baleről, aki ugyan Wales nemzeti csapatát erősíti, de szintén a Szentek utánpótlás központjában pallérozódott. A Southampton klubmodellje látványosan kiemelkedik az angol mezőnyből tudatosság és szervezettség tekintetében. Ennek a modellnek az alapját pedig az az akadémia képezi amely korábban már olyan játékosokat adott elsősorban Angliának, de a világnak is, mint Alan Shearer vagy éppen Matt Le Tissier.
A londoni derbi igazi nyertese a Leicester lett, ez a mögöttünk hagyott kör első és legfontosabb következtetése. Na meg az, hogy innentől már tényleg Ranieri bandájának áll a zászló a bajnokságban, nincs mellébeszélés, se kifogás. Kilenc meccs van hátra, öt pont az előny a Spursszel szemben, tündérmese ide vagy oda, ez olyan komoly fór, amit tényleg csak elbalfaszoskodni lehet. Hajtás után erről, és hat másik dologról értekezünk a hétvégi PL-forduló kapcsán.
A Bajnokok Ligája és elődjének, a BEK-nek a története tele van legendás sztorikkal. Különösen érdekes, hogy amíg öt különböző angol csapat nyerte el a trófeát, addig Olaszországból például csak három, Spanyolországból pedig mindösszesen kettő tudott diadalmaskodni az 1955 ősze óta megrendezett sorozatban. További érdekesség, hogy más angol csapatok is milyen közel voltak a sikerhez anno, azok közül amelyek végül soha nem nyerték el a trófeát. Sorozatunkban őket idézzük fel nektek, szigorúan csak az ősidőkbe visszanyúlva. A mai nap a Tottenham Hotspur csapatáé.
A múlt hétvégén egy régóta a bakancslistámon porosodó dolgot sikerült végre kihúznom. Eljutottam Londonba, azon belül is pedig sikerült két angol meccset - egyet a Championshipből, egyet pedig a Premier League-ből - élőben megtekinteni. A felejthetetlen három nap összefoglalója érkezik most a tovább után sok pubbal, sok focival, sok képpel, hangulatjelentéssel.
Először arra gondoltam, hogy az egyik poszt alatt eltűnő nagycsapatokról írást/írásokat "követelő" kommentek alapján fogom magam, és írok egy hosszabb lélegzetvételű cikket, melyben feldolgozom a Leeds United, a Nottingham Forest és egy-két másik nagyobb csapat vesszőfutását. Úgy éreztem, szentelnem kell egy rövid keretes írást is ezen belül a Blackpoolnak, akik a 2010-2011-es szezont a Premier League-ben töltötték Ian Holloway vezetésével és sokunk szívébe belopták magukat. Viszont miután felvettem a kapcsolatot a hazai Blackpool-blog szerzőjével, arra jutottam, hogy ez a csapat bizony külön posztot érdemel.
Két sima és két szoros negyeddöntővel folytatódott múlt héten a Motson-kupa, ami egyben azt is jelenti, hogy hamarosan választ kapunk eredeti kérdésünkre, és fény derül arra, ki Magyarország legkedveltebb futball-kommentátora. Még négyen vannak versenyben, hajtás után őket mutatjuk be, a torna történetében először úgy, hogy mi magunk is felvállaljuk a véleményünket.
Tagadhatatlan, hogy a Premier League csapatai jelenleg nemzetközi színtéren válságos helyzetben vannak, ugyanakkor a liga talán még soha nem volt ennyire kompetitív és kiélezett, mint ebben a szezonban. Ezt egyrészt felírhatjuk annak a számlájára, hogy az olyan hagyományosan sikercsapatok, mint a Manchester United vagy a Chelsea különböző okok miatt alul teljesítenek, valamint, hogy irdatlan mennyiségben áramlanak a tévés pénzek a csapatok zsebeibe. Viszont ne feledkezzünk meg róla, hogy az elmúlt években olyan edzők tették le a névjegyüket és értek el komoly eredményeket brit földön, mint Roberto Martinez, Ronald Koeman, vagy épp jelen posztunk főhőse, Mauricio Pochettino.
