Véget ért a csoportkör blogunk nagy kommentátor-versenyén, azaz innentől minden szavazat kettőt ér. A negyeddöntőkkel indul az egyenes kieséses szakasz, vagyis el lehet felejteni az 58%-os küszöböt: mostantól mindig, minden párharcból az jut tovább, akinek a neve mellé több szavazat kerül. Javítási lehetőség nincs, izzítsa mindenki a családot, rokonokat, Facebookot, mert a tét nem kicsi: a győztes versenyzőé lesz a Britannia vándorserlege. Hajtás után összegezzük a csoportkört, és ismertetjük a döntőig vezető út párosításait is.

Meglepetés nélkül értek véget a Motson-kupa csoportküzdelmei. Mindegyik négyesből az első két kalapból kihúzott versenyző ment tovább, és bár néhol komolyan rezgett a léc, ez a tény jól mutatja, hogy összességében azért talán nem lőttük be rosszul az erőviszonyokat. A mezőny kiegyenlítettségére jellemző, hogy mindössze két száz százalékos versenyzőnk maradt (Hajdú B., Méhes), és azok is csak ketten voltak, akik egyetlen megszerzett pont nélkül voltak kénytelenek búcsúzni a további küzdelmektől (Somos, Knézy).

A legnagyobb hiriget a C-csoport hozta: a döntetleneket halmozó Monoki Lehel konkrétan alig néhány, az utolsó pillanatban beeső Székely-szavazatnak köszönhette, hogy továbbcsorgott a következő körbe, búcsúztatva ezzel a torna nagy öregjét, a becsülettel küzdő Fülöp Lászlót. A D jelű négyesben a mindenkit legyaluló Hajdú B. mögött volt óriási csata, végül alig több, mint tíz szavazatnyi különbséggel Egri Viktor lett a befutó Gundi előtt. Íme, a végső tábla, vonal felett a továbbjutókkal (azonos pontszám esetén az egymás elleni eredmény döntött):

Nézzük kicsit közelebbről a továbbjutókat, és persze a párharcokat:

Székely Dávid (M4 Sport)
Olyannyira a fiatal generációhoz tartozik, hogy nem is gombfocin, hanem számítógépes sportjátékokon kezdte a közvetítés gyakorlását. 20 éves korában, 2005-ben került a magyar nyelvű Eurosport csapatába, ahol ezeregyféle sportágat közvetített, és szinte mindegyikben kiváló volt. Mindig is szerette a focit  - ha hihetünk a pletykáknak, akkor egy időben kifejezetten félelmetes kapusa volt az Eurosport kispályás csapatának -, de közelebbi kapcsolatba akkor került a sportággal, amikor a kontinentális csatorna megszerezte a Bundesliga magyarországi sugárzásának jogait. Jelenleg a királyi tévé alkalmazában áll, és már BL-meccseken is élvezhetjük kellemes orgánumát, valamint mértéktartó stílusát.

Egri Viktor (DigiSport)
A Magyar Rádióban kezdte a szakmát, nem is rosszul, mindjárt első körkapcsolásában belengette, hogy a nyitófordulóban a Tiszakécskével ikszelő Stadler masszív kiesőjelölt lesz a szezonban. Török László mind a tíz körméről lekapta, de Viktornak lett igaza, és azóta is megtartotta azt a remek szokását, hogy egyetlen közvetítésben sem rejti véka alá a véleményét. 1999-től dolgozott a Telesportnál, és bár már 2004-ben felvetődött, hogy távozik, végül 2010-ig halogatta a döntést: az utolsó csepp a pohárban az volt, hogy hiába ígérte be neki korábban főnöke a vb-döntőt, végül Gundel Takács Gáboré lett a megtiszteltetés. Azév őszén már a DigiSportnál vette fel a munkát, mint mondja, a hétköznapokat választotta az ünnepek helyett. A brazil foci nagy szerelmese, igazi műértő, de taktikai érzékét az olasz bajnoksággal kapcsolatban is kamatoztatja.

Baumstark Tibor (DigiSport)
Szakmáját tekintve műszaki informatikus, ám egy balul sikerült szigorlat ráébresztette, hogy nem neki való a pálya. Ellenben a vizsga után belefutott egy hirdetésbe, ahol sportriporter-képzést ajánlottak a figyelmébe, és bár jobb híján rendszergazdaként kezdett dolgozni egy parfümöket forgalmazó vietnámi cégnél, közben azért belevágott a kalandba. Elvégezte a KOS-t, azzal párhuzamosan az Esztergom TV-n kommentált kézilabdát, hogy aztán a WestelPress csapatában legyen újságíró. Igazi megszállott, az óvodai ballagása helyett is egy MTK-Fradit izgult végig, így nem csoda, hogy amikor 2009-ben külsősként a Digi csapatához került, gyorsan meggyőzött mindenkit, hogy véglegesítsék a csatornánál. Ma már az egyik legkedveltebb kommentátor, civilben az olasz futball szerelmese.

Faragó Richard (Sport TV)
Gyerekként természetesen válogatott focista akart lenni, és csak a visszavonulása után tervezett meccseket közvítetíteni, de az élet úgy hozta, hogy recepciósként találta meg Komlósi Gábor legendás oktatási stúdiójának szórólapja. Hajdú B. Istvánnal és Várhegyi Ferenccel együtt koptatta az iskolapadot, majd a Telesportba is egyszerre kerültek be. Igazán ismert az 1994-es világbajnokság alatt lett, amikor az országban egyedüliként megpróbálta helyesen ejteni a brazil válogatott sztárjainak nevét, amiért végül egy emberként röhögte ki a közvélemény. 2004 óta Sport TV-zik, bevallottan az NFL miatt csábult el, de természetesen az igazi focit sem adta fel teljesen, spanyol, magyar és holland meccseken is lehet hallani.

Méhes Gábor (Sport TV)
A hang. 1995-ben kezdte pályafutását az MTV-nél, kezdetben kajak-kenut és tornát kommentált, de szakmai alázata és kiváló orgánuma hamar utat tört magának a csapatsportok felé is. 2003-ban váltott a Sport TV-re, ahol számára a csúcs eddig egy Bayern-Dortmund BL-döntő volt a Wembley-ből, de valószínűleg messze még a vége. Kevesen tudják, de még mindig Szegeden él, onnan vonatozik Budapestre közvetíteni. Maximálisan felkészült, offtube is folyamatosan remekel, ráadásul amióta az eszét tudja, óriási szerelmese az angol futballnak, klub- és válogatott szinten egyaránt.

Haraszti Ádám (DigiSport)
Szakközép harmadikban jött rá, hogy sosem lesz elég jó programozó, így angoltanára javaslatára nekikezdett a KOS-nak. Mivel a szája már akkor sem nagyon állt be, és az angolja is jó volt, gyorsan ráérzett a dolog ízére, főleg, hogy a Nemzeti Sportot is gyakrabban forgatta, mint a tankönyveket. Szerencséje volt, mert ő volt az utolsó ember, akit Komlósi Gábor még be tudott vinni magával a Telesportba. 2004 és 2009 között dolgozott az MTV-nél, járt olimpián, és kommentálta a mindezidáig egyetlen magyar gyorsasági motoros világbajnoki cím megszületését is. A DigiSport születése óta az egyik meghatározó arca a csatornának, imádja az angol futballt, felkészült, lelkes, nagyszerűen adja át a fontos meccsek hangulatát.

Hajdú B. István (M4/Eurosport)
Született Hajdú István, a kilencvenes évek végének új hullámos kedvence. Igazi humorbomba, aki szinte mindig beletalál, sosem érzed öncélúnak, ráadásul a komoly megjegyzései is helytállóak. Hangja összenőtt a Bajnokok Ligájával, és persze a világ legnépszerűbb focis játékával. Helyszíni közvetítésben nincsen nála jobb, ráadásul a futball mellett vízilabdában is fűződik a nevéhez néhány legendás aranyköpés.

Monoki Lehel (DigiSport)
Nagyjából tíz éves koráig le sem tojta a sportot, de aztán a Fradi BL-menetelése hatalmas lavinát indított el benne. Az 1996-os Eb már meghatározó élmény volt számára, és bár sokáig egészen remekül futballozott is, hamar nyilvánvalóvá vált, hogy inkább a médiaszereplés érdekli. Korkedvezménnyel kezdte el a KOS-t, 17 évesen már Orbán Viktorral készített interjút egy NB II-es mérkőzés után, majd szemtelenül fiatalon megkapta a lehetőséget a Telesportban is. Később megtört a fejlődése, a sporttól is eltávolodott, a királyi tévé kulturális részlegén dolgozott. 2009-ben, a DigiSport indulásakor tért vissza régi szerelméhez, azóta kommentátorként, műsorvezetőként, szerkesztőként is nagyon aktív, és a csatorna egyik legismertebb arca.

Szavazni itt lehet, minden gombnyomás előtt tegyétek fel magatoknak a kérdést: melyiküket hallgatnám szívesebben kedvenc csapatom életbevágó fontosságú meccsén?