A hétközi, angol csapatok által veretlenül megvívott Bajnokok Ligája forduló, és a kicsit gyengébb Európa Liga kör után folytatódik tovább a darálás a szigeten - megint itt a Premier League! Újabb fordulóhoz pedig ismét új szerző dukál itt a Britannián: álláshirdetésünk második szerencsés tehetséges felvételizője rögtön mélyvízbe ugrik a városi és regio rangadókkal telített hétvégén.Tovább után jön a hét meccse - egyértelmű, hogy melyik lesz az -, elmondjuk mi várható a Tyne-Wear Derby-n, és a londoni rangadót sem tévesztjük szem elől, melyen José mumusa, a West Ham a feltámadni látszó Chelsea-t fogadja.

Elrugaszkodva az angol foci populárisabb rangadóitól, ebben a posztban egy talán kevésbé felkapott derbi kerül bemutatásra. Az angol fővárosban majdnem minden héten akad egy helyi rangadó, ahogyan Manchesterben és Liverpoolban is megvannak a megszokott városi csaták. Mi történik, ha az utóbbi két város három sikercsapata (bocs Everton, ti nem) ellátogatnak egymáshoz, vagy a londoni nagyokhoz? Nos, jó eséllyel azok a meccsek is az összefoglalók végére kerülnek. Észak-keleten viszont más a helyzet. Arrafelé alapesetben három klub vív ádáz harcot azért, hogy a térség királyának mondhassa magát.

Betürendben a Middlesbrough, a Newcastle és a Sunderland ez a három együttes, igaz a 2009-es kiesése óta a Boro "kiszállt" a versengésből. A köznyelv a városok folyóinak (Tees, Tyne és Wear) neveit használta fel, hogy elkeresztelje derbiket, mindig azt előre téve, akik otthon játszanak. A poszt apropója most épp az, hogy vasárnap kora délután Wear-Tyne derbit rendeznek, azaz a Sunderland látja vendégül a Newcastle csapatát. Hajtás után Macskák vs. Szarkák.

A válogatott szünetet követően visszatér a Premier League, a játékosok újra magukra öltik jól megszokott gúnyáikat, és futballozni kezdenek kedvenc bajnokságunkban a ködös Albion futballmezőin.

A héten két igazán érdekfeszítő összecsapásra kerül sor, mind a kettő esetében liverpooli csapatok kerülnek a reflektorfénybe. A tavalyi botladozás után, az idén igencsak szép formát futó Everton a Manchester Unitedet fogadja, míg a Liverpool Londonba látogat és a Tottenham vendégeként próbál feltámadást produkálni - immáron Jürgen Klopp vezetésével a kispadon - a klasszikus, szombati 13:45-ös időpontban. Ez pedig egyértelművé teszi, hogy ezen a héten a White Hart Lane kerül előtérbe heti beharangozónkban.

Egy fiatal srác angol srác, aki - Jamie Vardy mellett - mesés utat járt és járhat be. Egy észak-londoni legény, aki újra felélesztette a reményt, hogy vannak és lesznek még igazán jó angol csatárok. Egy tehetség, akit a tavalyi szezon után már a Real Madriddal hoztak szóba, de legalábbis mindegyik Top4 Premier League csapat szerette volna a soraiban tudni. Igen, a Tottenham csatáráról, Harry Kane-ről van szó.

Jó hétvégéje volt a kárörvendőknek Angliában: egyrészt ismét kifeküdt a továbbra is kikezdhetetlen egóval pampogó Mourinho, másrészt arrcal fúródott a homokba a ManUnited valamint Brandan Rodgers, akinek végre valahára tényleg megköszönték a közreműködést Liverpool vörösöebbik felén. Hogy minden szurkoló találjon valamilyen örömet ebben a játéknapban, arról Agüero gondoskodott a Newcastle hálójának rojtosra szaggatásával, kár, hogy csak egy napig lehetett övé az MVP cím, mert Alexis is nagyon durván befűzte az oktatófilmet a forduló rangadóján. Hajtás utánmágnestábla nélkül, de a szokásos rovatokat nagyjából kimaxolva beszéljük ki a forduló legérdekesebb történéseit.

Az egyszeri tévénéző először érzi jogosultnak idén a Super Sunday elnevezést, főleg, mert a múltheti Watford - Crystal Palace felhozatal kissé erős viccre sikeredett. Nem mintha a liverpooli derbik tavaly hoztak volna bármi mást is Jagielka álomgólján álmatag szenvedésen kívül, sőt, az Arsenal - MU kapcsán is Gibbs/Blackett öngóljáról szólnak a friss krónikák, nem pedig a Keane vs. Vieira párharcról. A folytatásban mégis rávilágítunk, miért lesz érdemes a TV előtt punnyadnunk az idei utolsó 20+ fokos hétvégén.

Naná, hogy az angol csapatok BL-formája. Egyelőre hatból öt vereségnél járnak - köszönjük, Maccabi -, de messze még a vége, simán el lehet például képzelni, hogy a négy próbálkozóból kettő is a csoportban ragad decemberben. De vajon mi az oka a mélyrepülésnek? Hajtás után egyszerre találjuk fel a meleg vizet és a spanyol (haha) viaszt, naná, hogy ostoba mentegetőzésnek hat majd az egész.

Szokatlan beharangozót, szokatlan összefoglaló követ: azután, hogy a pénteki posztot olyan szerzőnk írta, aki ebben a stílusban még nem jeleskedett, a maiban is ez lesz a helyzet. mc_deere professzori elemzéseit felváltja egy más stílusú összegzés: kevesebb szakmázás viszont cserébe több szurkolói meglátás, több savazás és kevesebb Chelsea-kritika. A hét képe, a forduló statja és a forduló kérdése viszont marad, ezeket is átnyálazhatjátok, de csak a tovább után.

A következő forduló beharangozója rendhagyó lesz. Na, nem azért, mert - először a Britannia történetében - én írom. Sokkal inkább, mert egy kicsit el fog térni a szerkezete az eddig megszokottaktól. Ennek a legfőbb oka az, hogy klasszikus értelemben ebben a fordulóban nincs olyan, hogy a "hét meccse". Sokkal inkább a "hét meccsei". Érdekes párosítások, igazi csúcsrangadó viszont egy sem.

Éppen ezért az itteni kiemelt találkozó sem egy rangadó, hanem a Newcastle - Chelsea. A meccs első ránézésre egy országos vendégsiker. Meg másodikra is. Sőt, Newcastle szurkolóként be kell látnom, hogy harmadikra is. Viszont akad egy makacs tény is, miszerint José Mourinho még soha nem tudott győztesen távozni bajnoki mérkőzésről a St. James' Parkból, pedig már öt alkalommal lett volna lehetősége rá. Tovább után megvizsgáljuk, mire mehet most a portugál mester Steve McClaren bukdácsoló szarkái ellen.

A harmadik újonc bemutatására most sort keríteni, folytatva ezzel júliusban megkezdett sorozatunkat, legalább annyira béna, mint átigazolási időszakot üzemeltetni akkor is, amikor épp zajlik a szezon. Így hát mindenféle szégyenérzet nélkül jöjjön is a norfolki klub megéneklése.