"Mi is egy futball klub tulajdonképpen? Nem az épületek vagy az igazgatóság, vagy azok az emberek, akiknek fizetnek, hogy képviseljék. Nem a TV-szerződések, záradékok, marketing részlegek vagy a vezetőség. A zaj az, a szenvedély, az érzés, hogy a városod büszkeségéhez tartozol.

Egy kisfiú az, aki legelső alkalommal mászik fel a stadion lépcsőin, megragadja az apja kezét, és ahogy a megszentelt gyep elterül alatta, tátott szájjal, - anélkül, hogy bármit is csinálna - szerelembe esik."

Sir Bobby Robson (1933-2009)

Holnap lesz hat éve, hogy elhunyt Sir Bobby Robson, a Fulham és a West Bromwich Albion egykori játékosa, a Fulham, az Ipswich Town, a PSV Eindhoven, a Sporting, a Porto, a Barcelona és a Newcastle egykori edzője, aki nyolc éven át vezette szövetségi kapitányként az angol válogatottat is. Az FA kupagyőztes, UEFA kupagyőztes, holland és portugál bajnok és kupagyőztes, a spanyol kupagyőztes és KEK győztes manager, akire szinte minden angol, és szinte minden futballszurkoló jó szívvel gondol. Az elmúlt években a világsajtóban és hazai sport médiában is jó néhány visszaemlékezés volt az életéről, a pályafutásáról, vagy éppen az általa életre hívott alapítvánnyal kapcsolatos eseményekről. A mai napig gyakran kerülneknek elő az angol sportműsorokban a vele kapcsolatos anekdoták, de téma volt pár éve második szobrának avatása is, ami az első, ipswichi után ezúttal a newcastle-i stadion mellett kapott helyet. Több alkalommal összegyűjtötték már az aforizmává vált nyilatkozatait is, melyek gyakran az újságíróknak adott válaszaiból születtek, amikor a sajtó támadásai ellen szinte fegyverként használta a klasszikus angol humort. "Úgy gondolom a mérkőzés első 90 perce lesz a legfontosabb." mondta például ezt a tipikus "hülye választ" a neki szegezett "hülye kérdésre". De ki is volt ez a mindig jókedvű öregúr, aki felkarolta José Mourinho-t, és hagyta azt is, hogy ott legyeskedjen körülötte a tinédzser Villas-Boas? Emlékezzünk Sir Bobby Robsonra.