A Premier League 26. fordulója egyérterlműen Londonról szólt. A főváros mindhárom nagycsapata behúzta a soros mérkőzését. A bajnok Chelsea ledarálta a fogalmatlan Newcastle-t, de ami ennél is nagyobb figyelmet érdemel, hogy az Arsenal másodszor is legyőzte a Leicestert, valamint a Tottenham szintén oda-vissza oktatta (vagy legalábbis buktatta) a Manchester City-t. Volt még kínos Manchester United zakó Sunderlandben, a Liverpool pedig az Aston Villa-t semmisítette meg. Hajtás után a részletek.

Arsenal - Leicester City 2-1

Megsüvegelendő, ha valaki egy trollkodásra képes 9 hónapot készülni, úgyhogy Danny Welbeck jelenleg minden elismerést megérdemel. Kevesebb, mint 10 játékperc áll a neve mellett az idei szezonban, de mégis ő szerezte az Arsenal szempontjából az idény legfontosabb találatát a Leicester ellen. Maga a meccs pontosan olyan forgatókönyv szerint zajlott, amilyet a legtöbb szakértő várhatott. A Leicester szervezett területvédekezéssel és gyors kontrákkal akart érvényesülni, az Arsenalnak pedig úgy kellett feltörnie a rókák védekezését, hogy közben Vardyt és Mahrezt is próbálták minél inkább a játék perifériáján tartani. A vendégek szűk védekezése azonban rengeteg területet hagyott az Arsenal szélsőinek, és a felfutó hátvédeknek.

Wenger egy kivétellel a legjobb tizenegyét küldhette a pályára, de pont az a játékos hiányzott ismét a legjobban aki éppen nem volt bevethető. Cazorla hiányában az Arsenal támadásépítése az első fázisban rendszerint akadozik, és a lendületes első 10 percet követően a Leicester is szépen felvette a mérkőzés ritmusát. A középpályát az első félidőben Kanté szinte egymaga uralta. Sorra mutatott be kiváló szereléseket, de a labdaszerzések után sem jött zavarba. Bérelt helye van a szezon álomcsapatában. A vendég vezetéshez azonban kellett Martin Atkinson hathatós segítsége is, aki előbb egy Özil ellen elkövetett szabálytalanságot ignorált, pár másodperccel később pedig mesteri érzékkel szart bele a palacsintába és gyönyörűen megette Vardy alakítását az Arsenal tizenhatosán belül. Monreal valóban kint hagyta ugyan a lábát, de már pont visszahúzta mire az angol szándékosan beleszaladt. Sajnos a büntetőt nem az utóbbi időben többször is hibázó Mahrez, hanem maga a sértett végezte el, aki igazi angol dokkmunkás módjára kevés ésszel, de erősen és határozottan értékesítette a lehetőséget.

Már a Manchester City ellen is erős bírói hátszél segítette a Leicestert, és az ajándék büntetőn kívül még egy kiállítást is megúsztak, miután Drinkwater brutális belépőjénél Atkinson egészen érdekes módon mintha elfelejtette volna hol a sípja, vagy hogy mi annak a funkciója. Előtte azonban már kénytelen volt két sárga lappal leküldeni a pályáról Simpsont, és onnantól már csak az volt a kérdés, hogy Ranieri mit talál ki, hogy kihúzhassanak közel egy teljes félidőt emberhátrányban. Mahrez helyére behozott egy védőt, majd Okazaki helyére Gray személyében egy extra középpályás lépett pályára, aki ugyan támadó szellemű, de ezúttal szinte a félpályát sem lépte át. Wenger tudta, hogy mindenképpen nyernie kell az Arsenalnak ezt a meccset, ezért Coquelin helyére jött is Walcott, aki 10 perccel később Giroud kiválóan tovább fejelt labdája után be is vágta az egyenlítő találatot. Giroud egyébként fantasztikusan játszott, Morgan és Huth mellett a tizenhatoson belül 13 légi összecsapásból 11 alkalommal ő jött ki győztesen.  Nem mellesleg az egyenlítő gól volt az Arsenal első kaput is eltaláló lövése, pedig nem kevésszer tettek kísérletet a gólszerzésre az ágyúsok. Az utolsó 10 percre már jött Welbeck is, de ha korábban Koscielny sérülése miatt nem kellett volna behozni Calum Chamberst, akkor lehet, hogy még Joel Campbell is lehetőséghez jutott volna. Hiába igyekezett még emberhátrányban is szilárd maradni a City, az utolsó szabadrúgásnál már nem tudtak eléggé koncentrálni, és a több üresen maradt Arsenal játékos közül pont Welbeck csúsztatta be az alsó sarokba a győztes találatot.

A Leicester játékosai jogosan lehettek bánatosak a lefújás után, hiszen a Manchester City után az Arsenalnak is méltó ellenfelei voltak, azzal a különbséggel, hogy Pellegrinivel ellentétben Wenger nem játszott Ranieri kezére, és ezúttal a cseréi is maximálisan bejöttek. Az Arsenal ezzel a Tottenhammel lépést tartva 2 pontra zárkózott fel a listavezető Leicester mögé. (Peet)

Manchester City - Tottenham Hotspur 1-2

Mindkét csapat elég merev és könnyen felismerhető 4-2-3-1-gyel nyitotta a mérkőzést, ami a Spurs esetében persze egyáltalán nem volt meglepő. Az inkább középre tömörülő Son kezdetése némileg váratlan húzásnak számított Pochettinotól, de elvben nem jött rosszul, tekintve, hogy ezúttal Pellegrini is telepakolta a középpályát.

Míg a Leicester ellen Delph dolga lett volna besegíteni a bal oldalon Kolarovnak Mahrezzel szemben (az eredmény ismert: az algériai az első percekben megverte a szélen mindkettőt, majd az ebből eredményező szabadrúgásból gólpasszt szerzett), addig itt végre meglépte a chilei azt a kompromisszumot Yayával, hogy mögé sorolta mindkét Fernandót. Talán köze volt Kompanynak is a City feljavult védekezéséhez, talán nem, de Fernando kezdetésének biztosan. Bár a teljesítménye szokás szerint átlagos volt, azzal, hogy ott volt, jelentős mértékben meghatározta mindkét csapat támadásainak minőségét.

A Cityből hiányzott a kontráknál az élesség (és talán a lábak frissessége is), a Spurs pedig hiába birtokolta szemre tetszetősen a labdát, mezőnyfölényével csupán odáig jutott, hogy a kváziszélső posztját szokás szerint szabadon értelmező Silva rendre egyedül hagyta Danny Rose-t a bal oldalon, aki kedvére lövöldözhette be a labdákat középre, jobbára eléggé reménytelenül.

Pellegrini a második félidőre megelégelte ezt, így Sterling és Silva helyet cseréltek, ami elvileg meggátolta volna Rose garázdálkodásait. Részben így is történt, de Clattenburg nem volt lenyűgözve: büntető a Spursnek, Kane, 0-1.

Fernandot pályán tartani innentől nem volt értelme, jöhetett Iheanacho, aki egy igencsak direkt támadás végén egyenlített is. 1-1-nél érezhetően feljavult a hazaiak játéka, de a már taglalt védekező középpályás hiánya és Lamela becserelése még kecsegtetett egy slusszpoénnal: a meccs nagy részében biztatóan teljesítő Kompany – Otamendi páros csúnyán alulmaradt a Lamela-Eriksen duóval szemben. A dánnak igen hallgatag meccse volt egészen a góljáig, de úgy látszik, nem egyedül Kane növesztett magának gyilkos ösztönt ebben a csapatban.

Ha esetleg elvesznénk a sok érv között, miért is érdemelné meg Pochettino és a csapata idén a bajnoki címet, akkor az adu ászt ki tudjuk játszani azzal, hogy valószínűleg nincs más ember, akinél Danny Rose és Kyle Walker ilyen szintű védőmunkát hozna le (vagy egyáltalán bármilyet), és Wimmernek sem akadtak gondjai azzal, hogy a semmiből át kellett vennie Vertonghen helyét. (Definitely Maybe)

Sunderland - Manchester United 2-1

Nem úgy van az, mint volt rég. A United ősidők után ismételten kikapott a Sunderland otthonában, ráadásul úgy, hogy nem játszott jól, a hazaiak simán közelebb álltak a sikerhez, mint a Vörös Ördögök. A mérkőzés után van Gaal gyakorlatilag lemondott a BL szereplésről. A hazaiak két nevetséges és teljesen elkerülhető góllal találtak be a valaha szebb napokat megélt Manchester United kapujába. Martial csodagólja csupán sovány vigasz továbbra is, hogy lesznek még valaha szebb idők az Old Trafford környékén. (stanleykubrick)

Aston Villa - Liverpool 0-6

Bal egyenes, jobb horog, a Villa (alighanem) többet nem morog… Egészen kiábrándító vereséget szenvedett vasárnap délután a kiesés elől menekülő (menekülnek ezek egyáltalán??) Aston Villa az elmúlt hetekben közel sem acélos teljesítményt nyújtó Liverpoollal szemben. Az edzőmérkőzés-szagú összecsapás csak úgy hemzseg a történelmi leg-ek megdöntésétől, többek között a PL-éra alatti legnagyobb hazai vereségébe szaladtak bele a birminghamiek, míg Divock Origi beállása után 37 másodperccel két érintésből szerzett gólt, ami minden idők leggyorsabb csere-gólja az angol bajnokságban.

Csók neked is! (szemfüleseknek: De vajon ki mosolyog ott a háttérben?)

Az találkozó taktikai jellegű vizsgálatába kár lenne belemenni, ugyanis a Villa a teljes megsemmisülést prezentálva terült el a Liverpool előtt. Oké, a kiütéshez kellettek a vendégek is, na meg a kabala Sturridge (Stu mindössze másodszor kezdett a Klopp irányítása alatt, az első alkalommal 6:1-re csapta meg a Pool a Sotont), de az Aston Villa saját magát múlta alul az összecsapáson, felkínálva magát a győzelemre és az önbizalomra éhes Vörösök előtt. Klopp fiai meg kaptak az alkalmon, szépségdíjas támadásokat vezetve őrölték fel az egyre kilátástalanabb helyzetbe sodródó Villát, szinte csak az nem rúgott gólt a meccsen, aki nem akart. Sőt, még az is megtörtént, amire épeszű Pool szurkoló fogadni sem mert volna a szezonban: a csapat szöglet után fejelt gólt, Kolo Toure jóvoltából. Azt hiszem, ez a félmondat mindent elárul a meccsről… (newsee)  

Chelsea - Newcastle 5-1

Igaz, hogy a forduló égését az Aston Villa mutatta be, de hajszállal mögöttük ott figyel a Newcastle. Rossz taktika, hatalmas egyéni hibák, egy eleve jobb játékerőt képviselő ellenféllel szemben. A legszörnyűbb számomra az volt, hogy már a negyedik percben el lehetett könyvelni az újabb vereséget. A tizenhatodik percben, 3:0-ás hazai vezetésnél pedig felkészülni az újabb megalázásra. A Chelseanek ezzel szemben tökéletes edzőmeccs volt a szombati. Jó kis főpróbát tartott a PSG elleni BL találkozó előtt, habár valószínűleg a franciák másfajta focit játszanak majd, mint a Newcastle. Hiddink tehát örülhet, és tulajdonképpen ez a félkottás McClaren is, hiszen továbbra sem rúgták ki, sőt mivel a Newcastle legközelebb csak március 2-án lép pályára, egy laza kis spanyolországi edzőtáborozásra indulhat. Le is tudnám ennyivel ezt a "felejthetetlen" élményt, aki viszont tovább olvasná egy Newcastle szurkoló kesergését, az IDE KATTINTVA elérheti a bővebb értékelést. (Mark29)

Swansea City - Southampton 0-1

Különösen büszke vagyok erre a hétvégi telitalálat tippemre, egészen elképesztő, amit a Szentek csapata produkál. A piros-fehérek zsinórban hatodik (!) mérkőzésen nem kaptak gólt, ami igencsak komoly eredménynek mondható. A Soton az elmúlt 10 forduló alapján a második helyen lehetne a Premier League küzdelmeiben, a gárda ráadásul mindössze egy pontra van az ötödik pozíciótól, ami már kupaszereplést ér. A mérkőzést egyébként Shane Long találata döntötte el. (stanleykubrick)

Crystal Palace - Watford 1-2

Telitalálat 2.0. A Crystal Palace nem tud kijönni a gödörből, ellenben a Watford együttesével, akiknek hasonlóan nagyon kellett már ez a három pont. A találkozó kiegyenlített küzdelmet hozott. Deeney duplája és a visszatérő Adebayor egy gólja alakította ki a végeredményt. A watfordi gólvágó első találata büntetőből született. (stanleykubrick)

Everton - West Bromwich Albion 0-1

Ilyen nincs és mégis van. Pulis kiátkozása hamarosan megtörténik a ligából. A hazaiak mindent elkövettek annak érdekében, hogy gólokat szerezzenek, de az égiek ezt egyáltalán nem szerették volna a hétvégén. A vendégek pedig a korai gólt követően "dűtöttek-borítottak" és elhozták a három egységet Liverpoolból. Ettől is szép a Premier League és a futball. (stanleykubrick)

Bournemouth - Stoke City 1-3

Ilyen a futball. A hazaiak 65%-ban birtokolták a labdát, igencsak korrekt lehetőségeket puskáztak el, míg a Stoke City a semmiből szerzett három találatot. Joselu ráadásul a beállása után két perccel talált be a kapuba. A vendégek ezzel stabilizálták helyüket a középmezőnyben, a hazaiak pedig továbbra sem biztos, hogy az élvonalban folytatják jövőre. (stanleykubrick)

Norwich City - West Ham United 2-2

Csak úgy születtek a gólok a semmiből. A hazaiak egyenesen három kaput találó lövésből értek el két gólt, az első nem akármilyen bomba volt, egy vitatott lesgólnak hála pedig már kettőre növelték előnyüket a hazaiak. Így végül inkább ők bánhatják az elszalasztott lehetőséget, ami a különösen fontos lehet a végelszámolás, míg a vendégek a egy győzelem esetén egészen az ötödik helyig ugorhattak volna. (stanleykubrick)

Folytatás két hét múlva, az FA-kupa forduló után!