Aki huzamosabb ideje követi hőn szeretett bajnokságunkat, az biztosan nem lepődik meg azon, hogy az angol focihoz a vak bírók épp úgy hozzánőttek, mint a kétlábas becsúszás, a kőhajítóval az ötösre küldött bedobások, és a fejeléskor kötelező könyökhasználat. Sajnálatos apropó, hogy a mögöttünk hagyott hétvége legfontosabb meccsét - Leicester vs. West Ham - is egy gyengén látó sporttárs, bizonyos Jonathan Moss fütyülte rojtosra, így arra gondoltunk, összeszedjük nektek az elmúlt néhány évtized legfelháborítóbb csalásait tévedéseit, szigorúan a teljesség igénye nélkül.

7. Gól, ami nincs (Watford vs. Reading, 2008)

Igen, jól látjátok, a labda flipperezik a Watford kapuja előtt, egy védő szerencsétlenül beleér, de a mentés nagyjából négy méterrel elkerüli a gólvonalat, mielőtt egy Reading-támadó visszakanalazza, hogy újra rá lehessen szúrni. A kísérletet blokkolják, de közben felharsan a síp, a játékvezető - a PL történetének legfiatalabb sporija, Stuart Atwell - kifelé mutat. Hogy miért, az csak később derül ki: a jómadár asszisztens úgy gondolta, a labda áthaladt a gólvonalon (mikor? hol? és milyen halucinogén anyagot kellett ehhez fogyasztani?), ezért emelte a zászlaját, és Atwellt is meggyőzte az igazáról. Bár többen infarktusközeli állapotba kerültek a gyepen, a döntés végül maradt, mi meg azóta is a hasunkat fogjuk a röhögéstől. Atwell karrierjét mindenesetre nem vetette vissza az eset, még négy évig garázdálkodhatott zavartalanul a Premier League-ben, mire az FA gyors reagálású hadtestjének kiszúrta a szemét alkalmatlansága, és hátrébb sorolták néhány osztállyal.

6. Kapufa, vagy gól? (Crystal Palace vs. Coventry City, 1980)

Igazi klasszikus a hőskorból. A palace-os Clive Allen tökéletes szabadrúgása szinte kettétöri a hálótartó vasat, miután a kapuba csapódik, majd azon nyomban vissza is pattan a mezőnybe. Az éppen a tökét vakaró Shoebridge játékvezető eközben nagyokat pislog, majd tessék-lássék módon kifut a partjelzőjéhez, hogy aztán vele együtt, kettőzött erővel arra a - borzalmasam rossz - következtetésre jusson, hogy itt bizony szó sincs gólról, Allen cél tévesztett, és a kapufát találta telibe. Hab a tortán, hogy a Palace végül 1-0-ra elvesztette a meccset.

5. Majdnem a Liverpoolon röhögött az egész világ, de aztán mégsem (Liverpool vs. Everton, 2000)

Graham Poll igazi régi vágású angol marha, ő volt az a szerencsétlen, aki a 2006-os vb-n három sárgalapot is felmutatott a horvát Josip Simunic-nak, mielőtt méltóztatott kiállítani őt az ausztrálok elleni meccsről, de az igazi truváj nem ez, hanem hogy már hat évvel előtte el kellett volna tiltani a játékvezetés mindennemű formájától. Történt ugyanis, hogy hősünk a patinás Liverpool-Everton rangadó utolsó percében járva szájához emelte sípját, mondván amint a Vörösök legendásan tehetségtelen holland kapusa, Sander Westerveld elvégzi az általa korábban megítélt szabadrúgást, ő le is fújja a meccset. Igen ám, de a suta portás nagy igyekezetében - hova a francba rohanhatott, ki tudja - a békésen hátrafelé poroszkáló Don Hutchinson hátába rúgta a labdát, ahonnan az szépen lassan, de annál biztosabban a hazai kapuba vánszorgott. A vendégek játékosai azonnal kapcsoltak, és már épp indult volna a fieszta, amikor Poll gyorsan lehűtötte a kedélyeket, mondván, már lefújta a meccset, nincs itt semmi látnivaló, indulás a zuhany alá. Apró bökkenő: a videófelvételeken kiválóan játszik, hogy a hazudós spori egyáltalán semmilyen meccset nem fújt le, az Everton gólja teljesen szabályos volt.

4. Szemfülesnek áll a világ (United vs. Spurs, 2010)

Nani betör a tizenhatoson belülre, ketten szorongatják, elesik, a bíró nem fúj semmit, viszont a portugál kézzel érinti a labdát. A vendég Tottenham Arany Mackóalsó-díjas kapusa, Heurelho Gomes komótosan elindul a labdáért, kigurítja maga elé, hátrál néhány lépést, majd nekikészül, hogy elvégezze a szabadrúgást. Úgy van vele, hogy sportszerű módon Nanit is megvárja, így nem különösebben zavarja, hogy a portugál odabattyog a labdához, az már inkább, amikor az egy gyors mozdulattal a kapujába helyezi a leállított lasztit. A szabadrúgás ugyanis, aminek létéről Gomes meg volt győződve, nem létezett - a játékvezető Mark Clattenburg elfelejtett a sípjába fújni, így Nani teljesen szabályosan használta ki a brazil portás hiszékenységét. Oké, ez így barokkos túlzás, a kezezést - esetleg előtte a színészkedést? - ugyanis le kellett volna fújni.

3. Méteres les? Kit érdekel, döntsük el vele a bajnokságot (United vs. Chelsea, 2010)

Ritka amikor az ember az élőképből kiszúrja a lest, de néha összejön. Mintapéldány a fenti videó, Kalou cipeli a labdát, de iszonyatosan rossz ütemben passzol, Drogba már rég lesen, senkit nem érdekel, hogy aztán gyönyörűen kilövi a rövid felsőt, hát könyörgöm, akkora les volt mint egy ház, nincsen bíró, aki ezt megadja, a 79. percben, 0-1-nél, a kvázi bajnoki döntőn...??!! De, van, úgy hívják, hogy Mike Dean, aki sajnos azóta sem kapta meg a neki bőven kijáró plecsnit azért, hogy bajnoki címhez segítette a Chelsea-t a szezon meccsén.

2. A suta kapust megmenti a bíró, második felvonás (United vs. Tottenham, 2005)

Vaktában előrevágott labda, a United legendásan semmirekellő kapusa, Roy Carroll a mezőn kóricál, gondolkozik a létezés értelmén, a doktori disszertációja kezdő sorait fogalmazza, mereng és busong, aztán egyszercsak elméjébe csap a felismerés: "te, ez kapura megy? Úristen, ne már, nem érek vissza, miért nem tapad a stoplim, nem hiszem el, az öreg kitekeri a nyakam, vagyis remélem csak a nyakam, basszus, de lassú vagyok, miért ettem meg azt a fánkot ebédnél??? Uhh, nem, mégsem, itt vagyok simán a vonalon, ez meglesz, sőt, basszus, mellre veszem, hát komolyan, azt hitték, hogy ezzel meg lehet engem szívatni? Puff, aztakurva, ez jó erős, erre nem számítottam, de nem csúszik, nem, nem csúszhat ki... KICSÚSZOTT! A kurva életbe! Nem baj, utánavetődök. Már bent van, de leszarom, úgysem adják meg, nem adhatják meg, ez itt az Old Trafford, gyökerek, itt mi diktáljuk a szabályokat! Huhh, ez meleg volt, kicsit be is merevedett a karom, de jól van, kivédtem a gólt is, ezt csinálja utánam a Howard! Én akkor is itt leszek, amikor ő már rég az Everton fakójában gyűjti a lepkét, majd meglátjátok. Nyugodt vagyok. Jó vagyok. Fergie szeret. Ha Clattenburg nem látta, hogy gól volt, akkor lehet, hogy ő sem. Végülis rossz a szeme. Anya, én védek!!!!"

1. Itt a piros, hol a piros (Chelsea vs. Arsenal, 2014)

Egy viszonylag friss emlék. A Chelsea épp darabokra aprítja a tavaszra szokás szerint atomjaira hulló Arsenalt, Hazard ajtó-ablak ziccerben, a kapuba futó középpályás, Oxlade-Chamberlain kézzel hárít, a piros+tizenegyes kombó minősített esete forog fenn, illusztráció is lehetne a játékvezetők tankönyvében. Az akkurátus Andrew Marriner a tett színhelyére ballag, jó angol szokás szerint teátrális mozdulatokkal nyugtat mindenkit, ő aztán ura a helyzetnek, na, ne humorizáljunk kérem, nálam reklamálással nem ér el semmit! A sporttárs a zsebéhez nyúl, ott a piros a helyén, már csak ki kell húzni, és jó határozottan felmutatni, ahogyan a tanfolyamon is kérték. Ellentmondást nem tűrően, ja, ez a jó szó.

"Na, hol az a kis renitens? Aha, hát itt bújkál. Nem úszod meg, ne is álmodj róla. Hogy is hívnak fiam, Gibbs? Na, húzzál zuhanyozni. Nem te voltál? Röhög a vakbelem. Ne etess már. Szerinted most jöttem a hat huszassal? Már akkor meccseket vezettem, amikor anyád még a csattogós lepkét tologatta, és te akarod nekem megmondani, hogy kezeztél-e vagy sem? Hogy egy csapattársad volt, aha, persze. Én meg hasonlítok Erzsébet királynőre. Na, ne húzzuk egymás idegeit, mert el is leszel tiltva vagy nyolc mecsre, sipirc!"

Marriner azóta is rendszeresen vezet meccseket a PL-ben, karrierje töretlen.

******

Ami a meccseket illeti, igazán csendes hétvégén vagyunk túl: a menthetetlen Aston Villa a becsületét ugyan megőrizte az Old Traffordon, de pontot szerezni nem volt esélye (0-1), és hasonló sorsra jutott a múlt héten megmenekülő Bournemouth is, őket a feldobott Liverpool intézte el a saját pályájukon (1-2). A bírói hibáktól hemzsegő Leicester-West Ham meccsről már volt szó (2-2), az Arsenalról ellenben nem, pedig sokakat meglepett, hogy Wenger csapata nem tudta otthon tartani a három pontot a bűngyenge Crystal Palace ellenében (1-1). Észak-kelet kifejezetten jó hétvégét zárt, a Sunderland a Norwich otthonában nyert kiesési rangadót (3-0), míg a Newcastle a Swansea ellen szakította át a gátat hasonló arányban (3-0). A Watford emberemlékezet óta először nyert meccset a bajnokságban, a szenvedő fél a szezontól már semmit nem kívánó WBA lett (1-0), az Everton és a Soton pedig egy senkit nem érdeklő meccsen iazságosan elosztotta egymás között a pontokat (1-1). 

A bajnokság szempontjából sorsdöntő meccs előtt álló Tottenham hétfőn este kilenctől a Stoke pályáján játszik. A meccset a DigiSport 1 élőben közvetíti - kommentátor Baumstark Tibor -, mi pedig elmegyünk, és megnézzük, hogyan készül a csatorna összefoglaló műsora, valamint milyen egy élő közvetítés a backstage-ből. Igyekszünk majd minél több szakemberrel beszélni, interjúzzuk a szerkesztőt, a szakértőket és a kommentátorokat, és a tapasztalatainkat garantáltan poszt formjába öntjük. Kommentbe jöhet az is, ti mire vagytok igazán kíváncsiak az angol futball hazai boszorkánykonyhájából.