Mostanság sokakat izgat Ryan Giggs leendő színpadra lépése az angol médiában és futballkörökben egyaránt. Ráadásul egyre aktuálisabb lesz a helyzet, hiszen a szezon kezdetével a Sunderland és a West Ham United csapatánál is remeg a pad, nem beszélve a Championship árnyékos oldaláról. Az, hogy vajon milyen edző Ryan Giggs, még nem tudja senki, de az már annál inkább érdekes lehet, hogy miként arathat sikert, ha majd egyszer végre akcióba lép.

Giggs 2009-ben megnyerte az év játékosa díjat a Premier League-ben. Az elismerést ráadásul a játékosok szavazták meg, amivel így a díj talán még értékesebb lehetett a Vörös Ördögök középpályásának. A 36. életévében járó sztárnak ekkor még eszébe sem jutott a visszavonulás gondolata. 2011-ben Scholes letette a csukát (majd visszatért), ám a nála is idősebb, elnyűhetetlen balláb továbbra is nap, mint nap felhúzta a 11-es dresszt. Az első hírek menedzseri ambícióiról akkor jelentek meg, amikor Gary Speed 2010 végén igyekezett visszacsábítani a válogatottba őt. Giggs azonban leszögezte, hogy pusztán tanácsokkal láthatja el egykori válogatott társát, de a sárkányos mezt már nem ölti többé magára.

2012-ben már a The Telegraph hosszabb anyagában is nyilatkozott elképzeléseiről „amint befejezem a pályafutásomat, megpróbálom megtalálni a következő legjobb lehetőséget…én és Nev csináljuk a különböző edzői képzéseket (UEFA A-B licence), jövőre pedig a Pro-Licence következik” Giggs ezért is szeretett volna nagyon részt venni a londoni Olimpián, ahol a csapatkapitányi karszalagot is ő viselhette. Ryan így nyilatkozott: „Az Olimpia egy más platform, teljesen különböző egy ilyen küzdelemsorozatban részt venni, mint egy futball ligában”. Scholes egyszerűen így nyilatkozott csapattársáról: „Könnyen el tudom képzelni, hogy Ryan Giggs nagyon gyorsan menedzserré válik.”

Ferguson visszavonulásával meg is nyílt egyfajta lehetőség, Giggs ugyanis bekerült David Moyes stábjába. 2013. július 4-én játékos-edzővé nevezték ki a walesi varázslót, aki várakozással teli nyilatkozott az aktuális megbízatásáról. „Nagy örömmel tekintek a David Moyes és szakmai csapatával való közös munka elé.” Ez a munka azonban közel sem sikerült úgy, ahogy azt a szélső megálmodta. Giggs mindössze hat bajnokin kezdett és nyilvánvaló volt, hogy ez lesz az utolsó szezonja aktív játékosként. Közel sem látszott, hogy bármilyen beleszólása lehetne a szakmai ügyekbe az Old Traffordon, hiszen nem volt tagja a közvetlenül érintett volt evertonos brigádnak. Utolsó előtti alkalommal még az Olympiakosz elleni hatalmas feltámadásnál került a kezdőbe, ahol fantasztikusan futballozott. Moyes kirúgása után pedig négy mérkőzésre megkapta a kispadot is, hiszen a skóttal együtt ment mindenki más is. A csapat ezeken a mérkőzésen alapvetően a 442-es felállást hozta, mixelve a 4231 elemeivel.

Várható volt, hogy Giggs a szezon végeztével nem maradhat a Manchester United padján, viszont Louis van Gaal mellett most már tényleges segédedzővé nevezték ki. Az egész kapcsolatról rengeteget cikkezett a sajtó, azonban mi a legtöbb esetben is csak találgathattunk és persze néhány nyilatkozatból következtethettünk a két személy közötti viszonyról. A holland hároméves szerződést kapott Manchesterben és minden annak a mentén volt felépítve, hogy kialakul a rekordigazolásokból, no meg fiatalokból egy olyan csapat, amit egy 45 körüli Ryan Giggs majd nyugodt szívvel vehet át, ha nem is három, de akár négy, vagy öt év után van Gaal kezeiből. Ez a kísérlet azonban, mint tudjuk, csúfos kudarcot vallott.

A felek ennek ellenére egyáltalán nem fogták vissza magukat az egymást magasztaló nyilatkozatokkal. „Ryan Manchester Unitedet lélegzik, a klubbal együtt nőtt fel, nagyon hálás vagyok, hogy az asszisztensemnek tudhatom.” Természetesen a walesi sem maradt adós hasonlóan szép szavakkal. „Rengeteget tanultam tőle, sokszor csak néztem, figyeltem és már ez is rengeteget segített. Olyan feladatokat kaptam a munkámban, amiben fejlődhettem.” Bármilyen a jövőjével kapcsolatos dolgot is azzal hárított el, hogy jelenlegi munkájára koncentrál és nincsenek más tervei ebben a pillanatban. A Manchester United sikertelensége jó eséllyel van Gaal makacsságában gyökerezett, előbb a 352, majd az eszetlenül merev, labdabirtoklós 4231, a játékosok idegen poszton játszatása és egyéb vállalhatatlan társai. Az ember így szinte kizártnak tartja, hogy ne lett volna vita a két szakember között. Nem tudjuk, Giggs milyen beleszólással rendelkezett vagy mennyire épültek be általa elképzelt elemek a csapat játékába. Az viszont biztos, hogy Martial leigazolását ő szorgalmazta.

A rosszul elsült két évet követően és Mourinho bejelentése után egyértelmű volt, hogy Giggs nem fog a Manchester United kötelékében maradni. A Vörös Ördögöknek nincs klasszikus B csapatuk, így nem volt esély arra, hogy Guardiola módjára könnyen padhoz jusson a walesi. Érdekes azonban még egy pillanatra visszaugrani egy kicsit. 2016 februárjában a van Gaal így nyilatkozott a Giggs jövőjét firtató kérdések kapcsán. „Ezek a kérdések nem rajtam múlnak, és nem nekem szólnak, hanem neki… Le vagyok nyűgözve az akaratos hozzáállása miatt, különösen úgy mondom ezt, hogy tudom, számos ex-játékosra nem ez az attitűd jellemző.” Nagyon úgy tűnt, hogy Giggs ugyanis kicsit csapdába esett és hónapokkal később is abban van. A Unitedtől 29 év utáni távozásának hivatalos bejelentését követően is igyekezett finoman fogalmazni, olyan közhelyeket puffogtatva, mint „elfoglalom magam, néhány médiában való megjelenést vállalok, boldog és kipihent vagyok.”

A lényeg viszont itt jön el. A rosszabb szezonkezdetek után sóznák rá a padokat az ifjonc, még nyeretlen kezdő Giggsre, aki nagyon úgy tűnik, hogy kellő megfontoltsággal egyelőre okosan kivár. Könnyen lehet, hogy méregeti, milyen felállás az, amiben leginkább el tudna képzelni egy általa irányított csapatot, illetve mennyire tudná a saját képére formálni azt. A sokszoros rekorder játékos számára tehát közel sem csak az a cél, hogy valaki padjára leülhessen és ez szerintem komoly pozitívum. Jelen pillanatban minden bizonnyal alaposan mérlegeli, kikkel dolgozhatna együtt és milyen vezetőség állna mögötte. A kezdő menedzsereknek ugyanis ez a gyakori vesztük: egy rossz debütálás ugyanis sokat vethet vissza, a bizalom könnyebben elillan és kezdhet mindent újra a fiatal menedzser. A mai modern futballban már nincs elegendő bizonyítási idő, még a legrangosabb edzők is könnyen a szemétben végzik, hiába korábbi BL győzelmek és számos más titulusok. Elegendő van Gaal, Mourinho vagy Di Matteo példáját felemlegetni.

Így bármennyire hihetetlen, még az is előfordulhat, hogy Giggs hónapokig, talán évekig nem vállal munkát és kivár, amíg egy nagyobb, biztosabb háttérrel rendelkező, ambiciózusabb klub edzőjévé avanzsálhat. A mindörökké Vörös Ördög Ryan Giggs színpadra lépését mindenki árgus szemekkel figyeli majd és azt hiszem futballszeretők mindannyian reménykednek benne, hogy egyedi stílussal tarolhatja majd a piacot Ferguson egykori tanítványa. Szerintem ez az egyetlen igazán meghatározó esélye a walesinek (lásd: Klopp, Guardiola, Simeone), aki azért kifelé bátran nyilatkozik, legutóbb augusztusban kezdte meg a saját kiárusítását az alábbi gondolatokkal: „Az emberek nem látnak kívülről, mert én egy csendes ember vagyok és alapvetően soha nem mutattam mást a pályán, de nincs problémám a döntések meghozatalával”

Mi már nagyon várjuk Ryan forradalmát!

A cikk megírásához elsősorban ezen cikkek tartalmára támaszkodtam. Olvashatsz belőle itt, itt és itt, meg mondjuk itt is.