A hétvége legérdekesebb mérkőzésének egyértelműen a Tottenham manchesteri vendégjátéka ígérkezik. Amennyiben Guardiola City-je nem tud nyerni a Spurs ellenében, a Top 4-től is messzire kerülhetnek, a bajnoki címről pedig akár végleg le is mondhatnak. Persze sok van még hátra, de hazai pályán egy ilyen fontos rangadót hozniuk kell. Amennyiben viszont nyerni tudnak, akkor Antonio Conte és a Chelsea malmára hajtják a vizet, hiszen a listavezető így tovább növelheti az előnyét. Kombináltunk mi is a hétvégével kapcsolatban, a hajtás után erről olvashattok.

Miután a Cesc Fabregas életpályáját feldolgozó posztsorozatunk első részében megmutattuk hogyan lett a fiatal katalán játékosból az Arsenal meghatározó játékosa, a második fejezetben elmeséljük miként válhatott az Ágyúsok csapatkapitányává mielőtt hazatért Barcelonába, hogy végül egy angol bajnoki címmel a zsebében karrierje mélypontjára érjen a Chelseaben.

​

A Manchester City már a hatodik fordulóban jó eséllyel szerezhet egymeccses, azaz több mint három pontos előnyt a többi csapattal szemben. Pep Guardiola pedig gyorsan rászolgált az első, szigetországi becenevére, amit még 2016 februárjában kapott. Ekkor vált ugyanis hivatalossá, hogy átveszi a Manchester City kispadját, hanem a Kékek egyik legismertebb szurkolója, Liam Gallagher pedig az önjelölt "keresztapa" címében tetszelgett. Az egykori Oasis együttes frontembere a Twitteren többször is a "Sgt. Pep" névvel illette, feltehetően a Beatles nyolcadik nagylemeze, a Sgt. Pepper's Lonely Hearts Club Band után szabadon. A City Bors Őrmestere és szakasza pedig azt csinálják, ami a név alapján el is várható tőlük: csípősen menetelnek előre. A többiek meg igyekeznek lépést tartani.

Az "egyéni hibákból kaptuk a gólt" kezdetű edzői önmosdatás az egyik legidegesítőbb dolog a futballban. Eleve visszás, mert hát ki az istennyila állította csapatba az egyéni hibákat elkövető játékosokat, ha nem maga az edző - ergo lehetne szaggatni a saját ruhákat is, ha már -, de ott van az az aprócska, ám egyesek szemében kifejezetten fontosnak tetsző részlet is, miszerint a futball, mint olyan, alapvetően ún. csapatjáték. Nem arra gondolok feltétlenül, hogy "együtt vesztünk és együtt nyerünk", hanem inkább arra, hogy amennyiben tizenegy ember mindössze egyének halmazaként ténfereg a pályán, ahelyett hogy kiérlelt csapatjátékkal menne ellenfele idegeire, megpróbálva felerősíteni az erényeit, és elrejtve a gyengéit, akkor javallott lehet inkább ezzel a ténnyel foglalkozni, és nem ráhúzni a vizes lepedőt néhány kiválasztott egyedre a falkából. De hát José ilyen, így szeretjük szoktuk meg, és valljuk be: igazából már hiányozna is, ha egyszer valamivel kevésbé lenne arrogáns paraszt, amikor a saját hibái kerülnek szóba.

A Premier League negyedik fordulójában minden a manchesteri városi rangadó körül forog majd, és bár mi lennénk a legboldogabbak, ha a meccset felhúzhatnánk arra, hogy a jelenkor két legsikeresebb edzője (22 vs. 21 darab komoly trófea) feszül egymásnak az Old Traffordon, valójában inkább médiacirkusz lesz ez az egész, mintsem komoly sportértékkel bíró labdarúgó mérkőzés. Főleg, hogy az ehhez hasonló kéthetes szünetek általában baromira nem tesznek jót a csapatok formájának, szóval kíváncsian várjuk, ki, hol folytatja azt, amit az iskolakezdés előtt abbahagyott. Hajtás után természetesen Pep és José személyi aktáját fejtjük ki a legbőségesebben, de egy-egy mondattal minden meccsről igyekszünk megmondani a tutit.

Első részünkben igyekeztünk bemutatni az angol kötődést, amely Josep Guardiola életének legnagyobb részét valamilyen módon végigkövette, és azt, ahogyan a kisgyerek labdaszedőből előbb klasszis középpályás, majd gyakorlatilag segédedző vált Juanma Lillonál. A folytatásban magáról az edzőről lesz szó - vélhetően olyan előadásban, ahogyan azt az olvasó kevésbé ismeri. Amíg a múlt heti írás elsősorban Graham Hunter Pep's England Calling cikkére épült, most Martí Perarnaunak a mesterről szóló könyve jelenti az elsődleges forrást.

Péntek délután összeültünk egy haveri sörözésre hárman, és ha már ott voltunk, fel is vettük a Közös Albion következő adását. Érintettük az összes topikot, ami egy angolfutball-fant a napokban hetekben a leginkább foglalkoztathatott, éppen ezért tovább után a terítéken a Pogba-transzfer, Wenger igazolásai, Guardiola és Hart kapcsolata, valamint a tévés közvetítések.

Tavaly decemberben két mega José-poszttal jelentkeztünk - most, hogy a tézis is csatlakozott végre a ligához, illendő valami hasonlóval fogadni őt is. Pep Guardiola ugyanis egy régen dédelgetett álmot él meg éppen. Akárcsak a többi, más futballkultúrából érkező játékost és trénert, őt is magával ragadta a játék bölcsője. Igaz, a sáros mocsárvidékre hajazó elsőosztályú játékterek, az igazi Wembley, és a korábban Európában is domináló, britekből összeállított klubok ma már mindenki számára pusztán szép emlékek - Guardiolának ráadásul a meghatározó fajtából.

Jobb, ha hozzászoktok a pénteki preview megjelenésekhez, ugyanis ebben az évben számos alkalommal a hét utolsó munkanapján indul útjára az aktuális bajnoki forduló. Mi pedig ehhez próbálunk igazodni, hogy egyetlen mérkőzés se maradjon ki a felhozatalból és már a mérkőzés előtt információkat tudjatok kapni a várható legfontosabb eseményekről. Rangadókkal nyílt a bajnokság és komoly mérkőzésekkel is folytatódik, mindjárt összecsap például a tavalyi bajnok és ezüstérmes.

Ahogy tavaly, úgy idén is jön a nagy sikerű, szezoneleji jósda, ahol jól megmondjuk ki lesz a bajnok, kik fognak kiesni, és hogy kit nézett ki magának Wenger 3-4 évvel ezelőtt. Ha pedig nem jönnek be a tippek, legalább röhögünk egyet magunkon, ahogy azt az elmúlt szezon végén is tettük. Lássuk, melyik szerzőnk, mit vár az előttünk álló 38 fordulótól!