Szokásomhoz híven megint egy teljesen oda nem illő prológussal nyitok, ami most egészen kivételesen nem a mellekről fog szólni. Sokkal távolabbi vizekre evezek, ahogy ezt tettem egyszer egy hölgy mellett fekve, erősen illuminált állapotban: épp a Király, azaz Elton John egyik slágere indult el - talán a Levon, vagy a Your Song, nem emlékszem… -, én pedig nemes egyszerűséggel és nyugodtsággal közöltem a mellettem fekvő szépséggel, hogy ha a helyzet úgy hozná, simán lefeküdnék Sir Eltonnal… ("Jézusom, kimondtam ezt? Vagy csak gondoltam? Beszéltem? Hallottak engem?" - Johnny Depp; Félelem és reszketés Las Vegasban).

Vincent Peter Jones, napjaink egyik keresett karakterszínésze alig néhány napja ünnepelte 52. születésnapját. Sokaknak ő "csak" Nagy Chris vagy Golyófogú Tony, mi azonban pontosan tudjuk, hogy színészi pályafutása előtt egy nem kevésbé sikeres, ugyanakkor megosztó labdarúgó-karriert tudhat magáénak.

Tovább után az angol futball hőskorának és a PL-éra kezdeteinek egyik legmeghatározóbb játékosáról, a kőkemény Vinnie Jonesról készített portré második részét olvashatjátok.

A magyar futball szurkolók közül talán nem mindenkinek cseng ismerősen az AFC Wimbledon neve. Holott az angol kiscsapat igazán fanatikus szurkolókkal és szakmai stábbal rendelkezik - köztük a keszthelyi főpályamesterrel, Tánczos Gáborral. A magyar szakember hosszú évek óta Londonban él, maximalista, ha a gyepről van szó, kisfiának pedig nagy kedvence az izomkolosszus csatár Akinfenwa. Hogyan lesz egy keszthelyi fiúból wimbledoni gyepmester? Ahogy Gábor mondja: jó időben kell jó helyen lenni, a precízség pedig alapkövetelmény.

A Sunderland laposra passzírozásával újabb lépést tett a célszalag felé a Leicester, és csak azért nem mondjuk, hogy Ranieri mellkasán már szinte feszül a zsinór, mert a Tottenham is megcsapta a Unitedet hazai pályán. Az Arsenal ellenben kiszállt a további küzdelmekből, és a negyedik hely, valamint a kiesés vonatkozásában is tisztulni látszanak az erőviszonyok. Hajtás után ráhúzzuk a vizes lepedőt Wengerre, megkapja a magáét Bilic valamint Van Gaal, és jönnek mára részben elfeledett összegző rovataink is.

Először arra gondoltam, hogy az egyik poszt alatt eltűnő nagycsapatokról írást/írásokat "követelő" kommentek alapján fogom magam, és írok egy hosszabb lélegzetvételű cikket, melyben feldolgozom a Leeds United, a Nottingham Forest és egy-két másik nagyobb csapat vesszőfutását. Úgy éreztem, szentelnem kell egy rövid keretes írást is ezen belül a Blackpoolnak, akik a 2010-2011-es szezont a Premier League-ben töltötték Ian Holloway vezetésével és sokunk szívébe belopták magukat. Viszont miután felvettem a kapcsolatot a hazai Blackpool-blog szerzőjével, arra jutottam, hogy ez a csapat bizony külön posztot érdemel.

Jó angol szokáshoz híven - ha még nem lett volna így is elég az eddigi rengeteg meccs - január nyolcadikán kezdetét veszi a világ legrégebbi versenysorozata, az FA-kupa is, amely 2015-től 2018-ig egyébként The Emirates FA Cup név alatt fut majd. Hajtás után rövid beharang, hogy az utóbbi pár hét regényei után legyen türelmetek valamit végigolvasni is.

"It has been said that something as small as the flutter of a butterfly's wing can ultimately cause a typhoon halfway around the world." (Chaos Theory)

"Egy olyan apróság, mint egy pillangó szárnyának rezdülése, akár tájfunt is okozhat a világ túlsó felén." (Káoszelmélet)

A Techonomic Index szerint a technológiai vívmányok négyből három embert közelebb hoztak a családjukhoz, a Samsung magyarországi reprezentatív kutatása szerint. Egy másik kutatás, amit a napokban olvastam, pedig azt bizonyítja, hogy négyből három ember fél megszólalni a nyilvánosság előtt. Egy harmadik, tegnap végbement, angol tudósok által lefolytatott elemzés szerint, négyből három angol csapat képviselteti majd magát a Bajnokok Ligája legjobb 16 csapata között. Ez kerek 75%-os teljesítmény, ami egy érettségin erős négyest ér, egyetemen meg gyenge hármast. Hogy ti a négy csapat őszi, nemzetközi kupaszereplésére mit adnátok, a kommentek között várjuk tőletek. Mi inkább arra koncentrálnánk a tovább után, hogy "mi lett volna, ha…" Alternatív hírek, egy másik, párhuzamos univerzumból.

Ma ünnepli a 45. születésnapját Alan Shearer, a Premier League örökös gólkirálya, az angol válogatott történetének hatodik legeredményesebb játékosa. 18 évesen a Southamptonban mutatta meg magát először Angliának, de igazán a Blackburn bajnok és kétszeres gólkirály játékosaként robbant be a köztudatba, hogy aztán Newcastle-ben legyen belőle szülővárosa és egy egész bajnokság legendája.

A manapság már a BBC állandó szakkommentátoraként tevékenykedő egykori csatár pályafutása kapcsán többször felmerült a futballt szeretőkben, hogy mennyivel többre vihette volna, (többre vihette volna?) ha egy TOP csapatban tölti játékos karrierje legjobb éveit, ő azonban a visszavonulása óta eltelt kilenc évben többször is elmondta, hogy bármilyen hiányérzet is van benne, azt bőven kárpótolják a szép pillanatok. Tribute.

Igen, jól látod, kedves olvasó, az a tervünk, hogy megcsináljuk neked Magyarország legmenőbb PL-blogját. Nem ámítunk senkit azzal, hogy szakértők vagyunk, nem ígérünk pártatlanságot, sőt azt sem fogjuk majd mondani, hogy a labda gömbölyű, és bármi megtörténhet, mert a meccs addig tart, amíg a bíró le nem fújja. Nem fogjuk tartalommal megtölteni a játékot, és nem leszünk szívbajosak, ha ki kell mondani valamiről, hogy szar, még akkor sem, ha az épp a te csapatod. Amit viszont cserébe ígérünk, az egy olyan fociblog, amilyenről mindig is álmodtál: színes-szagos, interaktív, érdekes, vitaindító, stílusos. És egyetlen egy dologról szól, a világ legjobb bajnokságáról.