Tudjátok, a kapusoknál csak a Liverpoolt imádom jobban. Így talán nem csoda, ha az átlagosnál lelkesebben fogadtam a hírt: Bogdán Ádám az Anfield Roadon folytatja a pályafutását! A transzfer lassan két hetes, az első lelki fröccsből én is felocsúdtam, így a folytatásban már higgadt(abb) fejjel boncolgatom: Vajon jó döntés volt, Ádám?

Biztosan ismeritek azt a szülői érzést (ha még nem saját a gyerkőcnél, akkor gondoljatok anyára és apára), hogy amíg világ a világ, mindenkinek a saját gyereke lesz a legszebb, a legjobb, a legcukibb és a legügyesebb, még ha bizony kicsit defektes is a lurkó. Valahogy így állunk hozzá a magyar focistákhoz is, elfogultságunk pedig időnként hatalmas méreteket ölt. A Pool-szurkolók lelki szemei előtt - a kacsavasútra felcsüccsenve - minden átigazolási időszakban ott lebeg, ahogy Dzsudzsák huszonötről beveri a Unitednek, vagy hogy Bogdán bravúrt bravúrra halmozva végre nyer egy kupát a társaságnak. Talán nem baj, hogy ezek a jelenetek mindeddig megmaradtak képzeletünk szüleményeinek, fantáziavilágunk ugyanis gyakran sokkal pikánsabb és örömtelibb, mint maga a valóság.

Szerencsére (?) még mielőtt túlságosan is elmerengenénk a leendő Bogdán-sikereken, az angol szurkolók hamar visszarántanak minket a realitások talajára. Hogy a sok fish&chips feküdte-e meg a gyomrukat, vagy csak szimplán láttak ők már fűben newsee-t (bocs!), az talán lényegtelen is, de egy biztos, Bogdán aligha részesülhetett volna ennél hűvösebb fogadtatásban a Mersey partján. Az első szurkolói reakciók nem sok jóval kecsegtetnek, a különböző fórumokon magyarokra jellemző pesszimizmussal és bántó előítéletekkel üdvözölték a csapat új portását, pedig gyakorlatilag még nem is látták védeni Ádámot. Naná, a kommentek közt azonnal feltűnt az amszterdami 8:1, az aggódóan cinikus angolok pedig nem is rejtették véka alá véleményüket, miszerint látszik, világsztárok ellen Bogdán vajmi kevés lesz a kapuba. Érdekes mód hamar elfelejtették, hogy januárban épp ő védte ki a Liverpool szemét a kupában, és a néhol felbukkanó, Ádám védelmére siető szurkolók is csak azzal érveltek mellette, hogy jobb kapus, mint Brad Jones, tehát behúzhatunk egy ikszet az amúgy igen szűkös „Rodgers remek igazolásai” rovatba. Tegyük hozzá, ez nem sokat nyom a latba, Jonesnál jobbnak lenni ugyanis nem szint. A szigetlakók szerint nem Minyon mögé, sokkal inkább a belga elé kellene valaki, erre pedig honfitársunk alighanem alkalmatlan lesz. Sajnos ez a felfogás termékeny táptalajként várta a finn-magyar meccset is, melyet Bogdán Király mögött a kispadról nézett végig. A döntés újfent kiverte a biztosítékot angoléknál, hiszen ha Bogdánt a másodosztályú Fulham cserekapusa kiszorítja a válogatottból, akkor igen pocsék hálóőr lehet. Mi lenne, ha tudnák, hogy még fraDibusz is megelőzi őt…?

Bátran kijelenthetjük, Bogdán azonnal a szurkolók vitáinak kereszttüzébe került. Érdemes azonban betekinteni a pocskondiázó és hitetlenkedő kommentáradat mögé, mert mint oly sokszor, a látszat némileg itt is csal. Az angol szurkolóknak alapvetően nem Bogdánnal, a kapussal van bajuk, ez sokkal több annál. A kritikák zöme nem Ádám személyének szól, hanem a klub átigazolási politikájának, az FSG-nek, BR-nek, és az egész mögöttünk hagyott szezonnak. Bogdán csak rosszkor volt rossz helyen (ha lehet így fogalmazni egy liverpooli szerződés után), rajta csattan az ostor, amiért ő már a harmadik új fiú, de még sehol egy nagy név, sehol egy világsztár, akivel elégedettek lehetnének a szurkolók. A türelem vészesen fogy, az ilyesfajta ingyen igazolások pedig tűzoltás helyett csak újabb olajcseppek a tűzre. Fájó kimondani, de ki kell: a Liverpool középszerű igazolásokkal közeledik a középcsapati státusz felé, feltéve, hogy még nem érte el azt. Ezt beismerni pedig a legnehezebb feladat egy szurkoló számára. De amíg a klub parasztvakítása is BL-ről, patent nemzetközi szereplésről és tartós sikerekről szól, a szurkolók sem fogják belátni, hogy csak Suarez miatt jött össze 2014-ben az a majdnem arany. Rodgers alatt eljutottunk Reinától Bogdánig, Suareztől Balotelliig, Aggertől Joe Gomezig, a tények pedig nem hazudnak. Lassan el kéne kezdeni ledugni a szurkolók torkán is a valóságot, mert amíg mindenki nagy neveket vár, szurkolói szempontból bizony senki nem lesz méltó a vörös mezhez.  

Az antipatikus fogadtatás ellenére Bogdán kész felvenni a harcot Mignolet-val, és megküzdeni vele a kezdőcsapatba kerülésért. Rodgers elégedetlenségében nem fél a legbizalmibb poszton sem változtatni, jó példa erre Jones tavalyi szerepeltetése az Old Traffordon és az Arsenal ellen, melyekre leginkább csak az ellenfél szurkolói gondolnak vissza szívesen. BR azonban bevállalta, ha a belgának lecke kell, akkor megkapja, Jones meg labdával ellentétes irányba vetődve hálálta meg a mesteri bizalmat. Ebből kiindulva könnyen lehet, hogy Bogdánnak is csurran-cseppen majd valami a bajnokságban, de elsősorban a kupaküzdelmek alkalmával kereshetjük majd Ádám nevét a kezdőcsapatban. Az Európa Ligával kapcsolatban kár lenne idejekorán találgatásokba bocsátkozni, hiszen a legendásan rosszul rotáló északír mesternek idén is alighanem csak nyűg lesz ez a sorozat. Ha mégis jósolni kellene, azt mondom, nem Bogdáné lesz a nemzetközi porond.

Persze, idővel biztosan megkapja majd a lehetőséget, kérdés, 27 évesen megéri-e egy szebb napokat megélt klub kispadján ücsörögni, és várni, mikor kell beszállni. Pláne úgy, hogy a szurkolók igen magasra tették a lécet Ádámnak, amit havi 1-2 meccsel igen nehéz lesz megugrani. Ráadásul Bogdán méretes hendikeppel vág neki a történetnek, nem csak az előítéletekkel és Minyonnal, hanem a „Kozma-szellemmel” és a kapusposzt mérhetetlen hálátlanságával is meg kell majd küzdenie. Míg, ha egy csatár hat zicceréből kettőt értékesít, ő a király, mindenki imádja, mert rúgott két gólt (másik, elhallgatott megközelítésben viszont kihagyott négy ordító helyzetet), addig a kapusokat egyetlen hibájukért képesek beskatulyázni a szurkolók. Lehet öt nagy bravúrod, két kifogott tizenegyesed egy meccsen, úgyis mindenki arra a potyára fog emlékezni veled kapcsolatban, amivel elvéreztetek, pedig, ha nem vagy ilyen istenkirály, már rég négy van közte, és nem ide. Csak tökéletes teljesítménnyel lehet kapusként robbantani, nem lehet hibázni, ha valaki ki akarja vívni a csapat és a szurkolók maximális riszpektjét. Félő tehát, hogy egy apró hiba után is cafatokra szednék Bogdánt az angolok, ami tovább mélyítheti a szakadékot kapus és tábora között…

Pedig nem is olyan rég egy dánért már rajongott a Kop. Bár Bogdán nem úgy dán, mint Agger (mondjuk vörös sérója alapján akár az is lehetne), de ha lelkesedésben és alázatban felnő a tetováló szalonok kedvencéhez, előbb-utóbb a szurkolókat is a maga oldalára állítja majd. Mert a tehetséggel és a tudással nincsen baj. Ha meg lesz az a pici plusz is, végre valakiben pozitívan is csalódhatnak majd Liverpoolban. Ránk férne már... De alakuljon bárhogy is, ez már örökké így marad: YNWA, Bogdán Ádám!