Így 2 hónappal a bajnokság kezdetét követően természetesen néhány csapat számára nem sikerült úgy rajtolni, ahogy eredetileg megálmodták a klubszékházakban, ennek hála bejátszott néhány igen korai menedzser csere is. Ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes lehetne klasszikus keringőzőkről, visszatérőkről írni a Premier League elmúlt, közel 25 évéből, illetve ennek tapasztalatairól és jelenségéről. Különös tekintettel a legnagyobb forgókra, akiket azért valamilyen okból mindannyian jól ismerünk, de nem biztos, hogy mélyebben tanulmányoztuk már munkásságukat.

Kedvenc bajnokságunk az idei szezonban is bővelkedik meglepetésekben, a végső győztest még csak megtippelni sem lehet. Íme néhány szalagcím az első hetek egy-egy emlékezetes mérkőzéséről:

Matchweek 1: "Cech potyával, az Arsenal otthoni blamával kezdett - hamis bajnoki illúziók?"

Matchweek 4: "Hazai pofonba szaladt a Liverpool, erősen inog a kispad Rodgers alatt"

Matchweek 6: "Váratlanul botlott otthon a City - Jesus Navas a bűnbak"

Matchweek 10: "Ismét kikapott Mourinho csapata, a Chelsea el van átkozva"

Van izgalom tehát bőven: edzőváltások, rekordigazolások, doktornők és eltiltások. Amiről azonban kevés szó esik az itthoni focis közegben, az a West Ham United idei ragyogása - tovább után erről lesz szó!

A szombati és a vasárnapi program is különleges első meccsel rukkolt elő, hogy aztán a folytatás már a szokásos mederben folyjon. Ranieri brigádja hátrányból fordított, értelemszerűen Vardy és Mahrez gólokkal; a West Ham tovább osztogatta pontjait a szegényebbnek; van Gaal csapata folytatta a kreatív játék elleni hadjáratát, és a Bournemouth sem bír kilábalni a kilátástalanságból. Kattintás után tovább vizsgáljuk a hétvége történéseit.

A hétközi angol Ligakupa mérkőzések lezajlása után - remélem senki nem kapott szívrohamot -, visszakanyarodhatunk kedvenc bajnokságunkhoz, a Premier League-hez. A múlt heti forduló, elég sok meglepetést tartogatott számunkra. Volt egy csalódást keltő manchesteri derbi, újabb Chelsea vereség, Harry Kane feltámadás, menedzser menesztés és még sok minden, ami hatással lehet a hétvégi mérkőzésekre. Nem is csigáznék tovább senkit, lássuk, mi vár ránk a hétvégén.

Szerény, alázatos, becsületes, gyors, kőkemény és francia. Az underrated, azaz alábecsült kifejezés mintapéldája. Otthon igazi jófiú, daliás lengyel francia ember lévén esténként vacsora után nem veti meg a finom bort, de túlzásba nem viszi, mint kedvenc színésze, Gerard Depardieu, és cigarettát sem szív mellé, ami külön dicséretet érdemel, hisz négy éven keresztül kínálgatta őrült lengyel kollégája, de neki sikerült ellenállni. Nincs is rá szüksége, ő a futballpályán engedi ki a gőzt, ahol könyörtelenül csontozza ki az ellenfél támadóit, ám mindezt szabályosan és sportszerűen teszi. Szép csendben a Premier League egyik, ha nem a legjobb középhátvédjévé nőtte ki magát az Arsenal védelmének vezére, és máig nem értem, miért nem kapitánya már legalább két éve. Laurent Koscielnyről van szó, a folytatásban pedig az ő lassacskán beinduló karrierjét énekeljük meg.

Jürgen Klopp szerint, ha lovakként kezeljük az angol fiatalokat, akkor azokká is fognak válni. A Liverpool német szakvezetője annak kapcsán fakadt ki a napokban, hogy szerinte az utánpótláskorú angol játékosok túlzott meccsterhelése negatívan befolyásolja a fejlődésüket. Nem is állnék meg ott, hogy azt mondjam, igaza van. Inkább egyből ráhúznám az elméletét az egész angol labdarúgásra. Nézzük az idei szezont. Augusztus óta nem volt megállás. Bajnoki meccsek (10), ligakupa meccsek (3), nemzetközi kupameccsek (3 +2), válogatott meccsek (4). Ez azt jelenti, hogy a nemzetközi porondon is érdekelt csapatok játékosainak nagy része, - BL vagy EL selejtezőktől függően - az augusztus közepe óta eltelt 10 hét alatt 20-22 meccset játszott. Persze jelen pillanatban hasonlóan állnak más országok bajnokságaiban is a csapatok, csak amíg máshol a kupa küzdelem el van nyújtva, és a meccsek később ritkábbak lesznek, addig Angliában ősszel és télen meghajtják a Ligakupát, majd év elején átfedésben elkezdik az FA kupát is.

Természetesen nézőként én magam is imádom ezt a dömpinget. Hogy Karácsonykor, Újévkor is vannak meccsek, és hogy az egész szezonra kiterjesztett két kupasorozatban igazi Dávid és Góliát küzdelmekben néha a bátran harcoló kiscsapatok legyőzik a sokkal nevesebb ellenfeleiket. Viszont egyre erősebbek azok a hangok, amik szerint ennek az az ára, hogy nemzetközi szinten túl korán elvéreznek az angol csapatok, és a válogatott sem képes emlékezeteset nyújtani a világversenyeken. Nyilván nem lehet kategorikusan kijelenteni, hogy a meccsterhelés miatt nem megy a BL-ben és az EL-ben, vagy hogy ezért gyenge a válogatott, de azért több ez mint egy vad felvetés. Az biztos, hogy ha valamivel rövidíteni lehetne az éves programot, akkor az a Ligakupa kiiktatása lenne. Egyelőre viszont az angol szövetség, és a sorozatot közvetítő Sky Sports is a kiírás 8 körében rejlő bevételi forrásokat látja elsődlegesen, így hát szó nincs a meccsterhelés csökkentéséről. Úgyhogy nyerget fel, aztán "Gyí, te!" Előre a legfeleslegesebb kupáért! Hajtás után a legjobb 16 programja.

Túl vagyunk a tanév negyedén, ilyenkor azért már szokott látszani, ki az, aki versenyre kel a kitűnő bizonyítványért, és ki az, akinek a kettesért is vért kell majd hugyoznia, szóval nem meglepő, hogy hasonló helyzet a Premier League-ben is. A két manchesteri csapat egymás ellen bizonyította be, hogy az Arsenal tényleg simán lehet bajnok, a Chelsea továbbra is gőzerővel dolgozik saját megsemmisítésén, a Liverpool pedig annyira beleélte magát a Klopp érkezése feletti örömködésbe, hogy megint elfelejtette megnyerni soros bajnokiját. Hajtás után a hét legszarabb meccse mellett szokásos elitista rovatainkat is közszemlére bocsátjuk, remélhetőleg lesz olyan köztetek, aki végigrágja magát mindenen.

A hétközi, angol csapatok által veretlenül megvívott Bajnokok Ligája forduló, és a kicsit gyengébb Európa Liga kör után folytatódik tovább a darálás a szigeten - megint itt a Premier League! Újabb fordulóhoz pedig ismét új szerző dukál itt a Britannián: álláshirdetésünk második szerencsés tehetséges felvételizője rögtön mélyvízbe ugrik a városi és regio rangadókkal telített hétvégén.Tovább után jön a hét meccse - egyértelmű, hogy melyik lesz az -, elmondjuk mi várható a Tyne-Wear Derby-n, és a londoni rangadót sem tévesztjük szem elől, melyen José mumusa, a West Ham a feltámadni látszó Chelsea-t fogadja.

Elrugaszkodva az angol foci populárisabb rangadóitól, ebben a posztban egy talán kevésbé felkapott derbi kerül bemutatásra. Az angol fővárosban majdnem minden héten akad egy helyi rangadó, ahogyan Manchesterben és Liverpoolban is megvannak a megszokott városi csaták. Mi történik, ha az utóbbi két város három sikercsapata (bocs Everton, ti nem) ellátogatnak egymáshoz, vagy a londoni nagyokhoz? Nos, jó eséllyel azok a meccsek is az összefoglalók végére kerülnek. Észak-keleten viszont más a helyzet. Arrafelé alapesetben három klub vív ádáz harcot azért, hogy a térség királyának mondhassa magát.

Betürendben a Middlesbrough, a Newcastle és a Sunderland ez a három együttes, igaz a 2009-es kiesése óta a Boro "kiszállt" a versengésből. A köznyelv a városok folyóinak (Tees, Tyne és Wear) neveit használta fel, hogy elkeresztelje derbiket, mindig azt előre téve, akik otthon játszanak. A poszt apropója most épp az, hogy vasárnap kora délután Wear-Tyne derbit rendeznek, azaz a Sunderland látja vendégül a Newcastle csapatát. Hajtás után Macskák vs. Szarkák.

Wayne Rooney a csúcson van a legmélyebben. Ez a látszólagos paradoxon viszonylag könnyen feloldható, ha vetünk pár pillantást a közelmúlt eseményeire. A bádogbödönfejű angol dokkmunkás archetípusa a múlt hónapban döntötte meg Sir Bobby válogatottsági gólrekordját, miközben egyébként talán élete legrosszabb formáját futja. A United szurkolók körében már egy ideje viszonylagos közmegegyezés van arról, hogy talán jobb lenne a csapat nélküle, a legutóbbi international break után pedig ugyanezen diskurzus a válogatott relációjában is kezd kibontakozni. Hajtás után némi szubjektív helyzetelemzés a lehetséges okokról.