Mauricio Pochettino korunk egyik legfelvilágosultabb és legérdekesebb menedzsere, akinek sikereit már mi is megénekeltük korábban ebben és ebben a posztban. Karácsonyra a SpursHungary szerzőjétől, Láng Bálinttól kaptuk ajándékba az alábbi posztot, amely Thore Haugstad írása nyomán született. Tovább után a második részt olvashatjátok, az elsőt itt találjátok!

Nigel Adkins teljesen érthetetlen elzavarása, a szurkolók értetlenkedése és a Southampton tulajdonosának, Nicola Cortesenek a kétséges megítélése miatt Pochettino számára a kezdet zűrzavaros volt a dél-angol klubnál. A szurkolók nehezményezték a sikeres angol menedzser elbocsátását, aki úgy hagyta el a csapatot, hogy a 19. század óta a legmagasabb győzelemi mutatókkal rendelkezett edzőként. A Southern Daily helyi lap által készített internetes kérdőív szerint a szurkolók 92%-a ellenezte a döntést, sőt a szakértők, valamint az újságírók is helytelennek vélték. A Southampton Független Szurkolói Egyesülete még azt is eltervezte, hogy a következő Everton elleni hazai mérkőzésre olyan tüntetést szervez, melynek során a szurkolók fehér zsebkendőket lengetnek. Perry McMillan, aki akkoriban az egyesület alelnöke volt, ezt nyilatkozta: „Ez egy óriási hazardírozás, és a klub reputációjával játszik az elnök. Biztos, hogy mi is a Chelsea útján akarunk járni?”

A döntés azonban tagadhatatlanul Corteset jellemezte. Olyan világban dolgozott, ahol milliárdok forogtak a keze alatt, és döntését nem befolyásolhatta semmikor az érzelem vagy a népszerűségének kérdése. A St. Mary’s-ben megemelte a jegyárakat, és számos olyan intézkedést tett - például kitiltotta a helyi újságokat -, mellyel elismertsége romlott. Matthew Le Tissier rosszindulatú emberként írta le őt, és ezen az sem segített, hogy Cortese több Southamptonhoz kötődő egyesülettel is rossz viszonyt ápolt. Viszont az elnöknek elvárásai voltak, türelmetlen volt, és úgy érezte nem tartozik senkinek elszámolnivalóval. „Talán a népszerűségem megszenvedi, hogy áldozatokat kell hoznom a jó döntés érdekében. Ha ez a helyzet, én attól még boldog vagyok.” – nyilatkozta Nigel Adkins elbocsátása után.

Cortese befolyása elvitathatatlan volt - valójában teljesen egyedül irányította a klubot. „Heti hét napon, napi huszonnégy órát dolgozok, még akkor is, ha nem az irodámban vagyok.” – nyilatkozta a BBC-nek. Felügyelete alá tartozott a 12 pályás edzőközpont építése, ami kulcsszerepet játszott abban, hogy a fiatalok felkutatásáért felelős részlege a Southamptonnál a legjobbak közé tartozott az országban. Egyszer megtörtént, hogy amikor a csapat utazott, Cortese kérdőíveket osztott ki a csapattagoknak, ahol a napi rutinjukat próbálta kideríteni. A klub a hotelszobákat két éjszakára foglalta le a korábbi eggyel szemben, így a klub takarító-személyzete egy nappal korábban mindent rendbe tehetett, hogy a játékosok otthonosan érezzék magukat idegenben is. Matracokat vittek minden játékosnak, melyhez társult még párna, és az összes ugyanazzal a mosószerrel került mindig kezelésre. Így ugyanaz az érzés fogadta a játékosokat, bárhol is kellett éjszakázniuk. Semmi sem volt érdektelen Cortese számára. A Southern Echo szerint még a stadion előtermében elhelyezett karácsonyfa méretéről és formájáról is ő döntött.

Ha visszaemlékezünk arra, hogy Pochettinoról egyes kollégák az Espanyolnál miként nyilatkoztak, egyfajta hasonlóság mutatkozik meg. Pochettino nyilatkozott is Corteseről, melyben kiemelte, hogy „nagyon pragmatikus és direkt személy, egyenesen az arcomba mondja, amikor szükségesnek érzi, hiszen ő a vezető”. Ez egy olyan nyilatkozat volt, mellyel Cortese is minden bizonnyal egyetértett volna, ha magáról kellett volna egy leírást adnia. Amikor a Southampton feljutott a Premier League-be, Cortese felállított egy ötéves tervet, melyben nem az volt a kérdés, hogy cél-e a liga megnyerése, hanem hogy miképpen érhető el.

Pochettino a bemutató sajtótájékoztatóján azt mondta, hogy célja a legjobb csapat megtalálása. Egy védhető, Everton elleni döntetlen után azonban úgy érezte, még többet kell dolgoznia. Nem volt háza, a családja Barcelonában maradt egyelőre, és félig viccesen azt mesélte a sajtónak, hogy a szezon közben élete lekorlátozódik a napi 12 óra munkára és a hamburgerezésre a hotelben. Az angolt megfelelően beszélte, de félt attól, hogy rosszul idézik vagy félreértik. „Nem érzem mentségnek, de reggel 7-től este 8-ig az edzőkomplexumban vagyok, ez nem ad nekem igazán időt arra, hogy plusz angolórákat vehessek” – mondta.

A Southampton aztán 2-1-es vereséget szenvedett a Manchester United ellen, viszont otthon legyőzte a Liverpool-t és a Chelsea-t is. A szezon végén a 14. helyen végeztek. Pochettino februárban úgy nyilatkozott, hogy "A mi stílusunk, hogy visszaszerezzük a labdát, amilyen gyorsan csak lehet. Feljebb toltuk a védelmi vonalainkat, és sokkalta magasabban játszottunk. Amikor elveszítjük a labdát, fontos az a mentalitás, hogy vissza akarjuk szerezni, amint csak lehet.” Ez sok veszélyt rejtett magában, de Pochettino vállalta ezt. A Liverpool elleni mérkőzés félidejében egyenesen felrobbant, amikor rögzített szituációból kapott gólt a csapata. Ezt a mérkőzés után a sajtótájékoztatón is boncolgatta: "Egy támadó szellemű csapat vagyunk, és mindig támadni akarunk. Nem egy nagy dolog, ha kapunk egy gólt, amikor ilyen magasan támadunk le, hogy gólt tudjunk szerezni. De gólt kapni úgy, amikor tíz játékosom van a saját tizenhatosunkon belül, na azt elfogadni sohasem fogom.”

A következő előszezon nagyon keménynek mutatkozott. A The Daily Mail szerint Pochettino délelőtt 10-től délig, délután 2-től délután 4-ig, majd délután 6-tól este 8-ig edzéseket tartott. A külföldi túrán, melynek célja egy 18 napos erőnlétjavító alapozás volt, a játékosoktól azt kérte, hogy mezítláb sétáljanak a forró parázson. Rickie Lambert ennek kapcsán csak azt nyilatkozta a Telegraph-nak viccesen, hogy ez volt az egyik legegyszerűbb része a túrának.

A kiváló erőnléttel felfegyverkezett Southampton a következő szezont a 8. helyen zárta, a legmagasabb labdabirtoklással (58,4%), és 81,1%-os passzpontossággal. A Poch által elvárt agresszió is megmutatkozott: a csapat mutatta be a harmadik legtöbb szerelést, és negyedik legtöbb szabálytalanságot. Egy Michael Caley által készített elemzés szerint a Southampton ellen voltak képesek az ellenfelek a legkevésbé pontosan passzolni, ami a magas letámadás hatékonyságát bizonyítja.

Emellett Pochettino továbbra is épített a fiatalokra. Olyan tehetségeket épített be, mint Luke Shaw, Morgan Schneiderlin, Adam Lallana, James Ward-Prowse, Calum Chambers vagy Nathaniel Clyne. Clyne úgy nyilatkozott edzőjének elvárásairól, hogy: „Elvárja tőlünk, hogy korán támadjunk le, tartsuk a védelmi vonalat magasan, szerezzünk labdát nehéz szituációkban, tartsuk meg a játékszert és legyen meg az önbizalmunk játszani a focit, semmint hogy féljünk az ellenféltől. A védelem összeszokottsága az edzésnek volt köszönhető. Személy szerint a játékomat egy új szintre emelte.” Az idősebb játékosok is fejlődtek. José Fonte nyilatkozta a Guardiannak: „Rengeteg tanácsot adott helyezkedés, agresszió, megelőzés, szerelés, játékosság szempontjából - arra bíztatott legyél bátor. Megadta azt az önbizalmat, amivel felmehettél a pályára, és megtettél mindent az ő elvárásainak eleget téve.”
 

Pochettino elvrendszere egy hármasságra épül, melynek sarokkövei a magas letámadás, az erőnlét és a fiatal játékosok beépítése.

A kondíció alapfontosságú, ez teszi a rendszert működőképessé. Ha megkérdeznénk Bielsát, akinek a csapatai a meccs első felét nagy erőbedobással kezdték, amíg az erejük bírta, ő is ezt tartaná a legfontosabb tényezőnek. A tanítómester egyszer úgy nyilatkozott, hogy ha a futballt robotok játszanák, mindig ő nyerne. Ennek megfelelően Pochettino is igyekszik azt elérni, hogy játékosai minél jobban hasonlítsanak egy robotra. A fiatalok erre tökéletesek, hiszen őket könnyebb szabályozni, befogadóbbak az új ötletekre, új energiát hoznak és elkötelezettek. Ebben mind a három fent említett faktor megtalálható. A 2013/14-es szezon volt hősünk utolsó éve a Southamptonnál. Januárban Cortese otthagyta a klubbot, ahol tulajdonosváltás következett be. Pochettino nyárig maradt, de várható volt kilépése a nyilatkozata után, melyben azt taglalta, hogy Cortese nélkül nem tudja elképzelni a klubnál való munkáját.

A Tottenham azonnal lecsapott, hogy megszerezze az argentin edzőt. Mivel ügynöke nincs, így Daniel Levy közvetlenül vele tárgyalt. Pochettino erről aztán azt mondta a Guardiannak: „Letette elém a szerződést, és megkérdezte, hogy elfogadom-e vagy sem, esetleg hogy többet kérek-e. Nagyon nagy tisztelet övezi, mint egy igazi üzletembert, ezt egyből éreztem.”

Azok a játékosok, akik a munkát kevésbé szeretik, okkal félhettek a kinevezésétől. „A mi filozófiánk az, hogy szenvedj az edzésen, akkor a meccsen nem fogsz.” – mondta Pochettino első interjújában, már angolul. Később Mousa Dembélé úgy nyilatkozott, hogy minden nap elfárad, és hogy az edzések összehasonlíthatatlanul keményebbek az új edzőnél. Christian Eriksen arról beszélt, hogy mióta Pochettino a klubnál van, sokkal hamarabb érzi a pihenés szükségességét, úgyhogy korábban lefekszik este aludni. Augusztusra Danny Rose is jelentősen lefogyott a rengeteg elvégzett munkának köszönhetően.

Az, hogy a játékosok ilyen pozitívan nyilatkoztak a kemény munkáról, sok jó dolgot jelzett. „Keményen kell dolgoznunk az edzéseken és valóban szenvedek, de ez egy élvezetesnek mondható szenvedés, mert rengeteget profitálok belőle. Taktikailag is rengeteget fejlődtem.” – mondta Danny Rose.

Volt Pochettinonak egy másik oldala is - a színfalak mögött tud gyengéd is lenni azért. Az a tisztelet, ami játékosként övezte, edzőként is megmaradt. A fegyelmet olykor humorral oldja fel: késő augusztusban Rose meghívót kapott az angol válogatottba, amiről a játékos még semmit sem tudott. Pochettino behívatta őt reggel az irodájába, és azzal heccelte, hogy már máshol kellene játszania, mert a főnök elfogadott érte egy ajánlatot. A fiatal játékos eleinte teljes riadalommal fogadta a híreket, nem akart menni - aztán kiderült a turpisság.

Decemberre a Tottenham játékosai közül sokan sérülést szenvedtek, de három mérkőzést így is sikerült a hosszabbításban megnyerni. „Nagyon keményen próbálunk dolgozni, és ennek eredménye, hogy mindenki a határán tud teljesíteni. Hogy ehhez a ponthoz értünk teljesen fitt csapattal, nagyon fontos számunkra”. Ezt Harry Kane is megerősítette, mikor elmondta, hogy: „A legjobb fizikumban érzem magam, amit valaha éreztem. Az edző nagyon sok munkát fektetett abba, hogy ez történjen, és végre elkezdett működni. A felkészülési időszakban dupla edzéseink voltak, melyek során határainkat feszegettük, de mint látható ez okkal történt. Ez az az ok, amit most mindenki láthat.”

A Tottenham a szezon végén az ötödik helyen végzett, és a szezonbeli összes 45 mérkőzésükből 40-en többet futottak, mint az aktuális ellenfél. További fontos eredményként Pochettino igyekezett megváltoztatni a mentalitást, és felülírni a csapat mentális törékenységét. „Rengeteg munkát végeztünk csoportosan és egyénileg is egyaránt az edzőpályán, az értekezletek során, és az irodámban is.” - mondta Pochettino októberben. „De több idő szükséges ahhoz, hogy a berögződéseket megváltoztassuk. Sokat beszélünk a mentalitásról, és a szokások megváltoztatásáról. Ezen a legnehezebb dolgozni. A mentális fázis mindig lassabb, mint a fizikai vagy a taktikai. Tudjuk, hogy nálunk a legfőbb kihívás a mentalitást megváltoztatni.”

Voltak áldozatok. Pochettino kezdetben Younés Kaboult tette meg csapatkapitánynak, de novemberben kitette a csapatból, majd nyáron eladásra került. Mások is kevésnek bizonyultak: Paulinho, Dawson, Capoue, Chiriches mind-mind el- vagy kölcsönadásra került. Pochettino közölte Emanuel Adebayorral is, hogy távozhat, de ő maradt és fenntartotta igényét a hetenkénti százezer fontos fizetésére. A menedzser erre úgy válaszolt, hogy elvette a mezszámát, és nem engedélyezte a togói csatárnak az edzések látogatását. Amikor Aaron Lennon februárban az Evertonhoz került kölcsönbe, Pochettino így nyilatkozott: „Könnyű meglátni, ha egy játékos nem boldog, mert nem játszott eleget az elmúlt hónapokban. De ez egy csapat. És amikor te aláírsz egy szerződést játékosként, meg kell értened, hogy nem játszani írsz alá, hanem edzeni. És utána a klub igazol egy menedzsert vagy edzőt, aki majd kiválasztja a játékosokat. Ez a foci.”

Másik példaként felhozható Andros Townsend esete, aki megütötte a fitnesz edzőt, Nathan Gardinert az Aston Villa elleni mérkőzést követően. Pochettino itt sem habozott, azonnal kitette a csapatból. „Amikor a viselkedésed rossz, mindig meg kell fizess érte. Ez csak az én döntésem, hogy mikor lehet újra a csapat tagja. A fegyelem számomra nagyon fontos. Én megértem a játékost, nagyon fiatal csapatunk van, és mindenki hibázhat, de ha átléped a határokat, fontos azt megállítani.” Townsend később bocsánatot kért, de ahogy Pochettino fogalmazott: „A futball nem csak arról szól, hogy futkosok a labdával és élvezem a játékot. A profi labdarúgással felelősség jár. Minden játékosnak megvan a jövője, az már rajtuk múlik, hogy ez a jövő a Tottenham csapatában valósul-e meg."

A kiebrudalt játékosokat fiatalokkal helyettesítette. Dele Alli a 2015/2016-os kezdőcsapat tagja lett, míg fontos szerep hárult Ryan Masonre, Nabil Bentalebre, Tom Carrollra, valamint Eric Dierre is. „Ha a fiatal játékos megérdemli, hogy játsszon, miért ne adjam meg neki az esélyt?” – tette fel a kérdést Pochettino a The Sunday Times riporterének. „A játékost fel kell építeni. Egy nagyon jó példa erre Dier. Belső védőt játszott, aztán szélső hátvédet, viszont ebben a szezonban már védekező középpályásként számítok rá. Ő ezeknek a pozícióknak a csínját-bínját mind el tudja sajátítani, mert fiatal.” Szeptemberben a Tottenham legyőzte a Manchester City-t 4-1-re, melynek alkalmával a játékosok átlagéletkora 24 év és 40 nap volt, és a szezon legfiatalabb csapata volt az addig lejátszott fordulókat alapul véve.

Sok vita szólt arról is, hogy Pochettino érdemelt-e volna több elismerést azért, hogy a csapat első szezonja során az ötödik helyen végzett, és bejutott a Ligakupa döntőjébe is. A második szezonban azonban már dicséretben sem volt hiány. Gary Neville azt írta a The Telepgraph-ban, hogy „Az én szerepkörömben, mint az angol válogatott edzője, számos olyan különbséget fedeztem fel mind pszichológiailag mind egyéb más területeken, melyekben a Tottenham játékosok kimagaslottak az edzőtáborban. Úgy érkeznek már, mint akik készek harcolni, játszani és dolgozni. Részt akarnak venni az értekezleteken. Minden érték, amit felelősségteljes játékosoktól elvársz, már bennük van. Úgy mutatkozik, Pochettino megadta azt az önbizalmat a fiatal játékosoknak, hogy képesek legyenek kifejezni magukat a pályán, és azon kívül is.

A mentális fejlesztés és munka működni látszott. 2015 novemberéig a Tottenham veretlen maradt az első fordulót leszámítva. Számos fontos siker volt, ezek közül is kiemelkedett a West Ham elleni harsogó győzelem. „Gyorsabbak voltak mint mi, fizikálisan erősebbek, gólokat szereztek, és a meccs közben is erősödött a magabiztosságuk. 4-1 nagyon csúnya vereség, de be kell látnunk 3-0 után alakulhatott volna a mérkőzés sokkalta rosszabbul is.” – nyilatkozta a találkozó után Slaven Bilic. Később, ugyanebben a hónapban Dembélé mondta el véleményét a vezetőségről: „Pochettino szeretné megváltoztatni a klub kultúráját, és ez nagyon szükséges volt már egy ideje. A mentalitás megváltozott, és látható a különbség. Sokkal többet támadunk le, élesebbek vagyunk, többször volt olyan, hogy hátrányból is sikerült felállnunk. Ebben a szezonban az emberek többet foglalkoznak velünk. Ébernek kell lennetek, nagy változások következnek.”

A szerkesztést és a képek kikeresgélését ismét Lac vállalta magára. Ha van egy ehhez hasonló, vagy épp egész másmilyen, de legalább ugyanilyen fasza vendégposztod, keress minket a premierleague.reblog@gmail.com címen vagy a Facebookon, és megbeszéljük a részleteket.