Akárhogyan csűrjük-csavarjuk, meccset nézni élőben az igazi. Látni a pályát, érezni a hangulatot, elbambulni a túloldalt álló partjelzőt figyelve, mind olyan luxus, amit a karosszékben hátradőlve nem engedhetünk meg magunknak. Hát, még, ha egy hamsítatlan angol stadionba nyerhetünk bebocsátást, mint legújabb vendégszerzőnk, Ricardo, aki volt olyan kedves, és elküldte nekünk élménybeszámolóját. Tovább után részletek egy jóféle West Ham-scoutolásról, de vigyázat, össze fog futni a nyál a szátokban.

Ha az ember kedd este azt veszi észre a neten szörfölgetve, hogy csak 10 font a belépő egy angol Premier League-csapat nemzetközi kupameccsére, azonnal bizsergés fogja el mellkas tájékon. Ezt nem lehet, nem szabad kihagyni.

Másnap reggel. Cimborám is, én is első bálozók vagyunk ilyen kérdésben, nem voltunk még angol csapat meccsén, ehhez mérten kissé zavartan nézegetjük a WHU netes felületét. Gyorsan rájövünk, hogy a jegyek 90%-a már elkelt, és amíg mi próbáljuk kitalálni, hogy hova és hogy kéne, addig is percenként halványodnak el az ülések jelzései a kijelzőn. Ha itt rendeled meg, akkor házhoz hozzák a jegyeket. Egy nappal előtte? És ha nem ér ki? A jó magyar - aki kishazánk postaszolgálatán nevelkedett – nem bízik az ilyenben, jöjjön inkább az ősember megoldás, gyerünk, vegyük meg a jegyet a jegypénztárnál. 1,5 óra buszozás Londonban, aztán végre az Upton Park.  Meccsen ugyan még nem voltam Londonban, de a Wembley-t, valamint az Arsenal és a Chelsea stadionját láttam már kívülről. Ez is gyönyörű látvány, sőt, a bejáratnál látható bástyák miatt talán ez tetszik a legjobban, már persze a Wembley után.

Bent az „udvaron” pikk-pakk megtaláljuk a jegypénztárakat, kettő működik is. Előttünk két férfi van a sorban, ahogy megállunk, mögénk besorol egy anyuka kettő kisgyerekkel, majd mögéjük még egyszer ugyanez a leosztás. Fel is merül a kérdés bennem, na, vajon mennyi nő, gyerek, család lesz a meccsen?

Öt perc alatt sorra kerülünk, a fiatal angol srác óvatosan megkérdezi, hogy akkor mi most west ham vagy román drukkerek vagyunk-e, lol. Határozott válaszunk hallatán aztán egyből elvigyorodik és gyorsan keres még nekünk két helyet egymás mellé. A sarokba.  20 fontért. Ennyi.

Másnap, meccsnap. Eleinte nem izgul az ember, de ahogy eljön az indulás ideje, úgy jön a meccsláz, elhiszi, hogy most akkor mészárlás lesz, 5-0, 6-0. Korán indulunk, úgy vagyunk vele, hogy biztosan sokáig tart bejutni a stadionba, hisz mégis csak 35.000 emberről van szó, meg amúgy is, legyünk már ott minél hamarabb. Ahogy közeledünk a Green Street felé, egyre több WHU mezes fiatal és öreg tűnik fel, az embert akaratlanul is elkapja a csordaszellem pozitív oldala, tartozunk valamihez, itt most mindenkinél erősebbek, többek, jobbak vagyunk. Rengeteg kisgyereket látok, úgy látszik apa mindenhol idejekorán gondoskodik arról, hogy a családban senki se térjen tévútra.

Durván kilencven perccel a kezdő sípszó előtt már a kapunál vagyunk, az emberek hömpölyögnek az utcán, nehéz is bejutni, legalább 3 percbe telik. Na, igen, ennél „kicsit” többre saccoltam. A szabályok kiplakátolva mindenhová, ez az első, amit észrevesz az ember. A két legfontosabb, hogy nincs alkohol, és hogy meccs közben tilos állni. Gyorsan megtaláljuk a helyeket, saccra benne vagyunk az első 5 ezerben, így üresen is piszok jól néz ki a stadion.  

Először a kapusok jönnek ki bemelegíteni, aztán a komplett csapatok, innentől már nedvesedik a bugyi. A következő 30-40 perc iszonyat gyorsan eltelik a konkrét meccsig, az egyetlen dolog, ami zavar, hogy a román kapus itt előttünk melegít be, és elég nagy tigrisnek tűnik. A tömeget is pásztázom, persze túlnyomó többségben vannak a felnőtt férfiak, de nők (99%-ban anyukák) és gyerekek is vannak szép számmal. Aztán végre megszólal a buborékfújó nóta, jönnek ki a csapatok a meccsre, mi pedig, mint ahogy a maradék 35.000 ember is, állva tisztelgünk nekik és a zenének.

Az első csavar ezután jön, bár kiemelten figyelmeztetnek mindenkit, hogy állni tilos, a kapu mögötti szektorban és a kanyarban senki nem ül le, lol. Akkor mi sem. Nézem a csapatokat, engem főleg Ogbonna (ugye exjuvés), Cresswell (nagy kedvenc), Payet (ahogy a közönség sikongatását lehetett hallani, rá mindenki kíváncsi volt) meg Valencia érdekel. Rutinos fm-esként őket scoutolom.

5. perc

Minden frankó, birtokoljuk a labdát, a WHU erre a kapura támad, ahol mi vagyunk, Valencia már most nagyon jól mozog, mindenki Payet-t keresi, a románok bunker-kontra taktikával készültek, de erre azért számítani lehetett. Ogbonna nagyon magabiztos hátul, meg az a kopasz gyerek is, Collins. Ebből nem lehet baj.

15. perc

Valencia nagyon sokat van üresben, Payet-n látszik, hogy másik szint, ráadásul nagyon jól megérti magát a balszélen Cresswelllel, ez egy erős páros lesz a PL-ben is, akárki meglássa. A másik oldalon a szélsővédőgyerek (O'Brien - a szerk.) kicsit ügyetlennek tűnik, hiába mozog faszán üresbe, mikor az alapvonal közelébe ér, akkor megáll és vissza passz, beadni egyelőre képtelen. Zarate túl sokat nem csinál, játssza a lustát. Ogbonna és Collins viszont nagyon határozottak, ez nagyon tetszik. A középpályán a 8-as (Kouyaté) és a 35-ös egész jók.

23. perc

Újabb szöglet, mondom, hogy jó ez a Cresswell-Payet páros, persze könnyű dolgom van, mindent látok belőlük, itt előttünk kavarják meg a román védőket. Ott is van a gól! Persze hogy Payet beadás, persze, hogy Valencia gól. Na, mit mondtam?! Innentől sima lesz.

25 – 34. perc

A gól megnyugtatta a csapatot, meg kicsit jobban ki is nyílik az Astra, van egy-két szép megoldás, meg egy-két jó lövés, de persze hogy tigrisre vált a román kapus. Ettől féltem. A másik oldalon meg egy kontra, bakker, majdnem gólt lőnek a románok. Így élőben minden támadás veszélyesnek tűnik, ebből azért nem kellene olyan sokat hagyni nekik. Mindegy, meglesz ez, nagyon jó a csapat, még ha az összjáték nem is annyira kiforrott egyelőre. A 8-as és a 35-ös továbbra is faszán sarabolnak a középpályán.

35. perc

Bzmg. Tipikus. A sérülésdémon lecsap. A jobbhátvéd O'Brien megsérül, aztán Valencia is, utóbbi ráadásul súlyosnak tűnik. Pedig annyira jól játszott. Kettőt cserél Bilic, reméljük nem lesz belőle gond, hogy később már nem tud majd belenyúlni a meccsbe.

36 – 45. perc

Jó lenne még egy gól, és lerendezni a meccset még a félidő előtt, szerencsére a fiúk is érzik ezt, nyomnak ezerrel, a 40. perctől folyamatos az attak a román kapun, beadások, szögletek … kár hogy Zarate még mindig nem csinál semmit, a Valenciát váltó Maiga meg finoman szólva is gyengének tűnik. Vége az első félidőnek, marad az 1-0. Aki nem megy el mosdóba vagy büfébe, az most végre leülhet. Hehe, még jó hogy nem lehet állni.

46 – 54. perc

Jól kezdi a csapat a második félidőt, megyünk előre, nyomunk. Gyanús, hogy Bilic felhelyezte az análintrúdert Zaraténak, mert mintha ő is elkezdett volna játszani. És ott is van, persze hogy Zarate-gól, csak szidni kellett. 2-0. Ez innentől már sima, Ogbonna nagyon jól játszik, nem véletlen, azért csak olaszban tanulta a védekezést. Collins az egyik kapuskirúgásnál egy sarkazós trükkel adja oda a labdát Adriánnak, a spanyol el is vigyorodik, zseniális jelenet. Innentől már nem lehet gond. A 32-es gyerek, a csere jobbhátvéd (Burke) mondjuk kicsit gyenge, de nem számít. A 35-ös viszont továbbra is fasza, ez jó jel.

55 – 59. perc

Collins sárga. Ejj, mondjuk jogos volt, hehe, megmutatta a román gyereknek, hogy merre van a hazafelé. Újabb Collins sárga. WTF??? Ne, már! Spori, ne már. Hát ez hihetetlen. Mondjuk meg lehet érte adni a sárgát, de na, ne már. Második sárga, ezért? Hát két embert már lerúgtak tőlünk, az smafu, itt meg két keményebb szerelés után már villan is a piros?! Baj lesz, Bilic meg nem tud belenyúlni a meccsbe, ha most cserél, akkor tuti lesz még sérülés. A 35-ös hátrajön középhátvédbe. Ki a tököm ez a gyerek? Oxford. Telefont belőjük, 16 éves sajátnevelés. Nézz oda. Bilic közben úgy magyaráz, hogy konkrétan nem csak elhagyja a technikai zónát, hanem már a pályán, a vonalon belül ugrál. Bazz .. mire lekapnám addigra a negyedik játékvezető visszarendeli, fenébe.

60 – 71. perc

A románok vérszemet kaptak, nyomnak, ráadásul a 32-es továbbra is iszonyú bizonytalan, amire rá is játszik a szélen az Astra. Megint egy hiba tőle, de Oxford jön, elpusztítja a támadót meg a labdát is. Hatalmas ez a gyerek. Újabb román támadás, 32-est megint megetetik, nem baj, felszabadítunk, aztán egy román lövés … Ne már .. De tényleg, ne már … Felsőkapufás bombagól. Nyilván. Mi más? Akurvaéletbemár. Ezt innen nem fogjuk végig bírni, ennek nagyon rossz vége lesz.

72 – 81. perc

Nagyon jönnek a románok, ennek nem lesz jó vége. Mindegy, Ogbonna határozott és rutinos, Oxford meg egyenesen zseniális. Jön Bilic harmadik cseréje, Zarate végre eltakarodik, a gól óta megint nem csinált semmit sem, Jarvis jön helyette. Egy egybites winger, ezzel vajon mi a terve Bilicnek? Én inkább még egy verőembert küldtem volna fel középre. Remélem a horvát jobban tudja.

Jé, egy helyzet. Vagyis helyzet lett volna, a csatár kb. 16 méterről 16 méterrel rúgja mellé. Ki volt ez? Ja, hogy Maiga, nincs több kérdésem. Ő még mindig fent van a pályán? Remek. Miért kellett a démonnak pont azt az egy szem jó csatárt elvinnie???

82. perc

Újabb román helyzet, egy védők mögé löbbölt labda. Nem gond, ott van Ogbonna. Mi csinál? Öngól? Ne már .. ilyen már tényleg nincs. Ilyen a mesében sincs. Ezt vissza kell tölteni. Ja, hogy ez a valóság, nem az FM? Akkor is. Ilyen nincs. A nézők meg elkezdenek hazamenni. Bakker, ez lefőtt.

83 – 90.perc

Román helyzet, még a végén vereség lesz, lol. Hát, ilyen nincs. Mögöttem egy öblös angol férfihang „Átákk!” felkiáltással irányítja a bedobást elvégző gyereket Bilic helyett is, de itt már nincs remény. Na! Mégis? Helyzet? Tizi??? Tizi!!! Nem? Mégsem? Hát mit nézel te? Mehet tovább? Te, hogy .. óóóó … körülöttem egyszerre több ezer ember kezdi el ugyanazt kiabálni a bírónak, akit ez egyáltalán nem hat meg; sárga túl heves reklamálásért Payet-nak, Bilicet meg elküldi a padtól. Ó, hogy szomorodnál meg! Aztán vége a meccsnek.

2-2. Ilyet? Hát ez beteg. Kifelé még zúgolódik a tömeg, pár percre megbénul a Green Street forgalma, de meglepően gyorsan és problémamentesen, 15-20 perc alatt eltűnik a legtöbb ember a környékről; mi is. Zseniális, maradandó élmény, az biztos. Oxfordért megérte kijönni a meccsre, az a gyerek wonderkid, remélem, látom még a szezonban.

U.i.: Persze meg is fogadtuk a meccset, ha már lúd, legyen kövér, és jöjjön vissza a jegy ára. Persze hendikepes hazait tettünk. Persze, hogy a karma megbüntetett. Mindegy, megérte. 

Ha van egy ehhez hasonló, vagy épp egész másmilyen, de legalább ugyanilyen fasza vendégposztod, keress minket a premierleague.reblog@gmail.com címen, és megbeszéljük a részleteket. Szolgálati közlemény vége.