Itt a vége, vagy legalább is a vég kezdete a Leicester City számára. Az tény, hogy a Premier League 2015/2016-os szezonjából eltelt három hónap alapján eddig a "Ranieri Rókák" okozták a legnagyobb meglepetést. Az augusztus közepe óta megrendezett tizenhárom forduló után vezetik a bajnokságot, ami annak ellenére is nagy szó, hogy az első öt helyezett mindössze négy ponton belül van, így akár két meccs elég ahhoz, hogy "helyre álljon a világ rendje".

Azaz a szokásos rend. Angliában évek óta van az a bizonyos standard "négy nagy + 1" leosztás, aminek értelmében az Arsenal, a Chelsea, a Manchester City és a Manchester United indulnak harcba a bajnoki címért és a BL-induló helyekért. Ha az egyik "gyengélkedik", akkor a Liverpool, meg a Tottenham próbál befurakodni közéjük. Emellett minden évben van még egy-két random csapat (az egyik általában az Everton), amelyik szeretne bekavarni a nemzetközi kupaindulásra jogosító helyekért folytatott harcba. Idén rendhagyó módon a Leicester City-nél gondoltak egy merészet, és veszett rókaként mentek neki a mezőnynek. Ami viszont még hátra van ebből a naptári évből, az minden lesz, csak nem sétagalopp. Hajtás után a heti program boncolgatása.

Kedvenc bajnokságunk az idei szezonban is bővelkedik meglepetésekben, a végső győztest még csak megtippelni sem lehet. Íme néhány szalagcím az első hetek egy-egy emlékezetes mérkőzéséről:

Matchweek 1: "Cech potyával, az Arsenal otthoni blamával kezdett - hamis bajnoki illúziók?"

Matchweek 4: "Hazai pofonba szaladt a Liverpool, erősen inog a kispad Rodgers alatt"

Matchweek 6: "Váratlanul botlott otthon a City - Jesus Navas a bűnbak"

Matchweek 10: "Ismét kikapott Mourinho csapata, a Chelsea el van átkozva"

Van izgalom tehát bőven: edzőváltások, rekordigazolások, doktornők és eltiltások. Amiről azonban kevés szó esik az itthoni focis közegben, az a West Ham United idei ragyogása - tovább után erről lesz szó!

Túl vagyunk a tanév negyedén, ilyenkor azért már szokott látszani, ki az, aki versenyre kel a kitűnő bizonyítványért, és ki az, akinek a kettesért is vért kell majd hugyoznia, szóval nem meglepő, hogy hasonló helyzet a Premier League-ben is. A két manchesteri csapat egymás ellen bizonyította be, hogy az Arsenal tényleg simán lehet bajnok, a Chelsea továbbra is gőzerővel dolgozik saját megsemmisítésén, a Liverpool pedig annyira beleélte magát a Klopp érkezése feletti örömködésbe, hogy megint elfelejtette megnyerni soros bajnokiját. Hajtás után a hét legszarabb meccse mellett szokásos elitista rovatainkat is közszemlére bocsátjuk, remélhetőleg lesz olyan köztetek, aki végigrágja magát mindenen.

A hétközi, angol csapatok által veretlenül megvívott Bajnokok Ligája forduló, és a kicsit gyengébb Európa Liga kör után folytatódik tovább a darálás a szigeten - megint itt a Premier League! Újabb fordulóhoz pedig ismét új szerző dukál itt a Britannián: álláshirdetésünk második szerencsés tehetséges felvételizője rögtön mélyvízbe ugrik a városi és regio rangadókkal telített hétvégén.Tovább után jön a hét meccse - egyértelmű, hogy melyik lesz az -, elmondjuk mi várható a Tyne-Wear Derby-n, és a londoni rangadót sem tévesztjük szem elől, melyen José mumusa, a West Ham a feltámadni látszó Chelsea-t fogadja.

Wayne Rooney a csúcson van a legmélyebben. Ez a látszólagos paradoxon viszonylag könnyen feloldható, ha vetünk pár pillantást a közelmúlt eseményeire. A bádogbödönfejű angol dokkmunkás archetípusa a múlt hónapban döntötte meg Sir Bobby válogatottsági gólrekordját, miközben egyébként talán élete legrosszabb formáját futja. A United szurkolók körében már egy ideje viszonylagos közmegegyezés van arról, hogy talán jobb lenne a csapat nélküle, a legutóbbi international break után pedig ugyanezen diskurzus a válogatott relációjában is kezd kibontakozni. Hajtás után némi szubjektív helyzetelemzés a lehetséges okokról.

Az egyszeri tévénéző először érzi jogosultnak idén a Super Sunday elnevezést, főleg, mert a múltheti Watford - Crystal Palace felhozatal kissé erős viccre sikeredett. Nem mintha a liverpooli derbik tavaly hoztak volna bármi mást is Jagielka álomgólján álmatag szenvedésen kívül, sőt, az Arsenal - MU kapcsán is Gibbs/Blackett öngóljáról szólnak a friss krónikák, nem pedig a Keane vs. Vieira párharcról. A folytatásban mégis rávilágítunk, miért lesz érdemes a TV előtt punnyadnunk az idei utolsó 20+ fokos hétvégén.

Persze nem a csillagászati, hanem az, amelyik a Bajnokok Ligáját is magával szokta hozni. Vajon folytatódik az angol klubok lejtmenete? Ha a Premier League egyre növekvő bevételei valóban fordított arányosságban állnak az Európában mutatott sikerességükkel (lásd a fenti kép), akkor idén továbbjutást sem várhatunk senkitől, jövőre pedig már klubot sem indítanak az angolok. De mi kerestük a pozitívumokat, és találtunk is néhányat.

Nagyon úgy néz ki, hogy minden kirakós a helyére került Pellegrini puzzle-jében, mert a City csak nem akar kifingani. Szombaton konkrétan a szezon egyik legnehezebb idegenbeli meccsét (a Kristálypalotánál mindenki utál majd játszani, higgyétek el) húzták be tartalékosan, ami attól függetlenül is kurva nagy szó, hogy áldozati báránynak otthagyták azt az Agüerót, aki idén még bele sem lendült úgy igazán. Ez utóbbi tény amúgy meglehetősen baljós jövőképet fest az ellenfeleknek, akik egyelőre nemhogy nincsenek elfoglalva különösebben a strandkorlátkékek üldözésével, de a Leicester mögül sem akaródzik nekik kitenni az irányjelzőt. Hajtás után darabokra elemezzük a hét meccsét, belerúgunk Mourinhóba, felszopjuk a Barca legújabb célpontját, sőt, kicsit még Theo Walcottól is magunk alá élvezünk.

Azaz csata az elsőért, vagy az első helyért. Természetesen ez a beharangozó poszt nem a két legjobbról, hanem a két legnagyobbról fog szólni. Ez a meccs pedig nem más, mint a Manchester United - Liverpool. Hiszen ha a jelenlegi két legjobbról szólna, akkor a Crystal Palace - Manchester City-ről kellene írnom, arra viszont még nem fanyalodtam. Utóbbi meccs dönt ugyanis majd arról, hogy vajon Pardew meglepetéscsapata, vagy Pellegrini olajozott gépezete (höhö, értitek, olajozott) zárja a fordulót az első helyen. Node, vissza is a Vörösök és a Vörös Ördögök csatájához - kattintás után kivesézzük a hét meccsét és leírjuk, milyen elsőkért küzdenek a többi pályán!

Szombat este már a 165. bajnoki meccset rendezik meg a Manchester United és a Liverpool együttese között. A két csapat először 1894-ben találkozott egymással, a liverpooliak hazai pályán 2:0-ra győzték le a Newton Heath-t (vagyis a későbbi Manchester Unitedet). Ekkor talán még egyik oldalon sem gondolták, hogy a következő 121 évben Anglia legnagyobb rivalizálása alakul majd ki kettejük között, és hogy a szigetek legsikeresebb csapataivá válnak majd. Pedig így történt, a United és Liverpool összesen 38 bajnoki címet (20 - 18), 18 FA Kupát (11 - 7), 12 Ligakupát (4 - 8) és 8 BL-serleget (3 - 5) rámolhatott már be a vitrinbe. Míg a Vörösök Bill Shankly és Bob Paisley irányítása alatt a '70es, '80-as években élték a fénykorukat, addig a Manchester dicső időszaka Alex Ferguson bő két évtizedes regnálására tehető.

Ha a sport almanachok mesélni tudnának, lehet, hogy a meccs kezdéséig tátott szájjal tudnánk hallgatni a legendákat, történeteket, és a szép gólok megéneklését ebből a párharcból. Helyette azonban beszéljenek az alábbi képek, néhányat a fiókok mélyéről poroltunk le nektek, hogy időben megkezdhessétek a hangolódást a hétvégi derbire. 38 bajnoki címhez 38 kép dukál, gólokról, sikerekről, nagy csatákról és legendákról. Kellemes nosztalgiázást mindenkinek!