Miután az elmúlt két hét folyamán részletesen bemutattuk a besztlígbe frissen belecsöppent Pep Guardiolát (itt és itt), úgy illik, hogy most a Chelsea élére szinten Premier League-újoncként kinevezett Antonio Conte eddigi karrierjét és edzői munkásságát is megismertessük veletek. A második részben az olasz mester edzői pályafutása, és filozófiája kerül terítékre.

Antonio Conte munkamorálja és hozzáállása már gyerekként is kiemelkedő volt. Az iskolában a tanárai mindig követendő példaként hivatkoztak rá, és még akkor is kiválóak voltak a tanulmányi eredményei, amikor már nagyon közel került a Lecce felnőtt csapatához. A kemény munka és a folyamatos tanulás a siker titka. Ezek nélkül az ember elveszett. Conte számára a lazítás nem megengedhető, mert az gyengeséghez vezet. Épp ezért már játékosként tudatosan készült az edzői karrierjére. Ugyanakkor tudta, hogy még ez sem vezet feltétlenül ahhoz, hogy sikeres edző lesz, és nem szabad mindent egy lapra feltenni. Miután Foggia egyetemén sporttudományokat tanult, egy rövid időt eltöltött a Siena csapatánál Luigi De Canio segítőjeként. „Adok magamnak néhány évet. Ha nem leszek sikeres, akkor legalább több időt tudok majd tölteni a családommal."

Conte 2006-ban kapta meg az első vezetőedzői megbízását az akkor a Serie B-ben szereplő Arezzonál, de a dolgok nem alakultak túl fényesen. Októberre a csapat kilenc lejátszott meccséből egyet sem tudott megnyerni, Contét pedig menesztették. Ennél világosabb jelzés nem is kellett a fiatal edzőnek, hogy bőven van még mit tanulnia.

Nem sokkal az Arezzonál eltöltött rövid időszakot követően Conte a feleségével Hollandiába utazott, hogy ott egy olyan edzőtől tanulhasson, aki eredményeivel bőven rászolgált arra, hogy egy fiatal kolléga el akarjon lesni tőle néhány fortélyt. Louis Van Gaal ekkoriban az AZ Alkmaarnál próbálta újra felépíteni a karrierjét, Conte pedig árgus szemekkel figyelte a csapat nyílt edzését. Viszont ismét előbújt belőle az a félszegség, ami a Juventusnál eltöltött első évében jellemezte a nagy sztárokkal körülvéve. Az edzés után nem merte megszólítani a holland mestert, de másnapra sikerült összeszednie a bátorságát. Ugyan ekkor az edzés zártkapus volt, de Conte megtalálta a módját, hogy leskelődni tudjon. Egészen addig, amíg egy biztonsági őr meg nem találta. Conte hiába próbálta elmagyarázni, hogy egykori játékosként tanulni jött, de a szegényes angol szókincsének köszönhetően a párbeszéd elég viccesre sikeredett. Elisabetta remekül mulatott a történteken, és ez volt az a pillanat amikor Conte elhatározta, ideje kezdeni valamit az angol tudásával.

Mivel az utódja sem teljesített jobban, Conte márciusban visszatért az Arezzohoz, de ezúttal zsinórban ötször is sikerült nyerni, a csapat formája pedig drámaian feljavult. Viszont még ez sem volt elég ahhoz, hogy elkerüljék a kiesést. Fél évvel később, 2007 decemberében a Bari látta meg a lehetőséget Contéban, aki a szezon végére a középmezőnybe kormányozta a csapatot, a következő szezonban pedig megnyerték a bajnokságot. A Juventus már ekkor is érdeklődést mutatott az egyre jobb eredményeket szállító egykori kapitányuk iránt. Mindeközben a Bari is új szerződést kínált a sikeredzőnek, de végül Conte két szék közül a pad alá esett. A Bari visszavonta szerződésajánlatát, a Juve pedig Ciro Ferrarát nevezte ki vezetőedzőnek. Így szeptemberben Conte az Atalanta ajánlatát fogadta el, ami utólag borzalmas döntésnek bizonyult. A csapatnál valódi káosz uralkodott, az alig pár hónapja munkába álló edző pedig egy hazai meccs után az ultrákkal is összetűzésbe keveredett. Conte januárban lemondott, az Atalanta pedig a kieső zónában tanyázott.

A bergamói bukás következményeként Conténak ismét egy osztállyal lejjebb kellett munkába állnia. 2010 májusában a Siena vezetősége kínált neki lehetőséget. A csapat akkor esett ki a Serie A-ból, és a cél egyértelműen az azonnal visszajutás volt. Conte egy nagyon szigorú edzésmunkával megalapozott, magas intenzitású és gyors passzokra és nagy nyomásra épülő 4-2-4-es játékrendszert honosított meg. Conte akkora elvárásokat támasztott csapatával szemben, hogy miután elvesztették a téli szünet előtti utolsó meccset, a vezetőedző egy Szicíliai edzőtábort rendelt el. A játékosok pedig a szünet hátralévő részét futóedzésekkel töltötték. A szigorú bánásmód végül eredményre vezetett, a Siena megnyerte a bajnokságot, a következő nyáron pedig Conte végre elfoglalhatta a Juventus kispadját.

„Ideje leszámolni azzal, hogy szarok vagytok!”

A Calciopoli után úgy tűnt a Juventus helyes úton jár. Didier Deschamps vezetésével sikeresen megnyerték a Serie B-t, majd Claudio Ranierivel először a harmadik, majd a második helyen végeztek, és újra a Bajnokok Ligájában szerepelhettek a zebrák. Ezután viszont kétszer is a botrányosnak számító hetedik helyen végeztek. Ez idő alatt a kispadon Ferrera, Zaccheroni és Delneri váltották egymást. Ezek után mindenféleképpen egy olyan karizmatikus személyiségre volt szükség, aki teljesen azonosulni tud a klub mottójával: „A győzelem nem csupán fontos, hanem az egyetlen dolog ami számít.”

Conte kinevezésében kulcsszerepet játszottak a személyi változások a Juventus vezetőségében. A klub új elnöke Andrea Agnelli, míg az új sportigazgató Giuseppe Marotta lett. A Juventusnak az új stadion első szezonjában mindenképpen jobb eredményekre volt szüksége az előző szezonokhoz képest. Marotta és Conte pedig mindent megtettek ennek érdekében. Ekkor érkezett a csapathoz Arturo Vidal és Mirko Vucinic, de a legnagyobb üzletet mégis Andrea Pirlo megszerzésével sikerült nyélbe ütni, aki ingyen érkezett az AC Milantól, miután lejárt a szerződése. A védelem alapjai már helyben megvoltak. Chiellini, Bonucci és Barzagli mind kiváló képességű játékosok, de életet kellett rázni beléjük az előző szezonok csúfos kudarcai után. Erre pedig jobb embert nem is lehetett volna találni, mint Antonio Conte.

A nyári edzőtábor első napján Conte csapatértekezletet hívott össze. Kulcsfontosságú volt, hogy mi hangzik el, hiszen már most meg kellett nyernie magának a csapatot, amelynek újra el kellett hinnie, hogy valódi győztesek. „Fiúk, a hetedik helyen végeztünk az előző két szezonban. Ez elfogadhatatlan! Nem ezért jöttem ide! Ideje leszámolni azzal, hogy szarok vagytok!”

Innentől fogva Conte mindenkitől megkövetelte, hogy ha kell, akkor dögöljön meg a pályán, és adja a vérét a csapatért. Aki ennek nem tesz eleget, annak fel is út le is út. Hiába szerződtette a klub azon a nyáron a holland Eljeo Eliát, a szélső mindössze négy alkalommal lépett pályára a bajnokságban, mivel nem tudott megfelelni edzője elvárásainak. Egy idő után Conte már hozzá sem szólt a lusta szélsőhöz. Ráadásul Conte a korai kísérletezéseit a 4-2-4-es felállással (amit korábbi csapatainál sikeresen alkalmazott) feladta, miután felismerte, hogy egy három fős középpályával - ahol egyszerre szerepel Vidal, Marchisio és Pirlo – sokkal eredményesebb lehet. Pirlo volt a karmester, a fazonszabász, Vidal az őserő, Marchisio pedig átmenet kettejük között. Ha pedig az ellenfél megpróbálta kivenni a játékból Pirlot, akkor Bonucci lépett ki a védelemből.

A Juventus novemberre az élre állt, és Conte minden lehetséges eszközt bevetett, hogy a játékosait tűzben tartsa. Ha kellett őket becsmérlő újságcikkeket rakott ki az öltöző falára. Egyszer egy rivális játékosa a világ legkevésbé szerethető csapataként jellemezte a Juventust. Conte számára ez a legnagyobb dicséret volt. „Ez azt jelenti, hogy visszatértünk. Félnek tőlünk! Ha találkoztok ezzel az emberrel a pályán, köszönjétek meg neki!”

Amikor a Juventus idegenben győzött az Internazionale ellen, Conte a bal oldalra vezényelte a nagy teherbírású szélsőjét, Simeone Pepét, hogy szemmel tartsa Maicon felfutásait, és kiváló munkát végzett. „Simeone egy sokoldalú és kiváló játékos. Emellett van egy apró titkom. Arra az esetre, ha Pepe figyelme lankadni kezdene, van egy ütőm szegecsekkel kirakva. Ha lazsálni kezd, megfenyegetem vele.”

Tavaszra már az olasz sajtó is elhitte, hogy a Juventusnak reális esélye van a bajnoki cím megszerzésére, és egyre szebb dolgok jelentek meg a játékosokról a lapokban. Contét ez idegesítette a legjobban. Nem akarta, hogy a játékosok még azelőtt megelégedjenek magukkal, hogy bármi jelentős dolgot elértek volna a pályán. Végül az edző félelme nem vált valóra a Juventus megnyerte a bajnokságot, méghozzá veretlenül. Egy olyan csapat voltak, amely tökéletesen tükrözte edzőjük legnagyobb erényeit.

A következő szezonban is sikerült tartani a magas színvonalat, és egészen novemberig veretlen maradt a gárda. Végül 49 meccses veretlenségi széria után jött az első pofon novemberben az Inter ellen. Conte nem ült ott a kispadon. Ekkor töltötte 4 hónapos eltiltását, és ez az időszak pályafutásának legmegterhelőbb időszaka volt. Különösen a meccsnapok voltak megterhelőek, valamint az a tudat, hogy nem lehet közvetlen befolyása a mérkőzésekre. A kispadra végül decemberben a Parma elleni meccsen térhetett vissza. ’Conte nap’, ahogy az újságok nevezték. Az olasz Sky erre a meccsre egy kamerát végig ráállított a visszatérő edzőre, aki ismét önmaga lehetett. „A csapat egészen rendkívüli módon reagált erre az időszakra. Ez megmutatja, milyen különleges játékosaim vannak, és hogy talán egy kicsit én is különleges vagyok.”

A szezon végén a Juventus megvédte a címét, kilenc ponttal megelőzve a Walter Mazzari által vezetett Napolit. A nyáron pedig újabb zseniális erősítésként megérkezett a csapathoz Carlos Tévez. Valóban úgy nézett ki, hogy semmi és senki nem állíthatja meg a Juventust Olaszországban. Az újév kezdetére az Öreg Hölgy nyolc pontos előnyt harcolt ki magának a Romával szemben. „A nyolc pontos előny veszélye, hogy túl kényelmessé tehet minket.”

Antonio Conte mindennél jobban retteg annál, hogy a játékosai már nem képesek azzal az intenzitással dolgozni, ahogy ő azt elvárja. Ez a félelme viszont újfent nem igazolódott be, hiszen a Juventus végül ismét behúzta a bajnoki címet. Méghozzá nem is akármilyen módon. A Cagliari legyőzésével az utolsó fordulóban 102 ponttal új rekordot sikerült felállítani. Ráadásul 1935 óta nem volt arra példa, hogy a Juve zsinórban háromszor is bajnoki címet ünnepelhessen.

A nemzet szolgálatában

A sokk viszont ezután következett. Az előszezon első napján Antonio Conte bejelentette a lemondását.  Sokan úgy gondolják, Conte úgy érezte ennél többet már nem érhet el jelenlegi csapatával. Az olasz bajnokságot már nem volt kihívás újra és újra megnyerni, a Bajnokok Ligájában viszont folyamatosan jöttek a csalódást keltő eredmények. Conte nem hitt abban, hogy egy olasz csapat is képes lehet a közeljövőben jelentős eredményt elérni Európában. „Röhögnöm kell, ha azt hallom 2-3 új igazolással megnyerhetjük a Bajnokok Ligáját. Mégis mikor játszott olasz csapat utoljára elődöntőt? Mindenkinek össze kell fognia, hogy változtassunk az olasz futballban kialakult helyzeten. A kluboknak, a szurkolóknak, a médiának. Mindenkinek.”

A kispadon Contét az a Massimiliano Allegri váltotta, aki korábban könnyű szívvel vált meg Pirlótól a Milan edzőjeként, és közel sem rendelkezett olyan karizmával, mint a Juve sikeredzője. A szurkolók kiakadtak a döntéstől. A szezon végére azonban a Juventus újra megnyerte a bajnokságot és bejutott a Bajnokok Ligája döntőjébe. Allegri olyan eredményt ért el, amelyet Conte elképzelni sem tudott. Fel is erősödtek azok a hangok, amelyek arról szóltak, hogy Conte valójában csak egy motivátor, és Allegri a nagyobb taktikai tudása miatt ért el jobb eredményt a Bajnokok Ligájába. Carlos Tévez szerint Conte játékrendszerében túl kevés szabadságot kaptak a támadók, és Allegri alatt a játékosok felszabadultak.

Antonio Conte következő munkaadója az olasz labdarúgó szövetség lett, miután kinevezték a felnőtt csapat szövetségi kapitányává. A Squadra Azzurra kispadján pedig mindenkire rácáfolt, aki a hiányos taktikai repertoárját kritizálta. Az olasz csapat kvalifikálta magát a Franciaországban rendezett Európa bajnokságra, de az út korántsem volt zökkenőmentes. Rengeteg kísérletezés és felemás eredmények jellemezték az olasz csapatot. Conte azonban tudta mit csinál, és a hozzáállása sem változott. „A győzelemért élek. Számomra győzelem és vereség között akkora a különbség, mint élet és halál között.”

Mire az Eb elkezdődött, Conte nagyon nehéz helyzetbe került. Előbb Marco Verattit, majd Claudio Marchisiot is elveszítette a középpályáról sérülés miatt. Két olyan játékos, akik nem csak klasszis teljesítményre képesek, de meghatározó elemei a válogatott játékának. Conte viszont nem esett kétségbe, és tartotta magát az elveihez. Ahelyett, hogy a legjobb elérhető olasz játékosokat pakolta volna fel a pályára, olyan embereknek szavazott bizalmat, akik lehet, hogy nem a legjobb képességűek, de képesek zokszó nélkül végrehajtani az utasításait. Ennek köszönhető a nyitómeccsen parádés védekezéssel sikerült leiskolázni Belgium válogatottját, majd a kieséses szakaszban a címvédő spanyol csapatnak mutatta be Conte, hogy ő nem csak egy egyszerű motivátor. A következő körben a világbajnok Németország is csak büntetőkkel tudta kiejteni az olasz csapatot, miután óriási taktikai harcban, de kevésbé látványos meccsen nem bírtak egymással a felek. Antonio Conte alighanem kihozta a maximumot abból az olasz csapatból, amelyből az ész és a kreativitás sajnálatos módon a betegszobában maradt.

A részletek embere meghódítja Angliát (?)

Mára már teljesen világos, hogy milyen edző Antonio Conte. Leginkább Arrigo Sacchi és Louis Van Gaal keverékeként lehet értelmezni. Elképesztően nagy hangsúlyt fektet a részletekre, és valódi perfekcionista. Az edzéseken a játékosai sokszor ellenfél nélkül, csak a különféle csapatmozgásokat gyakorolják, hogy a mérkőzéseken már minden automatikusan menjen. A játékosok és a vonalak közötti távolság kiemelt fontosságú. Viszont akármennyit gyakorolhattak, Conte mindig talált egy apró hibát, valamit, amin még lehet javítani. „Allergiás a hibákra”- ahogy Pirlo fogalmazott.

Mindemellett Conte a videós elemzések megszállottja. A Juventusnál minden egyes edzést rögzítettek, valamint a mérkőzéseket is egy külön kameraállásból vették fel. „A videós elemzések kiemelten fontosak. A videók segítségével egyszerre láthatod a jó és rossz dolgokat, valamint megmutathatod a játékosaidnak hogyan tudnak fejlődni. Nem azt keresem, kit hibáztathatok, hanem miként lehetünk jobbak és jobbak. 20-30 perc a videó előtt sokszor többet ér, mint 4-5 edzést. A felvételek hitelt adnak a játékosok előtt is. Megmutathatod nekik hol hibáztak, és nem csak a levegőbe beszélsz."

Mindezen módszerek segítik Contét egy kollektív csapattudat kialakításában. Nem szeret az egyénekre támaszkodni, sokkal többet ad az automatizmusokra és a begyakorolt figurákra. Mint a vonat a sínpályán, a játékosok egy előre kijelölt vonalon mozognak. „Conténak megvan az a képessége, hogy gyorsan megértesse velünk, amit kér tőlünk. Emiatt nagyon gyorsan be tudunk gyakorolni különböző mozgásokat és taktikákat. Ezért ha bajba kerülök, tudom, hogy már ott van mellett egy játékostársam akire számíthatok.”- mesélte De Sciglio a Football Italiának.

Akárcsak Van Gaal, úgy Conte is szereti, ha a játékosainak nem kell egyszerű dolgokon túl sokat gondolkodniuk. A lényeg az automatizmusokon, a begyakorolt mozdulatsorokon van. A játékosoknak a pályán pontosan tudniuk kell, hogyan helyezkednek a csapattársai. „Játékoskoromban nem voltak olyan képességeim, mint Zinedine Zidanenak, vagy Roberto Baggionak. Mindezt erőfeszítéssel, munkabírással, és rengeteg áldozattal pótoltam. Viszont sokszor, ha nem találtam magam mellett a csapattársam, elveszítettem a labdát. Edzőként elsősorban azt akartam biztosítani, hogy a játékosaim soha ne kerülhessenek ilyen helyzetbe.” – nyilatkozta Conte még 2013-ban.

Ha a nagy képet nézzük, Antonio Conte pontosan az az ember akire a Chelseanek szüksége van. Miután Mourinho irányítása alatt teljesen széthullott az öltöző, egy olyan személyiségnek kell a csapat élére állnia, aki bármely társaságot villámgyorsan össze tud kovácsolni. A fantasztikus munkamorált valakinek vissza kellett állítania a kékek öltözőjében. Az előző szezonban a Chelsea botrányosan teljesített a bajnokságban, akárcsak a Juventus mielőtt Conte átvette az irányítást. Most viszont nem egy lepusztult olasz bajnokságban, hanem a világ legkompetitívebb ligájában kell az örökké pörgő olasz edzőnek visszaállítania egy nagy csapat hírnevét. Ott ahol mellette még számos edző dolgozik a világelitből.

Conte keze nyoma már a felkészülés alatt meglátszott új csapatán. A Champions Cup nevű torna során egy csapat sem követett el több szabálytalanságot a kékeknél. A harci szellem tehát már adott. Ráadásul a Chelsea az első három bajnoki meccsét egyaránt megnyerte. Ebből kétszer is a 85. perc után szerezték meg a győztes gólt. Kiváló lenyomata annak, hogy milyen hatással van már most Antonio Conte az új csapatára.

Eden Hazard, aki tavaly nem csak képességeihez mérten teljesített botrányosan rosszul, most újra úgy játszik, mint amikor kiérdemelte az év játékosának járó díjat. „Önbizalmat adott nekünk. Ismeri a játékosokat, hiszen ő maga is az volt egykor. Egy rossz szezonon vagyunk túl, de próbálunk jobban teljesíteni. Motivál minket, és cserébe mi mindent beleadunk.” – nyilatkozta a belga támadó a Burnley elleni meccs után. Ennél jobban pedig aligha lehet megragadni Antonio Conte lényegét. Megadja a játékosainak amire szükségük van, cserébe csak annyit vár el, hogy tegyenek meg mindent a győzelemért. Mi pedig majd meglátjuk, mire lesz ez elég a legerősebb bajnokságban.

A poszt mindkét részéhez a twentyminutereads rendkívül átfogó írása mellett James Horncastle és Paolo Bandini cikkei kerültek felhasználásra.