Írtunk eddig már sok mindenről, de eddig mindegyik írás a megrögzött Premier League-szurkolóknak kedvezett, vagy legalábbis őket célozta meg. Ez most egy kicsit könnyedebb poszt lesz, amiben – reményeim szerint – ugyanolyan örömüket lelik a LaLiga vagy Bundesliga követői, a magyar meccsre járók vagy a véletlenül idekattintók. Helyszíni beszámolónk következik a Southampton részvételével megrendezett salzburgi felkészülési tornáról!

Az elhatározás, hogy el kéne látogatni erre az összeröffenésre – 45 perces mérkőzések, elődöntők, majd finálék – csak a múlt hét végén született meg. Amikor ugyanis ChesterB belinkelte a szerzői Facebook csoportba, hogy a Stoke utánpótláscsapata Magyarországon edzőtáborozik, én magam is elkezdtem kutakodni a Premier League csapatok hozzám közelebb eső felkészülési meccsei között. Mit lenne érdemes megnézni? Mi az, ami elérhető távolságban van és mire érnék egyáltalán rá? Ezen szempontok alapján akadt meg a szemem a Southampton-on, akik eleget téve a Red Bull Salzburg meghívásának, jelezték részvételüket erre az év eleji dzsemborira. Aztán amikor megláttam az ellenfeleket, minden kétség elszállt, hogy ide ki kell menni: Werder Bremen és Valencia. Még ha a Werder már nem is a régi pompájában tündököl, mégiscsak egy Bundesliga szinten masszív középcsapatról beszélünk. A spanyolok pedig 1-2 évvel ezelőtt szereztek maguknak egy ázsiai milliárdost, hogy újra a 10-15 évvel ezelőtti sikereket célozzák meg. Szép kis négyes a hazaiakkal kiegészülve, akik az energiaital-pénzből felturbózva idén is a BL-főtáblát célozták meg a bajnoki ágról.

A terv készen állt, de gondoltam egyedül mégsem indulhatok el egy ilyen túrára. Az ismerősök körbekérdezése és a visszamondások után végül barátnőm tartott velem, akit nem volt egyszerű rábeszélni. Mint mondta, látott ő már focipályát eleget, meg meccset is nézett velem muszájból bőven, miért lenne ez más, ha mindezt a salzburgi stadion lelátójáról tesszük. De aztán egy beiktatott hallstatt-i megállóval - ami a salzkammergut-i régió gyöngyszeme, és nem szabad kihagyni, ha arra jár az ember – sikerült elcsábítanom.

A jegyvásárlás könnyen ment, mert a nagy nevek ellenére ez „csak” egy felkészülési torna, úgyhogy nem kapkodtak a helyekért őrült tempóban a helyiek. Végül azért így is összegyűlt 11 ezer ember, ami egyik-másik NB I-es fordulóban is jól mutatna össznézőszámnak. A Red Bull hivatalos oldalán sikerült tehát beszerezni a két bilétát – igyekeztem minél közelebb a pályához, de mégis középre, hogy tökéletesek legyenek az élmények, meg a képek. Sajnos pont sikerült kiszúrni azt a lelátót, ahová a kezdéstől fogva három órán keresztül tűzött a nap, és este 7-kor is csak azért bújt el, hogy átadja a helyét a viharnak, ami szépen bevert a viharos szélnek köszönhetően a mi oldalunkon egészen a 15. sorig. Még jó, hogy a 9.-ben ültünk – izzadás után elázás lett a vége. Ettől függetlenül kitartottunk a végéig, úgyhogy láttuk, ahogy a brémaiak elhódítják tizenegyes-párbajban az Audi Quattro kupát. De ne szaladjunk ennyire előre.

Az első elődöntőben a Werder a helyi erőkkel csapott össze, és meglepően simán, 4-0-ra verte a Red Bull-t. Ahogy mondani szokták, a játék képe nem ezt vetítette elő. Mindkét csapat az erősebb kezdőjével állt fel és az első 15 perc bőven így is a hazaiaké volt, a Werder alig jött ki a saját térfeléről. Akkor is csak annyi ideig, amíg Di Santo elől valaki meg nem szerezte a kibikázott tisztázást. Aztán Minamino kihagyott helyzete után a németek végigvittek egy kontrát a gyakran elöl feledkező balhátvéd, Ulmer oldalán és könnyen megszerezték a vezetést. Ezután a Salzburg kitámadott, amit két újabb eredményes kontrával és egy Walke bakiból (kicsit megkopott az öreg, amíg Gulácsi mögött csak padozott) szerzett találattal büntettek a Muzsikusok – el is húzták a Red Bull nótáját.

A második elődöntőben a spanyol bajnokság negyedikje az angol bajnokság hetedikjével mérte össze erejét és a játék képe teljes egészében megegyezett az első találkozóéval. A Southampton irányított, birtokolta és járatta a labdát és kihagyott két óriási helyzetet Mané és a csapatkapitány Fonte révén – mindketten ugyanazon akció keretében fejeltek a felső lécre. A helyiek régi kedvence egyébként, aki tavaly nyáron távozott Angliába vegyes fogadtatásban részesült: a szurkolók fele tapsolta minden mozdulatát, a másik fele viszont fütyülte. Ezt a lelátói viselkedést sosem fogom megérteni: az, hogy Torres lelép Liverpool-ból egy riválishoz, lehet ok, amiért kifütyülik. De ha valaki az osztrák Bundesligából a Premier League-be szerződik és azt így díjazzák, nálam érthetetlen.

A Valencia eközben csak bekkelt, de amikor tudott, zavart okozott egy-egy kontrából – hol máshol, mint – a baloldalon. Ronald Koeman Fonte – aki végig jó tanárként dirigálta a rábízottakat – mellett három fiatalabb játékossal kezdett a védelemben, de az egyértelműen látszott, hogy Martina ezen a szinten még nem kiforrott spíler. Többször is zavarba hozták a spanyolok és egy ilyen baloldali beadás utáni kavarodást használt ki Piatti, aki a korábban bravúrral hárító Gazzaniga mellett a kapuba lőtt. A gól után kiegyenlítettebb lett a meccs, de helyzetek inkább az angolok előtt adódtak – kihasználatlanul.

Sok reflektálásra nem volt idő, rögvest kezdődött a harmadik helyért lejátszott meccs: a Szentek az osztrákok ellen próbálták kiköszörülni a csorbát, ismét sikertelenül. A Salzburg motivált, fiatal csapata (Oberlin, a 2. gól szerzője most töltötte a tizenhetet) nem hagyott kérdést afelől, hogy ki akarja jobban a bronzot, és simán elverte 2-0-ra a PL tavalyi meglepetéscsapatát. Ahogy a hazaiaknál, úgy az angoloknál is kicserélődött a teljes kezdő, így láthattuk Stekelenburg-ot, Long-ot, Tadic és Jay Rodriguez mellett, bár a produkciójuk elég felejthető volt. Long-nak például sikerült az a bravúr, hogy 45 perc alatt egy labdába botlása maradjon meg bennem, és hogy egyáltalán pályán volt, azt is csak a meccs utáni összeállítások között vettem észre. Idény eleji forma, sok edzés miatti fásultság, hőség – fogjuk amire akarjuk, ennél több kell majd egy hónap múlva, az biztos.

A kupa sorsa végül a Werder és a Valencia között dőlt el, de a mérkőzés csak három történés miatt marad emlékezetes: jól eláztunk és egy werderest leküldött a bíró második sárgával - felkészülési buli tornán 45 perc alatt ez nagy teljesítmény –, de a harmadik kétségkívül a legviccesebb. A tizenegyesekre készülődő, ázó, fázó és emiatt az egyik kapu mögé barátságosan összebújó német- és spanyol drukkerek közösen fújoltak, amikor megtudták, hogy a szemközti kapura mennek a rúgások. Végül a harmadik körben dőlt el a hirtelen halál, a spanyol rúgó lövését Wiedwald, a német cserekapus hárította, így ők emelhették magasba a trófeát.

Persze mindezt tudhattam volna előre, barátnőm ugyanis már 5 perccel az első meccs kezdete után jelezte „itt ma a zöldek nyernek”, hiszen rajta is zöld ruha volt. Ki mondta, hogy a nők nem érthetnek a focihoz…

P.S.: Ezen a linken találhattok összefoglalót, összeállításokat, képeket, interjúkat.