A legutóbbi, novemberi bejelentkezésünk óta elég sok minden történt a Championshipben. Sok minden és bizonyos tekintetben mégis semmi. Lement még tizenegy forduló, túl vagyunk már a bajnokság felén, de igazán nagy változásokról nem számolhatunk be a Purgatóriumból. Az automatikus feljutásra ácsingózó csapatok meglógtak egy kicsit, középen óriási az iszapbirkózás a playoff-helyekért, hátul pedig az utolsó hat csapat vívja az élet-halál harcot a kiesés ellen. Hajtás után rövid helyzetjelentés a világ második legjobb bajnokságából.
"Ajjaj-jajjaj-jajjaj-jaj, baj van, vége"
Az (al)címadó klasszikus Szabó Gábor és Szántó Öcsi bácsi szájából hangzott el, amikor Juan Pablo Chacon másodszor küldte padlóra Kovács "Koko" Istvánt, és valamiért nekünk ez ugrik be, ha a Rotherham United helyzetét nézzük a tabellán. Ha KO-ról még nem is beszélhetünk, de pontozással eddig nagyon vesztésre állnak. Novemberben tizenhat forduló után álltak hét ponttal, most huszonhét meccs után van 16 egységük. Felesleges is mondani, hogy a bennmaradásra ácsingózók közül a legrosszabb helyzetben vannak ezzel - legyen bármekkora is a tömörülés hátul, kilenc ponttal vannak lemaradva az előttük álló három csapattól. Bizony háromtól, mert a Blackburn-Burton-Wigan trió egyatránt 25 pontos. Sőt, a Bristol City a maga 27 pontjával szintén gyorsan a vonal alá kerülhet, de még a 30 pontos Nottingham sem lehet nyugodt.
A Rotherhamra visszatérve: a képen látható Paul Warne ül jelenleg a kispadon, aki november 28-án váltotta Kenny Jackett-et. Elvileg "caretaker" státuszban van, de lassan két hónapja nem neveztek ki új főnököt a csapat élére, szóval még az is megeshet, hogy marad a bajnokság végéig. Valószínűleg nem tapossák egymást a jelentkezők a Rotherham kispadjáért... Warne ismeri a klubot, karrierje során kétszer is megfordult a Rotherhamnél - majdnem háromszáz tétmeccsen lépett pályára és innen is vonult vissza. A kötődése és az elhivatottsága megkérdőjelezhetetlen, viszont ahogyan mondani szokták, nem lehet várat építeni abból, ami neki jelenleg a rendelkezésre áll. Így is amióta kinevezték már három győzelmet összekapart, ami pont háromszor annyi siker, mint amennyit addig elért a klub a szezonban. Mi azonban úgy érezzük, hogy ez sem lesz elég és már ilyen korán is ki lehet már jelenteni, hogy megvan az első kiesőnk. Ilyen terjedelemben nem is kívánunk velük foglalkozni a továbbiakban, hiszen ha nem kezdenek valami brutális hajrázásba, akkor a következő részben már a Wigan vagy a Blackburn kapja meg a két bekezdés hírnevet, amit a kiesés ellen küzdőknek tartunk fent a rovatban.
Középmezőny, avagy a nagy massza
Ahogyan feljebb már említettük, a Rotherham előtti öt csapatnak komolyan meg kell küzdeni azért, hogy elkerüljék a fennmaradó két kieső helyet. Elég meglepő, hogy a Nottingham is ott van a jelöltek között, az meg pláne, hogy a keret megerősítése helyett inkább eladták a csapatkapitányukat.
Bizony, az egykori Arsenal nevelés, Henri Lansbury elhagyta a klubot, és körülbelül 3 millió fontért csatlakozott a birminghamiekhez. A Forest ezzel még bajban lehet, feljebb viszont nem érdemes tekintgetniük. Ahhoz ugyanis 3-4 nagyon fura fordulónak kellene következnie, hogy bajba kerüljön a középmezőny alsó fele, azaz a Wolves-QPR-Cardiff-Brentford négyes. Bizony a Cardiff is közéjük tartozik: botrányosan kezdtek, és a legutóbbi bejelentkezésünkkor is még éppen hogy csak a vonal felett voltak. Neil Warnock viszont nem hiába lett nálunk is a Purgatórium reklámarca - szépen kivakarta a walesieket a hátsó régióból.
A középmezőny többi tagja eközben a kiesés elkerülése helyett inkább azzal foglalatoskodik, hogy valahogyan odaérjen a hatodik helyre. A feladat idén sem könnyű, olyan körbeveréseket produkál a liga, hogy öröm nézni. A feljebb már említett Aston Villa szezonja továbbra sem sikersztori: a rémálom már elmúlt, valószínűleg a League One nem fenyegeti őket, viszont az sem valószínű, hogy idén visszaszerzik a Premier League-tagságot. A másik tavalyi kieső Norwich City nagyon jól kezdett, egy ideig még a tabellát is vezették, aztán a legutóbbi Purgatórium-poszt idején már "csak" a playoff-régióban tanyáztak. A botladozás azóta is folytatódott, jelenleg a 10. helyen állnak, immáron öt pontra a rájátszástól. Bár az utóbbi három meccsükből kettőt megnyertek, közöttük viszont kikaptak a kilátástalan helyzetben lévő Rotherhamtól - ilyen bakikkal aligha lesz meg a Top 6.
Persze a Norwich nélkül is elég jó kis élboly alakult ki mostanra. Ha megnézzük a hetediktől a harmadik helyig sorakozó klubokat - Derby County, Sheffield Wednesday, Leeds United, Huddersfield Town, Reading -, akkor elégedetten csettinthetünk. Jó kis playoff kerekedhetne, ha ebből az öt csapatból négyet összeeresztenénk. A Derby - Reading (a képen, fent) összecsapást pélául az elmúlt hétvégén rendezték, és egy fordulatos, gólgazdag meccsen, 3-2-re tudott nyerni McClaren nyája, azaz a Kosok. A többiek sem panaszkodhatnak: Jaap Stam Readingje és a német taktikai iskolát erőltető Huddersfield is szinte a teljes szezon során szépen tartják magukat az élmezőnyben, míg a Leeds és a Sheffield Wednesday gyengébb kezdés után küzdötték fel magukat. A playoff helyekre egyértelműen esélyesek, de feljebb, az első két pozíció, már más kérdés. Az nem ugyanaz a kávéház.
A két király
Az első két helyen szereplő csapat idén teljesen más szintet képvisel, mint a liga többi résztvevője. A Newcastle játéka általában meggyőzőbb, viszont képesek hatalmas betlikre, amit a hét beszedett verségük is mutat. A Brighton ezzel szemben sokkal kiegyensúlyozottabb az eredmények tekintetében. Fejben szinte végig a topon vannak, nem véletlen, hogy rengeteg meccsüket nyerik meg a hajrában szerzett gólokkal. Persze, kapnak relatíve sok tizenegyest, és elég szép számmal állítanak ki a meccseiken az ellenfelektől játékost is. Sőt, olyan nyilvánvalóan elcsalt botrányosan vezetett meccsük sem volt még, mint a Newcastle vendégjátéka Nottinghamben (két kiállítás, ami után az eltiltásokat törölte az FA, két tizenegyes, meg nem adott gól), de ettől függetlenül nem lehet azt mondani, hogy érdemtelenül lennének a tabella első helyén.
Az első egymás elleni összecsapásukat még augusztusban rendezték, a St. James' Parkban. A Newcastle akkor még 2-0-ra győzni tudott, azóta viszont fej-fej mellett haladnak. A Szarkák adják az eddigi gólkirályt Dwight Gayle személyében, aki Alan Shearer óta az első olyan játékos a klub történelmében, aki legalább 20 bajnoki gólt ért el egy szezon során. Gayle jelenleg pont húsznál jár, azonban egy sérülés miatt még egy pár hétig nem tudja növelni a találatainak számát. Ha pedig a sérüléseknél tartunk, akkor meg kell említeni, hogy ellentétben az elmúlt évekkel - amikor főleg a kapusok és a védők voltak dögrováson - most a középcsatárok látogatják túl gyakran a rehabilitációt. Ősszel Daryl Murphy szenvedett súlyos sérülést az ír válogatottban, jelenleg pedig Gayle-en kívül Aleksandar Mitrovic sem alkalmas a játékra.
Rafa Benítez ennek ellenére nem gondolkodik csatárvásárláson, állítólag a téli transzfer-időszak prioritása, hogy Andros Townsend visszatérjen Newcastle-be. A hírek szerint kölcsönbe érkezne valamekkora összegért, és nyáron elővásárlási jog lenne rá 13 millió fontért. Üzlet egyelőre nincs, csak pletykák, pedig már az átigazolási időszak utolsó hetében vagyunk. A szurkolók nagy része persze összességében elégedett, hiszen biztos feljutó helyen a csapat, Benítez pedig jelenleg jobb szezont fut, mint az anno Chris Hughton vezette Newcastle a 2009/2010-es kiírásban.
A spanyol tehát eddig a pontokat tekintve lenyomja a Szarkák legutóbbi Champo-menedzserét. A probléma mindössze annyi, hogy a hét évvel ezelőtti Chris Hughtont előzte meg, nem pedig a 2016/2017-est. Az idei Chris Hughton ugyanis eddig minden tekintetben a pályafutása legjobb évét produkálja, ráadásul a Transfermarkt adatai szerint mindössze a nyolcadik legértékesebb keret az Brightoné a jelenleg is futó bajnokságban. Ők nem vettek nyáron 10 millió font feletti értékű játékosokat, igaz az értékeiket - Lewis Dunk, Anthony Knockaert - nem is engedték el sehová. Ha nem lenne itt a Newcastle, akkor Hughton fél kézzel már a bajnoki serleget szorongatná - vagyis tulajdonképpen fél kézzel most is fogja, csak a kupa másik fülére rámarkolt Benítez pufi kis mancsa.
Február 28-án, a Brighton - Newcastle meccsen eldőlhet a bajnoki cím sorsa. A Premier League-be jutásé pedig talán már el is dőlt: azt hiszem Brightonban és Newcastle-ben is boldogan elfogadnák, ha kéz a kézben sétálnának a #besztlígbe, és nem nagyon érdekelne senkit, hogy ki van egy lépéssel előrébb. Addig meg gyepálják a mezőnyt, harcolnak ketten egymás és az alvilág ellen.
Nyilvánvalóan, ha minden ilyen egyszerű lenne, és egy kétcsapatos bajnokságról beszélnénk, akkor nem is hívnánk a Championshipet Purgatóriumnak, ahol bárkit bedarálhat a massza, bárki megégetheti magát a hét bármely hideg, esős estéjén a szigetországban. Mondjuk "The League" néven futna, heti két tuti meccsel. Esetünkben azonban szó sincs erről. Amit 27 forduló alatt láttunk azt lehet persze értékelni, elemezni. Viszont, hogy a maradék 19 játéknap mit hoz, arra nem tennénk nagy tétben. Lesz még izgalom bőven, lesz még miről jelenteni.
