A Championship a legerősebb másodosztályú bajnokság. Ezzel a kijelentéssel természetesen lehet vitatkozni, csak nem ezen az oldalon. Az viszont egészen biztos, hogy a legnagyobb érdeklődés ezt a sorozatot övezi a nem első osztályú ligák közül. Jelenleg az Egyesült Királyságon kívül 32 országban közvetítenek rendszeresen Champo mérkőzéseket, és emellett a Sky Sports által élőben sugárzott meccsek az internetes streameken szintén rengeteg emberhez jutnak el. Igény mindenképpen van rá. Komoly Premier League, vagy legalább is első osztályú múlttal rendelkező klubok mérik össze az erejüket, gyakran hetente többször is. Mi pedig bizonyos időközönként megpróbáljuk összeszedi a fontosabb momentumait ennek a flúgos futamnak. Megígértük, beharangoztuk, most pedig megcsináljuk. Az eseménykövetés első részében főszerepben az átigazolások, és a nyitány.

A Champo augusztus 5-én, bő egy héttel korábban kezdődött, mint a Premier League, ami teljes mértékben érthető, elnézve már csak a meccsek számát. Egy hónap alatt már kétszer volt hétközi forduló is, azaz már öt bajnokin és egy Ligakupa körön is túl vagyunk. A naptár tele van, a program nagyon feszes, és amíg az időjárás engedi, muszáj tartani az ütemtervet. Úgyis jön a tél, az elhalasztott mérkőzések, majd az elhalasztott pótmeccsek is, ami miatt 4-5 klub jó ha csak március végére éri utol a mezőnyt. A jelenlegi, két hetes szünet mégis indokolt volt, tekintve, hogy a walesi, skót, ír és észak-ír nemzeti válogatottak kereteinek gerincét is a Championship adja. Ezzel, mármint ennyi aktív válogatott játékossal szintén nem hinném, hogy még egy másodosztályú bajnokság büszkélkedhet.

Money, money, money – a transzferek

A mi kis Purgatóriumunkra egyébként sem igazán illik a „másod” jelző. A tv közvetítések bevételei mellett az átlag nézőszám is becsületére válhatna egy-egy első osztályú bajnokságnak is, az egyéb pénzmozgásokról már nem is beszélve. A pár napja lezárult átigazolási időszakban például – a transfermarkt.co.uk adatai szerint – több mint 211 millió fonttal a Premier League, a Serie A, a Bundesliga és a La Liga után a Championshipben költötték el az ötödik legtöbb pénzt a csapatok, megelőzve ezzel többek között a francia, a holland vagy a portugál első osztályt. A játékosok eladásából származó bevételek tekintetében is csak egy hellyel állnak hátrébb. A Champo több mint 222 millió fontos bevételét itt már megelőzi a Ligue 1, körülbelül 60 millió fonttal. Az európai TOP ligás országok másodosztályú bajnokságaival viszont értelmetlen bármilyen összehasonlítás. Hiába van 24 csapat, azaz jóval több tranzakció, arányaiban akkor is "első osztályú" bizniszelés folyik a Championshipben.

A Purgatóriumban a nyitánytól számított majdnem egy hónap állt rendelkezésre, hogy a klubok alakítsanak még a kereteken, összerakva azt a csapatot, akikkel ki-ki a maga célját elérheti. Nézzük az érdekesebb transzfereket.

Az előzetes várakozásoknak megfelelően az Aston Villa és a Newcastle költötte a legtöbb pénzt nyáron, és ennél a két klubnál volt igazi nagytakarítás is. A Newcastle-re később még visszatérünk, úgyhogy lássuk először a Villa helyzetét. Tony Xia és Roberto Di Matteo komolyan gondolták, hogy újjá építik a nagy múltú birminghami csapatot. Távozott Scott Sinclair (Celtic), Cirian Clark (Newcastle), Idrissa Gueye (Everton), Carlos Sanchez (Fiorentina) Brad Guzan, Adama Traoré (mindkettő Middlesbrough), és Joleon Lescott (AEK Athén) is. Az olyan kerékkötők pedig, mint Charles N’Zogbia és Kieran Richardson szabadon igazolhatókká váltak.

Érkező oldalon a támadó szekció megerősítése volt a prioritás. Ross McCormack (Fulham) 12 millió, Jonathan Kodija (Bristol City) pedig 15 millió fontjába fájt a Villának. Az előző szezon második és negyedik legtöbb találatát jegyző – McCormack 21, Kodija 19 gólt szerzett – játékosok papíron mindenképpen nagy erősítést jelentenek. Érdekesség, hogy a Villa állítólag Abel Hernandezt is megkereste az utolsó pillanatban, de a Hull támadója (aki mellesleg tavaly harmadik lett az említett góllövőlistán) 100 ezer fontot kért volna hetente. Ezután döntöttek Kodija mellett, akinek a vételára is alacsonyabb volt, ahogyan valószínűleg a fizetési igényei is. Mellettük érkezett még James Chester (WBA) , Albert Adomah (Middlesbrough), Mile Jedinak (Crystal Palace), Ritchie De Laet (Leicester) és az a Tommy Elphick (Bournemouth) is, aki rögtön a csapatkapitányi karszalagot is megkapta. Összességében tehát Di Matteo egy teljesen új csapatot építhet, talán még Gabriel Agbonlahor szűrét kellett volna kitenni, hogy klasszikus értelemben tiszta lappal indulhasson a Villa ennek a szezonnak.

A Norwich City az Aston Villahoz képest semmit nem csinált. Nem jött új tulaj, nem jött új edző, és igazán komoly aktivitást az átigazolási piacon sem mutattak. Az egyetlen jelentősebb távozó Nathan Redmond volt, akit a Southampton vitt el, és kb. pont a helyére érkezett Alex Pritchard a Tottenhamből. Persze a Kanárik így csinálják évek óta. Közel ugyanazzal a maggal dolgozva feljutottak a Premier Leaguebe, majd kiestek. Aztán megint feljutottak, megint kiestek. Kérdés, hogy most elég lesz-e ez a társaság a visszajutáshoz. Mert januárban lehet, hogy már késő lesz bevásárolni.

Végül a harmadik kiesőről, a Newcastle Unitedről pár gondolat. A hároméves szerződést aláíró Rafa Benítez első, és legfontosabb feltétele volt a teljes kontroll a csapat felett. Megkapta, és elég rendesen ki is gyomlálta a gazt. Az átigazolási időszak után egy interjúban elmondta, hogy jelenleg csak az számít, hogy mindenki a visszajutásra koncentráljon. Többször hangoztatta, hogy senkit nem kell eladni, ezért csak a mindenáron távozni akaró játékosok, és csak megfelelően magas összegért eladóak. Ők voltak a Andros Townsend (13 millió, Crystal Palace), Georginio Wijnaldum (25 millió, Liverpool), Daryl Janmaat (7.5 millió, Watford) , Moussa Sissoko (30 millió, Tottenham) négyes, akikről valószínűleg gyorsan kiderült, hogy menni akarnak és szépen hoztak is a konyhára. A szerződése utolsó évében járó Papiss Demba Cissé maradt volna, de a fizetése és a formája sem indokolta, hogy elutasítsák a Shandong Luneng 5 millió fontos ajánlatát. A kölcsönszerződésébe foglalt opció keretein belül 6.3 millió fontért végleg a Marseille játékosa lett Remy Cabella. Lejáró szerződéssel távozott 21 év után (ebből 13 felnőtt szezon) a saját nevelés Steven Taylor (Portland Timbers), és 8 év után a csapatkapitányi karszalagot öt éven át viselő Fabricio Coloccini (San Lorenzo) is. Szabadon igazolhatóként mehetett még amerre látott Sylvian Marveaux és Gabriel Obertan is. A távozók harmadik nagy halmaza a kölcsönadottak voltak. Florian Thauvin (Marseille), Henri Saivet (St. Etienne) és Emanuel Riviére (Osasuna) vételi opcióval került új klubokhoz, míg Siem De Jong (PSV), Tim Krul (Ajax) és Adam Armstrong (Barnsley) esetében erről nincs szó, ők a játéklehetőség miatt mentek kölcsönbe.

Ennyi távozó mellé természetesen érkezők is kellenek. Benítez az első napoktól az utolsóig ezen a téren is aktívan tevékenykedett. A tavalyi évben a sérülésektől sújtott kapusposztra a Matz Sels (Gent) érkezett. Elé pedig egy komplett védelmet igazolt a Pincér. Jesus Gamez (Atletico Madrid), Grant Hanley (Blackburn), Cirian Clark (Aston Villa), DeAndre Yedlin (Tottenham), és Achraaf Lazaar (Palermo) megszerzése is teljesen indokolt, kiindulva abból, hogy tavaly több alkalommal is Jack Colback vagy Vurnon Anita játszott kényszerből hátvédet. A középpályán bőven voltak távozók ezért erre a csapatrészre is ráfért a megújulás. A fiatal Isaac Hayden (Arsenal) szűrni, a rutinos Mohamed Diame (Hull) pedig a csatársor mögé támadni érkezett. A széleken a Matt Ritchie (Bournemouth) és a kölcsönbe érkező Christian Atsu (Chelsea) kettősétől várják a lendületes támadásokat. Előre pedig Benítez leigazolta Dwight Gayle-t (Crystal Palace), aki már négy gólos és a veterán Daryl Murphy-t (Ipswich) aki két évvel ezelőtt gólkirály volt a Championshipben. Ezzel az erősítéssel, valamint, hogy Ayozé Perez, Aleksandar Mitrovic, Jonjo Shelvey és Chancel Mbemba maradtak, a Newcastle továbbra is esélyes az azonnali visszajutásra.

Benítez ráadásul egyelőre nagyon jó hatással van mindenkire. A szurkolókra, a vezetőségre és az átalakított keretre egyértelműen, de valószínűleg még a távozó játékosok sem mondanának rosszat róla. Persze továbbra is tartjuk, hogy most, 2016-ban a Pincér nem tartozik a TOP kategóriás edzők közé, viszont a múltja és az elméleti tudása alapján összehasonlíthatatlanul jobb, mint a Champo bármelyik edzője, azoknál meg pláne, akik a közelmúltban Newcastleben dolgoztak. A jelenlegi keret több tagja is az elmúlt éveket olyanokkal gályázta végig, mint Alan Pardew, John Carver és Steve McClaren. Ők azért messze nem azonos kategória Benítezzel. A pedagógiai képességeire az eddigi legjobb példa a nélkülözött, és gyengén is teljesítő, mentálisan nulla Yoan Gouffran esete. A francia középpályás-szélső-csatár távozására nem fizettek valami sokat a fogadóirodák. Ő viszont valószínűleg ráérzett arra, hogy kicsit nívósabb szakmai körülmények között dolgozhat, ezért összeszedte magát. Benítez pedig ezt értékelte. Az utóbbi három bajnokin már kezdő volt, és kimondottan jól is játszott. Újra meg merte csinálni a cseleket, el merte lőni a labdát, mintha kicserélték volna. Nem is igazolt sehová, és valószínűleg tökéletesen hozza majd a kiegészítő szerepet az egész szezon során.

A fent említett, több mint 222 milliós bevételhez és 211 milliós kiadáshoz persze bőven hozzájárult a többi klub is. Érdekességként meg kell említeni, hogy a 34 éves Rickie Lambert valószínűleg pályafutása utolsó állomásaként 2 évre aláírt a Cardiff Cityhez. Egy karrier, ami lassan véget ér, de olyan is akad, akié most kezdődik igazán. A 19 éves Oliver Burke az első öt fordulóban négy gólt szerzett a Nottingham színeiben, és ez elég is volt ahhoz, hogy a Red Bull Leipzig leigazolja. A történet érdekessége az, hogy a Gulácsi Pétert és Kalmár Zsoltot is foglalkoztató Bundesliga újonc 13 millió fontot pengetett ki a fiatal támadóért. Viszont, ha meg azt vesszük, hogy a lipcsei sportigazgató az a Ralf Rangnick, aki a német labdarúgás elmúlt 18 évében végbemenő reformok egyik kitalálója volt, akkor megelőlegezhetjük, hogy ez a skót gyerek megérte a fenti összeget. A sherwoodiak pedig pótolták, nem is akárkivel. Jóval az átigazolási időszak vége után, egészen pontosan szeptember 7-én lett hivatalos, hogy "Lord" Niklas Bendtner is visszatér az angol futballba. A Wolsburg még április végén szerződést bontott a 28 éves dán csatárral, aki "szabad ügynökként" két évre írt alá a Nottingham Foresthez.

Rúgd, fuss - a meccsek

Ahogyan már korábban is szóba került, több mint egy hónapja fortyog a Purgatórium. Öt forduló ment le, és az eddig megrendezett 60 mérkőzésen 151 gól született (2,51-es átlag). Emellett 9 piros lapot osztottak ki a sporik, ami majdnem kettes átlag fordulónként. A lenti tabellán is látható, hogy 100 %-os csapat már nincs, de veretlenből azért akad kettő is. A leginkább figyelemre méltó közülük is a Huddersfield Town, akik a nehéz sorsolásuk ellenére is remekül teljesítenek. Idegenben legyőzték már a Newcastle-t és döntetlent játszottak az Aston Villa otthonában is. A Fulham teljesítménye előtt is le a kalappal főleg, hogy Ross McCormacket, azaz az utóbbi évek gólfelelősét eladták nyáron. Az abszolút negatívum eddig a Blackburn Rovers szereplése. Egyetlen döntetlen mellett négy zakót szedtek össze. A legemlékezetesebb talán a harmadik fordulós vereségük a Cardiff otthonában, ahol Shane Duffy két öngólt és két sárgalapot is jegyzett. Ilyen hendikeppel pedig nem tudtak mit kezdeni, kikaptak 2:1-re. (Egyébként ez volt a nem túl veretes Cardiffnak az egyetlen eddigi győzelme.) Valószínűleg fel is lélegeztek a Rovers szurkolói, amikor Duffy augusztus végén a Brightonhoz igazolt. Az ír védő egyébként egy körrel a hírhedt „duplája” előtt, a Wigan ellen is betalált a saját kapujába. A három forduló alatti három öngól eléggé rekordgyanús. Viszont ha már szóba került a Wigan. Hiába védett már tizenegyest Bogdán Ádám, hiába volt már háromszor is „Will Grigg’s on fire” azaz szerzett ennyiszer gólt az észak-ír közönség kedvenc, összesen négy pontot szedtek össze. Az első öt meccs alapján a középmezőny a maximum, amit az újonctól várhatunk. Eléggé beragadt a Leeds United is, de ennél is meglepőbb talán a Sheffield Wendesday gyenge rajtja.

Persze attól óva intenénk mindenkit, hogy messzemenő következtetéseket vonjon le öt forduló után. Itt még rengeteg cifra dolog lesz. Valószínűleg a kieső jelöltek és a playoffért küzdők az utolsó fordulóban is izgulhatnak. Most még szinte bármelyik klubban benne van egy 180 fokos fordulat. Vagy akár kettő-három is.

A negyedik és az ötödik forduló között lement még egy EFL Cup, azaz ligakupa kör is. A Champo csapatok nagy része tovább is ment, de legközelebb már jóval nehezebb mérkőzéseken kell bizonyítaniuk. Páran Premier League csapatokat kaptak, és bár a Preston North End (Bournemouth), és a QPR (Sunderland) nem esélytelen, azt hiszem, hogy a Derby (Liverpool), a Norwich (Everton), és a Nottingham (Arsenal) számára ez a sorozat véget ér a szeptember 20-21-én megrendezésre kerülő harmadik fordulóban.

A Purgatórium következő része már sokkal inkább a meccsekről szól majd. Most még a transzfereké volt a főszerep, de pár hét múlva, az új igazolások beépítésével közelebb kerülünk ahhoz, hogy meg tudjuk állapítani a mezőny résztvevőinek valós játékerejét. Azt, hogy nagyjából mire számíthatunk tőlük ebben a szezonban. Melyik lesz az a hat-nyolc csapat, akik valószínűleg a kiesés elől menekül majd, melyik négy klub mehet rá reálisan az azonnali feljutást érő első két hely valamelyikére, és kik gyömöszölik egymást a playoff helyekért.

Hétvégén forduló, három Sky Sports 1 élő közvetítéssel. Reading – Ipswich pénteken, Derby – Newcastle szombaton, és Aston Villa – Nottingham Forest vasárnap. Utána hét közben megint forduló, jövő hét végén pedig újra. Szeptemberben is 18 nap alatt öt bajnoki, és a mezőny nagy részének egy ligakupa meccs. Üdvözöl a pokol…