Arsene Wenger, Pep Guardiola, Louis van Gaal vagy José Mourinho, Mauricio Pochettino, Claudio Ranieri, Jürgen Klopp, Ronald Koeman, Slaven Bilic és - talán - Rafa Benítez. Ehhez a társasághoz csatlakozott a héten Antonio Conte. Ők lesznek, vagy lehetnek ugyanis a Premier League-csapatok menedzserei és edzői a következő szezonban. És akkor az olyan helyi bálványokat, mint Tony Pulis, Sam Allardyce vagy Alan Pardew még nem is említettük... Tovább után utánajárunk, hogy mi az oka a sok zseniális külföldi menedzser Angliába való migrálásának és megnézzük, mire mehet az olasz Londonban.

Így 2 hónappal a bajnokság kezdetét követően természetesen néhány csapat számára nem sikerült úgy rajtolni, ahogy eredetileg megálmodták a klubszékházakban, ennek hála bejátszott néhány igen korai menedzser csere is. Ezért úgy gondoltuk, hogy érdemes lehetne klasszikus keringőzőkről, visszatérőkről írni a Premier League elmúlt, közel 25 évéből, illetve ennek tapasztalatairól és jelenségéről. Különös tekintettel a legnagyobb forgókra, akiket azért valamilyen okból mindannyian jól ismerünk, de nem biztos, hogy mélyebben tanulmányoztuk már munkásságukat.

José Mourinho egy szégyenfolt a labdarúgás legendás menedzsereinek palettáján. Tipikus főgonosz, akinek minden apró megmozdulását zabálja a média, akit minden reklamálása után együtt szidhat vagy röhöghet ki ellenfél- és/vagy semleges szurkoló, plusz, imádják a mémgyárosok. Egy edző, akit még a saját - jelenlegi és volt - csapatainak szurkolói is utálnak. Vagy mégsem? Egy chelsea-s vallomása következik arról az ambivalens viszonyról, ami a portugálhoz köti.