Sokan úgy gondolják, a futball maga az élet. Ebben a kijelentésben persze rejlik némi költői túlzás, de az kétségtelen, hogy ez a sport kiválóan modellezi azt, amit nap, mint nap átélünk. A szürke és unalmas hétköznapokat, a felemelő pillanatokat, a váratlan örömöket, és sajnos a csalódásokat és tragédiákat is. Vannak azonban olyanok, akiknek túl kevés jutott a futballból, és túl kevés jutott az életből.
1999-ben a Manchester United bezsebelte az FA kupát, a bajnokságban az Arsenalt megelőzve elhódították a bajnoki címet, a Bajnokok Ligája döntőjében pedig drámai körülmények között a hosszabbításban fordították meg a meccset a Bayern München ellen. Egy évvel később a triplázást ugyan nem sikerült megismételni, de a bajnoki serleg ismét Manchester vörös felében kötött ki. Néhány héttel a bajnokavatás után Amszterdamban egy észak-ír fiatalember alig egy nappal a 27. születésnapja előtt a munkából hazafelé igyekezve beleesett egy csatornába, aminek következtében kómába esett, majd életét vesztette. Pedig ha a sors nem ennyire kegyetlen, akkor ez a fiatal férfi Giggs, Beckham és Scholes mellett ünnepelhette volna a United címeit.
