A legutóbbi, novemberi bejelentkezésünk óta elég sok minden történt a Championshipben. Sok minden és bizonyos tekintetben mégis semmi. Lement még tizenegy forduló, túl vagyunk már a bajnokság felén, de igazán nagy változásokról nem számolhatunk be a Purgatóriumból. Az automatikus feljutásra ácsingózó csapatok meglógtak egy kicsit, középen óriási az iszapbirkózás a playoff-helyekért, hátul pedig az utolsó hat csapat vívja az élet-halál harcot a kiesés ellen. Hajtás után rövid helyzetjelentés a világ második legjobb bajnokságából.

A Championship a legerősebb másodosztályú bajnokság. Ezzel a kijelentéssel természetesen lehet vitatkozni, csak nem ezen az oldalon. Az viszont egészen biztos, hogy a legnagyobb érdeklődés ezt a sorozatot övezi a nem első osztályú ligák közül. Jelenleg az Egyesült Királyságon kívül 32 országban közvetítenek rendszeresen Champo mérkőzéseket, és emellett a Sky Sports által élőben sugárzott meccsek az internetes streameken szintén rengeteg emberhez jutnak el. Igény mindenképpen van rá. Komoly Premier League, vagy legalább is első osztályú múlttal rendelkező klubok mérik össze az erejüket, gyakran hetente többször is. Mi pedig bizonyos időközönként megpróbáljuk összeszedi a fontosabb momentumait ennek a flúgos futamnak. Megígértük, beharangoztuk, most pedig megcsináljuk. Az eseménykövetés első részében főszerepben az átigazolások, és a nyitány.

Ezen a hétvégén csonka fordulót rendeznek a Premier League-ben, ami annyit jelent, hogy három napra elosztva, mindössze öt bajnoki mérkőzéssel kell számolnunk. Az ok rém egyszerű: annyi első osztályú csapat maradt még talpon az FA kupában, hogy képtelenség volt máshogy lebonyolítani a meccseket. Igen, most ismét lehetne tanakodni azon, hogy mennyire hatékony a szigetországi versenynaptár, de ettől ezúttal megkímélünk mindenkit és inkább átvesszük mi vár ránk a 29,5. fordulóban. Elnézve a párosításokat, a "hét mérkőzése" titulust képtelenség kiosztani, ezért a hajtás után egy másfajta tematika szerint következik az esélyek latolgatása.

A londoni derbi igazi nyertese a Leicester lett, ez a mögöttünk hagyott kör első és legfontosabb következtetése. Na meg az, hogy innentől már tényleg Ranieri bandájának áll a zászló a bajnokságban, nincs mellébeszélés, se kifogás. Kilenc meccs van hátra, öt pont az előny a Spursszel szemben, tündérmese ide vagy oda, ez olyan komoly fór, amit tényleg csak elbalfaszoskodni lehet. Hajtás után erről, és hat másik dologról értekezünk a hétvégi PL-forduló kapcsán.

Őszintén szólva, már korábban is megötlött fejemben a csodás visszajövetelek történetének elregélése számotokra, a Liverpool elképesztő mérkőzése azonban csak megerősítette ennek aktualitását. Így a következő sorokon az 1992-93 óta tartó Premier League tíz legbrutálisabb feltámadásáról olvashattok és nézhettek videókat.

A háromnapos eszem-iszom, bejglifesztivál, pálinkaünnep és rokonlátogatás-maraton (másnéven "karácsony") végére ér lassan az ország, ez pedig csak egyet jelenthet: itt az ünnep utolsó napja, az angol Boxing Day. A szervezők és a DigiSport jóvoltából ma, 13:45-től egészen 22:45-ig élő, angol bajnoki meccseket láthat a nagyérdemű - azaz ti. Hab a tortán, hogy 22:45-től is angol bajnoki megy majd, felvételről.

Mivel a kétnapos szünetekkel lejátszott találkozók nem csak a játékosokat, hanem minket is megterhelnek, úgy döntöttünk, nem az egyes fordulókat vesszük ezúttal górcső alá, hanem megnézzük, mire mehetnek a vezető és nagycsapatok ebben a rohanásban. Jöjjenek hát a vélemények, a kommentszekciót pedig ti se hagyjátok szárazon!

Elrugaszkodva az angol foci populárisabb rangadóitól, ebben a posztban egy talán kevésbé felkapott derbi kerül bemutatásra. Az angol fővárosban majdnem minden héten akad egy helyi rangadó, ahogyan Manchesterben és Liverpoolban is megvannak a megszokott városi csaták. Mi történik, ha az utóbbi két város három sikercsapata (bocs Everton, ti nem) ellátogatnak egymáshoz, vagy a londoni nagyokhoz? Nos, jó eséllyel azok a meccsek is az összefoglalók végére kerülnek. Észak-keleten viszont más a helyzet. Arrafelé alapesetben három klub vív ádáz harcot azért, hogy a térség királyának mondhassa magát.

Betürendben a Middlesbrough, a Newcastle és a Sunderland ez a három együttes, igaz a 2009-es kiesése óta a Boro "kiszállt" a versengésből. A köznyelv a városok folyóinak (Tees, Tyne és Wear) neveit használta fel, hogy elkeresztelje derbiket, mindig azt előre téve, akik otthon játszanak. A poszt apropója most épp az, hogy vasárnap kora délután Wear-Tyne derbit rendeznek, azaz a Sunderland látja vendégül a Newcastle csapatát. Hajtás után Macskák vs. Szarkák.

A következő forduló beharangozója rendhagyó lesz. Na, nem azért, mert - először a Britannia történetében - én írom. Sokkal inkább, mert egy kicsit el fog térni a szerkezete az eddig megszokottaktól. Ennek a legfőbb oka az, hogy klasszikus értelemben ebben a fordulóban nincs olyan, hogy a "hét meccse". Sokkal inkább a "hét meccsei". Érdekes párosítások, igazi csúcsrangadó viszont egy sem.

Éppen ezért az itteni kiemelt találkozó sem egy rangadó, hanem a Newcastle - Chelsea. A meccs első ránézésre egy országos vendégsiker. Meg másodikra is. Sőt, Newcastle szurkolóként be kell látnom, hogy harmadikra is. Viszont akad egy makacs tény is, miszerint José Mourinho még soha nem tudott győztesen távozni bajnoki mérkőzésről a St. James' Parkból, pedig már öt alkalommal lett volna lehetősége rá. Tovább után megvizsgáljuk, mire mehet most a portugál mester Steve McClaren bukdácsoló szarkái ellen.

Ma ünnepli a 45. születésnapját Alan Shearer, a Premier League örökös gólkirálya, az angol válogatott történetének hatodik legeredményesebb játékosa. 18 évesen a Southamptonban mutatta meg magát először Angliának, de igazán a Blackburn bajnok és kétszeres gólkirály játékosaként robbant be a köztudatba, hogy aztán Newcastle-ben legyen belőle szülővárosa és egy egész bajnokság legendája.

A manapság már a BBC állandó szakkommentátoraként tevékenykedő egykori csatár pályafutása kapcsán többször felmerült a futballt szeretőkben, hogy mennyivel többre vihette volna, (többre vihette volna?) ha egy TOP csapatban tölti játékos karrierje legjobb éveit, ő azonban a visszavonulása óta eltelt kilenc évben többször is elmondta, hogy bármilyen hiányérzet is van benne, azt bőven kárpótolják a szép pillanatok. Tribute.

"Mi is egy futball klub tulajdonképpen? Nem az épületek vagy az igazgatóság, vagy azok az emberek, akiknek fizetnek, hogy képviseljék. Nem a TV-szerződések, záradékok, marketing részlegek vagy a vezetőség. A zaj az, a szenvedély, az érzés, hogy a városod büszkeségéhez tartozol.

Egy kisfiú az, aki legelső alkalommal mászik fel a stadion lépcsőin, megragadja az apja kezét, és ahogy a megszentelt gyep elterül alatta, tátott szájjal, - anélkül, hogy bármit is csinálna - szerelembe esik."

Sir Bobby Robson (1933-2009)

Holnap lesz hat éve, hogy elhunyt Sir Bobby Robson, a Fulham és a West Bromwich Albion egykori játékosa, a Fulham, az Ipswich Town, a PSV Eindhoven, a Sporting, a Porto, a Barcelona és a Newcastle egykori edzője, aki nyolc éven át vezette szövetségi kapitányként az angol válogatottat is. Az FA kupagyőztes, UEFA kupagyőztes, holland és portugál bajnok és kupagyőztes, a spanyol kupagyőztes és KEK győztes manager, akire szinte minden angol, és szinte minden futballszurkoló jó szívvel gondol. Az elmúlt években a világsajtóban és hazai sport médiában is jó néhány visszaemlékezés volt az életéről, a pályafutásáról, vagy éppen az általa életre hívott alapítvánnyal kapcsolatos eseményekről. A mai napig gyakran kerülneknek elő az angol sportműsorokban a vele kapcsolatos anekdoták, de téma volt pár éve második szobrának avatása is, ami az első, ipswichi után ezúttal a newcastle-i stadion mellett kapott helyet. Több alkalommal összegyűjtötték már az aforizmává vált nyilatkozatait is, melyek gyakran az újságíróknak adott válaszaiból születtek, amikor a sajtó támadásai ellen szinte fegyverként használta a klasszikus angol humort. "Úgy gondolom a mérkőzés első 90 perce lesz a legfontosabb." mondta például ezt a tipikus "hülye választ" a neki szegezett "hülye kérdésre". De ki is volt ez a mindig jókedvű öregúr, aki felkarolta José Mourinho-t, és hagyta azt is, hogy ott legyeskedjen körülötte a tinédzser Villas-Boas? Emlékezzünk Sir Bobby Robsonra.