Manchester bilikék és vörös fele mellett London ágyús, olajos, valamint kalapácsos oldalán egyaránt nagy volt az öröm a hétvégén, sőt, mivel megleptésre az eddig csontutolsó Newcastle is miszlikbe szabdalta a Norwich-ot hazai pályán, úgy tűnik, igazából minden csapat elégedetten tekinthet vissza a mögöttünk hagyott fordulóra. Hajtás után megnézzük, tényleg így van-e, végigmegyünk szokásos rovatainkon, és gyönybetűvel tárjuk elétek a forduló krónikáját.
A válogatott szünetet követően visszatér a Premier League, a játékosok újra magukra öltik jól megszokott gúnyáikat, és futballozni kezdenek kedvenc bajnokságunkban a ködös Albion futballmezőin.
A héten két igazán érdekfeszítő összecsapásra kerül sor, mind a kettő esetében liverpooli csapatok kerülnek a reflektorfénybe. A tavalyi botladozás után, az idén igencsak szép formát futó Everton a Manchester Unitedet fogadja, míg a Liverpool Londonba látogat és a Tottenham vendégeként próbál feltámadást produkálni - immáron Jürgen Klopp vezetésével a kispadon - a klasszikus, szombati 13:45-ös időpontban. Ez pedig egyértelművé teszi, hogy ezen a héten a White Hart Lane kerül előtérbe heti beharangozónkban.
Egy fiatal srác angol srác, aki - Jamie Vardy mellett - mesés utat járt és járhat be. Egy észak-londoni legény, aki újra felélesztette a reményt, hogy vannak és lesznek még igazán jó angol csatárok. Egy tehetség, akit a tavalyi szezon után már a Real Madriddal hoztak szóba, de legalábbis mindegyik Top4 Premier League csapat szerette volna a soraiban tudni. Igen, a Tottenham csatáráról, Harry Kane-ről van szó.
Csütörtök este valami megváltozott Liverpoolban. Míg a magyarok Feröer ellen fűzték be az oktatófilmet szenvedték ki a győzelmet, addig Liverpool vörös felében egyre-másra pukkantak a pezsgősdugók, miután a klub hivatalosan is bejelentette, Jürgen Klopp váltja Brendan Rodgers-t a menedzseri székben. Aki meg magyar, és 'Pool szurkoló, az gyorsan kért még magának pár korsó sört a sarki csehóban, mert ünnepelni kell. És nem csak a nemzet Danijának (a madocsai Messi, te jó ég) dupláját, hanem az örömhírt a szigetekről: Liverpoolban végre új időszámítás kezdődik..!
Az acsarkodás kiheverése után azért még egy pillantást vetnem kellett a csapat hivatalos oldalára, hogy tényleg nem csak álmodtam-e a német érkezését. Hamar megnyugodtam, már javában az első sajtótájékoztatóját tartja a mester, a média és a szurkolók is csak isszák a szavait. Látszólag minden happy. De vajon miért? Hajtás után 10 ok egy mezei szurkolótól, hogy miért is örülünk Klopp érkezésének.
Ha szereted a Britanniát, egyértelmű, hogy jönnöd kell. Ha nem, akkor azért gyere, hogy segíts nekünk jobbá, élvezhetőbbé, színvonalasabbá tenni. Egyszóval nincs mentség, jelentkezni kell! Mármint szerzőnek, mert persze erről lesz szó, hajtás után egy kicsit - de nem sokkal - bővebben.
Brendan Rodgers megszűnt Brendan Rodgersnek lenni. Az utóbbi időkben már csak önmaga árnyéka, sőt, paródiája volt. A kreativitás minden jelét nélkülöző, ötlettelen, fájdalmas paródia, amin a Liverpool szurkolói csak sírni tudtak. Merthogy Rodgers teljes leépülése egyúttal a Liverpool teljes leépülését jelentette. Egyszerűen azok az apró, nyári ésszerű(tlen) érvek és hangok is elpárologtak, amik Rodgers maradása mellett szóltak. Rodgersnek nem maradt semmije. Annyira mélyen volt az önmaga okozta fekáliában, hogy nem volt maradása, mennie kellett. Sokszor azt lehetett érezni, hogy még Hodgson, egy teleszart búvárruhában is nagyobb kreativitást és szenvedélyt tenne hozzá a játékunkhoz.
Jó hétvégéje volt a kárörvendőknek Angliában: egyrészt ismét kifeküdt a továbbra is kikezdhetetlen egóval pampogó Mourinho, másrészt arrcal fúródott a homokba a ManUnited valamint Brandan Rodgers, akinek végre valahára tényleg megköszönték a közreműködést Liverpool vörösöebbik felén. Hogy minden szurkoló találjon valamilyen örömet ebben a játéknapban, arról Agüero gondoskodott a Newcastle hálójának rojtosra szaggatásával, kár, hogy csak egy napig lehetett övé az MVP cím, mert Alexis is nagyon durván befűzte az oktatófilmet a forduló rangadóján. Hajtás utánmágnestábla nélkül, de a szokásos rovatokat nagyjából kimaxolva beszéljük ki a forduló legérdekesebb történéseit.
Az egyszeri tévénéző először érzi jogosultnak idén a Super Sunday elnevezést, főleg, mert a múltheti Watford - Crystal Palace felhozatal kissé erős viccre sikeredett. Nem mintha a liverpooli derbik tavaly hoztak volna bármi mást is Jagielka álomgólján álmatag szenvedésen kívül, sőt, az Arsenal - MU kapcsán is Gibbs/Blackett öngóljáról szólnak a friss krónikák, nem pedig a Keane vs. Vieira párharcról. A folytatásban mégis rávilágítunk, miért lesz érdemes a TV előtt punnyadnunk az idei utolsó 20+ fokos hétvégén.
Bakancslista. Tervek gyűjteménye azon dolgokról, amiket még szeretnénk átélni földi életünkben. Mindenkinek van ilyen listája, gyakran ezek éltetik és motiválják az embert. Az enyémen igen előkelő helyen szerepelt egy liverpooli túra gondolata. Meccsel (lehetőleg győztessel), városnézéssel, az atmoszféra magamba szippantásával. Az egész életérzéssel.
Így hát szeptember 25-én hajnalban belevágtam. Egyedül, hogy minden a terveim szerint alakuljon. És úgy alakult. Hajtás után fényképes, útinapló-szerű élménybeszámoló egyenesen a Mersey partjáról.
Naná, hogy az angol csapatok BL-formája. Egyelőre hatból öt vereségnél járnak - köszönjük, Maccabi -, de messze még a vége, simán el lehet például képzelni, hogy a négy próbálkozóból kettő is a csoportban ragad decemberben. De vajon mi az oka a mélyrepülésnek? Hajtás után egyszerre találjuk fel a meleg vizet és a spanyol (haha) viaszt, naná, hogy ostoba mentegetőzésnek hat majd az egész.
