Sokszor ért már minket kritika, hogy nincs a sorainkban Arsenalos érzelmű szerző, most viszont már a második vendégposztot olvashatjátok Ágyús-fan kommentelőink klaviatúrájából. A mai írás nemrég érkezett emailben Trollséne kollégától, aki a ma esti Tottenham - Arsenal Ligakupa találkozó elé harangoz, szigorúan az ebben a sorozatban megvívott ütközeteket górcső alá véve. Képekben gazdag, itt-ott minőségi trollkodással fűszerezett iromány következik!

Nem degradálva a többi londoni együttest, de mindenféleképpen a legparázsabb fővárosi összecsapás, melyet a West Ham és a Millwall Tottenham és az Arsenal vív meg egymás ellen. A mai napon a Ligakupa keretein belül kerül megrendezésre eme jeles esemény, ezért most kizárólagosan ezt a sorozatot vizsgálva vesszük nagyító alá a négyszeres illetve kétszeres végső győztes észak-londoni alakulatokat.

Múltidéző

Az első finálét érő összecsapásra 1987-ig kell visszamenni az időben, ahol a drámai, három meccsre nyúló párharc hőse az ágyús legenda David „Rocky” Rocastle volt. Mivel akkoriban még nem volt érvényben az "idegenben lőtt gól" szabály, az összetett 2-2-t követően jöhetett a mindent eldöntő 3. mérkőzés a Spurs otthonában. Clive Allen a Highbury-ben szerzett győztes gólja után, újból előnyhöz juttatta a hazaiakat, amit a csereként beállt Ian Allison egalizált, hogy aztán a korábban említett Rocastle a Wembleybe küldje az Arsenalt és sikeresen pontot tegyenek az 1979 óta húzódó kupa-aszálynak.

20 évet kellett várni a következő elődöntős találkozásra, ahol a győztes fél, a cardiffi Millenium stadionba válthatott jegyet. A White Hart Lane-i odavágó 2-2-vel végződött és egy bizonyos Julio Baptista lopta el a show-t. Berbatov vezető gólját követően Huddlestone szabadrugásból duplázta meg a Spurs előnyét, hogy a második félidőben az Arsenal brazilja egy 15 percen belül szerzett duplával életben tartsa az ágyús reményeket. Felemás angliai pályafutása alatt, mindenképpen ez a sorozat volt a szíve csücske, ugyanis a Liverpool ellen idegenben szerzett 4 gólja szintén megsüvegelendő teljesítmény. Fényezés mellé egy érdekes negatív rekord, egy darab elvállalt büntetőjét sem tudta értékesíteni Arsenal mezben.

A hosszabbításba nyúló visszavágót, az 1-1-es rendes játékidőt követően, az Arsenal nyerte meg 3-1-re Adebayor, Aliadiere és Chimbonda öngóljával. A meccs legemlékezetesebb pillanata, mégis a Spurs egyiptomi játékosáé, Mido-é volt, aki csereként beállva a lefújást 5 perccel megelőzően egy felhőfejessel csillapította le a fejben már a walesi döntőben lévő ágyús kedélyeket. Ezt egyébként a későbbiekben egy balhékkal tarkított mérkőzésen 2-1-re bukták el Wengerék a Chelsea ellen.

A 2007-2008-as szezonban ismét az elődöntőben csapott össze a két együttes. Az 1-1-re végződő Emirates-beli találkozást (gólok: Walcott ill. Jenas), egy 5-1-es Spurs henger követte: Jenas, Malbranque, Keane, Lennon és Lord Bendtner öngóljára egy szem Adebayor gól jutott, amely a Barca szlogen után szabadon, sarkantyúséknak több volt, mint egy sima győzelem. 1999 novembere után most sikerült először megvernie a Spursnek az Arsenalt, hogy az ezt követő döntőben egy másik 9 éves átkot is lezárjanak és újból kupát nyerjen a csapat a Chelsea elleni döntőben. Továbbá egy kihagyhatatlan magas labda:

A ma estit megelőző utolsó Ligakupás összecsapás 2 nap eltéréssel napra pontosan 5 évvel ezelőtt történt a White Hart Lane-en. A rendes játékidő ismét 1-1-es eredményt hozott, hogy a hosszabbításban egy vártnál jóval simább 1-4-es vendégsiker szülessen (gólok: Keane ill. Lansbury, Nasri (2), Arshavin) Később viszont nem ért véget happy-enddel a menetelés, hiszen a 2011 februárjában drámaian elbukott Birmingham elleni döntő még ma is fájó emlék az ágyús szurkolóknak.

Mi várható?

Normál esetben Pochettino és Wenger is az ifistákat és a perifériára szorult játékosokat küldené fel, de mégicsak a North London Derby-ről beszélünk, ahol a hagyományokkal és szurkolókkal szemben sem engedhetik meg maguknak, hogy ne vegyék komolyan az összecsapást. Pochettino még nem szenvedett vereséget Spurs menedzserként Wenger ellen, aki a közel 20 éves angliai pályafutása során egyszer sem nyerte meg a Ligakupát a csapatával.

A hazaiknál minden bizonnyal kezdeni fog az idei szezonban berobbanó Dele Alli, az eddig szárnyaló új koreai szerzemény Son és a sérülései miatt kevesebb lehetőséget kapó Njie is. A tavalyi NLD-t a duplájával eldöntő, viszont a nyáron teljesen kifacsart és eddig szenvedő Harry Kane is a kezdőbe várható - a hazaiak remélik, hogy inkább a válogatott, mintsem a PL-formáját menti át erre a kupatalálkozóra.

Ágyús részről a Zágrábban csúfosan leszerepelt csapat tagjai feltételezhetően ma is nagy számban pályán lesznek, kiegészülve a sérüléséből visszatérő Mertesackerrel és a nyári felkészülés alatt ígéretesen játszó fiatal Alex Iwobival, aki mellékesen a korábbi boltoni és nigériai sztár Jay-Jay Okocha unokaöccse. A vendégektől a Chelsea ellen kiszórt Cazorla-Gabriel duó, sérülés miatt Rosicky, Welbeck, Wilshere, Coquelin valamint a felkészülés másik fiatal sztárja Reine-Adelaide sem fog szerephez jutni. Hazai részről Mason, Bentaleb és Dembele is a maródiak listáján lesz fellelhető.

Rúgott gólokat tekintve elég konszolidált teljesítményt nyújt mindkét csapat a szezon eddig lejátszott meccsei alapján, de mivel viszonylag régen volt sok gólos NLD, ezért a tippem 3-3 és büntetők által eldöntött továbbjutás. Mindenesetre elég jó ómen a győztesnek, hogy amelyik csapat továbbment az elmúlt 8 évben a párharcból, később minimum döntőt játszhatott...
 

Ha van egy ehhez hasonló, vagy épp egész másmilyen, de legalább ugyanilyen fasza vendégposztod, keress minket a premierleague.reblog@gmail.com címen, és megbeszéljük a részleteket.