A nők csak a nagy farkakat szeretik, a kis mellek nem lehetnek szexik, a Jägermeistertől nem lehet berúgni, a Beatles jobb, mint a Rolling Stones - napokig tudnánk sorolni az ahhoz hasonló tévhiteket, miszerint a Manchester City csapatának egyetlen legendája sincs. Hajtás után cáfolunk, és bemutatjuk az embert, aki alig néhány évvel a második világháború borzalmai után egykori Wehrmacht-katonaként lett legendává a Csatornán túl.
Napjaink profitorientált labdarúgásában egyre kevesebb igazi hős marad. Egy-két borsos szerződés könnyedén felrúghatja az addig hangzatosan a klubhűségről papoló játékosok ígéreteit, így csak elvétve találunk olyan labdarúgókat, akik tényleg ízig-vérig elkötelezettek csapatuk iránt.
Pedig nem is olyan rég még akadt egy játékos, akinek elképzelhetetlen volt, hogy a riválishoz igazoljon, és akinek a futball sohasem a pénzről szólt, ő csak élvezni akarta azt, amit csinál. Példaértékű és tanulságos pályafutás áll mögötte, ami összeforrt a tehetség, a hűség, az alázat és az elkötelezettség szavakkal. Egy olyan futballista karrierjéről van szó, aki sérülései miatt 31 évesen visszavonult, de így is örökre beírta magát a szurkolók szívébe.
