A címre pillantva fura lehet, hogy a nyitóképen mindannyiunk által imádott Dávid mesterének kékkel kihangsúlyozott deltái és Róbert barátunk denevérfeje éktelenkedik, hajtás után viszont minden lényegesebb információra is fény derül.

A Sunderland laposra passzírozásával újabb lépést tett a célszalag felé a Leicester, és csak azért nem mondjuk, hogy Ranieri mellkasán már szinte feszül a zsinór, mert a Tottenham is megcsapta a Unitedet hazai pályán. Az Arsenal ellenben kiszállt a további küzdelmekből, és a negyedik hely, valamint a kiesés vonatkozásában is tisztulni látszanak az erőviszonyok. Hajtás után ráhúzzuk a vizes lepedőt Wengerre, megkapja a magáét Bilic valamint Van Gaal, és jönnek mára részben elfeledett összegző rovataink is.

A londoni derbi igazi nyertese a Leicester lett, ez a mögöttünk hagyott kör első és legfontosabb következtetése. Na meg az, hogy innentől már tényleg Ranieri bandájának áll a zászló a bajnokságban, nincs mellébeszélés, se kifogás. Kilenc meccs van hátra, öt pont az előny a Spursszel szemben, tündérmese ide vagy oda, ez olyan komoly fór, amit tényleg csak elbalfaszoskodni lehet. Hajtás után erről, és hat másik dologról értekezünk a hétvégi PL-forduló kapcsán.

Őszintén szólva, már korábban is megötlött fejemben a csodás visszajövetelek történetének elregélése számotokra, a Liverpool elképesztő mérkőzése azonban csak megerősítette ennek aktualitását. Így a következő sorokon az 1992-93 óta tartó Premier League tíz legbrutálisabb feltámadásáról olvashattok és nézhettek videókat.

A 14. forduló már a múlté, a tabella élén pedig még mindig ott trónol a Leicester a maga 29 pontjával, igaz, már csak holtversenyben a Manchester City-vel. Nyakukon a United, és egészen hihetetlen módon az Arsenal is csak két ponttal van lemaradva a listavezetőktől egy ilyen botrányos széria után - Wengerék nyugodt szívvel vezethetnék a bajnokságot, ha nem ajándékoztak volna összesen négy pontot a West Brom-Norwich duónak. Mint a talajvíz, jön fel a Spurs és a Pool, ellentétben a Newcastle és az Aston Villa gőzerővel hasítanak lefelé, a Chelsea pedig még mindig nem bír elrugaszkodni.

Kedvenc bajnokságunk az idei szezonban is bővelkedik meglepetésekben, a végső győztest még csak megtippelni sem lehet. Íme néhány szalagcím az első hetek egy-egy emlékezetes mérkőzéséről:

Matchweek 1: "Cech potyával, az Arsenal otthoni blamával kezdett - hamis bajnoki illúziók?"

Matchweek 4: "Hazai pofonba szaladt a Liverpool, erősen inog a kispad Rodgers alatt"

Matchweek 6: "Váratlanul botlott otthon a City - Jesus Navas a bűnbak"

Matchweek 10: "Ismét kikapott Mourinho csapata, a Chelsea el van átkozva"

Van izgalom tehát bőven: edzőváltások, rekordigazolások, doktornők és eltiltások. Amiről azonban kevés szó esik az itthoni focis közegben, az a West Ham United idei ragyogása - tovább után erről lesz szó!

Akárhogyan csűrjük-csavarjuk, meccset nézni élőben az igazi. Látni a pályát, érezni a hangulatot, elbambulni a túloldalt álló partjelzőt figyelve, mind olyan luxus, amit a karosszékben hátradőlve nem engedhetünk meg magunknak. Hát, még, ha egy hamsítatlan angol stadionba nyerhetünk bebocsátást, mint legújabb vendégszerzőnk, Ricardo, aki volt olyan kedves, és elküldte nekünk élménybeszámolóját. Tovább után részletek egy jóféle West Ham-scoutolásról, de vigyázat, össze fog futni a nyál a szátokban.