wolverhampton honvéd budapest molineux 1954 england hungary rocknrolla

A Wolverhampthon Wanderers manapság csak a Championship középmezőnyében, annak is az alján szerénykedik. A háromszoros bajnok és négyszeres kupagyőztes a 2011/12-es szezonban intett búcsút a Besztlígnek, majd zuhant rögvest még a Purgatóriumnál is lejjebb. A visszajutás ugyanolyan gyorsan sikerült, mint a kiesés, a Champo mocsara viszont azóta sem engedi őket – a 2014/15-ös kiírásban például hetedikek lettek, azonos pontszámmal, rosszabb gólkülönbséggel lemaradva az 5. ill. 6. (Brentford, Ipswich) playoffot jelentő helyezésekről. Ez viszont most a legkevésbé se érdekeljen senkit, hajtás után egy sokkal érdekesebb történetet hozunk Nektek a Farkasok hőskorából.

 

Amíg ki nem hal az összes Liverpool és Manchester United szurkoló, valószínűleg azon fog menni a farokméregetés, hogy vajon melyikük európai comeback-je volt a bravúrosabb (kivéve, ha valaki a Mourinho-Pogba-Ibrahimovic triumvirátus szülte támadófocit csodálva lett United drukker, ami bár eléggé perverz, de nem elképzelhetetlen): 1999 Barcelona vs. 2005 Isztanbul... de francba a vörös kirakatcsapatokkal, pár évtizeddel korábban a Wolverhampton Wandererst – akik ugyan nem fordítottak a Bayern ellen 0:1-ről az utolsó pillanatban, vagy épp 0:3-ról egy olyan Milan ellen, ahol a játékosok lábai között lifegett egy bizonyos szerszám is, ami arra utal, hogy férfiemberről van szó amely szebb napokat is megélt – nem pusztán Európa, hanem a „világ királyaivá koronázták”. Az ő drukkereik csak egymásra néznek és elmosolyodnak, amikor más csapatok szurkolói épp a nagy fordításokról beszélgetnek.

„Valószínűleg ez volt a támadó futball legjobb demonstrációja a szigeteken válogatott mérkőzésen.” – így Pat Ward-Thomas a Guardian újságírója.  1953 novemberében járunk, így nem is olyan nehéz kitalálni, melyik meccs után íródott a mondat. Persze, hogy a hathárom, amely egyébként Anglia első hazai veresége volt nemzetközi meccsen, bár a skót-ír-walesi triótól permanensen kapták a pofonokat idegenben ráadásul az USA ellen is égtek az 1950-es vébén, amelyikre végre valahára hajlandóak voltak elutazni a magukat mindenkinél felsőbbrendű lénynek képzelő angolok. Hat hónappal a hathárom után Budapestre látogattak, hogy aztán hazatérhessenek még több kapott és még kevesebb lőtt góllal – 7:1 ide. Sokan valószínűleg nosztalgiázásba kezdtek, már Szepesi hangjától zeng a ház és meg is feledkeztek, hogy a Wolverhampton mégis mikor és hogyan kerül már végre képbe, elvégre is, róluk kéne, hogy szóljon ez a cikk. Hát úgy, hogy még a 7:1 évében, azaz 1954-ben a csapat stadionjában, a Molineux-ban felszerelték a fényszórókat, ami ugyan nem volt akkora forradalmi mérföldkő Angliában – a Highbury-ben például már a 30-as években is volt világítás az egyik lelátón, és a The Dell (ex-Southampton) volt az első, melynek állandó világítása lett 1950-ben – mégis a Farkasok voltak azok, akik előnyre tettek szert ebből a relatíve újdonságból. Hogy miért? Mert úgy voltak vele, mint az egyszeri falusi paraszt: ha má’ egyszer van, akkor használjuk is! Így hát rendeztek egy barátságos sorozatot, ahová többek közt a Celtic, Racing Club Avellaneda (argentin sztárcsapat a késő 40-es, korai 50-es években), Spartak Moszkva és a Maccabi Tel Aviv együttesei voltak hivatalosak. Egy First Vienna elleni gólnélküli döntetlenen kívül a Wolves az összes meccset megnyerte. Az izraeliek tíz, míg a ruszkik négy gombócot kaptak. „Az oroszok szét lettek sarlózva és kalapálva.” – állt a Daily Record hasábjain.

A főmeccs azonban december 13-ára lett időzítve. Az ellenfél egy bizonyos Honvéd, amely hat játékost vonultatott fel a legendás angolverő magyar válogatottból, vagy ha úgy tetszik, az Aranycsapatból. Emellett négyszeres magyar bajnok, épp az ötödikre készülve, amiből több is lehetett volna, ha a csapat fel nem oszlik az 56-os forradalom következményeinek köszönhetően. 1956-ban a Honvéd Spanyolországba utazott egy kupameccsre a baszk Bilbao ellen, ahonnan elutasították a hazautazást a forradalom összeomlása és a szovjet megszállás miatt. A visszavágót ezért semleges pályán, Brüsszelben játszották. A Honvéd egy ideig túracsapattá változott, Brazíliában megverték a Botafogot és a Flamengot is. Később a játékosok zöme visszatért Magyarországra, hogy aztán jó kis büntetésekben részesüljenek, de a legnagyobb sztárok, mint Puskás, Kocsis és Czibor maradtak küldföldön. Előbbi a Real Madrid, míg utóbbi kettő a Barcelona játékosa lett.

wolverhampton honvéd budapest molineux 1954 england hungary rocknrolla
Billy Wright és Puskás Ferenc vezetésével érkeznek a csapatok a Molineux gyepére.

A Wolverhamton Honvéd elleni meccse olyan színvonalú esemény volt, amit még a BBC is közvetített, legalábbis a második félidőt, élőben – bár abban az időben már ez is szokatlannak számított. Egy nyolcéves fiú épp ekkor kezdett el a Wolves-nak szorítani, mivel volt szerencséje látni a tévé képernyőjén a csapatot játszani. „Nekünk nem volt tévénk, így amikor tudtam, hogy meccs lesz, elkezdtem a szomszéd falát rugdosni egy labdával tíz perccel a kezdés előtt. Mr. Harrissonnak hívták az ürgét és nagyon jól tudta, hogy rugdosom a falat… és azt is, hogy focibuzi vagyok. De addig hagyott izzadni, míg a meccs el nem kezdődött. Kinyitotta az ajtót és úgy mondta, mintha csak akkor esett volna le neki: Van kedved velem nézni a meccset? Egy szempillantás alatt bent voltam, de legközelebb, amikor a Wolves játszott, megint eljátszottuk az egész cirkuszt.” – írja önéletrajzi könyvében a zseniális George Best, aki különösen Peter Broadbent játékát csodálta.

A nézettség ellenére a mérkőzés nívója meg sem közelítette az elvárásokat. A Honvéd már a 14. percben kétgólos előnybe került. Először egy Puskás szabadrúgást követően Kocsis Sándor fejelt a hálóba, majd ő maga készítette elő Machos Ferenc gólját, ráadásul a Wolves kapusának, Bert Williamsnek számos bravúrt kellett bemutatnia, hogy a különbség ne nőjön még nagyobbra a két csapat között.  A Guardian tudósításai szerint miután a Farkasok bealudtak a meccs elején, később sikerült átvenniük az irányítást a pálya közepén, a vendégek kapujáig viszont így is alig sikerült eljutniuk, egyedül Les Smith került tiszta gólhelyzetbe az első félidő végén, de ő is mellé lőtt.

Egy dolgot viszont még elfelejtettünk megemlíteni: a meccs előtt a Wolverhampton edzője, Stan Cullis érdekes, de fogalmazhatunk úgy is, hogy alattomos taktikát választott a zseniális Honvéd támadófogat teljesítményének minimalizálásra.

Nemes egyszerűséggel fellocsoltatta a pályát, annak ellenére, hogy a meccs előtt egyébként is négy napig folyamatosan esett az eső. A terv már az első félidő végére kezdett működni, a második játékrészre viszont teljesen bevált - pont amikor már a tévében is ment a meccs. A vízzel teli kannákkal vánszorgó legények közt ott volt az akkor 15 éves Ron Atkinson is (későbbi West Brom, Manchester United, Atlético Madrid, Aston Villa menedzser és a 90-es években az egyik legismertebb „pundit” a szigeteken). „A Honvéd játékosai kijöttek a rövidke sortjaikban, könnyű cipőikben és nagyszerű futballal vezettek 2:0-ra. A Wolves játékosok nagy, nehéz csukái sokkal masszívabbnak tűntek a magyarokéval szemben, akik lassan, de biztosan kezdtek egyre jobban megrekedni a rohamosan növekvő sártengerben, a hazaiak pedig a tipikus hosszúlabdás játékstílusukkal leőrölték őket… Meg vagyok győződve, ha Cullis nem küld ki engem és a társaimat, hogy áztassuk fel a gyepet, a Honvéd győz tíz góllal.” – emlékszik vissza Atkinson. A mérkőzés utáni sajtótájékoztatón a Honvéd edzője csak annyit mondott: Senki sem kérte, hogy locsolják fel a pályát. Az egyik volt középpályás, Ron Flowers elmondása szerint egyébként Cullis szinte minden edzésen a lábizmok erősítésére fektette a legnagyobb hangsúlyt. „Úgy gondolta, hogy az ellenfeleink előbb utóbb el fognak fáradni ellenünk. A bőrlabdához pedig jól jött némi erő, főleg ha még vízzel is megszívta magát.”

A csapatok kijöttek a második félidőre, Faragó Lajos pedig rögtön kapott is munkát a hazaiak csatáraitól. Két védésre futotta a félidő elején, de Johnny Hancocks büntetőjével már nem tudott mit kezdeni a 49. percben (a csatár, aki a maga 162 centi magasságával kissé kilógott a sorból), a nyomás pedig egyre csak nőtt. A magyarok megzavarodtak, kezdtek kétségbesett döntéseket hozni: Roy Swinbourne áttörésénél például Lóránt Gyula csak kézzel tudta megakadályozni a labda útját, ám az angol ettől sem hátrált meg. A 76. percben ő ugrott a legmagasabbra és egyenlített fejjel, majd 90 másodperccel később a győztes gólt is megszerezte a tehetséges csatár (Swinbourne karrierjének két évvel később egy térdsérülés vetett véget, 211 meccsen 107 gólt szerzzett).

wolverhampton honvéd budapest molineux 1954 england hungary rocknrolla
Puskás gratulál Eddie Stuartnak, mellettük Bert Williams

„Champions of the World” – állt másnap a legtöbb újság címlapján, Stan Cullis ugyanis így nevezte csapatát a mérkőzés után, állítólag, mivel régi Daily Mail maradványok igazolják, hogy később tagadta ezt az állítását. Gabriel Hanot, a francia L’Equipe szerkesztője sem értett egyet azzal, hogy a Farkasok akkora ászok lennének. „Mielőtt még kijelentenénk, hogy a Wolverhampton legyőzhetetlen, játsszanak Moszkvában, Budapesten… vagy ott a Real Madrid és az AC Milan.” – érvelt Hanot, aki egyébként egy újságíró kollégájával, Jacques Ferrannal egy kontinentális kupa ötletét fontolgatták. A két francia egy Dél-amerikai utazásuk során voltak tanúi a Campeonato Sudamericano de Campeones kupasorozatnak, amely a Copa Libertadores elődjének számított. Itt jött az ötlet, hogy ilyet lehetne Euróbában is, a Wolves győzelmei - főleg a Honvéd elleni - ráadásul mintha rá is segítettek volna az egész szervezésre. 1955-ben az UEFA kongresszusán javasolták a sorozatot, a következő évben pedig meg is született az Európa Kupa, ami napjainkban Bajnokok Ligája néven ismert. Az angolok természetesen a már tőlük megszokott módon itt sem vettek részt az első sorozatban, a következő két évben viszont a Manchester United már jelen volt, egy évvel később pedig a Wolves is, akik az első körben ki is estek (1958/59). Másodszor és utoljára a következő kiírásban indultak el, ahol ugyan bejutottak a negyeddöntőbe, de brutális vereséget szenvedtek a Barcelona ellen. A Nou Campban 4:0, majd 2:5 a Molineux-ban, ahol Kocsis Sándor visszavágott a korábbi vereségért még a Honvéd színeiben, mivel mesterhármast ért el a meccsen.

Ez azonban aligha vesz el valamit is a Farkasok érdemeiből. A Honvédet legyőző csapat magja az 50-es években még két bajnoki címre és egy FA Kupa győzelemre vezette a csapatot. „Mindenki csak a Honvéd csapatáról beszél, és ez rendjén is van. De azért nekünk is volt pár játékosunk… az emberek ezt figyelmen kívük hagyják.” – meséli Ron Flowers, aki egyébként Bill Slaterrel együtt a két még ma is elő tagja a Wolves 1954-es kezdőcsapatának.

„Akkoriban mi csak élveztük a játékot, nem is gondoltuk, mekkora lesz az őrület. Csodálatos hangulat volt a városban, ezrek tértek be a pubokba, hogy ünnepeljenek. Óriási kiváltságnak érzem, hogy részt vehettem olyasmiben, amelyről sokan talán úgy vélekednek, mint a legnagyobb sporttörténeti pillanat a város történetében.”

wolverhampton honvéd budapest molineux 1954 england hungary rocknrolla
Roy Swinbourne felesége, Betty pózol férje mezével a meccs 60. évfordulója alkalmából rendezett ünnepségen 2014 decemberében. Az egykori csatár ekkor egészségi állapota miatt egy öregotthonban élt Kidderminsterben. Tavaly decemberben hunyt el. (Betty ott volt a Honvéd elleni meccsen).

wolverhampton honvéd budapest molineux 1954 england hungary rocknrolla
Ron Flowers a futballcsukájával ugyanazon a rendezvényen.

A kezdőcsapatok

Wolverhampton Wanderers (3-2-5): Bert Williams – Eddie Stuart, Billy Wright, Bill Shorthouse – Bill Slater, Ron Flowers – Peter Broadbent, Johnny Hancocks, Roy Swinbourne, Dennis Wilshaw, Les Smith. Edző: Stan Cullis
Budapest Honvéd (3-2-5): Faragó Lajos – Rákóczi László, Lóránt Gyula, Kovács János – Bozsik József, Bányai Nándor – Budai László, Kocsis Sándor, Machos Ferenc (Tichy Lajos), Puskás Ferenc, Czibor Zoltán. Edző: Kalmár Jenő

A Wolves csapatából a már említett két játékos Bill Slater (89) és Ron Flowers (82) élnek, míg a magyarok közül Faragó Lajos (84) és Kovács János (92). Rákóczi László idén november 1-én hunyt el 90 évesen.

A forrásokat ittitt, és itt találhatjátok meg.